A nevet szerzett Laza lánykérése
────────────────────────────────
- Ha már egyszer fölkeltél, miért ne másodszor? - kérdezte magától a Laza,
és átjutott a hetedhét határon, ahol minden földi jót sikerült
átcsempésznie, mert a vámos túl másnapos volt. Bement a pezsgőbárba, és
kivette a pult alól a tulajt.
- Helló király, kéne a lányod - szólt ekkor a Laza.
- Országomat kis hóért! Még mit nem? Lelopnád a medvéről a bőrt? Addig nem
kapsz belőle, amíg nevet nem szerzel - kapott szívszélütést az idős-ősöreg
aggastyán.
- Nem bánnám, ha több jutna eszembe rólad, mint neked rólam - tette hozzá.
- Tudd meg, Laza, ez a lány ebben a formában nem jött volna létre nélkülem,
és akkor te most nem jöhetnél lépre, nem csalt volna ide a tőröd, és jobb
is, ha felkapsz magadra még egy gatyát - fejezte be. (A király civilben
lényeglátó volt.)
Mit tehetett volna Laza ennél a fordulatnál? Nevet szerzett. Megtanulta,
hogy a tárgyakat úgy lehet a legjobban kímélni, ha egyáltalán nem használjuk
őket semmire. Persze nem ment ez gyorsan, hanem lassan ment. Már nem
egyszerűen Laza volt, hanem egy nevet szerzett Laza, s abban különbözött a
hagyományos Lazától, hogy nevet szerzett. A legfőbb probléma, ami ekkor
foglalkoztatta, így hangzott: egy jövőkutatónak mennyit kell betennie ahhoz,
hogyha mennyit akar kivenni?
A mese vége: a rák, ami a becsinált tálon fetrengett, az fene jó volt. Az
öreg még az előtt a bizonyos vacsora előtt két évvel megdöglött, a nevet
szerzett Lazának pedig valahogy nem volt kedve visszamenni. A nevet szerzett
Laza ennek ellenére el is keseredett, és a szubsztancia: mikor azt mondta,
hogy nincs pénze, még nem tudta, hogy így van. Mikor már kétszer annyi lesz,
mint a fele, onnantól egyöntetűen hazuggá válik.
A helyesírás-kollektor torka
Véres.
Ürítsük ki a húsvéti nyulam!
Bepuncsolt egy japán palota-pulcsi, akinek bepancsoltam. De te legalább nem
fakszniztál. Idejében lefeküdtél velem ahhoz, hogy kora hajnalig lebeghessen
a lepedő. Azt hiszem, megöltelek, mert ugye azt muszáj. Olyan ez, mintha
kagylót ennék szilvás gombóccal, és most éppen nem. Beleng a csuklóm a
csiklód látványtól, csikol, mikor csuklik a porzós torzó. Persze kell a
pszichikai töltet is. Tartson el az isten, fizessen meg érted, te
félálomkóros! Neked többféle van, nagyon semm ik vagyunk együtt, s mindenki
ellenünk cselekszik. Addig járhatsz csak a kedvemben, amíg ki nem tágítod,
addig nyújtózkodhatsz, amíg van benned dinamit.
Egy füst alatt (full color, live)
Kettecskén becsörögnek a doki ablakán. Erre az kivánszorog alig félórás
késéssel. Mivel nem árulkodik magáról, a páciensek nem az ő klienseinek
érzik magukat, és alsógatyájában tényleg csak holdkóros házmesternek néz ki
az öreg.
A kettőből az első rázendít:
- Elnézést, amiért nem kértünk elnézést. Azért jöttünk ilyen későn, és
reméltük azt is, hogy itthon lesz, de nincs.
A bagoly tekintetű Bubó doktor berugdossa őket az előtérbe, majd leleplezi
őket, mert hideg van. És most ő hozakodik elő a speizból egy kérdéssel:
- A kérdés csak ez: ki, kinek, mikor, mit és hogyan? Hogy ihletné meg
magukat a jó isten!
A nő, aki rossz bőrben van, mert a színház ruhatárában nem akadt más jelmez,
tüdőrohamba kezd. A többiek nem vetnek bele ügyet. A kettő per egyes
folytatólagosan:
- Ha már úgy itt vagyunk, elmondanám, hogy miért.
Bubó a bajszát hegyezi, hozzáfeni a fogsorához.
- Látják ezt a csonka holdat itt fölöttem, már nincsen ki mindenki
körülöttem, és én sem vagyok már egy egész lángész.
Tényleg egy tisztességben, tisztességesen megőrült ember benyomását
ébresztgeti. Megszólal a másik, aki még beszélni szokott.
- Praktizál? Maga lenne a praktikus? Azt hittük, nem maga a ház adófizetője.
Hátulról megjön a visszakéz:
- De bizony, saját eszközeimbe kell, hogy kapaszkodjak. Tudják, én már a
hadd-el hadd lábaimon eléggé rozoga látványt dagasztok. És mivel egybemosom
a hétköznapokat ezzel a Viadal Szaszún fogkefével, inkább már sohasem
dolgozom, nehogy egyszer véletlenül szombaton is azt tegyem. Hozzányúl azon
termékekhez, amelyek az asztalon tátonganak, és nem szűnik meg.
- Látják ezt a zsák hajat? Ahhoz, hogy teljesebb képet kapjanak rólam, ezt
látniuk kell. És itt van az én dédelgetett köröm-maradék gyűjteményem.
Mindkét fogsorom ott ékeskedik a polcon, és nagyon hiányzik, amikor egy sem
hiányzik. Ezeket a grafikonokat a kedélyállapotomról készítettem. újabban
vedlek is, hámlik a bőröm. Ott gyűjtöm - és mutatja - a horoszkóp
jellemzésem, a grafológiai analízisem is át kell, hogy tekintsék. Azok pedig
az összes érdemeim és okirataim.
A bambuló manus érdeklődőn:
- Leesett az állam?!
Helyeslőn Bubó:
- Ahogyan mondja, az állam is én vagyok. Azért, mert én mindent másképpen
csinálok, mint egy normális ember, attól még egységes a szilárd stílusom, és
most speciel összehasonlíthatatlanul kevesebb dolgom van, mint amikor nincs.
Mi vajon a szívem lágya? Szépen békességben oroznék el tán?
A nő láthatólag fuldoklik. Hallhatólag nem, mert lekeverik a háttérzajt.
Ideges lesz a társa.
- Lefogadom, hogy hazudik.
Doki: - Addig is lekötöm magamat valamivel... Keresek egy kötelet.
Kimegy a divatból, majd jobbról ismét bejön, méghozzá kapóra. Rögtön
felismeri a beszédes.
- Á, maga az! Hogy a nyavalya törje ki a nyilast!
Doki: - Látom betakarította a mákos lepényeimet - és látja.
- Nyugi, csak véletlenül volt - jön a választások bajnoka együltő helyében
lemákoslepényezve. - Már úgyis befizettem a tanulópénzt.
A nő hurutos hörgést imitál. A pacák folytatja:
- Tulajdonképpen azért jöttünk, mert haldoklik a feleségem, és azt akartuk,
hogy magánál múljon el megszűnni kérdezni.
A nő beint kétszer, majd kileheli a foga fehérjét.
Doki: - Az az az, az a jó, főleg ingből, főleg selyemből. Nos, ez szemmel
láthatólag sikerült is, jöjjenek máskor is.
A másik párbeszélgető epilógusa: - Úgysem volt valami szenvedélyes típus,
nem szenvedett sokat.
Játszótér korlátok nélkül
Büszkén bevallom, hogy feledékenységem nem ismer határokat. Bocs, amikor
kereszteztem a szemsíkodat. Majdnem a véletlennek köszönhető, hogy éppen
tebeléd szerettem. Egy hajszálon múlott, egy 30 incses feketén. Per
pillanatnyilag a Szerencse lovardában melózom, szerencselovag vagyok, és
általában nyújtom a kisebb rózsaszín malacok fülszerkezetét. Belém talált a
nyámnyila anyám nyila, egy marhányi most a mázlim. Csak nem képzeled, hogy
futja nekem fantáziára? Miért hiszel nekem, ha egyszer folyton hazudok?
Eleve lefutott raszterre számítasz talán?
Billy bá'
- Héj, miszter félhalott, érzéssel a vérzéssel - figyelmeztettem az
őrangyalom. Aztán továbbra is egyre csak feleselt:
- Gondoltam, bekapok egy kis banánt, így pumpálás után. Jön még a teára
vízmű - derengett félhomályos ötleteiben a múzsa. Eközben én kicsit áztam,
fáztam, és folyamatosan dudorásztam, stílusos volt az Orinoco Flow.
Leheletemből dőlt a lagymatag hagymaszag.
- Aztán kiépült-e a monopólium oda a kórház szélire? Van-e száraz rongy a
kézi-faktúrád céhlobogóján? Hányadik kutyavásárnak adod a fejed? - kaptam én
a három pofont. Mit szólhattam volna?
- A történelem az azé, aki ahányszor, de én nem bagózok vele, ugyanis én nem
dohányzom; kendbe viszont beleférne egy jó kis tüdő-rostálás - és kicsit
fellélegeztem, mert nekem több levegő tódulhatott be egyszerre a hörgőimbe,
hogy onnan szétoszolva körbefürödje a köreimet.
- Na és a na és, és a seb? - voltam én a rövidebb.
- Indultam az amerikai elnökválasztáson. Agyamnak dívódott a császári ferde
hajlamom. Fel akartam próbálni a szerencsém. Mert úgy szeretném. Mármint ha
lenne szerencsém. Aztán hátra arc a kudarc után. Pörögtem egyhelyben, akár a
nyomvesztett kóbor, éjjeli pillangó. Fekete, úgy hiszem.
- Azzal azért tisztában vagy, ugye, hogy azt a nyamvadt Windows-t a te
lelkeden szárítják vörösre?
- De én éppen csak az éppen hogy, meg a meddig, és kell az a kevés.
- Úgy érted, 11 mlrd (milliárd) dolcsi nélkül hasztalan lebegnél az üres
hétköznapokban vigasztalan?
- Most raboljak inkább bankot?
Az ügy
Megjelenik a rendőr-főkapitányságon egy nő, hóna alatt egy midi- játszóval,
és egy szedett-vegyes csomóval organizmusán. Hirtelen lépteit követően
rárivall a főtörzsre, aki éppen trehány, s közben nagy kalóriatartalmakat
éget el:
M - Nem úgy néz ki, mint aki mindenkit ismer! Maga dolgozik is néha, vagy
csak imitátor?
R - Idomuljon lejjebb... Tudja mit, maga csak ne adja alám a vonós- négyest!
Tudhatná, hogy üzletszerű sminkelésért mi jár!
M - Mintha csak vajjal kenegetné a hájat! Tegyen már valamit a dolgok
érdekében! Vegyen már rólam tudomást, olcsón adom!
R - Nemesen nagyszerű vagyok, ha éppenséggel nem kíváncsi. Éppen most
emelkedek ki a dolgok sűrűjéből.
M - Kezdtem attól tartani, hogy most még nagyon korán jöttem, később meg már
túl késő lesz.
R - Dologra fel! Keresztneve?
M - Mária.
R - És a bevezető név?
M - Jézus.
R - Szóval, kedves Jézus Mária, mi a jó édes nyavalya miatt töreti velem a
frászt?
M - Lekoncolt a lányom.
R - Neve?
M - Jézus Krisztina.
R - Kereket oldott?
M - Igen, flúgos közegbe került.
R - Csak nem egy helyen emancipáltak maga és a lánya?
M - De viccesen mogorvának tetszik ma megtetszeni, és akkor még nem is
tettem említést a nyelve közé szorult acélpengéről!
R - Láthatja, én is beépített jezsuita vagyok, körül is vagyok herélve!
M - Ezt csak azért mondja, hogy felderítsen! De én nem hagyom magam, nem
vagyok én lucerna a ciszternában. És különben is, jobb ma egy lutri, mint
holnap verklizni a vursliba. Kicsit gyömöszölhetnékem is van.
R - Hagyjuk most a szagokat, kérem! Térjünk le ismét a tárgyra.
M - Beismerem, hogy félreismertem. Nem tudom hová tenni, még nem is volt
igazi nő a kis hamis, aztán megpattant akár egy mén kő.
R - Kova!
M - Hát ez az, amit én sem tudok.
R - Álljon meg a helyzet, erre iszom. (Bekap egy Vörös Bölényt, és elröpül.)
Íz és forma
Dizájnt vittek a platformba, a bádog bódé mögött részben klassz is,
ugyanakkor egy klasszis is volt az a klassz kis csúcs. A csúf csarnokban
menetrendszerűen feltűnt a Notórius Kexfaló profilja. Céltudatosan a ropogós
standnak tartott. A teltkarcsú pultos lány táti szájjal röhögött bele a
világegyetem közepébe, s a N. K. rárivallt:
- Lyukas a szád?
- Képzeld, az! - pumpálta ki és be hangszálai alá a levegőt a nagylány.
- Különben is, hadd legyek megelégedve hetedhét magammal. Nekem még maradt
egy kis befejezetlen jövőm. Melegszendvics legyen, vagy hideg?
- Hideg.
- Akkor meg kell várnod, amíg kihűl.
- És akkor mi van? Miért is nem?
- Én nem engedhetem meg magamnak, hogy szinte őszinte legyek.
- Halkabban nagyképűsködjél! Ha olyan barátnőm lenne, mint te, sosem lennék
magammal megelégedve. Azon túlmenően, hogy nem vagy még túl a dolgokon, hogy
érzed magad?
- Zaklatsz, tehát zaklatottan. úgy volt, hogy máshogy lesz, s maradt minden
régen rosszan. Ami pedig téged illet, téged nem illet meg semmi.
- Olyan zárkózottnak hatsz, csak nem beléd kapaszkodott a vertheim-kór?
És ne klaffogj, ha velem rinyálsz, nem vagy te hentes.
- Nem, csak ereszt a cigarettás dobozom. Tüdő-szár-szél-ütés jött rám. Amúgy
hogy feszül a pízai ferde-hornyod?
- Hja kérem, nálad már-már tradíció a hagyomány. Szabad kis élet, egyszerű,
jól láthatóan elkülönített kontúrokon belül - végső fokon ez kell nekem. Mi
lenne velem, ha egyszer megérném, hogy valaki megértene...
Ekkor megszólalt a hangos bemondó. úgy tűnt, az isten értő fülébe talált az
óhaj. Attól a szervtelen hangtól sápadt el a peron népforgataga, amit a
szpíkerek szolgáltattak. így hangzott:
- Kedves vendégeink, hamarosan befut a keleti gyors, kisiklódva felszántja a
terepet, és maga alá temet mindenkit. A halottak száma eléri majd a közel
kétszázat. Én majd innen föntről kísérem az eseményeket szemügyemmel.
További jó szórakozást kívánok.
Kérdem én: mit foglalkoztatja az embereket a világvége, ha már úgysem fogják
megérni, maximum megírni?
A soknemzetűség átka
- Felnőtt nő létedre úgy viselkedsz, akár egy férfi. Tulajdonképpen te
melyik hazádból fajzottál el? Melyik kedvesebb, a bal farkorong vagy a
középhát-felsál?
- Felsülnék, talán fel is hólyagosodnék, ha bevallanám, hogy a csirkekarajt
érzem az enyémnek. A házas mesternek megtenné a kukoricadara is, tudom.
- Én amióta tizenharmadezredszer megfordultam itt, néha beülök egy kicsit a
szemfényvesztőbe, s beszedek egy kevés rekettyés spenótot meg tortát habbal.
- Úgy találod, megvagy itt, odaát? És melyiket komálod inkább: az orosz
rulettet vagy a pirulettet?
- Hát, néha még eszembe ötlenek a határgátugrások nekifutásos
sugárhajtással, de kétségtelenül élvezem, hogy most a tormaszósszal még
azért klasszul meggyürkőzik a protézisem. Megkérdezhetnénk a sütőtököt, hogy
mi lesz ebédre. Most van a böjt-szezon, biztos már hámoz valami hullát.
- Á, már itt is Emig Ráció, az ésszerű szobapincér! Ha már letelepedtünk itt
az erkélyen, kérsz egy kis amnesztiát a párolt szaunában ázott
porckorongodhoz? Semmi? Kérlek? Ezt meg hogy értem, ha nem? Akkor tehát
legyen a szokásos szamócás medvetalp és a zsíros dobbantódeszka.
A fájó vér megbosszulja a szerepét
A keresztapa megvakarta a gáncsoskodó talpát.
- Mondd, Alany - kezdte bájosan kacarászva -, ugye te beárultál a papánál,
mikor elettem előled a spenótot?
És még egy hüvelyknyit áthúzott a forró fémből a féltestvér az ő akaratának
engedelmeskedő talpcsontjai közt.
- Nem találok szavakat, bár nem is keresek - szólt a szenvedő Alany. -
Tutira kajakra úgy véled, hogy vétlen voltál? És egyáltalán, lehet erre a
jelenetre alapozva egy kockázatos kampányú kasszasikert összehozni, amivel
betódítjuk az embereket a moziba, és leszedjük a sápjukat?
- Nézd, az emberek meggyőződéses alapon vannak - válaszolta a keresztapa. -
Belőlük ennyi is jó. Sok sódert ma délután. Tudod, hogy van, elkel egy kis
kellem. Csiribí-pókusz meg miegymás.
Ekkor megkönyörült a látványon, mert az nem bírta elviselni ezt az értelmet
vesztett jelenetet, és kioltotta agyában az értelem szikráját egy 45-ös
kolttal.
- Klasszul csinálod - szólt az egyetlen mozgásképes száj a színen. - Dögleni
fognak rád a legyek. Valami trükkspecialistával persze színileg tartalmat
kéne adni az egésznek, mert az ugye nincs neki. Meg egy jó címet. Mit
szólnál például ehhez: A fájó vér megbosszulja a szerepét?! Találó, nem?!
Hejhó, Pacinó, hallasz?!
Lári Fáni, valamint Lolka és Mozart
- Elneveztek rólad egy csokoládét? Akkor ez nagy érdem...
- Foltos zsáknak már nem kell keresnie. Különben is, ez a nő mellszűkületben
szenved. Ha már egyszer érdekes, legyen az!
- Ingyen és bérmáltan könnyen dobálózhatsz a heccel, de arra kérlek, többé
ne zavarj!
- Közeleg az idő, és a perspektíva mi is héberül? Ha így maradunk, egy-két
dologgal meg fog hűlni a bajom.
- Immúnissá lettem murisságtokra, ledéren lebólintott ma az eperfa. Ha
éppenséggel nem is akartok tudni róla, nagy számon kicsusszan a vacsorám.
- Én tapasztalatból vagyok linkóci. Így van ez. Ha nem is jól, de legalább
rendjén.
- Azt hitted, hogy adu vagyok, amikor megpróbáltál kijátszani?
- Van az úgy, hogy van ez így. S mert ilyen bölcs lettem, mindjárt alapítok
egy új fizikát. Newtonnak elég volt egy alma, én nem érhetem be egy
beérhetetlen lícsinél kevesebbel! Mondjuk első napirendi pontként
kikapcsolom a gravitációt, és téged felfüggesztelek.
- És szóval hogy van a nagysága, kisebbségi vérzése csöppent? És hol van a
mennyország? Az ég fölött, az űrben netán?
- Csak hogy az előző kérdést meg ne válaszoljam, elárulom, hogy ebben a
szónoklati pillanatomban súlyos, sznobszerű alkatok súlyos tekintetükkel
vesézik ki koponyám. Ami itt csorog rólam, az a vese- velő?
- Igen, mi vagyunk az én, aki kikívánkoztat a pillanatnyi helyzeti
energiádból.
- Halljuk csak, voltál te már büszke a barátnődre, mert én még soha!
- Tudd meg, bennem van egy fikarcnyi dac, és nem engedhetem meg magamnak,
hogy kontrolláld az életem, de jobban tennéd, ha saját szántadból lépnél le
a félresikerült félrelépésed után. Mielőbb gázoljon el egy víziló!
Forogjanak ismét a szemeid, legyen ráfutásuk a kiguvadás előtt!
Összegezzük: szánalomra méltóak az emberek, ha az életükért esedeznek.
Netuddki
Most már nekem jó, mert van időzített sütőszekrényem. Talán már egy kicsit
el is vagyok szekrényeztetve. Minél tisztább fejjel gondolkozom, annál több
mosószert élek fel.
- Csak nem nem morzsintottad fel a kenyértörmeléket? - interjúvoltak ki. - A
válaszra annyi gondolkodási időt hagyatok, amennyi annak a szúnyognak a
testamentuma megírásához szükségelendőnek találtatott.
- De hiszen az halott - tettem meg helyét megálló észreeszmélésem.
- Nem halott, hanem elpusztult, miközben megdöglött, de na ja. Szóval?
- Ha köztisztán dolgoznék, még azt mondanám, hogy jövök a szemétért.
- Ne forgasd a szavakat, mert elhűlnek!
- Azért majd valahogy csak jó lesz ez így. Tehát jó étvágyat!
- Nekem te csak ne kívánjál semmit!
- Sebaj, majd még csapódik le a fedőről dolog, amennyire csak lehet. Látom,
felizgult a cukorborsó salátád. Nálad ugye már jó idő van?
Ansi soit je...
Napóleon elesett Watterloo mezején. Alákarolt a szárnysegédje, s talpra
röppentette.
- Parlez vous france? - kérdezte a rejtett kezű, mert nem akart közelebb
kerülni. Hideg volt ő, kimerült és jól ki volt porciózva - akarom mondani,
kimért volt. Mindig tartott egy mozsárágyúnyi távolságot.
Mikor visszakézből megjött a pozitív válasz, ő teljes határozottsággal ezt
mondta:
- Merci, Mercédesz 500 SL - majd később, nem ismert indítékoknak
köszönhetően hozzá tette: - Merci, hapci!
- 'aló marsall! - hallgatóztak bele teleszkóppal a hörgőjébe, amely meghűlt.
Hörg-gyulladást kapott, meg azt hiszem, hurutot is.
Akkor már bizonyos volt, hogy elért az ABC végére, bezárt a bolt. Igen, a
"W" éreztette a finish-t. Hiába gyűjtögette a hazafi a pipacsokat, hiába
ajándékozta meg magát a véres csonkokkal. Most először be volt gyulladva,
szabályosan félt az agyhártya elváltozástól. Aztán sajogni kezdtek
végtagjai. ő egyre csak dörzsölgette a markait egymáshoz, de nem jött be a
siker, félig-meddig még az is igaz, hogy megtréfálta magát. Addig lehelgette
a fázós kezeit, amíg a lelke is ki nem jött a tüdejéből.