Achilles anoptézis
- fordította Achilles Dent -
Az igazgató kidöcögött a színpadra óvatosan igazgatva közben sugárzás
ellenző maszkját, hogy ezzel elősegíthesse a levegő útját a mikrofonhoz.
Ideges krákogása végigdübörgött a szobán. Zörgött kicsit a kezében lévő
papírokkal, aztán elkezdte.
- Köszöntöm az Elő-Apokaliptikus Archeológiai Társaság valamennyi
dolgozóját. Azért gyűltünk itt össze, hogy a tudomásukra juttassam magasabb
rendű küldetésünk mibenlétét. Ahogyan azt már tudják, csapataink csak
mostanában váltak képessé átfésülni a hadviselés színtereit, hála kollégáink
erőfeszítéseinek a Pszichikai Kutató Társaságnál, akik - Allah segítségével
- végtelenül megkönnyítették a sugárzásvédő ruhák feltalálásával, amelyek
lehetővé teszik, hogy munkásaink olyan területekre is eljussanak, ahol a
legnagyobb sugárzás koncentrálódik, mint például az egykori Amerikai
Egyesült Államokba. A felfedezések szó szerint özönlenek, és nekünk nincs
más dolgunk, mint sajátkezűleg rendszereznünk azokat. Az első dolog, amit
találtunk, egy szögletes tárgy, amely vékony szalagból készült, és amelyet
történészeink kazettaként azonosítottak be. Valamikor egyszerűen be kellett
csak helyezni egy készülékbe, amellyel hangokat lehetett rá rögzíteni.
Elméletünk működőképességében reménykedve megkíséreltük meggyőzni a Cenzor
Társaságot, hogy engedélyezze egy ilyen primitív szerkezet rekonstruálását,
hogy az üzenetet értelmezni tudjuk. Egyet is értettek; azzal a megkötéssel,
hogy addig nem foghatunk a munkálatokba, amíg fel nem tárják a tárgyon az
előző civilizáció bukásából visszamaradt hatásokat. Kellő vizsgálatnak
vetették hát alá, és íme, készen állunk az első publikációra.
"Mielőtt hozzákezdünk, szeretném elmagyarázni néhány szabályát a rögzítésnek
azoknak, akik hiányát érzik a történelmi gyakorlatnak. Ezen a kazettán
értelemszerűleg egy pszichológus felvétele található. Mindnyájuknak tudomása
van a szentségtörésről, amely a Nukleáris Kor megsemmisítéséhez vezetett, s
ennek legfőbb oka a vallás, a vallási értékek voltak. Egy pszichológus volt
az, aki a gyóntatás szerepét magára vállalta abban az istentelen időszakban.
Abban a tévhitben munkálkodott, hogy a halhatatlan lélek megközelíthető
tudományos, emberi szinten; és mint az akkori tudósok legtöbbje, figyelmen
kívül hagyta Allahot, akár egy szükségtelen komplikációt. Afféle becstelen
beszédet találtunk, amely a Pre-apokaliptikus irodalomra igen jellemző: 'A
vallás unalmas, altató.' Nos, a pszichológia lett az emberek új
'altató'-jává. A páciens, akivel az orvos elbeszélget a felvételen, egy
korabeli kiemelkedő üzletember. Az ő fajtáját hívták önkényúrnak. Tőzsdei
kereskedelemmel foglalkozott. Azt hiszem, értik ezt a kifejezést. Az
önkényúr vásárolt és eladott cégeket profitszerzés céljából. A nyelv
kifejezéseiből arra a következtetésre jutottunk, hogy az ő fajtáját
tekintették a kor hőseinek. Természetesen számos feljegyzésünk van Donald
Trump, Robert Campeau és a hasonlók életéről. A róluk szóló könyvek
természetszerűleg nagy jelentőséggel bírtak, pláne, hogy a nagyobb
épületekben jelentős mennyiségre bukkantunk. Nyilván megőrzésre hagyták ott
őket, hiszen a raktárakat szánt szándékkal távolra telepítették a majdani
háborús színterektől. Az akkori folyóiratok azt is nyilvánvalóvá teszik,
hogy a nagy becsben tartott embereket is hasonló helyekre telepítették. Egy
másik fontos jele a társadalom degradálódásának, hogy az emberek
megbecsültségéhez igazodott a kereset. Nehéz ebben a szent korban elképzelni
az ilyesfajta istentelenséget, de szükséges, hogy megtegyük, hogy
elkerülhessük azokat a csapdákat, amelyekbe ők beleestek. Megpróbáltuk
rekonstruálni a forgatókönyvet amennyire tudtuk, ugyanakkor igyekeztünk
visszaadni a beszélgetést is fordításunkban. Nem hiszem, hogy lenne még
bármi egyéb, amit tudniuk kellene a felvételről, leszámítva azt, hogy talán
egy kicsit hiányosnak fog tűnni. Szeretnék minél nagyobb csendet kérni,
mivel a kazetta igen rossz minőségű, és az akcentus igen nehezen érthető. Ha
valamilyen problémájuk adódna, azt javasolnám, hogy a feliratokra
hagyatkozzanak, amely majd elkalauzolja önöket."
Az igazgató jelezte, hogy a kazettát elindíthatják, majd letűnt a színről.
Dr. Zeis behelyezte a kazettát a szerkezetbe. Többé remélhetőleg nem csípi
majd be a szalagot, vagy nem szakítja el, bár ez a páciensnek nem lényeges
karrierje szempontjából. Tudta, hogy nem engedheti meg magának, hogy ne
járjon szerencsével. És azon tűnődött, hogy bár látszólag végtelen felé
ágazhat a siker, a statikus recsegés, amit hall, nem jósol sok jót. A
titkára, Mr. Reussi közeledett figyelmeztetőleg. A doktor visszatekerte a
kazettát, aztán egy gyors imát mormolt, hogy sikerüljön elindítania. Az ajtó
félrelibbent, és a világon egyik leggazdagabb, leghatalmasabb ember
sodródott be.
Oswald Achilles Reussi úr azzal csinálta meg a szerencséjét, hogy átvette az
uralmat különböző társágok felett, kizárólagos mozgatójukká lett. A
legmagasabb szintről indulhatott, mivel lényeges előjogokat, kiváltságokat
örökölt az apjától.
Gazdagsága elegendő volt ahhoz, hogy a legjobb cikkek jelenjenek meg róla,
és ennek köszönhető, hogy elöntötte az agyát a vér, amikor a média
felismerte, hogy minden csak terápia, és vidáman írta meg: csak mocskos
eszközökhöz nyúlva lehet erre idáig eljutni. Dr. Zeis sajnálatosnak találta
az efféle támadásokat, ugyanakkor nem tudott ellenállni a nyilvánosságnak.
Le tudta hűteni a toporzékolót, tudatta vele, ő lényegében nem tart a
terápia szégyenbélyegétől, amennyiben azt fel tudja használni. Ez egy régi
csel, de működőképes, ki tudja engesztelni az elvakult pácienst.
Oswald keresztülhaladt a szobán morcos üdvözletével (Dr. Zeis korán
megtanulta, ő nem az, aki szereti vesztegetni az idejét.) Szokásos
helyzetében maradt tehát, terpeszkedve a kanapén. Dr. Zeis nem tulajdonított
nagy fontosságot Freud teóriáinak, nem tisztelte a foteleket, de egyszerűen
nem volt hozzá szíve vagy idegzete, hogy azt tegye.
"Nos, Reussi úr - kezdte lepillantva arra a pár megjegyzésre, amelyeket meg
tudott menteni az előző ülés mángorolt kazettájáról -, az elmúlt héten
számos jelenséget ismertünk fel, amelyek következtében ön gyógyítatlan
Ödipusz komplexusban szenved. Ez tulajdonképpen hozzájárul a sikeréhez,
mivel egyfajta törekvést eredményez, hogy túltegyen az apján. Ilyen
értelemben viszont visszahúzó tényező, hogy fiatalkorában apjához
hasonlították."
"Ezen a héten, remélem, összevethetjük a jelen életéről tett vizsgálataink
eredményeit. Ez remélhetőleg rámutat magára a működésképtelenség okára, és
ezután minden erőnkkel a megoldásra összpontosíthatunk. Ezek után talán el
is árulhatná, hogy mi az, ami a jelenében a legjobban foglalkoztatja."
"Talán hallott már a Trojan Inc.-nek, a gumitársaságnak a megdöntési
kísérletéről. Nem üzleti érdekből mentem bele, feltételezhetőleg mindössze a
történelmiség miatt. Akármilyen rátára nyújtottam be az igénylésem, és
emiatt nem számítottak semmilyen komolyabb versengésre. A vezetőség nem volt
valami elégedett az ajánlattal, de tudtam, hogy a kereskedelmisek nem
szalasztanak el majd ilyen lehetőséget. Csakhogy amikor én kidolgoztam a
végső részleteket, hogy miként terjesszem elő a Biztonság Bizottságnak végső
láttamozásra, egy formális barátom, Alexander Atreides belépett egy fehér
lovagot húzva el az orrom előtt." "Sajnálom - szakította félbe a doktor -,
de attól tartok, hogy el kell magyarázza nekem a technikai részleteket; nem
nagyon értem az üzleti nyelvet. Mit jelent az a 'fehér lovag'?"
"Ó, az igen egyszerű. Egy fehér lovag irányítja a vállalatok stratégiáját,
hogy elkerülhessük az ellenséges pártok beavatkozását. Találnak valakit, aki
át akarja venni az uralmat a cég fölött, ezt a valakit később meggyőzik
arról, hogy terelje el a figyelmet azáltal, hogy megígérik a vezetőség
jóváhagyását. Ámbátor ez esetben Alexander felajánlaná a szolgálatait a
vezetőségnek meggyőzve őket a munka biztonságáról. Így az igazgatótanács
elsiklik a dolog felett, és ezzel a céget ki is lopták alólam."
"Mi a véleménye a megmozdulásairól?"
"Eleinte kissé dühös voltam, de most ő komoly gazdasági nehézségekkel küzd,
mivel az ő 'hatalmas húzását' gátolja a társaság Legfőbb Vezetősége."
"Olvastam erről valamit az újságokban. Megpróbálja átvenni az uralmat a
Trojan felett, de a társaság, mindenekelőtt Hector Prince nem teszi ezt
lehetővé."
"Ahogy mondja - válaszolta Oswald. - Trojan a világ legnagyobb
kondomgyártója, és a jelenegi betegségektől való rettegésnek köszönhetően
virágzik. Van néhány abroncs cégük is, így alapjában véve mindent ők
csinálnak, ami gumiból készül."
"Tud segíteni Atreides úrnak?" - kérdezte a pszichológus.
"Igen, de nem fogok. úgy hiszem, ez valami isteni megtorlás. Megkapja méltó
bünetését, amiért ki akart rúgatni" - mondta Oswald önelégülten.
"Valami illegálisat cselekedett?"
"Úgy érti, hogy az által, hogy el akarta lopni tőlem a Trojant?"
A doktor bólintott.
"Nos, ez nem az a fajta dolog, amit az ember a barátjával csinál. úgy értem,
tisztában volt uralmi szándékommal, és hogy mire számítottam, amikor pár éve
ezt a vállalatot választottam. Csak elfecséreltem az időmet, mígnem a
lehetőség rám talált; és mikor ez megtörtént, ő megjelent, hogy megbosszulja
azokat a dolgokat, amelyeket barátként mondtam neki... titkokat."
"Reussi úr, már majdnem elegendő, amit hallottam - mondta a doktor letéve a
notebook-ját -, de van még valami, amit tudnom kell. Amennyiben Arteides úr
nem cselekedte volna, amit mégis, akkor segítené leigázni Hectort?"
"Megragadnám a lehetőséget, hogy azt a kutyaütő Hectort móresre tanítsam. Ő
egyike a legmegvetendőbb embereknek, akit csak ismerek. Sosem mulasztja el,
hogy rámutasson: apám pénzzel házasodott össze, míg az ő családja a
májusvirág leszármazottja."
"Ez esetben, ha lehet, javaslom, hogy siessen Arteides úr segítségére." A
doktor tudta, hogy ezen kijelentése nem talál majd meleg fogadtatásra, s
felkészült a védekezésre.
"Miért kéne segítenem Alexandert? Ő éppolyan hülye, mint Hector!"
A doktor megköszörülte a torkát.
"Először is, az egyszerre kétszeres elégtétel lenne, ha Prince urat
kirúgnák. Már ecsetelte, hogy szeretné kívül látni, hát itt a lehetőség. És
mindennek tetejébe lehetősége lenne a történelem legnagyobb birtokbavételét
vinni véghez. Maga állította, hogy ez a legfőbb motivációja."
"Az igaz, hogy Hectort szeretném távol látni, de ugyanakkor nem szeretném
menteni Alexandert sem" - tűnődött Oswald.
"Másodszor, már kimutattuk magánál a gyógyítatlan Ödipusz komplexust, és -"
"Nem vagyok tökéletesen biztos abban, hogy mit is takar ez a kifejezés" -
szakította félbe Oswald.
"Bocsánat, amiért nem magyarázom el a pszichológia fogalmait. Az Ödipusz
komplexus, mint talán már kitalálta, egy normális, gyerekkori jelenség.
Mivel a gyermek természetes szeretettel van anyja iránt, az apját, mint a
szeretetért folyó versenytársat értelmezi, és emiatt gyűlöli. Ezt a
'kasztrációs komplexusnak' nevezik. Két fő kiváltó oka van. Először is a
gyerek megszidása illegális helyekre való nyúlkálásáért, másodszor pedig egy
meztelen lány látványa a szerv hiányával a megtoroltság érzetét keltheti.
Indokolatlan félelmében a kasztrálástól, a fiú megpróbálja kompenzálni
gyűlöletét, elfojtani, és szeretetet színlel. Természetesen ez egy
drasztikus magyarázat egy összetett folyamatról szól. Most már érti?" -
kérdezte Dr. Zeis.
"Igen. Azt hiszi, hogy én nem szenvedtem ettől az ööö..."
"Kasztrációs komplexustól?" - vetette fel az orvos.
"Attól - vágta rá Oswald - és ezért sosem jutottam túl az apámmal való
versengés érzetén."
"Igen - egyezett bele a pszichológus -, lényegében erről van szó. Láthatja,
valójában sosem volt a szüleivel kiskorában, és mivel ők keveset
foglalkoztak magával, gyűlölték szidalmazni. Azt is maga mondta magáról,
hogy gyakorta hasonlították az apjához gyerekkorában, s ez növelte a
versengés szükségének érzetét. Így most egy olyan terápiát javasolnék, amely
segíteni ezen a problémán."
"De hogyan fog ezen segíteni Alexander bevonása?" - kérdezte Oswald
kétkedőn.
"Az egyetlen mód, arra, hogy felülkerekedjen, ha tudatosan kerüli a kiváltó
okokat. És a feltárt tények, amelyeket előadott nekem, beleértve Arteides
urat is, csak viselkedési formulák" - magyarázta a doktor.
"Úgy érti, mindössze kényszerszerepet játsszon Alexander segítésének
elutasításával?" - kérdezte Oswald kíváncsian.
Az orvos bólintott.
"De nem tenné ugyanezt egy barátjával, ha az úgy kiszúrna magával, mint ő
velem? Ellopta az álmaimat!" - kérdezett Oswald.
"Számítottam erre a kérdésre" - válaszolta a doktor önelégülten.
"Ezért van egy harmadik okom. Kérdezze meg magától, hogyha ugyanebbe a
helyzetbe kerülne, hogyan cselekedne?"
"Nos" - habozott Oswald.
"Láthatja, hogy az ilyesfajta viselkedés mindennapos az üzleti életben, és
talán már ön is folytatott hasonló beszélgetést - mondta a doktor
diadalmasan. - Amit észre kell vennie, az az, hogy a versengés évei
képtelenné tették a veszítés elviselésére. Az egyetlen mód Arteides úr
elveszítésének elfogadására anélkül, hogy jelentős szellemi gyötrődésen
kelljen átmennie, hogy bosszúból a megsemmisülése egyik tényezőjévé lép
elő."
"Még mindig nem tudom - szólt Oswald kétségbeesettem -, képtelen vagyok."
Telefoncsörgés szakította félbe a beszélgetést. Düh ült ki a doktor arcára,
miközben Oswald felegyenesedett, hogy válaszolhasson a hívásra.
"Elnézését kérem, Reussi úr - mondta. - Azt hittem, hogy megmondtam a
portásnak, hogy ne hívjanak."
"Nem szükséges a bocsánatkérés - mondta Oswald egy tenyérnyi nagyságú,
szögletes tárgyat húzva elő zsebéből. - Azt hiszem, hívnak."
Lenyitotta a telefon előlapját, s kihúzta az antennáját.
"Igen?" - szólt nyersen, majd pár másodpercig hallgatott komor arccal.
"Biztos benne?" - kérdezte tömören. Miután hallgatott még pár másodpercet,
összecsukta a telefont, és betolta az antennáját.
"Egy barátom volt - magyarázta -, Robert Patrolo, elmondta, hogy a cégét
éppen most kebelezte be a Trojan. Hector első lépése arra, hogy átvegye az
irányítást, az volt, hogy őt elmozdította az elnökségből. Hector tudta, hogy
meg fog kapni."
Ülve maradt pár másodpercig, majd felállt és felhúzta a kabátját.
"Azt hiszem, igaza van, doktor - mondta ezután. - Segíteni fogom Atreides
urat, és miután ez megtörtént, kidobom Hectort, akár egy kutyát."
Elhagyta a szobát.
A doktor ismét leült. Azon tűnődött, hogy az emberi motivációk olyan
következtetésre jutottak, amiben nem igen járatos. Reussi mindössze annyit
tett, hogy áthelyezte haragját Arteides úrról Hectorra.
"Ó igen - gondolta - másféle megközelítéshez kell majd folyamodnom." A
kazetta-rekordert leállította.
Az igazgató visszakeveredett az színpadra, és jelzett, hogy állítsák le a
lejátszást.
"Azt hiszem, uraim, hogy önök mindnyájan ismerik Sigmund Freud profán
teóriáit" - mosolygott hallgatóságára, amint azok hevesen bólogattak.
"Nos, most először van alkalmunk konkrét példán tanulmányozni ezeket a
különleges teóriákat, s ez, mondanom sem kell, mennyivel szemléletesebb,
mint az egyszerű elméletek. A Cenzor Társaság tagjai nagy kegyesen
engedélyezték, hogy meghallgassuk a kazettát, és megértsük, a ráció milyen
mélyre képes süllyedni. Emlékeznünk kell, mialatt megkíséreljük újjáépíteni
társadalmunkat, hogy az egyetlen út Isten útja, s ezt specifikusan ki is
emelik Szent Könyveink. Remélem, hogy levonták a szörnyű tanulságokat abból,
amiket ez a kazetta hordoz. Bármibe kerül is, el kell kerülnünk a romlottság
azon mélységét, amely a Nukleáris Korszakra oly jellemző, és Isten
rendeleteivel összhangban kell megalkotnunk társadalmunkat. Isten
dicsőségében!"
A hallgatóság felemelkedett, és nyomatékosan viszonozta a búcsút, kerülve
megfigyelők figyelmét, okulva abból, hogy bármely apró hibából a
legmesszebbmenő következtetések vonhatók le.
Epilógus
Az első üzleti rendelet előirányozta, hogy ismert az adósságom, mind a
plágium, mind a későbbi pereskedés okán.
A bonyodalom oka, az adósságom, minden könyvben egyre prolongáltabb, amit
csak ötéves koromtól olvastam. Ugyanakkor késztetést érzek a még evidensebb
példákat megemlíteni. Az ötlet, hogy a történet magját egy hosszabb
lélegzetű szövegkörnyezetbe helyezzem, amely a későbbi civilizációról szól,
amelyet Margaret Atwood Kézcsinálta Mesé-jéből emeltem ki, és hogy a mag
maga legyen egy kísérlet (méghozzá hallatlanul merész), onnan jött, hogy
tömöríteni, modernizálni szerettem volna Homer Iliadját. Sokat köszönhetek
Sigmund Freud írásainak is, igaz, meggyőződésem, hogy nem ismerné el, hogy
ezen teóriák tőle eredeztethetők, persze, amennyiben élne.
Már csak az maradt hátra, hogy felkínáljam magának a történetnek egy rövid
magyarázatát, talán ahhoz hasonlóan, ahogy Dante levelei szólnak Can Grande
Della Scala-hoz. A történet alapjában az Iliad motívumainak modernizált
változata. Ehhez igazodva kívánja visszaadni az apa-fia kapcsolatot, amit én
a gyógyítatlan, megoldatlan Ödipusz komplexusnak neveztem. Achilles haragja
újfent átterelődik Agamemmnonról Hectorra, ámbár - ahogyan ők mondják - a
nevek az áratlanság védelmében változtak el. Nem kívántam a Múzsa
invokációját a műhöz csatolni, de végül is előálltam a kazetta-rögzítés
ötletével, miszerint az megoldás lehet a problémára. Hiszen mi más egy ilyen
adattár, mint segítség a memóriának?
"Eleget tenni Zeusz akaratának" egy újabb átvétel az Iliadból. Hogy ez
bekerülhessen, az istenséget pszichikai fenoménként értelmeztem, és ezáltal
a megoldatlan komplexus kényszere, amely Achilles cselekedeteit erősen
befolyásolja, kívülre segíti a belső, pszichikai elmozdulásokat. (Azt
hiszem, egy diagram készítése segíthet ennek a mondatnak a megértésében.) Az
utolsó tárgy, miszerint holttestek lettek felajánlva a kutyáknak eledelül,
alacsonyabb minősítést kapott: egy pár fölösleges megjegyzés, amelyek
Achilles Hectorhoz való viszonyát fémjelezte, magasabb szintre kívánkozott.
A kötelesség ezennel bevégeztetett. Remélem legalább annyira élvezték a
történetet, amilyen gyűlölettel írtam meg. Mielőtt azonban megbélyegeznék,
engedjék meg, hogy idebiggyesszek egy rövidke Shakespeare idézetet:
"A kegyelet minősége nem lehet erőltetett".
Köszönet az elbűvölő, megvilágító tanfolyamért.
Üdv, Mark De Souza!