Bukott hajnal, bővülő terep
───────────────────────────
Virágtan
"Uram, add meg, amivel már régen jössz nekem, add vissza, amivel tartozol!"
Géza, nincs nálad egy kis géz? Nekem olyan kötözhetnékem adódott, te pedig
olyan kötöznivaló lettél... Ha kérsz, hülyét, azt kaphatsz. Legfeljebb kell
egy kicsit várni, amíg... a földfok sarkából kidőlni.
Emlékszem, mikor kapitány koromban ezt mondtam: tör be a víz, lassanként
megszűnik minden bajom, no és a hajóm. Tény, hogy minél kevesebb tárgy áll
ki az ember életében a falakból, annál nagyobb biztonságban érezheti magát
az illetékes.
Most is true-color-ban ketyeg az élet, néhanap pedig lemaradok néhány
nagyszerű gondolatomról. Mikor megszólal a tányércsörömp, tudom, hogy
veszekszem. Egyre inkább úgy látom, hogy már nincs mit, hiába kímélem a
környezetszennyezést. Szívd fel, fülem, a sok ólmot... Nem lett túl jó az új
filmem, amelyben a konzervativizmus lett volna a szerepem, a dublőrömhöz nem
találtunk nem megfeleselő szinkront. Komoly problémákat hordoz magában az
is, hogy nem tudom: a műtőben ágy van vagy asztal, lepedőt vagy terítőt
vigyek magammal? Egyre inkább úgy érzem, kiegészítésre szorul a "füst nélkül
kellemesebb" felirat. Mennyivel jobban hangzana így: füst és hús nélkül
kellemesebb. Élni csak előre és sose vissza, élni csak lassan, szépen,
ahogyan a göncöl pirulettezik. Pillanatnyilag a felöltözködés csak egy pár
cipőt és kabátot jelentene. úgy mennek most a dolgok, ahogyan rendesen -
tehát éppen elég nehezen. Fel is veszem mindig, ha beszólnak a telefonon
keresztül át. Rájöttem, hogy az emberek semmit sem írnak úgy, ahogy mondják,
mert amit mondanak, az nem a tollukkal van. Bennem nem akkora a fantázia,
amekkorát más lát bennem. Ahhoz, hogy a harmadik világháború kirobbanjon,
biztos kell egy csomó dinamit. Nekem pedig még egy vacak háztartásom sincs,
csak egy rendes. Fellélegezhetek, ha lefelé nem tudok? Párosan szép az élet:
lehet ping-pongozni, teniszezni, szóval az élet szépségei megnyílnak a
távráhatás következményében. Fejezd be a százalékokban való kifejezést, a
kihagyható erőlködést! Neked melyik orchidea az orchideális?
Diszkréten diszkrimináltan
Hízóbúrád van? Kezdi elérni a mértéked az abszolútot? Kalóriában méred az
alkoholt? Történt valami táplálkozás? Bár így legyen! A múlt történelme nem
érdekel, csak a jelené.
Én néha annyira szeretnék meghalni, amikor éppen a kellős közepén vagyok
annak, amikor a dolgok jól alakulnak. Ma is például kegyetlen volt velem a
Net.com szerver, szánt szándékkal agyonterheltette magát, és engem nem
engedett hozzáférni a Mylene Farmer fan-clubhoz. Pedig csak azt akartam
megtudni, hogy milyen levél jött, ha egyáltalán. Mozgatórugómmá lett az
isten, bár az, hogy van-e vagy nem, az mellékes, de jó, hogy van. És az is
jó, hogy te jössz, jó, hogy jössz, vagy mi a szösz.
A katalógus mindenhol ott van
Jól figyelj rám, mert ezt csak egyszer fogom elismételni.
Volt egy kis anyagi tehetségem, és kaptam ugyan garanciát egy papíron, de
utasítást azt nem. Fájdalom a nyakamon, de nem jöttem rá, hogy a műszaki
alkatrészem nem árammal működik, hanem adapterrel. Nem szükségszerű, hogy
készakarva rosszul érezze magát az egyed, ezért bosszúból rászoktam a
természetes táplálkozásra. Kimentem a pamlagon vetett kerek erdő szélére, s
beszupáltam az ott álló, égig érő, sült és saslik kollekciót termő,
mikrohullákkal telt paszulyról. Meg úgy rémlik a rém az emlékezetemben, hogy
legeltem egy kis homár-szószt a csiga- öntetemhez. Most az egyszer, amikor
még az ezen alkalom kitartóan betart, valószínűleg kíváncsian aggulok el,
mert esélytelen vagyok megtudni, hogy a V-HoheS-C, igen magas
vitamintartalmú kamerákat merre lelem fel?
Sercegő fehér papír közösség
Megcsípi még a kutyát majdan a dér. Cukor nélkül mélyült el a kóla akció.
Hajrá az arany(ér)ért!
Feltört, megelevenedett a szógazdagság. Nem hazudtolta meg jobbkezes
mivoltom az, hogy a balból is kettő van. Felthuppant bennem a hideg,
közönyszerű mosolyom felkérődztem, és az kicsüccsent pofikám széleire. A
vártnál kevéssel váratlanabbul alakultak a dolgok. Megtudtam, hogy dolgom az
ürítés.
- Üres legyek? Azon leszek - tiltakoztam.
Hosszú lépre vagyok eresztve, s előbb-utóbb ennek is meglesz a bojtja.
Ahogyan Jákobot is lecsalta a létráról a gravitáció. Amennyire a német
design-ról ez jut eszembe: bumfordi, bumszli nagy kapcsolók, melyek
funkcionalitásuk reményében elfeledtek esztétikai tartalommal bírni, annyira
hordozza magában a köszönés, köszönet, ünnep az időhiány mámorát, mikből
nyugaton kevesebbet ülnek meg, tehát több szabadidővel engedékenyeztetik meg
magukat, s a tágabb értelemben az eladósult, korlátlan felelősségű
szabadlábbal. Véleményemnek köszönhetően így veszem fel a dolgokat: ha az
ember nem foglalkozik azzal, hogy kinek, mikor, hogyan, hányszor, milyen
hanglejtéssel, milyen hangöltéssel, hogyan nem, miért nem, és a másik hogyan
nem és miért nem köszön, hogy mikor lesz, kinek lesz, kivel lesz, milyen
lesz a legközelebbi ünnepnek csúfolt gajdolás, hogy kinek, mikor, mit,
hogyan, hányszor köszönjön meg, megtakaríthatja akár a fél fölöslegesen
kidobott életét. Nyilván mindenki kultúrálatlannak fogja tartani, hiszen
tudod: mindig az tűnik normálisnak, amiből több van.