XX. ZÁRSZÓ
Az 1867-es kiegyezés, valamint az Eötvös József-féle 1868-as törvény a
történeti Baranya megyében is megteremtette az alapot a társadalmi-gazdasági
illetve kulturális kibontakozáshoz. A dualizmus korszaka - fellendülések és
hanyatlások váltakozása ellenére - a fejlődés előmozdítója volt.
Az iskolaügy - az általam vizsgált katolikus különösen - az új viszonyok
közepette sem szakadt el hagyományaitól, 1868 után is visszanyúltak gyökerei
a megelőző időszakba. Ezért is volt nehéz az "átállás", az új tantervek,
tankönyvek és tanítási módszerek bevezetése sem volt mindig zökkenőmentes.
Az iskolaügy, az elemi iskolai oktatás nemcsak Baranyában járt új utakon,
hanem országosan is nagy változásokat hordozott az 1868-1918 közötti
időszak, melyet tanügyi törvények és rendelkezések egész sora szegélyezett.
A katolikus kisiskolák ügye szorosan összefüggött az állam és egyház
viszonyának alakulásával, a hitbeli nevelés kérdésével, és - a többi
felekezet iskoláihoz hasonlóan - nem volt elválasztható a társadalmi-,
gazdasági-, kulturális folyamatoktól.
A tanítóság életkörülményeinek vizsgálata olyan eredményekre vezetett,
melyek alapján látható a folytonosság az 1868 előtti idők vonatkozásában,
másrészt ugyanez érzékelhető 1918 után, bizonyos jelenségek napjainkig
nyúlóak a tanítók megítélésével, bérezésével kapcsolatosan.
A tanítóképzés kibontakozását is jelentette a dualizmus korszaka, évről-
évre egyre inkább tökéletesedett a képzés rendszere, tartalma és formája
egyaránt.
Szintén erre a korszakra tehető a sajtótermékek hihetetlen mértékű
megszaporodásának ideje, és ugyanekkor vált mindenki számára elérhetővé - ha
megvehetővé még nem is - az újság. Ez - tanügyet tekintve is - nagy
jelentőséggel bírt, egyrészt a közvélemény befolyásolása (például a
magyarosítás vagy az iskolaállamosítás kérdését illetően) másrészt a tanítói
önképzés szempontjából.
Az I. világháború felborítani látszott az addigra kialakult rendet az
iskolákban, és csak az azt - illetve a szerb megszállást - követő időszak
hozhatott újra kibontakozási lehetőséget.
Kutatásaim alapján megállapítható, hogy Baranya megye - országos
mutatókat figyelembe véve - a régióban egyik kulturálisan leginkább
fejlődőképes megye volt, és az elért eredményeket jórészt a római katolikus
kisiskoláknak, illetve az ott tevékenykedő római katolikus tanítóinak
köszönhette. A korszak elején - az iratok tanúsága szerint - ezek az iskolák
is meglehetősen elhanyagolt állapotban voltak, a századvégre azonban - az
iskolaépítési - és bővítési hullámnak köszönhetően - a helyzet számottevően
megváltozott, és az államosítási törekvések ezen még javítottak.
A tanítóság, mely 1868-ban részben képzetlen és alulfizetett volt, a
korszak végére óriási fejlődést ért el önképzése tekintetében, a sajtó, az
egyleti élet és a szervezett tanfolyamok és tanulmányi utak segítségével,
valamint a magas szintre emelt tanító- és tanítónőképzéssel.
A fizetés- és nyugdíjrendezések kapcsán a baranyai tanítóság is kivette a
részét a bérharcokból, érdekeik érvényesítése elsősorban egyleteik erejének
köszönhető, elsősorban a Pécsi Tanítóegyletnek, valamint - e századtól - a
Pécsegyházmegyei Római Katolikus Tanítóegyletnek.
A tanítóság áldozatos munkájának illetve a közigazgatási és egyházmegyei
szervek együttes fellépésének eredményeként a korszak végére jelentősen
lecsökkent a mulasztások száma az iskolákban, és ennek következtében az
analfabéták számaránya is csökkent a megyében.
A soknemzetiségű Baranya katolikus iskoláiban - és falvaiban -, ahol
főleg horvát és német nemzetiségű gyermekek tanultak a magyarokon kívül, a
magyarosítás - mely országosan úgy felkavarta a kedélyeket - nem zajlott
brutális formában, s - bár sok tanító igyekezett látványos eredményeket
produkálni - sokszor nem érte el a nyelvi magyarosítás szintjét sem.
Összegzésképpen megállapítható, hogy az oktatásügy mindig, így a vizsgált
időszakokban is nagyrészt a rendszer különböző szinten álló embereinek
(tisztviselők, tanítók, tanfelügyelők, illetve diákok ) akaratának,
teljesítőképességének, érdekeinek függvénye, bár ezen kívül számos más
társadalmi, politikai törekvés is lecsapódik az iskolákban.
Annyi bizonyos, hogy a legmagasabb szinten megfogalmazott tervek a
legalsó szinten állók cselekedeteitől függenek, ezért próbáltam az iratok és
adatok rengetegében a tanítókat és a diákokat felkutatni, azt, hogy ők
hogyan éltek és tanítottak - tanultak, hogyan népesítették be az iskolát. A
római katolikus tanítóknak feltétlenül erőt adott a hitük, és talán ebben
rejlik a titok, hogy miért tudtak - a sokszor nyomorúságos körülmények
ellenére is - megfelelő, nemegyszer kiváló szinten tanítani, és számos
elfoglaltságuk mellett falvaik kulturális életét is egyengetni, fejleszteni.
Néhányukat név szerint is kiemeltem, ők csak a legkiválóbbak voltak, de
több száz társuk "névtelenül" tűnt el az idők forgatagában, elsősorban nekik
ajánlom ezt a dolgozatot.