Nem túl messze
──────────────
Van szerencsém
A mai napig bíztam benne, hogy most is létezik valaki, akivel egyszer
megesett valami.
Vannak, akik szeretik belengeni a képernyőt. Én mondom: ez az ő dolguk.
Egyik olvasóból lesz a másik, és én úgy szeretném - na nem mintha lenne
szerencsém, de tudod, a közlekedés is egy olyan dolog, hogy az ember
vétlenül is lehet tettes. Sajnos, még így sem rügyezik a magamba vetett
hitem. Ha valakibe mindenki csak belerúg, attól a legritkább esetben válik
az illető kitartóvá (kitartottá gyakrabban), leggyakrabban meghanyatlik
valahol a lendület a "csak azért is" - hez vezető úton. Szerettem volna azt
hinni, hogy találtam végre valakit, aki nem én vagyok. Hiába, a sodrott
nádkötél peremén ácsingózva felmegy néha bennem is a libikóka. Ilyen esetben
gyakran fogócskázhatnékom van a cinizmussal.
Az én filmem kék
Látod, megkívántam. Benősültem, és bele is őszültem. Minden adott lett olyan
formában, ahogyan van. Nem szültek velem semmi újat a napvilágnak. Kiújult
köszvényem közönyösen köszön vissza. A menős ősök mamut-nagyságúaknak
hihették magukat, mikor már a hallásukra is vakokká lettek. Bizonyos
színkombinációkhoz azért ragaszkodhattak, mert az arra emlékeztethette őket,
amikor még nem volt ízlés. Kölcsön kenyér - visz a nyár magához, miközben
620 Newtonnal ragaszkodom a szülőbolygómhoz, de ez már rajtam nem ront, nem
szoroz. A cinizmus éppúgy lehet szimpatikus, mint cinikus, vagy éppenséggel
ártány. Akarsz inkább valami bővebbet és könnyebbet? Elmesélek akkor egy
történetet, ami akár velem is megeshetett volna.
Indirekt módon rábeszéltem magam, és beiratkoztam egy ízlés-tanfolyamra,
mert úgyis majdnem mindegy volt minden. Feltettem egy kérdést, amivel
kereket lehetett oldani, mert befelé villámlottak akkor már az indulataim.
Szavamat adtam, és nem tudtak rajta fogni. Nem álltam senkivel sem anyagi
összefüggésben. Ha akkor az emlékezetem nem csal meg, nem itt tartanék. Most
is csak ezt tudom mondani: Nyugalom, idővel te is megvénülsz!
Ez van
"Az egykori napi nyolchoz képest némileg leesett az iram havi egyre."
"Mikor kitöltöttem az útlevelem, és ahhoz a rovathoz értem, hogy 'sex',
beírtam: kösz, most nem."
"Éppen megszámlálhatatlan sok dolgom van, amit szeretnék megcsinálni, és
ugyanennyi abból, amit nem. Melyikkel kezdjem?"
Pihenjél!
A ma embere mesterkélt, mesterséges. Doppingszereken tengeti életét. Minden,
amit fogyaszt, mű, vegyszerezett, s meglepő mód igyekszik egyre többet
fogyasztani belőlük. (Ez megérne egy újabb misét: hová vezet mindez?) Itt
nem csak élelmiszerekre, hanem egyéb zaklató-eszközökre is gondolok, lásd
filmek, hírek. Ki kell, hogy jelentsem: ez így nem jó. (Miért kell tudnod
arról, hogy délen hány ültetvényest toroltak meg, vagy hogy milyen irányba
indult el a statisztikai mérleg a szavazatok alapján?) Nem marad idő semmi
olyanra, ami értelmet vihet az életbe. Most sem mondhatok mást: az
információ szenvedés.
Hogyan hát? Mindenkinek törekednie kellene az érzelmek számának
csökkentésére, mert mesterséges állapot az érzelmek felajzottsága. (Számuk
csökkenésével egyértelműbbé, tisztábbá, nemesebbé válhatnak.)
Három megjegyzés:
1. Nekem nincs tévém, és nem is szoktam nézni (nem azért nincs, mert nem
futja rá).
2. Láttam ma embereket, kertben munkálkodókat. Ha jól csinálják, mindentől
elvonatkoztathatnak. Közben valószínűleg a rádió éppen beszámolt egy halom
merényletről, gyilkosságról... (Azért nem folytatom, mert nem akarom, hogy a
kedves olvasó idő előtt szívrohamot kapjon.)
3. Egy jó tanács: nevezd el gyermekedet Holnapnak. Más értelmet fog nyerni
ezután ez a kérdésed: Mi lesz, Holnap? Most pedig nyugodtan gyújtson rá, és
igyon meg pár jó erős kávét!
Zsarolás
Drága Teodor Otília, látom, dühöng magában a pedofília. Üzenem önnek:
bekaphatsz, ha akarsz.
A 6 éves gyerek
Helyek, ahol szeretnék meghalni
A kibogozás minősége kifogástalan. Kellett egy kis utánajárás, de lehet,
hogy megérte. Mostantól világos, mint a kerek-perec: egyre ritkábban adódik
időm. Kijutott már elég az önmegtartóztatásból, az önmegadóztatásból és az
önmegbecsülésből. Csökkenő mérvben fogyasztok belőlük keveset. Pedig annyi
lehetőséget hurcolok magamban, hogy már-már felérek egy opportunitistával.
Van is egy pár dolog körülöttem, ami akkor is az enyém, ha elvehetetlen.
Ilyen például az aurámat összeszaladgáló gondolatmennyiség.
Vannak az életemben olyan sarkalatos sarokpontok, amelyek ellenpontozzák
állandó kétségbeeséseim.
Mindig rettegek ugyanis, hogy beleavatkozik a finis az életembe egy olyan
pillanatban, amikor úgy érzem: még nem fejeztem be egy pár millió dolgot,
amit elkezdtem, és így még én sem fejezhetem be. Talán még jobban rettegek a
következménytől: egy nirvánán át dühönghetek!?
És akkor bejön a klassz ezen a ponton. Felszáll a repülőgép. A világ két
olyan pontja között emelkedek a magasba, ahol még senkit, semmit nem
ismerek, egy köztes kommunikációs nyelven szólhatok csak hozzájuk, s nem
biztos, hogy elsőre megértenek. Már fönn is vagyok. Megyek a semmi hátán.
Fogyasztom az ázsiai vegetáriánus élelmiszert, a sokadik whisky-t nyelem el.
És beindul a kikapcsolódás, a teljes ellazulás. Mikor elrúgta magát a gépem
a talajtól, az utolsó oda kötő szálamat tépte ki alólam. Lelkileg számolnom
kellett a következményekkel: mindentől megmenekülök, minden alól feloldozást
nyerek majd.
Képzelődöm: ha bejelentené a hangos három nyelven, hogy zuhanunk, de semmi
pánik, a pilóták tökéletesen uralkodnak a helyzeten, azonnal megérteném a
dolog gyönyörét.
Eszeveszett zűrzavar törne ki a gépen, mindenki üvöltözne, sikonyálna, és
alapjában véve irreális magatartásformákat képviselne. Én csak ücsörögnék
nyugodtan. Mosolyom növekedésnek indulna élvezetemben. Mosolyognék azon,
hogy ők nem értik alényeget, de én igen: Ajándék a valótlanból és nem a
valóságból átlépni az örökkévalóba.
Korál reggel
Szó szerint látom néha, hogy az üzletszerű kéjelgők bejönnek a képbe, és nem
spórolnak a hevülettel. Késő reggel éltem át ezt a rövidke monológusomat
többletmagammal egy lakatlan korallzátony tetején:
Igazad van, drágám, egyetlen Angabellám, tényleg hol az egyik barátnőmmel
találsz, hol a másik kettővel. De hagyjuk ezt most. Én mondom, neked
kifejezett érzéked van a toporzékoláshoz. Tudod, azért szorulok mások
társaságába, mert neked nem elég szűk a keresztmetszeted. Tudom, próbálkozol
ugyan, de egyelőre nem jön össze a dolog, nem megy össze. Persze azt is
tudom, hogy nem fenékig dobos- torma az élet. Ne tulajdoníts el túl nagy
jelentőséget ettől a pillanattól fogva, maximum arra lesz jó, ami itt
elhangzik, hogy determinálja a jövőd. Most miért kezdtél fogadkozó
hallgatásba? Ülj már le, hisz nem állhatsz jót mindenkiért.
Jó érzés az önérzet?
Adj bele apait, hazafit, ha már ilyen különleges munkámban részesülhetsz.
Pontosítsunk kicsit: várhatólag mikor vagy várható? Ugyan nem vagyok egy
ajánló levél, de hol a kenesztő krémem? Ja, és szíveskedjél nem személyesen
találkozni velem.
Jót tesz az indulásnak a tiszta, sárga lap. Összecsomózott hajad nem
árulkodik hosszúságról. Ez egy fantasztikus vágy, ami csak a tied. Értelmi
szintedhez közelítve egyre csak távolodok tőled. Olyan elbutuska vagy, hogy
már-már jószívű. Meg is esnek a csodák a szívedben. Nem vagy túl rossz, de
legalább jó csúnya. Megcirógathatom a köldököd?
Ui.: Tudtad? Ha vársz valakire, és találkoztok, akkor az már randevú!
Adatbázis-felezés
Olyan lófeje van ennek a nagy, fene ködnek. Illa berek, az eső meg egyre
csak ered, mert eredeztethető. Ha nincs is négy lábam, azért megbotlok néha.
Beleestem egy termométerbe, életem legcsicsásabb lázmérőjébe, és rá kellett,
hogy ébredjek: nehéz dolog a szafari, olyan, akár egy száműzetés a
kiküldetésben, amikor kemény összegek csorognak be, és én nem találom a
szakító szilánkom. Mindig ezt érzem, amikor lecsapják a kezemről a körmeim
meg a barátnőm. Lyuk nyílik a zsebemen. Szóval ilyen az egy-egy jellem
jellem ellen, túladagolt formával.
Félreértelmezett gonoszság
"Van itt valami néznivaló? Mondjuk egy jó kis peep-show?"
Úgy éreztem, semmi közöm az ilyen hülyeségekre. Kinőtte a vállfám a kabátom,
felhúztam az órát, és úgy is hagytam. Garatomat márványból öntöttem ki.
Nagysokára eljön majd az idő, ami szép lassan el is megy. Mikor elmentem egy
húsüzlet ajtaja előtt, szememben felbukkant az árjegyzék és fölötte egy
apró. A nagy kijelzőn kilóban kifejezett egységárak mutogatták magukat hét
szegmenses értékekben, az aprón pedig ennyi állt: Japán palotapincsi eladó.
Be akartam menni az üzletbe, hogy megtudjam: vajon mennyibe kerülne a fincsi
palotapincsiből tíz deka?
Satnya szemeteszsák
Az emberi bunkóságnak biztosan vannak határai, de hogy vízumköteles hely-e?
Nagyon bejárattad magadat nálam, s most egy nagy tábla szelet csak az
osztályrészem. Kikívánkoztak végre alantas gondolataid. Leejtetted, és
tulajdonképp már én sem akarom, hogy ismét felvedd a kapcsolatot velem. Nem
vagyok én rosszabb, mint te jobb. Nem értek egyet azzal sem, hogy mire föl?
Elfelejtettem azt is, hogy hol lakozol, de mivel nem fog már rajtad a
folytatás, legyen snitt.