Egy dögledelmes riport,
avagy
kicsoda ez az Achilles Dent egyáltalán?
A kétlábú, szénalapú életformához tartozom - kezdhetném önismertetőmet.
Hogyan is kezdődött? Először egy elvakult szerelem, majd egy jóbarátom
halála pecsételte meg sorsom. Érettségi után pár nappal összeverekedtem
apámmal, aki kitagadott. Azóta sok helyütt laktam, sokmindent csináltam.
Igaz, ez túlontúl általános. Hát lássuk.
Életem, munkám soha nem távolodott el túlzottan a számítógépektől. Mindig
kisebbségekhez csapódtam, akik közt gyakran vállaltam vezérszerepet. Sok
felelősség hárult rám mindig. Igyekeztem tüntetni a külsőségek ellen,
ezáltal gyakran elhanyagoltnak, esetleg ízléstelennek tűnhettem, s amit
világ életemben legjobban gyűlöltem, az a sznobizmus. Jobban foglalkoztat a
dolgok mikéntje, mint kész tényük, felismerésük.
A dögledelmes (részlet)
...
- Mi ez az egész Douglas dolog?
- Elhivatottság, egyfajta lelki adózás megboldogult barátom emlékének.
- Ez így egy kicsit ködös.
- Nos, volt egy osztálytársam, aki elkerülhetetlenül a legjobb barátommá
avanzsálódott. Igazán tehetséges srác volt. A Galaxis-könyvnek köszönhetően
42 Stúdiónak hívta magát. (Számítástechnikai körökben elterjedt, hogy
egyének Corporationnak, Software-housenak, stúdiónak keresztelik el
magukat). Egy napon nem jött iskolába. Délután átmentem hozzá egy pár
bakelit-korongot cipelve, s akkor tudtam meg a hírt: kiugrott a hatodikról.
- Megrázott a hír?
- Erre azt ugyanazt válaszolnám, mint amikor ezt kérdeznéd tőlem:
olvastad Tasnádi Péter, Maffia életre, halálra? c. könyvét. A válasz így
hangzik: "Finoman szólva".
Gondosan előkészítette magát, a halált. írt egy búcsúlevelet, aminek ez
állt a végén: "Most 10 óra 41 perc van. Nem 42. A 42 meghal."
Az aláírás pedig ez volt: "Attila, 41."
Ez a srác három dologban még rajtam is túltett. Annyira nem volt köze a
ma világához, hogy nem tudta, hogyan kell bevásárolni. Ez nem vicc!
Mindig az édesanyja vett neki mindent.
És a másik kettő: jobban programozott és jobban rajzolt nálam. Iszonyú
tehetséges volt.
- Tehát az ő emlékére kívánod megjelentetni a Galaxis trilógiát?
- Igen. Én nem hasznot remélek ebből, hanem kicsit úgy érzem: tartozom.
Engedj meg egy kis kitérőt.
95 decemberében egy nagy-nagy, ám nem nagyon ismert (ez ma általános
tünet: a legjobbak nem tudnak érvényesülni, akut menedzser-hiány van)
zenészt indultam felkeresni, Bjorn A. Lynnét. ő norvég származású, de
Angliában találtam rá. Most, mint a Team 17 egyetlen főállású zenésze
dolgozik. Az ok, amiért felkerestem, szintén megér egy misét. Azon
túlmenően, hogy még Amigás korszakomból tudtam, hogy legkedvesebb moduljaim
szerzője CD-lemezt jelentetett meg, kicsit arra is számítottam, hogy
jóbarátom, Louie (Suvák Lajos) - segítségemmel létrehozott - munkáit
megmutassam neki, hogy esetleg bemutat a menedzserének, és akkor nekünk már
jó. Csalódnom kellett. No, nem Lynnében, mert ő iszonyú klassz srác. (ő
például elveszítette a kapcsolatot Seppo Hurme-vel, alias Fleshbrainnel aki
szintén nem kis zenész, és akivel az első CD-jét közösen készítette. Nekem
meg fáj az, hogy nem tudok segíteni - hát ilyen vagyok én. Túlzottan
lelkizős.) Ám maga - egykori nevén - Dr. Awesome is hadilábon áll
termékeinek értékesítésével. Ezennel is megragadnám a lehetőséget és
jelezném: szeretnénk egy menedzsert találni.
- Nem csak te hiszed, bizonyos emberekről, akik szimpatikusak, hogy
egyben tehetségesek is?
- Összehasonlíthatatlanul több barátom van, akivel jóban vagyok, mégis
azt mondanám: ők nem művészi sorsra érdemesek. Én inkább a puszta tényekre
hagyatkozom, olyan nevek véleményeire - a magamén túl -, akik az adott
pályán komoly sikereket értek el. Példának okáért: Louie koncepciós
szerzeménye, az Anti-TV első helyet ért el a Display magazin "Küldj demót!"
- pályázatán. És látod-látod, a mai napig nem sikerült senkit találnom, aki
tovább segíthette volna. Pedig sokmindenkivel vettem fel kapcsolatot, így
személyesen találkoztunk Fábián Tiborral is. Ő egy jó példa a ma
menedzserére. Amit csinálsz, az másodlagos, az ő elvárásait teljesítsd, neki
már van neve, bármikor elad.
- Akkor hogyhogy nem lett belőle semmi?
- Kis nézeteltérés miatt.
- Szóval azt állítod, ma minden ilyen személyi viszonyokon dől el?
- Kössz, hogy kisegítettél.
- És te?
- Magamról ennyit: szintén nagyon jók az eredményeim. Angol műveimmel az
interneten keresztül megnyertem egy verspályázatot, nagyon-nagyon jó
kritikákat kaptam. Pártfogómmá lett Petrőczi Éva költőnő, aki bölcsész
pályát ajánlott figyelmembe. És sokakkal műveimen keresztül ismerkedtem meg.
Utazásaim közben mindig kiosztom pár könyvemet grátisz alapon, így -
véletlenül! - már olyannak is adtam könyveimből, aki könyvkiadónak tanul.
Tartom is vele a kapcsolatot.
Egyik kedvenc sztorim: egy volt barátnőm édesanyja iskolai tanár. Az
egyik munkatársának adott a "23"-ból. A munkatárs lányának egy barátnője
egyik látogatásakor beleolvasott a könyvbe. Most jön az érdekes: az
iskolában, ahová jár, az volt a feladat, hogy mindenki hozza el a kedvenc
versét. Elment hát a könyvemért, hogy kölcsönkérje. Hiszen abban volt
kedvenc költeménye. Címe:
Virágok
Virágokat vettél egy reggelen
S nézted egész nap haláltusájukat
Valaki megölte őket miattad
Nem tudhatta kinek szerez majd örömet
Te pénzt adtál neki
Amin majd ő is vehet
Valamit, amit miatta öl meg másvalaki
... Azóta már fényképet kért rólam, s lassan az övé is megérkezik. Ez eléggé
elfogulatlan vélemény, nem? Azt sem tudta, hogy ki vagyok...
Szó, ami szó én talán majd révbe érek. És igyekszem vinni magammal
másokat. Tehát névszerzés az elsődleges cél, ezért törekszem mindenben
előbbre jutni.
- A Douglas dolgokról...
- Szóval begyűjtöttem műveit, három hónap alatt le is fordítottam két
könyvét (A lélek hosszú, sötét, uzsonnaidejét, valamint a Viszlát és kösz a
halakat c. műveit), tavaly januárban el is készültek. Ezzel párhuzamosan a
jogdíjak után néztem. Andrew Nürnbergget vadásztam sokáig, majd - miután
megtudtam, hogy irodát nyit Pesten - találkoztam úgy március táján Hermann
Judittal, az itteni képviselőjével. Fordításaimból adtam neki
szemelvényeket. És persze vártam, hogy majd kiadom.
Júniusban - éppen Svédországban - kaptam a hírt, hogy valakit érdekelnek
a könyvek. Elküldtem a szemelvényeket neki is, hogy hű de jó, meg minden.
Erre válaszként ezt kaptam: miért csak három fejezetet küldtem el?
Különben meg ő maga akarja kiadni a saját fordítását (akkor már garantáltan
elkezdte, mert az első két oldal szövegébe két helyen is belekötött).
Valami szöveghűségre hivatkozva a következőket kifogásolta (megjegyzem
sokadszor: egy regényt - főleg egy Douglast - nem szakfordítani kell, hanem
műfordítani. Hiába, nem tehet róla az ember, ha nem születik írónak):
Az egyik mondat, amely nagy esőzésről szól, így végződik: a hegyoldal
egyre nedvesebb lett.
Na, erre én vettem a bátorságot, és a mondat egyszerűségén javítva ezt
írtam: a hegyoldal egyre meredekebb lett.
Indoklás: szeretem, ha nem alszik el az olvasó, sőt, még az agyát is
jártatja néha. És mondja azt valaki, hogy nem arról írtam, ami az eredeti
tartalom volt.
A másik példa. A dühödt kamionsofőr, aki az éjszaka sötétjében majdnem
elgázol valakit, valahogy így káromkodik: "Mit marháskodtok az úton?" - Hát
ennyi a szó szerinti fordítás. Kicsit műfajon aluli, alpári. Ezért én
igyekeztem kicsit javítani rajta, és ezt írtam:
"Jogotok van marhásokdni az úton!"
Hogy ez miért jó? Mert az eredeti tartalom megtartása mellett, közös
élményekre alapozva többletet igyekeztem hozzáadni a mondathoz.
Emlékeztek még, mikor Tatix az Asterixben kirohan házából botját lóbálva
feje fölött, s mintegy tiltakozva az ellen, hogy ő nem harcolhat, ezt
mondja:
"Jogom van főbeveretni magam!" - értitek már?
Valami Mőbiusz fogja kiadni a csődbe vitt Vénusz utódjaként? a 4. részt,
aminél egy jobb fordítást olvashattok ebben az újságban.
Mellékletként itt egy levél, amit a könyv egyik megrendelőjének írtam.
%##$^&()!++$, Stoppos!
Meg kell valljam, örülök, hogy írtál. Jobban mondva az egyik szemem sír, a
másik meg üveg. Figyelem! Te rajtad kívülálló okok miatt elveszítetted az
életed értelmét. De sebaj, én javarészt azért vagyok, mert miért ne, meg
hogy amíg erőm futja, segítsek neked.
(A Dent névből is látszik, hogy erőteljes hatással voltak rám a Douglas
könyvek, hisz én is földlakó vagyok, valamint az ex-cégem neve is WayForward
Technologies volt.)
Nos, akkor most térjünk le a tárgyról. Kicsit szana az életem, és
fogyatkozik az időm, de a legjobb fordítások általában és mindig nekem
köszönhetők.
(Ezt majd egyszer kifejtem, hogy ebben miért mutatkozom felülmúlhatatlannak,
de ez sajnos nem megy két sorban. Előzetesben csak ennyit: Jómagam is író
vagyok, s komoly kultúrával rendelkezem. Főként parodizálok, s ennek
segíségével a fordításokban többleteket adok - értsd: az eredeti tartalom
elveszítése nélkül hozzákapcsolok újakat, pl. Asterix előismeretek az
újvidéki profiktól, meg a ma dögösebb dolgai.)
No, most kis törénelem a balszerencsék említése előtt. Megfordultam ha nem
is a síromban, de Angliában, és begyűjtöttem mindent, ami Douglas Adamstól
valaha is létezett. (Megjegyzem, őt gyakran DNA-ként emlegetik, s ha értesz
az internethez, van is ott egy hozzá kapcsolódó newsgroup.)
Művei? - Lássuk hát a teljes listát: a Galaxis trilógia öt részén túl
létezik két Dirk Gently könyv, amelyeket egymaga írt, ezen túlmenően a
Meaning of Liff 2 részét, és a Last chance to see-t kooperációban írta. Az
összes kedvenc regényem az ő és Harry Harrison műveiből került ki.
Magyarországon a Galaxis trilógia első részét (86 700 példányban!) a Kozmosz
Fantasztikus Könyvek adta ki (Galaktika), és abban az időben Kuczka Péter
volt a szerkesztő. Az eredeti könyv '79-ben készült, Magyarországon pedig
'87-ben jelent meg. (Nekem is ellopták az első ilyen könyvem, de
megszereztem újra, és most - svéd példa alapján - a nevemmel ellátva már nem
volt elcserezhető.) A jogutód, akiket egy eredeti példányért megpróbálhatsz
zargatni, az a Móra (Bp., 322-90-61 v. 322-86-14 v. 322-82-69).
A második és harmadik részt plusz az első Dirk Gently kötetet az új Vénusz
könyvkiadó (155-34-22) jelentette meg, de meglehetősen sikertelenül és
papíron 4-5000 példányszámban, ami az első részhez viszonyítva piskóta
(harmincad?). Matyi Dezső (Alexandra kiadó) a következő kommentárt fűzte a
trilógia 4., 5., Magyarországon meg nem jelent könyvének kiadásához:"Vénusz?
Kész csőd! Amibe a Robiék reklámmentes tevékenységükkel belenyúltak, és
ezáltal elrontottak, azzal én már nem vagyok hajlandó foglalkozni."
Tehát az utolsó két Galaxis könyvnek ezidáig se híre, se hamva magyarul. Ez
nem jelenti azt, hogy én nem fordítottam le őket - állítom, hogyha egy kiadó
ráérez a dolog jelentőségére, komoly kasszasikert csinálhatna - ám engem
főként az bosszant, hogy a magyar ember a legjobb könyvek kiadása híján
kultúra nélkül marad. Aki ezt nem értené, annak kifejtem: sosem voltam
szegény, de mindig kivert kutyaként járom az utakat egyetlen kulcs és fillér
nélkül, gyalogszerrel (éljenek a Karma jógások!). Addig élek, amig mindent
fel nem élek. Sajnos nagyon ragaszkodik hozzám egy-két ellenkező nemű egyed,
s őket nem akarom cserben hagyni. Valójában szeretném már
felelősségmentesen, énmentesen csak a "vagyok"-ot élni, mert ott nincs
fájdalom. Igazad van, Marvint akár rólam is mintázhatták volna. (Az utóbbi
időben tök nacionalista lettem. Figyelembe ajánladó mondataim így hangzanak:
- Minél kevésbé vagyok magyar, annál inkább.
- A nyelvnél nincsen nagyobb kohézió.
Vagy ha Zemplényi Györgytől szeretnék egy mondatot kölcsönözni, az így
hangzana: "Mert magyar vagyok.")
Hogyan tovább? Ha a sors engem képes, és tovább bitorol, akkor a trilógia
negyedik része (annak ellenére, hogy az új Vénusz már 93-ban beígérte:
"Viszlát, és kösz a halakat!") idén, de legkésőbb jövőre Németh Attila (ha
addig elkészül saját fordításával) kiadja, hiszen neki van erre lehetősége
(ellentétben velem), és fogalma sincs arról, hogy a műfordítás előtérbe
helyezendő a szakfordítással szemben (pláne egy Douglas regény esetében),
csak az általa enyhén félreértelmezett "szöveghűség" lebeg előtte. Szegény.
Kiállnék vele egy boxmeccsre. Meg aztán, mint mondtam, nekem már úgyis
mindegy.
Ennek az igen eltévelyedett embernek az elérési útvonala: Bp., Széher u. 58,
1021, tel.: 274-27-24.
Sajnálatos módon jó ismerőse az Andrew Nürnberg csapat idézőjeles
vezetőjének, Herman Juditnak (Hold u. 29, Bp., 1054 - az NGKM-től jobbra,
111-39-49), akitől a jogdíjak felvásárolhatók. (úgy hallottam, hogy
elköltöztek).
Ígérem, ha ő képes, és kiadja a sajátját, én ingyen és bérmentve - viselve a
következményeket - mindenkihez eljuttatom a sajátom, és nem főként
bosszúból, hanem azért, mert tudom: az enyém jobb.)
Megjegyzem: nálam nagyobb ellenfele ne legyen senkinek, mert akkor már jobb,
ha rögtön feladja. Az ötödik rész kiadatása tehát a távoljövő eseménye. De
addig még lészen pár néhanap!
Douglas egyik legjobb alkotása a "Lélek hosszú, sötét uzsonnaideje." Kész.
Értsd: elkészült az egyetlen profi fordítás - és nem teljességgel véletlen,
hogy általam. Ha a Matyi Dezső tartja a szavát, jövőre megjelenik az "Utolsó
esélyünk feleszmélni" - ehhez csak annyit: eszméletlen!), és csak javasolni
tudom megrendelését (Alexandra kiadó.)
A Meaning of Liff és a Deeper meaning of Liff annak ellenére, hogy megvannak
nekem, épp annyira lefordíthatatlanok más nyelvre, mint saját alkotásaim
veleje: szóvicc gyűjtemények. Ez már nekem sem sikerülne, így javaslom
minden Douglas rajongónak: magyarul tegyen le róluk.
Olyan hurka csávó vagyok, hogyha még pár napig élek, várhatsz tőlem egyéb
viszonzást is.
A magam fordításait addig nem közkincsesítem, amíg máski egy rosszabbal nem
teszi ugyanazt. Nyugodtan lehet rám számítani, mert az ígéret szép szó.
Bocs a késedelemért, kölyök, de csak mostanra utáltak ki Malmőből.
Ui.: ha nagyon jól tudsz angolul, a Scanner (diskmag) egyik számában benne
van a trilógia 3. része.
Fordítást (néha) vállalok, Achilles Dent
Figyelem: a Nyuigatinál, egy antikváriumban megvásárolható a Vénusz
kiadásában megjelent "Dirk Gently holisztikus nyomozóirodája" 420 Ft-ért,
valamint a trilógia 3. része, az "Élet, a világmindenség meg minden" 1500
Ft-ért. Indoklás: most jön a negyedik rész, ebből meg már kevés van. Jó, mi?
- Összefoglalva: van egy csomó demóm, ismeretlen, tehetséges emberektől
(értsd.: zene), egy valag kiadatlan fordításom (4-5 könyv), sőt újabban a
saját műveim (az elmúlt évben 6 könyvet írtam!) finanszírozását sem merem
felvállalni, mert nincsenek terjesztőim.
- Bár tudnék segíteni.
- Menczel -