Dimenzió #12

Mozaikok a nevelés történetéből

(Neveléstörténet)

                            2. A LEÁNYNEVELÉSRŐL


   A  leánynevelés  ügye  az  egyik  olyan  sarkalatos téma, mely a korabeli
lapokban  és könyvekben gyakorta említésre került, és visszatérő témája volt
ez a századforduló táján egyre inkább megerősödő egyletek előadásainak is. A
leánynevelés  és  oktatás  intézményes  és  általános  megszervezése, mint a
XVIII.  század  végétől  folyamatosan  jelenlévő,  és  évezredes szokásokat,
előítéleteket leküzdő tevékenységsorozat hosszú időt vett igénybe. A sok-sok
évtized   alatt   számos   ember  hallatta  ezzel  kapcsolatosan  véleményét
Magyarországon csakúgy, mint Európa más részein.

   Az  írások  egyik,  talán  legterjedelmesebb  csoportját  alkotják azok a
gondolatok,  melyek  a  leánynevelés főbb kérdéseivel foglalkoztak. Szorosan
ehhez   kapcsolódott,   de  a  XIX.  század  végétől  már  általában  önálló
vitatkozási  alapot  jelentett a leányok középiskolai képzésének ügye. A nők
egyetemre  kerülése,  tudományokhoz  való viszonya volt a harmadik sarkpont,
mely  jelentősen  felbolygatta  a  kedélyeket  mind  hazánkban,  mind  pedig
külföldön,   és   amely  témát  szolgáltatott  évtizedeken  át  az  íróknak,
újságíróknak  és  az  egyszerű  magánembereknek  is,  akik  gyakorta olvasói
levélben vagy egyéb formában fejezték ki véleményüket.

   A  leánynevelés kérdésének előtérbe kerülése nem a dualizmus évtizedeiben
kezdődött.   Alapszintű   iskoláztatásukról  először  az  I.  és  II.  Ratio
Educationis  rendelkezett  [14],  majd  1845-ben  az  elemi tanodákról szóló
helytartótanácsi   rendelet.  1868-ban  az  Eötvös  József-féle  népoktatási
törvényben rájuk nézve is kimondták a tankötelezettséget, 6 és 12 éves koruk
közötti  időszakra  nézve.  [15]  A  nevelésükről vallott elvek azonban csak
nehezen  változtak.  Már  1868  előtt is számos gondolkodó - politikus, író,
filozófus,  pedagógus  és  iskolaszervező  - foglalkozott azzal a kérdéssel,
hogy   az   új   idők   átalakuló  társadalmában  hogyan  kell  átalakítani,
megreformálni  a  leánynevelés  tartalmát és módszereit; milyen mértékben és
egyáltalán  miért  kell  tágabb  teret  nyitni  a  leányok képzésének. Sokan
vizsgálták  az  elérendő célokat, azt, hogy mire is kell felkészíteni a XIX.
század  megváltozott  gazdasági,  társadalmi  viszonyai között a lányokat. A
számos  -  már  a reformkortól nyíló - iskola, leánynevelő intézet, később a
tanítóképzők  is gyakorta nők irányítása alatt álltak (például Zirzen Janka,
Teleki  Blanka,  Karacs  Teréz  és  mások),  és  élvezték  a  legjelentősebb
politikusok  eszmei  támogatását  is (például Kossuth Lajos, Eötvös József).
Számos  iskolát  működtettek  -  a  század  folyamán mindvégig - a különböző
szerzetesrendek.  Ezek  az iskolák idegen nevelési módszereik miatt a század
derekától  kezdve  egyre  több  bírálatban részesültek. A zárdaiskolák falai
között  a  nemesi  származású  leányok  mellett  a módosabb polgárleányok is
tanulhattak, és sürgető igény mutatkozott a szegény városi lányok nevelésére
is.

   Az  abszolutizmus  éveiben  továbbra  is fontosak maradtak a leánynevelés
korábban  kiemelt  céljai,  értékei,  bár  a  lehetőségek  -  az intézményes
nevelést  illetően  -  szűkültek.  A  vallásos, családcentrikus, háztartását
vezetni  tudó  nő  felnevelése volt a legfőbb cél, természetesen párosítva a
"honleányi" kötelességek és érzelmek kialakításával, mely ezekben az években
különös   fontosságot   kapott.  Jó  pálda  mindennek  alátámasztására  Pécs
városának  egyik,  az  abszolutizmus  idején  felállított  leányiskolája.  A
baranyai városban 1847-ben egyetlen leánynevelő intézet sem működött (sőt, a
megyében sem!), így az akkor beiktatott Scitovszky János püspök eltervezte a
Miasszonyunk rend által vezetett nőzárda megalapítását, melynek megnyitására
1851-ben  került  sor.  [16]  Az  intézmény működését a város polgárai és az
elöljáróság  vélhetőleg  szívügyének  érezte,  legalábbis  erről  vall  az a
jegyzőkönyvi   kivonat,   melyben   a  működési  feltételek  biztosítását  a
tanácsülés magára vállalta. [17] Indulásakor a zárda tannyelve a német volt,
célkitűzései  pedig  a  vallásos, engedelmes, önzetlen és erkölcsileg tiszta
leányok  nevelése.  Az  indulási  évben a kisebbeknek magyar, német, francia
nyelvet,  írást,  földrajzot, természetrajzot, történelmet, számtant, rajzot
és   festészetet,   valamint  kézimunkát  tanítottak.  A  nagyobbak  képzése
kiegészült még háztartástannal és szakácsmesterséggel.

   Az 1860-as években kezdtek merészebb hangok is megszólalni a nőneveléssel
kapcsolatosan.  Veres  Pálné Beniczky Hermin például 1865-ben felhívást tett
közzé  a  "Hon"  című  lapban,  és  ebben  felszólította  a nőket arra, hogy
karolják fel

        "nőgyermekek tudományos kiképeztetésének eszméjét...". [18]

Hosszú  volt  azonban  az  az  út, melyet Veresnének és hasonlóan gondolkodó
nőtársainak  kellett  végigjárniuk. Az 1868:XXXVIII. törvénycikk megalkotása
után  is  jelentős konzervatív, visszahúzó erők késleltették a nők képzését.
Az  ezzel a kérdéssel kapcsolatos megszólalások természetesen összefüggtek a
nőkről,   hivatásukról   szóló   vélekedésekkel,  gyakran  azok  közül  kell
"kihámoznunk"  e  gondolatokat,  és mindenképpen csak azokkal együtt érdemes
elemeznünk és bemutatnunk a lánynevelés ügyét.

   Beniczky  Irma  saját  korához viszonyulva roppant logikusan gondolkodott
1870-ben  a  nőnevelésről.  Úgy  vélte,  a  tudományok  fejlődése valóban új
nevelési  tartalmakat  hívott  életre,  ám  a  nevelés célja ugyanaz maradt.
Szerinte  a  leányokat  úgy  kell  nevelni,  hogy  megismerjék  a tudományos
eredmények gyakorlati hasznát, annak érdekében, hogy jobban, célravezetőbben
tudják ellátni háziasszonyi teendőiket. Ilyen szempontból tartotta fontosnak
például  a  vegytan  tanulmányozását;  az esztétikát, mely megóvja a nőket a
divat  szeszélyeitől  (Beniczky  számtalan  írásában  szólt  e  témáról);  a
természettudományokról  általában,  melyek  tanulása  távol  tartja  a nőt a
babonáktól,  és  megismerteti  saját testével, szervezetének működésével is.
A zenét  és  a  rajzolást,  mint   a  leánynevelés   során   régóta  kiemelt
tárgyakat,  ő is javasolta, de haladóbb szellemben, mint az előtte szólók: a
zenélés  mellett  hangsúlyozta a műértést és az utánzás helyett a szabadkézi
rajzot. [19]  Kifejezetten  friss  hangot  ütött  meg  az  írónő,  amikor  a
nevelési  rendszer  legnagyobb  hibájaként  a  "szerelem  ...  száműzetését"
nevezte meg. [20]

   Szerényi  Endre  1872-ben  azt  írta,  hogy  nehéz  a  megélhetés, nagy a
drágaság,  a  családok  fenntartása  kilátástalan. Egy értelmiségi nélküli -
vagy  elnyomott  értelmiségi  réteggel  bíró  - jövőbeni társadalom rémképét
vázolta  fel,  mely  a  társadalom  hanyatlását  okozhatja,   ha   kialakul.
Ennek  elkerülése  érdekében  szorgalmazta a nőképzést is, mégpedig amerikai
mintára. [21]

   A  "Vasárnapi Újság" e témával kapcsolatosan is számos cikket jelentetett
meg  az általunk vizsgált időszakban. 1872-ben például kivonatolta a francia
Martin Aimé művét, mely az anyák neveléséről szólt. A cikkíró, Sámi Lászlóné
szerint  káros  az  a  nézet, hogy a nőknek nem kell máshoz érteniük, csak a
háztartás  vezetéséhez.  A  cikkben  felidézésre  kerültek  a felvilágosodás
korában  élt  nagy  spanyol gondolkodó, Fenelon szavai, aki azt írta, hogy a
nők nevelése a fontosabb a társadalom számára, hiszen a férfiak nevelését is
ők  végzik.  A  cikkíró  szerint  viszont  a  nőket csak arra tanítják, hogy
"fényüzés és czifrálkodás" legyen életük legelső szüksége,

        "s  a  szépség  a  legelső  emberi  tulajdon;  a hamar elhervadó
     szépségre szorítkoznak." [22]

A cikkíró - előbb idézett szerzőtársához hasonlóan - Amerikát hozta példának
a nőképzés megszervezéséhez.

   1873-ban az újság egy másik francia szerző, Paul Janet gondolatait idézte
fel  a  leányneveléssel  kapcsolatosan,  több számon keresztül. Janet is úgy
vélekedett,  mint  előbb  idézett  honfitársa,  hogy  a nőknél a belső báj a
legfontosabb,  nem  a  küllem,  ezért a belső jó tulajdonságok kialakítására
kell  fektetni a hangsúlyt a nevelés során. Szerinte - és ebben nem mondható
túl  haladónak  -  a lányokat otthon kell nevelni, "az anyai szem előtt", és
nem nyilvános tanintézményben, mint a fiúk többségét. [23] Janet a középutat
javasolta  a  szellemi  nevelést  illetően:  nem  kell  túl sokat tanulnia a
lánynak,  de  amit  tanul,  az  helyes  legyen. [24] A "Vasárnapi Újság"-ban
befejezésként  idézett  Janet-féle gondolatok kissé idilli, és feltétlenül a
múltba,   és   nem  a  jövőbe  mutató  képet  idéztek  fel  a  nők  életével
kapcsolatosan:   azért  kell  a  nőnek  dolgoznia,  mert  munka  közben  nem
támadhatnak  "veszélyes"  gondolatai;  ezért  elsősorban a házimunkákra kell
megtanítani,  és  arra,  hogy  megtanuljon  élni  a világban, amely a szerző
szerint nem más, mint

        "a legnagyobb szikla, hol a leány hajótörést szenvedhet". [25]

   Somogyi  Géza, akinek könyve 1879-ben jelent meg Iglón, szinte valamennyi
kortársánál  érthetőbben  és  szakszerűbben  fogalmazta  meg  a leánynevelés
legfontosabb  elveit,  céljait  és  módszereit.  A leány születésétől kezdve
tanácsokkal  látta  el  könyve  olvasóit,  elsősorban  az  édesanyákat.  Már
kisgyerekkortól   fontosnak   vélte   a   leánygyerek   testi   fejlődésének
elősegítését,  a  rendszeres  tornát, és könyvében kikelt az - akkoriban még
mindig  széles  körben  használt,  és  sok-sok  fejlődési  problémát okozó -
fűzőhasználat ellen.

        "Meg  nem  bocsátható hiba a leány gyermekek törzsének különböző
     derék fűzőkbe való szorítása" [26]

-   írta.   Az   alábbi  tantárgyak  és  tevékenységformák  megismerését  és
elsajátítását  tartotta  fontosnak a lányok nevelése kapcsán: számtan, írás,
olvasás;  kertészkedés;  élet- és egészségtan; főzés, sütés, varrás, szabás,
kötés,  horgolás,  takarítás;  vallásos  nevelés;  lélektan;  kenyérsütés és
utolsó  sorban  a  zene  és  idegen  nyelvek.  [27]  Megfogalmazta a legfőbb
alapelvet is:

        "... a nevelés ne legyen szakszerű, bizonyos pályára előkészítő,
     hanem  legyen  az  a  nemesebb  értelemben  vett  házi  asszonyi és
     anyai  hivatásra  nevelő.  A  nők  ne  úgy  neveltessenek,  mint  a
     férfiak ..." [28]

Somogyi Géza gondolatai szinte teljesen egybecsengtek a korabeli gondolkodók
véleményével.  E  tárgyaknál  többet  csak  nagyon kevesek - általában egyes
leányközépiskolák tanárai vagy pártolói - követeltek.

   Maczki  Valér  ettől  eltérően  gondolkodott,  amint  ezt  bizonyítja egy
kéziratban   fennmaradt   előadásának   szövege.   A   Pécsi  és  Pécsvidéki
Tanítónőegylet  felolvasóülésén  fejtette ki azt, hogy az új idők új igényei
szerint kell nevelni a leányokat.

        "Anyáink,  kik  épen  iskolába jártak, nagyon sovány tudománnyal
     kerültek  ki  az  iskolából.  Megtanultak írni, olvasni, összeadni,
     kivonni. Megtanultak szőni, fonni, főzni és varrni." [29]

Maczki  szerint  azonban  ez  édes-kevés, és felhozott egy személyes példát,
mely  szerint  egyszer  egy 4 elemit végzett kislányt faggatott művészetről,
költészetről,  de az semmire nem tudott válaszolni. Ő úgy vélte, a tantárgyi
struktúra  és  az iskolarendszer kiszélesítésével lehet a lánynevelés bajait
orvosolni. Hozzá hasonlóan vélekedett Horváth József, aki úgy látta, hogy a

        "népművelődés,  felfedezések  és találmányok árja folytonosan uj
     meg  uj  szükségletet  hoz  a  felszinre,  mi  által  nem   csak  a
     férfi  világ  működési köre, hanem a nőké is szemlátomást uj alakot
     ölt." [30]

E  változások miatt a rendkívül haladó szellemű szerző úgy látta, hogy a nőt
ugyanúgy kell nevelni, mint a férfit. [31]

   A  "Nemzeti  Nőnevelés"  című  folyóirat  korántsem volt ilyen radikális.
Cikkeinek  jelentős része a nőnevelésről szólt, más - tetemes-hányaduk pedig
tudományos  értekezéseket  tartalmazott  egyes,  a házi vagy iskolai nevelés
során  tanítandó  tárgyak  feldolgozásához. Az 1880-as években a folyóirat -
több cikk tanúsága szerint - a nők és férfiak különbözőségére építő nevelést
hangsúlyozta.  [32]  Egy  cikkben például Felméri Lajos, az ismert pedagógus
azt  ajánlotta,  hogy  a  Rousseau-féle  és  a  Stuart Mill-féle nőideál két
végletes   pólusa  között  kell  megtalálni  a  helyes  középutat  a  lányok
nevelésében.

        "A  társadalomban  szereplő  (túlmívelt?) nő szintoly veszedelme
     családjának,  mint  a tudatlan nő: ma már egyik sem lehet sem anya,
     sem  valódi  hitves,  sem  a  ház  úrnője.  (...) A mai kor másnemű
     anyákat  kiván,  olyanokat,  kik  gyermekeik  erkölcsét és jellemét
     szőni  és építeni tudják, kik férjöknek mivelt társaik birnak lenni
     s  helyettük,  ha  kell,  a  család  kormányzását is kezökbe tudják
     venni." [33]

A  szerző  cikke  a  folyóirat  következő  számában is folytatódott, ahol is
kifejtette  -  külföldi  példák  elősorolásával -, hogy pontosan mit is kell
tanulniuk  a leányoknak. Kézimunka és technikai oktatás is szerepeltek, mint
fontos  tantárgyak  Felméri  írásában.  Minden kétséget eloszlatóan arról is
értekezett, hogy mi a leánynevelés célja. Eszerint

        "leányaink nevelésének nem a tudományos akadémiába jutás lehet a
     célja,  hanem  az, hogy a család és társadalom hasznavehető tagjai,
     élni  és  tenni  tudó  nők,  értelmes  és erkölcsileg értékes anyák
     váljanak belőlük." [34]

   Ezek   a   felidézett   cikkek  és  könyvek,  valamint  a  dolgozatunkban
bemutatásra  nem  kerülő  írások szinte egyaránt azt mutatják, hogy a magyar
társadalom  gondolkodói, kiemelkedő pedagógusai számára a XIX. század utolsó
évtizedeiben  is  a nőnevelés gyakorta egyet jelentett a házastársi és anyai
kötelességekre  való  felkészítéssel.  Ebben  az összefüggésben talán jobban
megérthető  az a tény is, ahogyan a magyar társadalom közvéleménye nagyrészt
helytelenítette  a nők egyetemre kerülését és érettségi vizsgára bocsájtását
az 1880-as és 90-es évtizedekben.

   Előfordultak  olyan  írások  is,  inkább  a  századforduló  körül, melyek
szerzői  megpróbáltak  választ  kapni  egy-egy,  a  nőoktatással kapcsolatos
kérdésre.  1892-ben  például "A Hét" című lapban azt írta egy újságíró, hogy
Franciaországban  is,  ahol  pedig nem félnek annyira a tudományokban jártas
nőktől, mint másutt,

        "a  kolostori  nevelés  hívei  féltették  a kolostorokat az erős
     világi konkurrenciától." [35]

A  szerző szerint azonban ezt - ahogy Paul Janet rámutatott - nem mondták ki
nyíltan,  hanem a nőkkel kapcsolatos régi előítéletekkel hozakodtak elő. Azt
azonban  az  említett  cikk  szerzője  is  elismerte,  hogy  a  művelt nők a
társasági életben inkább a gúny céltáblái, mint tisztelt személyiségek. [36]
Szalai  Pál,  aki  1901-ben  jelentette  meg "A magyar nők védelméről" szóló
tanulmányát,  e  műben írt a nőnevelésről is. A szabadkőműves gondolkodó úgy
vélte,  szükséges az etika, a fizika, sok-sok házias, praktikus ismeret és a
testnevelés,   de  mereven  elutasította  a  vegyes  páholyok  létesítésének
ötletét,   amely   gondolatával   nem  állt  egyedül  a  férfiakat  tömörítő
szabadkőműves  társaságokban.  [37] A különböző magyarországi páholyok egyes
tagjai  általában  kiálltak  a nők tanulási és egyéb jogai mellett, de sosem
tartották  helyesnek,  hogy  a  nők  is  belépjenek  tudásuk  féltve  őrzött
templomába.

   Keresztény  szerzők  írásaiban  viszont  még  a  századelőn sem tűnt el a
nőemancipáció  elítélése,  a  leányok  tudományos képzése elleni tiltakozás.
Mayer  Béla  például  1902-ben  olyan  szállóigéket  idézett,  melyek  a nőt
meglehetősen előnytelenül mutatták be

        (pl.:  "a  nő  mindig  csak félig tud valamit" és "tudása olyan,
     mint lovaglása: egyoldalú").

Ezekről  ugyan ő maga is elismerte, hogy rosszakaratú és gúnyos ítéletek, de
szerinte is

        "tény,  hogy a tudós nő már nem annyira nő, mint férfi, de egyik
     sem   egészen,  keveréke,  és  pedig  természetellenes  keveréke  a
     kettőnek,   hasonlatos  ahhoz,  amit  »elsózott  levesnek«  szoktak
     mondani. Élvezhetetlen." [38]

A szerző e sommás megállapítása után Dupanloupot, a híres (hírhedt) orleansi
püspököt  idézve,  kifejtette  véleményét,  mely a fenti bevezető gondolatok
után  nem lehetett kétséges: a leánynevelés csakis a gazdasszonnyá és anyává
való  nevelést  jelentheti.  Ő  még azt is elvetette, hogy a leányok festeni
vagy zongorázni tanuljanak.
Google
 
Web iqdepo.hu
    © Copyright 1996-2024
    iqdepo / intelligence quotient designing power - digitális kultúrmisszió 1996 óta
    All rights reserved. Minden jog fenntartva.