Asterix, a Kelta Gall
A kultúrált és a nem kultúrált személy abban tér el egymástól, hogy a
kultúrált akkor hordja fent az orrát, amikor azt más nem látja. Persze a
kultúrált nem olvas képregényt sem mások jelenlétében. Ezalól csak egy
Asterix-szel való mutatkozás mentesít.
A maga széleskörű karaktergyűjteményével, kiváló gegjeivel és szándékos
ismétlődéseivel (például ilyen a zárójelenet és a sokadszor süllyedő
kalózok) a képregény a világ minden táján hódított.
Kissé nehézkesen indult be a dolog az 50-es évek végén, a 60-as évek
elején. Az első kész mű 1961-ben látott napvilágot, miután ismertté vált
mindössze 6.000 példányban megjelentetett "Pilote" magazin oldalain, mint
sorozat. Az újság példányszáma egyébként az "Asterix és az aranysarló"-nak
köszönhetően 20.000-re emelkedett. Igazi áttörést a gallok szép orrú
Kleopátrás kalandja hozott (történetesen ekkortól bír Obelix a varázsital
ismeretével). Már egymillió példány kelt el belőle. Az Asterix minden idők
leghíresebb francia képregényhősévé nőtte ki magát. '61 és '74 között, 22
millió lett belőle szétosztva a jónép közt, s ez pontosan annyi, amennyit a
Tintin albumokból '46 és '72 között vittek véghez pusztítás gyanánt. Az
Asterix jónehány nyelvre lefordítódott, sőt, még a skandinávokhoz is
eljutott pár. Az utolsó néhány album díszkötést kapott a Norvég TV
gondozásának megfelelően. Németben, ahol is eleinte elvetették az Asterix és
a gótok ('63-ban, a nagy Kauka kiadásában jelent meg) tolakodó mivoltát
annak háborús hangulat-szításával, egyszeriben a nyugatnémet Siggivel és
Barrabassal azonosították a főhősöket, és az említett gót füzetet olyan
fordításban jelentették meg, hogy a történet egyfajta antikommunista, kelet-
német ellenes hadjáratot képviseljen, az akkori berlini fal túlfelét
átkozva. Goscinny a nyugatiak támogatását azért kapta meg, nehogy pár füzet
elkészítése után feladja.
Talán ez rá is mutat, hogy Asterix mennyire is francia valójában, és nem
mindig fog osztatlan sikert aratni mindenütt. Olybá tűnik, Asterix
elsősorban francia, másodsorban európai képregény, de semmiképpen sem
amerikai. Maurice Horn A világ képregény enciklopédiájában leszögezi: "Az
Asterix rendelkezik pár erénnyel (például ilyen a szövegfelhők következetes
használata, az egyszerű, rendezett rajzok, és pár zseniálisan bohókás
helyzet), de alapvetően fárasztóak Goscinny végtelen szófüzérei és
sovinisztikus kellemetlenkedései."
Rasszizmus
Uderzo nagyszerű rajzait és a sorozat sikerét meghazudtolva francia
kritikákat is megért. Asterix egyszerű megközelíthetősége miatt azt mondják:
Goscinny, majd később Uderzo is nacionalista, sőt rasszista "progresszív
párti" (Le Pen féle) nőgyűlölő, gall imperialista volt.
Úgy tűnik, Cézár a gallok legfőbb ellenfele, és a gall falu legnagyobb
rasszistája Szenilix. Ám annál is inkább lehetne az EU tagadója. Mindenkit
gyűlöl, ki nem szülőfalujából származik, s ezt ki is mutatja: "Ismertek,
semmi ellenvetésem az idegenekkel szemben. De a szóban forgó idegenek nem a
falumból származnak!"
A legsovinisztább nacionalizmust az Asterixben Obelix vonultatja fel
alacsony IQ hányadosával, amikor határozottan kijelenti, hogy dilisek a
rómaiak, a brittek, a gótok meg az egyiptomiak, és valójában ő maga az
egyetlen teremtmény, aki nem az. Más nemzeteknek is megvan a maguk
hazaszeretetének és egoizmusának a saját hányadosa (például amikor a
spanyolok elverik a rómaiakat, majd kijelentik: mindennek Spanyolországban
van a legjobb íze.)
Férfi sovinizmus
A férfi sovinizmus nehéz ügy, és nem csak az Asterixben, de a képregények
komoly hányadában általában. A Tintin-ben majdhogynem hiányoznak a nők, és
addig a fokig, amíg vannak női karakterek, azok csak jajgatni és siránkozni
képesek (nem különben, mint Trubadúrix az Asterixben, de ő Asterixtől
eltérően nem élcelődik egykeségén, s ennek két oka lehet:
1. nincs nő, ki dalászatát preferálná,
2. mert "mindenki" tudja: az ő szexuális érdeklődéséhez nem kapcsolható
házasság!)
Az első Asterix történetekben a nők teljességgel hiányoztak, míg a
Kleopátrás kitérő erősbíti a szabályt. A 15. füzet bevezetője után Szenilix
nagysasszony (a falu kebelbombája) felvezetésével megkezdődik a nők
pályafutása. És a Cézár ajándékában ('74) a nők első alkalommal veszik ki
részük a lakomából. Mennél inkább közelítünk a jelenhez, a női
emancipáltsághoz, a nők annál megfoghatatlanabbá válnak. A történeteknek
minden kétséget kizáróan ez hasznára válik, ám mikor Uderzo, Goscinny
távozta után megpróbálja túlparodizálni ezt a folyamatot, egyben el is
rontja. Mikor Jon Gisle átnézte a 29. füzetet ("Női nemtelenség"), ennyit
tudott hozzáfűzni: "Fúj." Saját szavaival:
A történet egyszerűen az volt, hogy a bárd Trubadúrix, aki egyben a falu
oktatója is, számüzetésbe kerül. Az ő helyében egy nő előkerülne, mint
párizsi ringyó, lázadást szítana a falusi nők között, és a férfiak az erdőbe
menekülnének. A főnök neje, Istenátka átvenné a falu uralmát.
Ugyanekkor a rómaiak új taktikát eszelnének ki. Női légiót toboroznának a
falu letámadására. Ismerve a gallok franciás gálánsságát, miszerint ők nem
ütnek meg nőt.
A szín elöl mindkét oldalról nőkkel borított lenne, és akkor
megjelennének az urak, mint barackok a fán, és ezzel létre is jönne Uderzo
legrosszabb füzete. A gall nők nem igazán lennének képesek a háztartásbeli
szokásaikon túltenni magukat, megpróbálnák átérezni, milyen is az uraiknak
az erdőben, ekképpen meleg ruhákat és kedves szavakat küldenének. Ami
megmentené a falut: a férfi ravaszság és a mői hiúság.
Albert Uderzo így védekezett a Guardian című angol újság riportere előtt:
"Lehet, hogy én egy vén reakciósnak tűnök, de Asterixet úgy komponáltam meg,
mint a feminizmus ellentetjét. Emiatt nem lehetett hozzászokva a nőkhöz,
különösképp az erőteljesebb személyiségűekhez."
Lehetséges, hogy a nők sokkalta emancipáltabbak voltak az ős Galliában,
jobban kivették részük a határozatokból és a harcokból. Asterix ennek
ellenére nem egyszerű történelmi szatíra, és nem furcsa, hogy a nők még
manapság is otthon tartózkodnak. Ez modern előjoguk, és meglehetősen
ártalmatlan. Uderzo nem túl szerencsésen ábrázolja saját hozzáállását (az
Asterix és a titkos fegyver-ben '91). Ritkán van olyan női karakter, mint a
párizsi feminista Másztria gyűlöletes megformáltsága, akinek is jelleme az
ellentetjére fordul a mű végére (a másik falu nőivel megesett incidens
hatására). Másztria egyébként a francia miniszterelnökasszony, Édith Creeson
durva paródiája.
Szimbólumhasználat
Különösnek hat Asterix népszerűsége, és az, hogy egyáltalán
Franciaországon kívülre került. Annyira a modern francia történelemhez és
társadalomhoz igazodik. Majdnem minden karakter létező franciát elevenít
meg. De még a francia társadalom ismerete nélkül is megfejthetők a
karakterek, a képek és a szövegek is, és azok már nem annyira kötődnek
Franciaországhoz.
Az Asterix Britanniában az angol nyelv kifigurázásán alapult. Nem
emlékeztet véletlen Zöbigbossz, az angol főnök Winston Churchillre? No és
amikor Londoniumban az első pop-bandába botolnak hőseink (mond valamit a
Beatles?) És ez nem csak a kiadási év, 1966 apropója. Az Asterix
Ödüsszeájában ('81) Cézár a kor legjobb kémét engedi barátaink után. Mi sem
természetesebb, mint a kémet James Bondként, alias Sean Conneryként
megrajzolni? És mikor a modern komikum hazájába, Belgiumba keverednek
Asterixék, a nagy belga színész, Hergé anonímjai Dupond és Dupont a Cézár
féle küldöncök is tökéletes jellemábrázolásúak. És az öreg Szenilix
bombacsöcsű neje nem egy enyhe Brigitte Bardot paródia?
Hogy egy mai személy valaki mást ábrázoljon egy jól ismert komikumban?
Talpraesett Tom ilyenekkel van körbevéve, és tulajdonképpen nem is létezik
olyan olaszokról készült képregény, ahol Corto Maltese nem került
ábrázolásra valamilyen formában. A római adószedő az Asterix és a rézüstben
('69) könyörtelen portréja a jobboldali Giscard d'Estaing politikusnak, és
az Obelix és társában ('76) a lelkes római közgazdász nem lehet más, mint a
gall vezér, Jacques Chirac.
Allegória
Sokkalta inkább felemelő komikus allegóriák, és emberi, mintsem
gazdasági, marxista és politikai nézetek és azok történelméből felismerhető
események késztetik Obelixet és társát arra, hogy a modern korban jelképeket
képezzenek. A menhírek sikere után egyre több és több, mesterségesen felfújt
római kereskedő próbálja feltartóztatni az importot a fő beáramlási
útvonalak feltartóztatásával. "Mióta gyártanak a rómaiak sírköveket?" -
kérdezi Cézár kétségbeesetten. "Amióta van rájuk kereslet" - válaszolják a
római kereskedők.
Az, hogy ez az epizód a valóságos élet ellentetje, és vitán felülien a
francia-olasz borimportot ábrázolja történelemhűtlenséggel, de ezáltal
valószínűbbé is téve azt, tagadhatatlan. Valamikor a 70-es évek végén a
francia borkészítők minden felföldit ráerőszakoltak egy terménykóstolóra
csak, hogy bebizonyítsák: jobb az övék, mint bármely importált.
Olasz bor! Néha a valóság éppoly komikus, mint a képregények.
A rajzok
Bárki folytathatná a konkrét megfeleltetések keresését, de Asterix nem
egyszerűen a kultúrember bűntelenségének paródiája. Akinek kiemelkedik feje
a vízből, csak a jégpáncél felszínét látja. Az Asterix mélységek és
magasságok - nem említve a gyakorlatias művészetet - iskolázottságot és
iskolázatlanságot is megkívánnak, és a távolságok élvezete valódi akadémikus
távlatokat nyit meg. Az első dolog, ami miatt az olvasó a fejéhez kap: a
megmunkáltság. A nagyorrú, valótlan karikatúrák egyben igazi, ügyes vonalat
határoznak meg.
A karakterek nem csak hogy fél-történelmi időben léteznek, de maguk a
komikus képek is olyan részletekkel díszítettek, no meg meleg színekkel
(amelyek másoknak köszönhetők, hisz Uderzo színvak). Minden egyes rajz
példája a művészi szakértelemnek, és rámutatnak: a művész nem kapkodott.
Uderzo megpróbált minden arcot a lehető legmaximálisabb komikummal tölteni
meg.
Ha Uderzo célja a komikus helyzetek felvonultásával az lett volna, hogy
néha szatirikus, néha parodikus képeket teremtsen, hát az kiválóan sikerült
neki, ugyanakkor a "szélesvásznú" rajzok nagymestere is ő. Egyperces
épületrajzai lenyűgözőek, nem túldíszítettek, feldobják a történeteket
széles panorámájukkal.
Uderzo olyasvalaki, aki kiérdemli figyelmünket az antikvitásokkal
kapcsolatos szellemes ötletei által, de befolyásolóak párizsi és római
látképei, a legapróbb részletekig. Ugyanakkor a képek nem mindegyike Uderzo
saját műve, az Asterix és Obelix Indiában repülőszőnyege megutaztatja őket
az Akropolisz körül. Az ott látható rajzok egy építészeti könyvből
származnak, de ettől nem válik Uderzo semmivel sem tehetségtelenebbé, csak
emberibbé. Más alkalmakkor a komédia színterét szívesebben hagyja komoran
(nem is találok szót a kis szigetre, ahol Napóleon született), a római
orgiákra, és a mérgezésekre az Alpokban. Ez egy későbbi, brilliáns mondat:
"Egy orgia egy tiszta nonszensz".
Rómaiak
Sokan tűnődtek el azon, hogy hová tegyék a rómaiakat, no meg magát,
Asterixet? Ez az egész csak erőszakos komikum, csak parodikus megmérettetés
lenne, vagy a történet szükséges létbentartója? A rómaiak és a gallok csupán
a második világháborús rómaiak (nácik) és gallok (franciák) ellentéte?
A egyéb teóriák a ma Franciaországának parlamentjével párhuzamosítja a
rómaiakat, míg a gallokat a perifériák lakóival teszik azonossá, és még
inkább a brötányi elnyomottakkal. Mi teszi a rómaiakat és a kis gall falut,
melyet ellenfelek öveznek, számunkra, a progresszív modern társadalmak
számára elfogadottá, a múlt megálmodottságává és biztonságérzetté?
Egy fontos ok Asterix európai sikerében a közeli EU-rokonok látogatása.
Asterix a spanyolokat bikaölőnek, a svájciakat hegymászónak, a görögöket
olimpiázóknak, a németeket polgárháborúsoknak tartotta, (a francia körutak,
A Tour de France-ok - értsd.: az ezzel járó lelki terhek a fizikai
csúcspróbák hasonlatai), és képes volt felfedezni Amerikát Leif Eriksson
előtt.
Asterix meghalt?
Goscinny halála után Uderzo megpróbálta fenntartani Asterixet, annak a
népszerű közhiedelemnek ellenére, hogy Asterix Goscinny teremtménye. Nem
minden Uderzo könyv jó, de a legjobbak a duó legjobbjai szintjén állnak (Pl.
Asterix és a fia '86 és Asteix Odüsszeája '81). Később a művész öreg
bajtársának szeretetét Szául, a barátságos zsidó szimpatikus bemutatásán
keresztül érzékelteti.
A későbbiekben Uderzo befogta a fiát, hogy az segítsen be a rajzoknál, de
kételyek merültek fel az Asterix további sorsát illetően, mert a vállalat
keresztények kezére jutott. Ki is jelentették, hogy a következő album lesz
egyben az utolsó, de ez még nem tűnik véglegesnek.
Összességében a több, mint 30 képregény több mint elegendő Asterixnek a
történelemmé váláshoz. Gratulálok!