Dimenzió #13

Achilles Dent - a gondolkodó ember

(irodalom)

                            Asterix, a Kelta Gall

   A  kultúrált  és  a  nem kultúrált személy abban tér el egymástól, hogy a
kultúrált  akkor  hordja  fent  az orrát, amikor azt más nem látja. Persze a
kultúrált  nem  olvas  képregényt  sem  mások  jelenlétében. Ezalól csak egy
Asterix-szel való mutatkozás mentesít.

   A  maga  széleskörű karaktergyűjteményével, kiváló gegjeivel és szándékos
ismétlődéseivel  (például  ilyen  a  zárójelenet  és  a  sokadszor  süllyedő
kalózok) a képregény a világ minden táján hódított.

   Kissé  nehézkesen  indult  be  a  dolog az 50-es évek végén, a 60-as évek
elején.  Az  első  kész  mű 1961-ben látott napvilágot, miután ismertté vált
mindössze  6.000  példányban  megjelentetett "Pilote" magazin oldalain, mint
sorozat.  Az  újság példányszáma egyébként az "Asterix és az aranysarló"-nak
köszönhetően  20.000-re  emelkedett.  Igazi  áttörést  a  gallok  szép  orrú
Kleopátrás  kalandja  hozott  (történetesen ekkortól bír Obelix a varázsital
ismeretével).  Már  egymillió példány kelt el belőle. Az Asterix minden idők
leghíresebb  francia  képregényhősévé  nőtte ki magát. '61 és '74 között, 22
millió  lett belőle szétosztva a jónép közt, s ez pontosan annyi, amennyit a
Tintin  albumokból  '46  és  '72  között vittek véghez pusztítás gyanánt. Az
Asterix  jónehány  nyelvre  lefordítódott,  sőt,  még  a  skandinávokhoz  is
eljutott  pár.  Az  utolsó  néhány  album  díszkötést  kapott  a  Norvég  TV
gondozásának megfelelően. Németben, ahol is eleinte elvetették az Asterix és
a  gótok  ('63-ban,  a  nagy  Kauka kiadásában jelent meg) tolakodó mivoltát
annak  háborús  hangulat-szításával,  egyszeriben  a nyugatnémet Siggivel és
Barrabassal  azonosították  a  főhősöket,  és  az említett gót füzetet olyan
fordításban jelentették meg, hogy a történet egyfajta antikommunista, kelet-
német  ellenes  hadjáratot  képviseljen,  az  akkori  berlini  fal  túlfelét
átkozva.  Goscinny a nyugatiak támogatását azért kapta meg, nehogy pár füzet
elkészítése után feladja.

   Talán  ez rá is mutat, hogy Asterix mennyire is francia valójában, és nem
mindig   fog   osztatlan  sikert  aratni  mindenütt.  Olybá  tűnik,  Asterix
elsősorban  francia,  másodsorban  európai  képregény,  de  semmiképpen  sem
amerikai.  Maurice  Horn  A világ képregény enciklopédiájában leszögezi: "Az
Asterix  rendelkezik pár erénnyel (például ilyen a szövegfelhők következetes
használata,  az  egyszerű,  rendezett  rajzok,  és  pár  zseniálisan bohókás
helyzet),   de   alapvetően   fárasztóak  Goscinny  végtelen  szófüzérei  és
sovinisztikus kellemetlenkedései."

                                 Rasszizmus

   Uderzo  nagyszerű  rajzait  és  a  sorozat  sikerét meghazudtolva francia
kritikákat is megért. Asterix egyszerű megközelíthetősége miatt azt mondják:
Goscinny,  majd  később  Uderzo  is nacionalista, sőt rasszista "progresszív
párti" (Le Pen féle) nőgyűlölő, gall imperialista volt.

   Úgy  tűnik,  Cézár  a gallok legfőbb ellenfele, és a gall falu legnagyobb
rasszistája  Szenilix.  Ám annál is inkább lehetne az EU tagadója. Mindenkit
gyűlöl,  ki  nem  szülőfalujából  származik, s ezt ki is mutatja: "Ismertek,
semmi  ellenvetésem az idegenekkel szemben. De a szóban forgó idegenek nem a
falumból származnak!"

   A  legsovinisztább  nacionalizmust  az  Asterixben  Obelix vonultatja fel
alacsony  IQ  hányadosával,  amikor  határozottan  kijelenti, hogy dilisek a
rómaiak,  a  brittek,  a  gótok  meg  az egyiptomiak, és valójában ő maga az
egyetlen  teremtmény,  aki  nem  az.  Más  nemzeteknek  is  megvan  a  maguk
hazaszeretetének  és  egoizmusának  a  saját  hányadosa  (például  amikor  a
spanyolok  elverik  a rómaiakat, majd kijelentik: mindennek Spanyolországban
van a legjobb íze.)

                              Férfi sovinizmus

   A férfi sovinizmus nehéz ügy, és nem csak az Asterixben, de a képregények
komoly  hányadában  általában. A Tintin-ben majdhogynem hiányoznak a nők, és
addig  a fokig, amíg vannak női karakterek, azok csak jajgatni és siránkozni
képesek  (nem  különben,  mint  Trubadúrix  az  Asterixben,  de ő Asterixtől
eltérően  nem  élcelődik  egykeségén, s ennek két oka lehet:
   1. nincs nő, ki dalászatát preferálná,
   2. mert  "mindenki" tudja:  az ő szexuális érdeklődéséhez nem kapcsolható
      házasság!)
   Az  első  Asterix  történetekben  a  nők  teljességgel  hiányoztak, míg a
Kleopátrás  kitérő erősbíti a szabályt. A 15. füzet bevezetője után Szenilix
nagysasszony   (a   falu  kebelbombája)  felvezetésével  megkezdődik  a  nők
pályafutása.  És  a  Cézár ajándékában ('74) a nők első alkalommal veszik ki
részük   a   lakomából.   Mennél   inkább   közelítünk  a  jelenhez,  a  női
emancipáltsághoz,  a  nők  annál  megfoghatatlanabbá válnak. A történeteknek
minden  kétséget  kizáróan  ez  hasznára  válik,  ám  mikor Uderzo, Goscinny
távozta  után  megpróbálja  túlparodizálni  ezt  a  folyamatot, egyben el is
rontja.  Mikor  Jon  Gisle átnézte a 29. füzetet ("Női nemtelenség"), ennyit
tudott hozzáfűzni: "Fúj." Saját szavaival:

   A  történet egyszerűen az volt, hogy a bárd Trubadúrix, aki egyben a falu
oktatója  is,  számüzetésbe  kerül.  Az  ő  helyében egy nő előkerülne, mint
párizsi ringyó, lázadást szítana a falusi nők között, és a férfiak az erdőbe
menekülnének. A főnök neje, Istenátka átvenné a falu uralmát.

   Ugyanekkor a rómaiak új taktikát eszelnének ki. Női légiót toboroznának a
falu  letámadására.  Ismerve a gallok franciás gálánsságát, miszerint ők nem
ütnek meg nőt.

   A   szín   elöl   mindkét   oldalról  nőkkel  borított  lenne,  és  akkor
megjelennének  az  urak, mint barackok a fán, és ezzel létre is jönne Uderzo
legrosszabb  füzete.  A gall nők nem igazán lennének képesek a háztartásbeli
szokásaikon  túltenni  magukat, megpróbálnák átérezni, milyen is az uraiknak
az  erdőben,  ekképpen  meleg  ruhákat  és  kedves  szavakat küldenének. Ami
megmentené a falut: a férfi ravaszság és a mői hiúság.

   Albert Uderzo így védekezett a Guardian című angol újság riportere előtt:
"Lehet, hogy én egy vén reakciósnak tűnök, de Asterixet úgy komponáltam meg,
mint  a  feminizmus  ellentetjét.  Emiatt nem lehetett hozzászokva a nőkhöz,
különösképp az erőteljesebb személyiségűekhez."

   Lehetséges,  hogy  a nők sokkalta emancipáltabbak voltak az ős Galliában,
jobban  kivették  részük  a  határozatokból  és  a  harcokból. Asterix ennek
ellenére  nem  egyszerű  történelmi  szatíra,  és nem furcsa, hogy a nők még
manapság  is  otthon  tartózkodnak.  Ez  modern  előjoguk,  és  meglehetősen
ártalmatlan.  Uderzo  nem  túl szerencsésen ábrázolja saját hozzáállását (az
Asterix  és a titkos fegyver-ben '91). Ritkán van olyan női karakter, mint a
párizsi  feminista  Másztria gyűlöletes megformáltsága, akinek is jelleme az
ellentetjére  fordul  a  mű  végére  (a  másik falu nőivel megesett incidens
hatására). Másztria egyébként a francia miniszterelnökasszony, Édith Creeson
durva paródiája.

                             Szimbólumhasználat

   Különösnek   hat   Asterix   népszerűsége,   és   az,   hogy   egyáltalán
Franciaországon  kívülre  került.  Annyira a modern francia történelemhez és
társadalomhoz  igazodik.  Majdnem  minden  karakter létező franciát elevenít
meg.  De  még  a  francia  társadalom  ismerete  nélkül  is  megfejthetők  a
karakterek,  a  képek  és  a  szövegek  is, és azok már nem annyira kötődnek
Franciaországhoz.

   Az  Asterix  Britanniában  az  angol  nyelv  kifigurázásán  alapult.  Nem
emlékeztet  véletlen  Zöbigbossz,  az angol főnök Winston Churchillre? No és
amikor  Londoniumban  az  első  pop-bandába botolnak hőseink (mond valamit a
Beatles?)   És  ez  nem  csak  a  kiadási  év,  1966  apropója.  Az  Asterix
Ödüsszeájában  ('81) Cézár a kor legjobb kémét engedi barátaink után. Mi sem
természetesebb,   mint  a  kémet  James  Bondként,  alias  Sean  Conneryként
megrajzolni?  És  mikor  a  modern  komikum  hazájába,  Belgiumba keverednek
Asterixék,  a  nagy  belga színész, Hergé anonímjai Dupond és Dupont a Cézár
féle   küldöncök  is  tökéletes  jellemábrázolásúak.  És  az  öreg  Szenilix
bombacsöcsű neje nem egy enyhe Brigitte Bardot paródia?

   Hogy  egy  mai  személy valaki mást ábrázoljon egy jól ismert komikumban?
Talpraesett  Tom  ilyenekkel van körbevéve, és tulajdonképpen nem is létezik
olyan   olaszokról   készült   képregény,  ahol  Corto  Maltese  nem  került
ábrázolásra  valamilyen formában. A római adószedő az Asterix és a rézüstben
('69)  könyörtelen  portréja a jobboldali Giscard d'Estaing politikusnak, és
az  Obelix és társában ('76) a lelkes római közgazdász nem lehet más, mint a
gall vezér, Jacques Chirac.


                                  Allegória

   Sokkalta   inkább   felemelő   komikus  allegóriák,  és  emberi,  mintsem
gazdasági,  marxista és politikai nézetek és azok történelméből felismerhető
események késztetik Obelixet és társát arra, hogy a modern korban jelképeket
képezzenek. A menhírek sikere után egyre több és több, mesterségesen felfújt
római   kereskedő  próbálja  feltartóztatni  az  importot  a  fő  beáramlási
útvonalak  feltartóztatásával.  "Mióta  gyártanak  a  rómaiak sírköveket?" -
kérdezi  Cézár  kétségbeesetten. "Amióta van rájuk kereslet" - válaszolják a
római kereskedők.

   Az,  hogy  ez  az epizód a valóságos élet ellentetje, és vitán felülien a
francia-olasz   borimportot  ábrázolja  történelemhűtlenséggel,  de  ezáltal
valószínűbbé  is  téve  azt,  tagadhatatlan.  Valamikor a 70-es évek végén a
francia  borkészítők  minden  felföldit  ráerőszakoltak egy terménykóstolóra
csak, hogy bebizonyítsák: jobb az övék, mint bármely importált.

   Olasz bor! Néha a valóság éppoly komikus, mint a képregények.

                                  A rajzok

   Bárki  folytathatná  a  konkrét megfeleltetések keresését, de Asterix nem
egyszerűen  a kultúrember bűntelenségének paródiája. Akinek kiemelkedik feje
a  vízből,  csak  a  jégpáncél  felszínét  látja.  Az  Asterix  mélységek és
magasságok  -  nem  említve  a  gyakorlatias művészetet - iskolázottságot és
iskolázatlanságot is megkívánnak, és a távolságok élvezete valódi akadémikus
távlatokat  nyit  meg.  Az  első dolog, ami miatt az olvasó a fejéhez kap: a
megmunkáltság.  A nagyorrú, valótlan karikatúrák egyben igazi, ügyes vonalat
határoznak meg.

   A  karakterek  nem  csak  hogy fél-történelmi időben léteznek, de maguk a
komikus  képek  is  olyan  részletekkel  díszítettek, no meg meleg színekkel
(amelyek  másoknak  köszönhetők,  hisz  Uderzo  színvak).  Minden egyes rajz
példája  a  művészi  szakértelemnek,  és rámutatnak: a művész nem kapkodott.
Uderzo  megpróbált  minden arcot a lehető legmaximálisabb komikummal tölteni
meg.

   Ha  Uderzo  célja a komikus helyzetek felvonultásával az lett volna, hogy
néha  szatirikus, néha parodikus képeket teremtsen, hát az kiválóan sikerült
neki,  ugyanakkor  a  "szélesvásznú"  rajzok  nagymestere  is  ő.  Egyperces
épületrajzai  lenyűgözőek,  nem  túldíszítettek,  feldobják  a  történeteket
széles panorámájukkal.

   Uderzo   olyasvalaki,   aki  kiérdemli  figyelmünket  az  antikvitásokkal
kapcsolatos  szellemes  ötletei  által,  de  befolyásolóak  párizsi és római
látképei,  a legapróbb részletekig. Ugyanakkor a képek nem mindegyike Uderzo
saját  műve,  az Asterix és Obelix Indiában repülőszőnyege megutaztatja őket
az   Akropolisz  körül.  Az  ott  látható  rajzok  egy  építészeti  könyvből
származnak,  de  ettől nem válik Uderzo semmivel sem tehetségtelenebbé, csak
emberibbé.  Más  alkalmakkor  a komédia színterét szívesebben hagyja komoran
(nem  is  találok  szót  a  kis  szigetre, ahol Napóleon született), a római
orgiákra,  és  a mérgezésekre az Alpokban. Ez egy későbbi, brilliáns mondat:
"Egy orgia egy tiszta nonszensz".

                                   Rómaiak

   Sokan  tűnődtek  el  azon,  hogy  hová  tegyék a rómaiakat, no meg magát,
Asterixet?  Ez az egész csak erőszakos komikum, csak parodikus megmérettetés
lenne, vagy a történet szükséges létbentartója? A rómaiak és a gallok csupán
a második világháborús rómaiak (nácik) és gallok (franciák) ellentéte?

   A  egyéb  teóriák  a ma Franciaországának parlamentjével párhuzamosítja a
rómaiakat,  míg  a  gallokat  a  perifériák lakóival teszik azonossá, és még
inkább  a brötányi elnyomottakkal. Mi teszi a rómaiakat és a kis gall falut,
melyet  ellenfelek  öveznek,  számunkra,  a  progresszív  modern társadalmak
számára elfogadottá, a múlt megálmodottságává és biztonságérzetté?

   Egy  fontos  ok Asterix európai sikerében a közeli EU-rokonok látogatása.
Asterix  a  spanyolokat  bikaölőnek,  a svájciakat hegymászónak, a görögöket
olimpiázóknak,  a németeket polgárháborúsoknak tartotta, (a francia körutak,
A  Tour  de  France-ok  -  értsd.:  az  ezzel  járó  lelki  terhek a fizikai
csúcspróbák  hasonlatai),  és  képes  volt felfedezni Amerikát Leif Eriksson
előtt.

                              Asterix meghalt?

   Goscinny  halála  után  Uderzo megpróbálta fenntartani Asterixet, annak a
népszerű  közhiedelemnek  ellenére,  hogy  Asterix Goscinny teremtménye. Nem
minden Uderzo könyv jó, de a legjobbak a duó legjobbjai szintjén állnak (Pl.
Asterix  és  a  fia  '86  és  Asteix  Odüsszeája  '81). Később a művész öreg
bajtársának  szeretetét  Szául,  a  barátságos zsidó szimpatikus bemutatásán
keresztül érzékelteti.

   A későbbiekben Uderzo befogta a fiát, hogy az segítsen be a rajzoknál, de
kételyek  merültek  fel  az Asterix további sorsát illetően, mert a vállalat
keresztények  kezére  jutott. Ki is jelentették, hogy a következő album lesz
egyben az utolsó, de ez még nem tűnik véglegesnek.

   Összességében  a  több, mint 30 képregény több mint elegendő Asterixnek a
történelemmé váláshoz. Gratulálok!
Google
 
Web iqdepo.hu
    © Copyright 1996-2024
    iqdepo / intelligence quotient designing power - digitális kultúrmisszió 1996 óta
    All rights reserved. Minden jog fenntartva.