Dimenzió #13

Achilles Dent - a gondolkodó ember

(irodalom)

                            Ahogyan én levelezek
                            ────────────────────

Ez most itt egy levél; nem tudom miről, és azt sem, hogy miért.
Vagy talán mégis. Két dolog biztosan motivál. 
Az  első,  hogy  olyannak  írok,  aki magára vette Bizánc jelét - úgy értem,
hajlamos   és   hajlandó  hazánk  szellemi  kultúrájáért  felvállalni  annak
megszervezését. Magyarul csinálja, és egyszer csak lesz.
A  második,  hogy  összegezzem  a jelenlegi állapotot, amelyben leledzem, és
egyáltalán...
Van egy harmadik dolog is: miért ne?
Az  ötlet adott volt. Sok munkám fekszik már a küldött anyagban. Kereshetnék
akár egy illetékest! Tudod, jó ideje szondázom már a híresebbeket. Végre meg
szeretném  találni  azt,  aki  megtalálja  azt,  amit.  És te akár kapóra is
jöhetsz....
Amennyiben az lennék, aki te vagy, és egy napon ilyen szimpatikus hangvételű
levél  kerülne  az  asztalomra,  hát  a  lelkemet kitenném azért, hogy annak
érezhessem magam, aki abban a pillanatban leszek, amikor ezt joggal teszem.
Lássuk csak, hogy is van ez?
A tények:
1. kizárt dolog, hogy elsőként a te kezedbe jut a levelem.
2. ennél is kisebb a valószínűsége, hogy te valaha is olvasni fogod.
Konklúzió: ismét jó kis levelet írhattam magamnak.
Riportnak  egyenlőre nem - így tévéképernyőre sem való - témaválasztásom. Az
önérzetedre apellálok.
Most  amúgy  úgyis  benne  vagyok a levelezésben. Vagy egy tucatot adtam fel
eddig, és nemigen akaródzott senkinek sem válaszolnia. Pontosabban senkinek.
Hát  ne  kezdjek  aggódni?  Ne  akarjak  ilyen  helyzetben  kiszámíthatatlan
tevékenységekbe kezdeni?
A művészet eszköztára megszámlálhatatlan. Egyszer még múzeumot nyitnak neki.
Küldök neked sok mindent, meg még egy pár dolgot. Ha nem érdekel, szorri. Ha
valami   ötleteddel   fenékbe   rúgsz,   úgy   jó   gyerek   vagy.   Későbbi
lekötelezettséget teszel megalapozottá.
Tulajdonképpen   igen   nyomós/nívós  üggyel  folyamodtam  beléd.  Láthatod,
kénytelennek  találtattam magamat képtelennek találni latba hajítani a sutot
és   a   nyelvfacsaró   stílusom.   Remélem,   miután   megrökönyödtél,  még
szórakoztatónak  is  tűnődhetek, mert amit küldök, azok irományok, és nem is
akármilyenek, hanem irományok.
Kérés
1.:  Ha  szakítasz nekem egy kicsit az időből, firtasd át a sokat (lehetőleg
lassan).
Ha  már  ilyen  szuggesztív  módon rábeszéltelek ennek a pár sornak, plusz a
néhány  száz  oldal elolvasásának véghezvitelére, joggal teszem fel a költői
kérdésem:
Ki is vagyok én? Minek ez a felhajtás? Mi ez az egész egyáltalán?
Szeretném,  ha valaki végre felfigyelne ambíciódús mivoltomra, és amennyiben
némi  fantáziát  is  látna  munkámban,  esetleg  üzleti  lehetőséget, hát az
igencsak jól jönne.
Tény: életkorom, akárcsak magasságom alig több, mint fele a tiednek.
Születésem  időpontjának  számjegyeit  összeadva  és  összehasonlítva  a  te
eredményeddel, már nem biztos, hogy lemaradnék.
Igaz,  akár  én is sikeresnek mondhatnám magam, ám semmiképpen sem kellőképp
megelégedettnek.
Azért  tegezlek, mert csak. A személyes fontosságod érzékeltetésének eszköze
ez.
Írni...  nos,  azt  éppenséggel  tudok.  Tudniillik  én írok is. Meg költök.
Szóval jó nekem.
Csomagom  elsődleges  küldetése  (többel  is  rendelkezik):  végre megfelelő
kezekbe  kellene  kerülnie. Jogos a "mindenki rendelkezik legalább kettővel"
válasz.
Hihetetlen,  mégis  kijelentem: egy művész nem órabérből, hanem tehetségéből
szeret megélni.
Sőt,  azóta  is  veszem a méregdrága angol könyveket, napi 18 órát fordítok,
12-őt  írok,  drágul  a  whisky  is,  dioptriáim száma nő (egyszer talán még
szemüveget  is  kell  majd  hordanom), és nem tudom kiadni őket. Mi lesz, ha
minden magyar ember kultúra nélkül marad!
Bocs a hosszú levélért. Nem vidám, nem szép, nem hasznos, de lehet építő.
Akkor  hát  semmi  névre  szólót  nem  küldtem neked? De igen, jó érzéseket,
melyek  abban  a  pillanatban  érnek majd, mikor elolvastad levelem, és az a
küldeményekkel  egyetemben  a szemetesben landolt. Ennél még jobb érzelmeket
válthatna  ki  belőled,  amennyiben  tényleg  segítenél. Jók a kapcsolataid,
meggyőző  a  neved,  s most, hogy hiúságod mibenlétét ennyire felértékeltem,
elismerem,  hogy te... De ezt most hagyjuk. A kézhez kapott leveleid 68,7%-a
ezzel a kérdéssel foglalkozik.
Namármost. Ennyi erővel már a példaképem is lehetnél. Mivel abból élsz, hogy
eladod  magad.  És  itt  most  nem  elsősorban  a prostitúcióra gondolok. De
speciel  nem  órabérben  hámozod  a  villanykörtéket.  Ezt hívhatjuk művészi
intuíciónak. Mármint az önértékesítés szükségességének felismerését.
Erre  a  mondatra  nem  várok  semmiféle  választ, mert nem tettem fel benne
kérdést. Megkérnélek viszont, hogy olvass. Meg tőlem is.
Kicsit  még  a költészetről... Eredetileg nem azért készültek a versek, hogy
kiadjam  őket.  Most  persze  már  tudom, hogy ki fogom. Mások noszogatására
teszem majd őket könyvvé.
És  az egyébről: tény, hogy amit ha már egyszer leforgattam, akkor már miért
is  ne,  szóval nem ártana kiadni. No, nem olyan haszonlesipuskás alapon, de
azt hiszem, nem csak a magam kedvéért volt az egész.
Ha  van  benned  jó érzés a tenni kívánó emberek ösztökélése iránt, s ha van
valami  ötleted, ami kapóra jönne, vagy ha egyszerűen megfogalmazódik benned
valamiféle segítőkészség, igazán nyugodtan pihenhetsz majd meg.
Nem  mondom,  hogy  segíts, de ilyen jó kis érdektelen témáról ritkán kap az
ember levelet.
Őszintén  szólva  egy kezdőrúgás jól jönne. Te lehetnél például az első, aki
válaszol.
Mert  így  már nem sokáig biztosított az alkotókedv. Alkotni persze továbbra
is  fogok.  Ameddig még futja miből. Ám a hagyományos munka művészet számára
maga a halál.
Nekem  sem lenne rossz, ha továbbra is a magam kis életét élhetném, és magam
rendezhetném  el  a  napszakokat. El kéne csak adni azt a néhány kis vackot,
amit csinálok.
Valahogy, valakinek ezt most nem kéne hagynia...
Mit  mondjak,  rövid  is  ez a levél, meg hosszú is. Remélem a küldött anyag
tetszeni fog, és akkor akár segíthetnél is kivakarni a koszból.
Namost  ezt csak úgy írtam. Nem kellett volna elolvasni. Ha hátulról kezdted
levelem, jól jártál. Ahhoz valószínűleg közelebb esik ez a sor.
Ismétlés:  Segítséged!  Hozz már, legyél szíveskedjél valami kiadót a képbe,
ha  van  merszed.  Elkéne ugyanis egy jobb kéz, mert én sosem vagyok itt, és
főleg  akkor  pont  nem. Az el/kiadandó könyvek a könyv utolsó hátulja előtt
tátonganak,  az  a napirend. Talán majd még kapsz valamit, amit te. Csak idő
kérdése minden.
Címem  meg  minden  ott  rejtezik  a  könyv  hátulról első, betűkkel beszórt
oldalán. Bővített információkért fordulj északnyugatnak. Köfa.

Ui.:  Talán  ez  a legfontosabb gondolatom: amit írtam, nem mesterkélt. Ez a
stílusom, ilyen vagyok. Mondhatni tökéletesen természetes.
Google
 
Web iqdepo.hu
    © Copyright 1996-2024
    iqdepo / intelligence quotient designing power - digitális kultúrmisszió 1996 óta
    All rights reserved. Minden jog fenntartva.