Dimenzió #13

Achilles Dent - a gondolkodó ember

(irodalom)

                         Bukott hajnal, bővülő terep
                         ───────────────────────────


Virágtan

"Uram, add meg, amivel már régen jössz nekem, add vissza, amivel tartozol!"
Géza,  nincs  nálad egy kis géz? Nekem olyan kötözhetnékem adódott, te pedig
olyan  kötöznivaló lettél... Ha kérsz, hülyét, azt kaphatsz. Legfeljebb kell
egy kicsit várni, amíg... a földfok sarkából kidőlni.
Emlékszem,  mikor  kapitány  koromban  ezt mondtam: tör be a víz, lassanként
megszűnik  minden  bajom, no és a hajóm. Tény, hogy minél kevesebb tárgy áll
ki  az  ember életében a falakból, annál nagyobb biztonságban érezheti magát
az illetékes.
Most  is  true-color-ban  ketyeg  az  élet,  néhanap  pedig lemaradok néhány
nagyszerű  gondolatomról.  Mikor  megszólal  a  tányércsörömp,  tudom,  hogy
veszekszem.  Egyre  inkább  úgy  látom,  hogy már nincs mit, hiába kímélem a
környezetszennyezést. Szívd fel, fülem, a sok ólmot... Nem lett túl jó az új
filmem, amelyben a konzervativizmus lett volna a szerepem, a dublőrömhöz nem
találtunk  nem  megfeleselő  szinkront. Komoly problémákat hordoz magában az
is,  hogy  nem  tudom:  a  műtőben ágy van vagy asztal, lepedőt vagy terítőt
vigyek magammal? Egyre inkább úgy érzem, kiegészítésre szorul a "füst nélkül
kellemesebb"  felirat.  Mennyivel  jobban  hangzana  így: füst és hús nélkül
kellemesebb.  Élni  csak  előre  és  sose  vissza, élni csak lassan, szépen,
ahogyan  a  göncöl pirulettezik. Pillanatnyilag a felöltözködés csak egy pár
cipőt  és  kabátot  jelentene.  úgy mennek most a dolgok, ahogyan rendesen -
tehát  éppen  elég  nehezen.  Fel is veszem mindig, ha beszólnak a telefonon
keresztül át. Rájöttem, hogy az emberek semmit sem írnak úgy, ahogy mondják,
mert  amit  mondanak,  az nem a tollukkal van. Bennem nem akkora a fantázia,
amekkorát  más  lát  bennem. Ahhoz, hogy a harmadik világháború kirobbanjon,
biztos  kell egy csomó dinamit. Nekem pedig még egy vacak háztartásom sincs,
csak egy rendes. Fellélegezhetek, ha lefelé nem tudok? Párosan szép az élet:
lehet  ping-pongozni,  teniszezni,  szóval  az  élet  szépségei megnyílnak a
távráhatás  következményében.  Fejezd  be a százalékokban való kifejezést, a
kihagyható erőlködést! Neked melyik orchidea az orchideális?



Diszkréten diszkrimináltan

Hízóbúrád  van?  Kezdi  elérni a mértéked az abszolútot? Kalóriában méred az
alkoholt?  Történt valami táplálkozás? Bár így legyen! A múlt történelme nem
érdekel, csak a jelené.
Én  néha  annyira  szeretnék  meghalni, amikor éppen a kellős közepén vagyok
annak,  amikor  a dolgok jól alakulnak. Ma is például kegyetlen volt velem a
Net.com  szerver,  szánt  szándékkal  agyonterheltette  magát,  és engem nem
engedett  hozzáférni  a  Mylene  Farmer  fan-clubhoz. Pedig csak azt akartam
megtudni,  hogy  milyen  levél  jött,  ha egyáltalán. Mozgatórugómmá lett az
isten,  bár  az, hogy van-e vagy nem, az mellékes, de jó, hogy van. És az is
jó, hogy te jössz, jó, hogy jössz, vagy mi a szösz.



A katalógus mindenhol ott van

Jól figyelj rám, mert ezt csak egyszer fogom elismételni.
Volt  egy  kis  anyagi tehetségem, és kaptam ugyan garanciát egy papíron, de
utasítást  azt  nem.  Fájdalom  a nyakamon, de nem jöttem rá, hogy a műszaki
alkatrészem  nem  árammal  működik, hanem adapterrel. Nem szükségszerű, hogy
készakarva  rosszul  érezze  magát  az  egyed,  ezért  bosszúból rászoktam a
természetes  táplálkozásra. Kimentem a pamlagon vetett kerek erdő szélére, s
beszupáltam  az  ott  álló,  égig  érő,  sült  és  saslik  kollekciót termő,
mikrohullákkal telt paszulyról. Meg úgy rémlik a rém az emlékezetemben, hogy
legeltem  egy  kis homár-szószt a csiga- öntetemhez. Most az egyszer, amikor
még  az  ezen  alkalom kitartóan betart, valószínűleg kíváncsian aggulok el,
mert   esélytelen   vagyok   megtudni,   hogy   a   V-HoheS-C,   igen  magas
vitamintartalmú kamerákat merre lelem fel?



Sercegő fehér papír közösség

Megcsípi  még  a  kutyát majdan a dér. Cukor nélkül mélyült el a kóla akció.
Hajrá az arany(ér)ért!
Feltört,   megelevenedett  a  szógazdagság.  Nem  hazudtolta  meg  jobbkezes
mivoltom  az,  hogy  a  balból  is  kettő  van.  Felthuppant bennem a hideg,
közönyszerű  mosolyom  felkérődztem,  és  az kicsüccsent pofikám széleire. A
vártnál kevéssel váratlanabbul alakultak a dolgok. Megtudtam, hogy dolgom az
ürítés.
- Üres legyek? Azon leszek - tiltakoztam.
Hosszú  lépre  vagyok  eresztve,  s  előbb-utóbb  ennek is meglesz a bojtja.
Ahogyan  Jákobot  is  lecsalta  a  létráról  a gravitáció. Amennyire a német
design-ról   ez  jut  eszembe:  bumfordi,  bumszli  nagy  kapcsolók,  melyek
funkcionalitásuk reményében elfeledtek esztétikai tartalommal bírni, annyira
hordozza  magában  a  köszönés,  köszönet, ünnep az időhiány mámorát, mikből
nyugaton kevesebbet ülnek meg, tehát több szabadidővel engedékenyeztetik meg
magukat,   s   a  tágabb  értelemben  az  eladósult,  korlátlan  felelősségű
szabadlábbal.  Véleményemnek  köszönhetően  így veszem fel a dolgokat: ha az
ember  nem  foglalkozik  azzal,  hogy kinek, mikor, hogyan, hányszor, milyen
hanglejtéssel, milyen hangöltéssel, hogyan nem, miért nem, és a másik hogyan
nem  és  miért  nem  köszön, hogy mikor lesz, kinek lesz, kivel lesz, milyen
lesz  a  legközelebbi  ünnepnek  csúfolt  gajdolás,  hogy kinek, mikor, mit,
hogyan,  hányszor  köszönjön  meg,  megtakaríthatja  akár a fél fölöslegesen
kidobott  életét.  Nyilván  mindenki  kultúrálatlannak fogja tartani, hiszen
tudod: mindig az tűnik normálisnak, amiből több van.
Google
 
Web iqdepo.hu
    © Copyright 1996-2024
    iqdepo / intelligence quotient designing power - digitális kultúrmisszió 1996 óta
    All rights reserved. Minden jog fenntartva.