Porrá igázottan
───────────────
Ártatlanul ártalmatlankodom
Azt hiszem, felőlem nincs már kit elvenni. Talán már nem maradt remény sem a
lehetőségre.
A legutóbbi tudomásom szerint elképzelhető, hogy soká voltam távol, mert
megfolyt az éjfél, és először meg kellett várnom, hogy leapadjon a szagom.
Érezni folyamatosan éreztem ugyan valamit, de élvezni nem élveztem semmit.
Undorodok is magamtól gyakran. Jönnek azok a megalázó, állati ösztönök. És
akkor sosem cselekszem racionálisan, bár azt is tudom, hogy fölösleges
spórolni az élvezettel.
Szerelemtől megaláztatottan
(Akkor volt ez, amikor szenvedő-képzőbe járattam le, be magam.)
- Ezer éve nem láttalak.
- Én se.
- Ez aztán a meglepetés.
- Miért szeretsz?
- Mert nem.
- Mi szél hozott, mi szél vitt el?
- Ez nem megfontolandó dolog. És te mire használtad el az időd?
- Meséltem már, hogy idegbeteget neveltél belőlem?
- Tény, hogy más lett volna az élet, ha nem én vagyok a nőstényed. De attól
még ne foglalkozz azzal, hogy én most miért veled!
- Tény, hogy a másik véged esett közelebb hozzám, mint amit hevesen
mutogattál.
- Lehetek őszinte?
- Az soha, mert azzal alkalmat adhatnál kihasználni a visszaélés
lehetőségét.
- Azért azt tudhatnád, hogy csak sznobizmusból tartogattalak.
- Tudom is, mert a kapcsolatunk egy félreértésen és egy félrelépésen
alapszott. Kérsz egy kis önérzetet?
- Ne sorvaszd tovább a hangszálaid! Szóval akkor akarsz vagy nem? Magadra
vess!
Elemében a szellem a gépben
A siker titka: érzelmeket kell tudni kiváltani a zálogházból, s lehetőleg
minél ambivalensebbeket.
Szíved szép százszorja jól beválasztott, belehúzott a kártyák közt a
célegyenesbe. Kongasd meg búrád! Emlékszel, mikor még volt úgy, hogy
másképpen taszítottátok egymást? Polarizáltságát tekintve titulus lehetne a
vonzalom is. Még mielőtt nem hinnél nekem, elárulom, hogy tévedsz. Jó
kilátásaid vannak innen az erkélyről, de könnyen elévülők. Adhatok neked
valamit, amire nekem már nincs szükségem?
Hahó!
Hát jól tudd meg: nekem egy nap nem előirányozható, mivel - könnyen
elképzelhető módon - az utolsókat élem fel a sajátjaimból, így hát maximum
esetben sem nagy dolog. Attól, hogy te vagy a legfontosabb, még mások is
fontosak lehetnek, s ezt jól jegyezd meg: a születési dátumod - így
születésemtől fogva a sajátomra is igaz ez - nem képvisel különösebb dolgot
az életemben. Sokkalta inkább teszik ezt azok a napok, amikor te és én jól
érezzük magunkat. (Olyan ez, mint amikor egy gyermek saját szülőjének rója
fel, hogy fontosabb a nemi szerve, mint valami más - adott esetben a
gyermeke!). Köszönöm, hogy elolvastad az üzenetem.
Ui.: Bocs, hogy éppen nagyon-nagyon véletlenül ez a nap úgy jött ki, hogy
nem úsztam meg szórakozás nélkül! Sosem fogom kitalálni a - néma gyerek
anyja sem -, hogy mit akarsz, ha nem mondod. Ami nincs megszervezve, az
egyszerűen nincs. Nekem képtelenség a hirtelen dolgokhoz való alkalmazkodás.
Semmi sincs készakarva, így még maga, a lehetetlen sem. Tudtommal említettem
is, hogy este úgyis dolgom lesz!
Minőségét megelőzi
- Ha hiszi a piszi, ha nem, nem kap mást.
- Állj már meg a téblábadon, tegyünk együtt semmit!
- Ez a legjobbnál eggyel jobb.
- Menj, drágám, vetkőzz át, ha már így agyamra ment az életkorod.
- Amióta elvesztettem, forog velem a kocka.
- Sokáig tartott, amikor ideértél.
A papír bűvkörében
Huan-ti fátylán egybeesett az érdekkorlát, a vezeték fogyásnak eredt. Az
öreg, akit ekkor láttam, olyan öreg volt, hogy már cukor folyt a vére
helyett is. De valahogy nem ment - nem jött az álmom.
Na igen, ha áramszünet van, csak a telefon lehet segítségedre abban, hogy
letornászd a rezsikimaradást. Bizony, mindig többed van, de lehet esetleg
túl szűk a szemed, ahhoz, hogy ezt észrevegyed.
Ezüst űr
Ilyen a halál? Futja rá erőmből? Hihetetlen! Háromnál, a nem ajánlottnál is
többet vettem be belőle: pontosan 26-ot meg még néhány százat. Első
nekifutásra nem is rossz teljesítmény. És a hatás? Az hol marad? Talán már
keresztet is mondhatok rá? A tudás, amivel bírok, most tényleg veszendőre
ítéltetett? Tulajdonképpen kösz az elidegenedésért, hát bánok is én valamit?
Kopoltyúképző
Nekem sajna nincs Barbitrátom, pedig azzal most minden megoldódna. Én
tulajdonképpen nem is akartam megszületni.
Kinyílott az önbizalmam: égig érő fiúk Pelének? Javaslatom: adjunk új nevet
a földnek. A médiumkodásról meg csak ennyit: ca-ca! A visszakorcsosult
aberrált ilyen hátterek közt csak kibújó mértékben lehet értelmes.
Lápszimpátia
Megy itt egy irányba a monszun levegő, napszél fú a nap széle felől. Azt
veszel magadra, amit csak rád, de én a magányos bosszúmmal rohadt
következetes leszek: Mindenre magyarázat derült, a jövő megváltozott, s most
hogyan tovább?
Beszélő
Nos, mit is mondhatnék a hallgatásról? Soha vége állapot! A nagyravágyó
igazgató bizonyosan nem te vagy.
Röhejesek a közterhek. Élmény? Kell az! Meg a nem kevés emberi tragédiát
elhozó, természetes szelekció.
Szerény, visszahúzott életben az allergia folytatja magát. Papírzsepit,
kenyeret, kólát követel. Most van neki az, hogy a minőségi összehasonlítás
az értelmét veszti, mert állandó huzavona van folyton. És akkor megszólítja
egy távoli hang:
"Sózd be a kádat, ott van hozzá a fürdősó!"
Prológus: Szegény embert még a gravitáció is húzza.
Hand
"Javaslom, hogy nagyon jó!" Végső soron felső fokon beszélem a nyelvem.
Példának itt vagyok mindjárt én, hisz nem kések sokat. Több erőm lenne
feladni; mégis, mint az itatós, bevettem a kőkemény alkoholt, de most az
egyszer nem hagytam neki lehetőséget rajtaütésszerűen hatni.
Éjhalál
A megkésett kamionsofőr lemaradt az előjegyzett csipkés kombinációról.
Hol lehetsz, hogy lehetsz? - kérdezte magától, s megadatott neki a
lehetőség, hogy utánanézzen: volt nála egy visszapillantó tükör.
Egész este néztelek - tűnődött el -, gondoltam, hogy vagy.
De tényleg: kebel, csöcs - mitől szebb az egyik mint a másik? Az
aszimmetriától? Be kellett lássam: a szerelem egy végeláthatatlan,
ugyanakkor feltartóztathatatlan folyamat.