XIX. A KATOLIKUS ELEMI ISKOLÁK HELYZETE AZ I. VILÁGHÁBORÚ ALATT (1914-1918)
Az első világháború éveinek történetét, országos és megyei vonatkozásait
számos munkában feldolgozták már. Bőséges számú és értékes könyv
segítéségével bepillantást nyerhetünk a háborús évek politikatörténetébe,
gazdaságtörténetébe, társadalmi vetületeit is tanulmányozhatjuk, olvashatunk
visszaemlékezéseket egykori katonák tollából. Van valami azonban, amit
hiányolok a négy és fél év eseményeinek tárgyalása során, ez pedig nem más,
mint annak a részletesebb, alaposabb feltárása, hogyan is éltek az emberek
"itthon", mennyiben változtatta meg mindennapjaikat a háború.
Különösen hiányosnak érzem a világháború hatásainak vizsgálatát az
oktatásügyre vonatkozóan, pedig az események neveléstörténeti szálainak
feltárása is fontos és szükséges a hiteles történelmi kép kialakításához. A
történeti Baranya falvainak és városainak esetében is jórészt hiányzik az I.
világháború hatásainak bemutatása az elemi iskolákra vonatkozóan, bár számos
községmonográfia tárgyalja ezt a témát, mindezt csak néhány mondat erejéig
teszi.
Ebben a fejezetben megpróbálkozom annak bemutatásával, hogy milyen volt a
baranyai katolikus elemi iskolák helyzete az I. világháború idején.
1. AZ 1914-ES ÉV
A trónörökös pár meggyilkolásának híre 1914. június 28-án a déli órákban
érkezett Pécsre. (1) Az újságok hétfői, rendkívüli kiadásban számoltak be az
eseményről és a gyásszal kapcsolatos megyei és pécsi intézkedésekről. (2) A
Dunántúl című napilap egyik fontos célja volt rendszeresen beszámolni a
megyében működő katolikus iskolák helyzetéről, lévén a lap katolikus
szellemű újság. Éppen ezért, július 2-án a merénylet leírását a lap olyan
vezércikkben közölte, amelyben a szerző, Falussy György a gyilkosságot
összefüggésbe hozta az iskolaállamosítási törekvésekkel, a hitoktatás
háttérbe szorításával. Méltatta Ferenc Ferdinánd példás katolikus
életvezetését és szembeállította ezzel Gavrilo Princip sorsát, "... ki nem
tanult hittant, inkább a Boszna parjára járt lövöldözni...". "Ott a
szarajevoi diák a koronatanunk, hogy inkább robbantsuk fel az összes
iskolákat, semmint a vallást kiszorítsuk a falai közül." (3)
Amikor 1914 júliusának első két hetében így és egyéb módon kommentálták
az eseményeket, a háborúról még nem esett szó az újságban. Július 11-e után
az események kezdtek más fordulatot venni, a sajtó napról napra részletezte
a nagyhatalmak állásfoglalását, illetve a Monarchia lépéseit. Nyomon követte
a háború kitörésének és az első hadműveleteknek a történéseit, iskola ügyről
1914 szeptemberéig nem esett szó, lévén szünidő. 1914 őszétől, a
tanévkezdéstől megsokasodtak a kisiskolákról szóló híradások, és a levéltár
tanfelügyelői iratai között is számos található, mely a változásokat
tükrözi, melyeket a hadi események okoztak.
Az 1914-es évben - a schematismus adatai szerint - Baranyában 248
katolikus elemi iskola volt, és 4 iskola felállítása volt folyamatban. A
katolikus kisiskolákban összesen 310 tanító - ebből 68 volt a nő - tanított
24434 mindennapi tankötelest és 8780 ismétlő iskolást. (4)
A háború megindulása tehát igen nagyszámú tanítót, tanulót illetve
iskolát érintett. Az 1914-es szeptemberi évkezdés sok baranyai kisiskolát
talált nagyon nehéz helyzetben. A tanítók jelentős része bevonult,
elsősorban a szerbiai hadszíntéren teljesítettek szolgálatot, ahogyan
látható az esperes-kerületek jelentéseiből. Tanító nélkül maradt többek
között az alábbi falvak iskolája: Kisherend, Peterd, (5) Hird, Nagypal, (6)
Vékény, (7) Kiskeresztúr, Gödreszentmárton, Meződ, (8) Gyürüfű, (9) stb. A
tanítók helyettesítésének megoldása, a rendes tanévkezdés mindenütt óriási
terheket rótt az egyházközségekre. Az 1914-es év rossz termése illetve a
hadi állapotok miatt - a legtöbb családból hiányzott a családfő - nem volt
pénz helyettes tanító alkalmazására. Az ócsárdi iskolaszék például a
következő levélben számolt be a főtanfelügyelőnek a község terheiről:
"Helyettest szívesen alkalmazna az iskolaszék, de az akadály nagy. Ugyanis:
1. I., II. osztályú gyermek alig lenne 10. Ezen 10 gyermek miatt az egész
hitközséget megterhelni az iskolaszék nem tartja méltányosnak. 2. A
helyettesnek élelmezését senki sem vállalhatja el, mivel az egész község
földművelőkből áll, kiknél rendes főzés nincs, többnyire csak este főznek
meleg ételt. (...) 3. Az egész községre rendkívül súlyosan nehezedik a
háború okozta munkaerőhiány, a gabonatermés rossz volt, a szőlőtermés a
megmunkálására fordított költséget sem fedezi, a legnagyobb megeröltetésökbe
kerül a híveknek, hogy rendes kiadásaikat, fizetési kötelezettségeiket
tudják fizetni, így helyettes tanító fizetésére képtelenek." (10) Többek
között a málomi iskolaszék is hasonló gondokról írt, hivatkoztak a község
adósságaira, a hadbavonultakra és a falu 12 sebesültjére és 1 halottjára,
amikor a főtanfelügyelő felszólította őket a tanítás újraindítására. (11)
Aki önként vonult be, annak fizetéséből 800 koronát helyettesítésre
fordítottak, ez havi 66 K 66 fillér volt. Az elemi iskolai oktatás
megindítása - minden nehézség ellenére - a háború többi évét tekintve
1914-ben aránylag jól sikerült. A kisgyermekek tanítását a következő módon
próbálták megoldani:
1) Nyugdíjas tanítókat hívtak vissza az iskolába. Pl.: Mecsekpölöskén
Fischer Adolf helyettesített, Abaligeten és Godisán is hasonló módon
oldották meg az oktatást. (12)
2) A megfogyatkozott számú tanítóság körében arányosan elosztották az
osztályokat, ezt nagyobb iskoláknál alkalmazták, elsősorban a
városokban, de néhány községben is, pl.: Németbólyban a gyermekek
tanítását itt 1914 szeptemberétől 6 helyett 4 tanító végezte. (13)
Siklóson 4 tanító 1-1 vegyes osztályt vezetett, átlag 90 tanulóval. (14)
3) Váltakozó tanítással is próbálkoztak úrrá lenni a helyzeten, pl.:
Szászváron, (15) Szentlászlón. (16)
4) Számos községben a plébános vállalta el a katolikus kisdiákok tanítását,
pl. Tékesen a kisvaszari plébános oktatott. (17)
5) Gyakori megoldás volt, hogy a szomszéd falu iskolájába járatták a
gyerekeket iskolába.
6) Ritkábban más felekezet iskolájába, pl. "Borjádon a hét tanköteles az
ottani lutheránus iskolában tanulta a profán tárgyakat..." (18)
Nagypallról is néhány gyermek (4-5) református iskolába járt, aggódott
is emiatt az iskolaszék és a következő szavakkal írtak a
tanfelügyelőnek: "... (a ref. iskolában) azonban a lelkész tanít, akinek
nevelése élete folytán nem lehet hasznos a gyermekekre." (19)
7) Néhány községben az iskolaszék azzal próbálkozott, hogy a hadbavonult
tanító nejét megnyerje az oktatásügynek, és az iskolai teendők
ellátására bírja, ezt a módot azonban a főtanfelügyelő szigorúan
megtiltotta, a kisbudméri jelentésre például ezt válaszolta az
esperesnek: "A kisbudméri iskolaszék abbeli jelentését, hogy az I-III.
osztályokat a tanító felesége fogja tanítani, szintén nem vehetem
tudomásul, mert azt megengedem, hogy a II-III. osztályosokat valami
kezdetleges módon az olvasás, írás és számolásban gyakoroltathatná, de
az I. osztályosoknál olyan egyén, aki az írás-olvasás tanítását
módszeresen nem ismeri, csak ronthat." (20)
8) Mellőzték az ismétlő osztályok foglalkoztatását számos iskolában,
például Lánycsókon, (21) Siklóson. (22)
Az 1914/15-ös tanév indulásakor csak kevés faluban fordult elő olyan
eset, hogy a gyermekek betakarítással kapcsolatos ténykedései
(kukoricatörés, szüret) miatt eltolták a tanévkezdést. Erre a háború további
éveiben számos példa akadt, ugyanúgy a tanév végén esedékes vizsgálatok
előrehozatalára is.
Szintén csak a községek egészen kis hányadánál találkozhatunk azzal a
problémával, amely később súlyos megindulásakor ugyan Baranyában is igénybe
vettek néhány iskolaépületet katonai célokra (csapatok beszállásolása,
kórház létesítése miatt), de ez még nem volt olyan mértékű, mint később.
Sásdon már ekkor lefoglalták az iskola két tantermét, ahol tartalékkórházat
létesítettek, a tanítás emiatt a község régi tanácstermében folytatódott,
(23) Jankovich Béla kultuszminiszter augusztusban kiadott körrendeletének 2.
pontja értelmében. (24)
Az új tanév kezdésével kapcsolatos cikkeket a helyi és az országos sajtó
is közölt, gyakoriak voltak - és a háború során mindvégig azok is maradtak -
a tanítók tollából származó, gyakran lírai hangvételű hazaszeretettől
áthatott cikkek. Idézzünk most egy ilyenből:
"Nekünk mindenféle rendű tanítóknak, különösen megnehezedett a
feladatunk. S ennek teljesítése nem csak akkor kezdődik meg újra, amikor
iskolánk ajtaján nem katonák, hanem megint tanítványaink tódulnak be. Nem
szabad azt hinnünk, hogy ebben a lelkesedéssel is, kétséggel is teljes
időben felesleges és meddő a neveléssel törődjünk. (...) ... addig is, míg
tanító-székünkbe újra felülhetünk, igen nagy nevelő hivatás vár ránk. (...)
Most módunk van arra, hogy erősítsük és tisztúltabbá tegyük a gyermek
értékéről való felfogást, fokozzuk a különböző társadalmi osztályok között a
kölcsönös érdeklődést és megbecsülést, a bizalmat magunk és általunk a
tanult emberek iránt, ami a népünkben oly kismértékű. (...)" (25)
Az ilyen és ehhez hasonló lelkesítő, hazafias cikkekre nagy szükség volt,
hiszen már az 1914-es év végére látszott: a háború hosszadalmas lesz, a várt
gyors győzelmek elmaradtak. Baranyában a vármegye Hivatalos Lapja szerint a
háború első öt hónapjában 8500 család részesült hadisegélyben, (26) ami már
önmagában is mutatja az akkori nehéz helyzetet, különösen, ha tekintetbe
vesszük azokat az anyagokat, melyek a segély-folyósítások késéséről,
elmaradásáról tudósítanak. (27)
2. A KISISKOLÁK 1915-1918 KÖZÖTTI HELYZETE
A baranyai falvakban a megfelelő szintű oktatás biztosítása a hónapok
múlásával egyre nehezebbé vált. A korabeli dokumentumok tanúsága szerint
ennek egyik oka - a tanítók hadbavonulásán és az iskolák helyenkénti
lefoglalásán kívül - a lakosság gyors mértékű elszegényedése, mely nem
csupán helyettes alkalmazását tette lehetetlenné, mint fentebb említettük,
de jelentősen csökkentette az iskolák költségvetését is. Az iskolaszéki
ülések jegyzőkönyvei "mentegették" a családokat, 1915-től gyakori volt, hogy
az iskola bezárt, a tanítási idő rövidítését kérték.
Az iskolák külső és belső állapota egyaránt megsínylette az ínséges
időket. A főtanfelügyelő gyakorta kényszerült sürgős intézkedésekre a
községi iskolákkal kapcsolatosan, utasításainak végrehajtása azonban sokszor
évekig késlekedett, amin a háború okozta gondok miatt nem lehet csodálkozni.
A megyefai (ma Bükkösd) katolikus kisiskola épületének hiányairól például
1915 márciusában így számolt be az alispán, Zichy Gyula püspöknek (aki a
levelet továbbküldte a tanfelügyelőnek): "Azonnal foganatosítandó javítási
munkálatok: az istálló, fészerek, kapu, rozoga, düledező. Tatarozandó az
árnyékszék - elégtelen, rongált, piszkos, - bővítendő, rendbehozandó. A
kerítések korhadtak, rongáltak, hiányosak. (...) A vacatio folyamán a
főépület tatarozandó s a tanterem és lakás folyosó (tornác:) sűlyedő padlója
fölszedendő és a helyiségek ujra padlózandók, illetve téglával kirakandók.
Az iskola fölszereléséből hiányzik: Magyarország térképe, a meglevő ugyanis
használhataltanúl rongyos, nemlétezőnek tekintendő." (28)
Ezzel az 1915-ben kelt levéllel kapcsolatosan a tanfelügyelő még 1918.
május 8-án írt levelében is úgy számolt be, hogy a háborús helyzet miatt
megfelelően intézkedni nem tud, Felvér Ferenc plébános, iskolai gondnok csak
néhány apróbb munkát tudott elvégezni Megyefán.
Nagymányokon például a régi, rozoga padok kicserélése ügyében próbált meg
eljárni a tanfelügyelő, hasonlóan kevés sikerrel, hiszen mindez itt is
együttjárt a költségvetési szükségletek emelkedésével, (29) aminek viszont
nem volt meg itt sem a fedezete. A háború másfajta problémákat is okozott,
pl.: Szabolcs-bányatelepen "visszatérő panasz... a délutáni tanításhoz
szükséges petróleum nehézkes kiutalása." (30)
A világháború évei alatt az oktatás rendes menetét nemcsak a pénzhiány,
tanítóhiány akasztotta meg, hanem jelentős mértékben közrejátszott az elemi
iskolások részvétele a mezőgazdasági munkában. Már 1915-től kezdve rövidült
az oktatási idő, a májusi hónap már a földeken találta az iskolások
jórészét, és gyakran októberig vettek részt a különböző munkálatokban. A
tanév kezdése - és gyakran befejezése is - nem volt mindig pontosan előírva,
azt az iskolavezetésre bízta a minisztérium. Ez gyakorta visszatetszést
keltett a szülők körében, hiszen visszaélésekre is lehetőséget adott. Az
országos és a megyei sajtó lapjai is bőségesen tartalmaznak információt erre
és a gyermekmunkára vonatkozóan. A Dunántúl című lap 1916. augusztus 31-i
vezércikke például keserű gúnnyal írt arról, hogyan kurtította meg a
miniszter a tanévet, amely rendelkezés következményeképpen "... jönnek a
panaszok, hogy az egyik intézet rendesen, a másik két héttel később, a
harmadik valamivel előbb vagy még néhány nappal később kezdi meg a
tanítást..." (31)
A miniszteri hatáozatlanságot egy anekdotával is kifigurázta a korabeli
lap:
"Kisdiák: Apám, csak szeptember 15-én kezdődik az iskola
Apa: Honnan tudod?
Kisdiák: Itt az újság, a miniszter "elrendelte".
Az apa olvassa a rendeletet, fejét csóválja, mintha nem értené egészen s
így szól magában:
- Fiam, mért nem bízta a miniszter terád ennek a rendeletnek a
megfogalmazását?" (32)
A gyermekek munkájával a "Világháború Heti Postája" című, 1914. dec.
6-tól Pécsett megjelenő hetilap is foglalkozott, egyik 1915-ös számában. A
cikk szerzője, az akkori királyi tanfelügyelő, Ember János elismerően szólt
a 10. életévüket betöltött gyerekek szerepvállalásáról, és cikkében
megnyugtatni igyekezett azokat a kétkedőket, akik a szántást, gépkaszálást,
igás állatok vezetését, kapálást, gyűjtést, gyomlálást és rovarirtást a
gyermekek fejlődésére nézve károsnak tartották. A munkálatok erkölcsi és
testi nevelő hatásáról írt, bár nem tagadta azt, hogy mindez az iskolai
munkát hátráltatja, de szerinte "csak a betűt fogja kissé szűkebb korlátok
közé szorítani (iskolai tanév rövidülése). Ellenérték fejében felnyitja az
élet könyvét,..." (33)
Baranya Vármegye Hivatalos Lapjában is hasonló információt olvashatunk.
"A hiányzó felnőtt munkát a gyermekkezek szorgos munkája pótolja. (...) A
tömegmunkálatok végzésére kirendelendők a tizedik életévüket betöltött
mindkét nemű gyerekek. (...) ... a végzett munka arányában napi 40 filléres
díjazásban részesülnek." - írta Szily Tamás főispán. (34)
Részben a fentiek miatt vetődött fel országszerte az a panasz, hogy az
iskolakerülés a háborús években megnövekedett, helyenként ijesztő méreteket
öltött. Mind a kultuszminisztser, mind pedig az egyházmegyei tanfelügyelő,
Jankovich Béla, számos rendelettel próbálta jelentéstételre, tankötelesek
összeírására vagy egyszerűen fokozott odafigyelésre bírni a vezetése alá
tartozó iskolák elöljáróit. 1915-ben a tanfelügyelő kérte a püspököt, hogy
körlevelében rendelje el az iskolai gazgatóságnak a adminisztráció pontos
vezetését, a jelentéstételt, mivel ezt "... a háború története szükségessé
teszi." (35) 1916 tavaszán a kultuszminiszter elrendelte a tankötelesek
újbóli összeírását, az 1907. évi utasítás alapján. (36)
A háború során valamennyi tanévben gondot jelentett az iskolák számára a
tankönyvek beszerzése. A költségvetésekbe gyakran iktatták tankönyvek
vásárlását, és ezeket szétosztották a szegény családok gyermekeinek. 1918
volt az az év, amikor a tankönyvek gyártása sem volt már megoldott, az
újsághírek szerint ennek oka a papírhiány volt. A Dunántúl hasábjain egy
szerző így írt:
"Meg kell alkudni a helyzettel. Tanítani kell annyit és úgy, amennyit és
a hogyan az adott helyzetben tanitani lehet." (37)
A számos gondot csak tetézte, hogy a háború évei alatt állandóan
járványok tizedelték a lakosságot, különösen a rosszul táplált, legyöngült
szervezetű kisgyermekeket. A katonai csapatmozgások, lakossági utazások stb.
következtében községről községre hurcolták a betegségeket, és sokszor az
élelemiszerek is terjesztették a járványt (pl 1918-ban Pécsett sokan
megbetegedtek a felvizezett tejtől). Egy 1915-ös jelentés szerint 1 hónap
leforgása alatt Bolmányon 11, Siklóson és Kácsfaluban 1-1, himlős
megbetegedés történt, Mohácson és vidékén 10 embert ölt meg a kanyaró, agy-
és gerinchártyalob lépett fel ugyancsak Mohácson, valamint Mágocson,
Mecsekszabolcson és Nagyharsányban. Kolerát észleltek Villányban,
Magyarbólyban és Virágoson. (38)
1917 nyarán súlyos vérhasjárvány pusztított megye-szerte, de még ez is
eltörpült az 1918-as spanyol nátha mellett, mely az utolsó háborús év őszén
egész Európában tombolt. Csak Pécsen néhány nap leforgása alatt 3000 embert
fertőzött meg a vírus, és már az első héten 12 halottat "produkált" a
járvány.
3. A TANÍTÓK HELYZETE
A tanítás - valamennyi gondjával együtt - Baranya néhány száz tanítójának
a vállaira nehezedett, akik gyakran végső energiáik kimerítésével próbálták
a legjobbat tenni kis tanítványaik érdekében. Hétköznapjaikat,
életkörülményeiket éppúgy sújtotta a háború, mint diákjaikét, azok
családjáét, és mindehhez járultak még megsokasodott feladataik.
A tanítók fizetését jórészt államsegélyből egészítették ki - az 1913:
XVI. tc. rendelkezéseinek megfelelő összegre. így volt ez többek között
Szebényben, (39) Birjánban, (40) Gyódon, (41) Kiskőszegen, (42)
Szabadszentkirályon, (43) Magyarhertelenden, (44) és még hosszan
folytathatnánk a felsorolást.
1918-ban a tanítók gyermekenként évi 400 korona családi pótlékot kaptak,
1917. júl. 1-ig visszamenőleg (24 éven aluli gyermekeik után). Az egyre
magasabbra szökő árak ugyanis indokolttá tették ezt a rendelkezést, hiszen
például az iparcikkek (ruhafélék, lábbeli) árait az újságok csak elrettentő
példának közölték, de az élelmiszerárakkal sem volt jobb a helyzet.
Néhány községben csak bútorozott szobát tudtak biztosítani a tanítónak,
így pl. Szentdienesen, (45) Bogdásán, (46) Kővágótöttösön (47) és Virágoson.
(48)
Konkrét adatok nélküli, furcsa pályázatot közölt 1916 nyarán a Dunántúl,
valószínűleg egy jó humorú tanító tollából: "Egyik kis falu tanítói állására
érdekes pályázat érkezett be. A pályázó nem kíván egyetlen fillér fizetést
se, csupán teljes ellátást. Igényeit a következőkben körvonalazza:
Mosásról, vasalásról, ágyneműről, takarításról, kiszolgálásomról, kisebb
jövendő szakadásaimról, vagyis azok bevarásáról a község asszonyai felváltva
mind gondoskodjanak. Hetenként egyszer a község részéről
leborotváltatásomról is történjék gondoskodás. Az élelmezés felváltva egyes
családoknál akként történjék, hogy minden nap külön-külön fejenként
számítva, annyi nap egymásután lássanak el étellel, a hány tanköteles fiu
vagy leány van az illető házban. Megjegyzem azonban, hogy az én részemre
külön vagy mást ne főzzenek, csak azt és annyit főzzön mindenki, amit és
amennyit eddig is főzött." (49)
Ami különösen feltűnő a pályázatok szövegével kapcsolatosan, (1914-18
között) az az, hogy az 1914-es évet megelőzően ritkán fordult elő, hogy női
tanerőnek ajánlották volna az állást, a háború éveiben viszont nagy változás
volt ezzel kapcsolatosan: a hirdetmények zömének a végén feltüntették az
alábbi információt: "Nőtanítók is pályázhatnak." Például Szentdienesen, (50)
Dinnyeberkin, (51) Sombereken, (52) Hetvehelyen (53) stb.
Alig akadt már olyan katolikus iskola, ahová kifejezetetten férfi tanítót
kerstek (pl. Kishajmáson (54)), az iskolavezetők tudták, hogy a háborús
helyzetben hónapokig nem akadt volna férfi jelentkező a megüresedett tanítói
állásokra. Ennek köszönhetően jelentősen megnövekedett a női tanerők száma a
baranyai kisiskolákban, mint erről fentebb írtam. Erről kimutatás is készült
a Pécsi egyházmegye egész területére vonatkozóan, melyben összeírták a
tanítónőket, községük megjelölésével. Az egyházmegyében 169 tanítónő
tevékenykedett 1916-ban, ebből 67 Baranyában. (55)
A közvélemény nem fogadta el egykönnyen a tanítói pálya "elnőiesedését"
Baranyában, de az országos tapasztalat is ugyanezt mutatta. Gyulai Aladár
pl. a Néptanítók Lapja hasábjain így írt: "Tanítónőink, bármely lelkes
munkatársai férfikollégáiknak, egyik-másik tárgyban nem képesek őket
teljesen pótolni. Így például férfihelyzettesek hiányában sok helyütt
megtörtént, hogy a fiúk tornázását is nőkre kellett bízni." (56)
Az iratok között ugyanakkor találhatunk ellentétes értelműeket is,
például a kiskőszegi iskolaszéket az egyházmegyei főtanfelügyelő úgy
utasította, hogy a 4 tanítói állás közül legalább 2 tanítónővel töltessék
be, hogy a leányok a fiúktól elkülönítve taníttathassanak, valamint így
látta biztosítottnak a kézimunka tanítását. Indokai voltak még: "... a
leányok neveléséhez a nők jobban értenek" és "most fennforgó háborús idők
alatt nehezen kapnának férfi tanítót." (57)
Az Eötvös-alap azon kérelmét viszont, melyben a püspöktől támogatást kért
a Tanítók Házához hasonló leányinternátus felállításához, melyben a tanítók
főiskolára járó leányai tanulnának, a püspök mindössze 200 korona segélyt
utalt át, nem utolsósorban Igaz Béla főtanfelügyelő tanácsait szem előtt
tartva, aki levélben kifejtette, hogy az internátus katolikus szempontból
teljesen közömbös. (58)
A tanítókra és tanítónőkre a háború ideje alatt mindvégig az oktatáson,
nevelésen, kántori teendőkön kívül számos más feladat is várt, melyeknek
többé-kevésbé eleget is tettek. 1914-től folyamatosan miniszteri
körrendeletek egész sora jelent meg, melyek a legkülönfélébb gyűjtési akciók
szervezésére szólították fel a tanítóságot. Gyűjtöttek gubacsot, mert
"bőriparunk a külföldi cserzőanyagok behozatalának megszűnte következtében
kizárólag a hazai cserzőanyagokra s ezek sorában nagy mértékben gubacsra van
utalva", (59) szederleveleket, mert "... a levelekből kifogástalan teapótló
anyag került ki, melyet az egészségügyi intézetekben és fogolytáborokban
kiterjedt mértékben és szívesen fogyasztottak", (60) csalánt, mert "... a
gyapotbehozatal megszünte következtében iparunknak gyapotpótló-anyagokra van
szüksége. Ilyen anyag elsősorban a csalán", (61) gyógynövényeket, mert "...
vitéz hadseregünknek nagy mennyiségű gyógynövényre van szüksége...". (62)
Gyűjtöttek háborús emlékeket, azokból kiállításokat rendeztek, hogy mindezt
"... a történelem számára megőrizzék." (63) (14. szöveges melléklet)
Fentieken kívül 1915-től kötelezték a tanítókat a közigazgatási munkákban
való részvételre. Hazaszeretetükre, lelkesedésükre apelláltak, kifogást csak
kellő indoklással fogadtak el. (64) Segítkezniük kellett az új termés
átvételében (rekvirálás). (65) Hadibélyegeket árultak, házról-házra jártak
elesett társaik családjainak megsegítésére gyűjtve, gyakran saját
fizetésüknek egy részét is felajánlották. A Dunántúl többször is beszámolt a
tanítók áldozatkészségéről, már rögtön a háború elején: "... ha a háború
hosszabban találna tartani, a tantestület minden tagja részt vesz azon
emberbaráti munkában, mely szegély éhező gyermekeket étellel, ruhával
kívánja ellátni". (66)
Megnövekedett terheik ellenére gyakoriak voltak a tanítóság körében az
egyéni kezdeményezések, pl. Somssich Sándor, keszüi igazgatótanító
javasolta, hogy "... a faiskolák minden üres területét, a fasorok közeit is
ültessék, vetessék be élelmiszerül alkalmas növénypalántákkal, gumókkal,
magokkal, minők: paradicsom, bab, borsó, burgonya stb... E hazafias
cselekedetben jó példával ő maga szolgált, mert a kezelése alatt álló keszüi
faiskola minden üres területét bevetette babbal..." (67)
Tanítói külön feladatokat jelentett - bár a neveléshez szorosan
kapcsolódott - a miniszter által elrendelt napok megtartása illetve az
azokról való írásos jelentés elkészítése, melyet a főtanfelügyelőnek küldtek
meg. Ilyen napok voltak a Madarak és fák napja, az Alkoholellenes nap,
valamint a hadi győzelmekhez kapcsolódó rövid iskolai megemlékezések
alkalmai. (15. szöveges melléklet)
A bőséges, a programot pontokba szedő jelentések sokszor formálisak,
semmitmondóak. Szellemes gondolatokat tükröző kivételek szonban tarkítják a
sort: Szűts Róza r. k. tanítónő az alábbi jelentést küldte a megtartott
alkoholellenes napról:
"No, gyerekek, ki ivott ma közületek pálinkát? Ezen kérdéssel fordultam a
tanulókhoz húshagyó kedden reggel. Nem volt egyetlen gyermek sem, aki
jelentkezett volna. S miért nem ittatok? - kérdeztem tovább. Feleletül azt a
választ kaptam, amit előre gondoltam. (Mert nem volt). Ezen feleletet alapul
véve kezdtem meg alkoholellenes előadásomat, arra kérve a gyermekeket, hogy
ne csak akkor ne éljenek vele, mikor nincsen, de soha." (68)
A tanítógyűlések a háború ideje alatt is megtartásra kerültek, de
lényegesen ritkábban, mint azelőtt, hiszen megtartásuk számos akadályba
ütközött. Míg a háború kitörését megelőző hónapokban számos újságcikk
számolt be a gyűlésekről, később alig-alig találni ilyen tudósítást.
Közvetlenül a háború kitörését megelőző napokban jelent meg a titkári
jelentés a pécsegyházmegei tanítóegyesület éves működéséről, a jelentésen
nyoma sincs a közelgő eseményeknek, pályázatok írására buzdít, témákat ajánl
az előadásokhoz, kirándulást szervez a vakációzó tanítók számára, Fiume,
Abbázia, Velence, Trieszt, stb. érintésével. A háború elsöpörte a szép,
békebeli terveket, a gyűlések témái megváltoztak, a szokásos módszertani,
neveléssel foglalkozó felolvasások helyett ide is betört a háború, az
értekezletek gyakran a háborús problémák megoldását próbálták
keresztülvinni. Mágocson pl. az elhunyt tanítótársakért tartottak misét, ezt
követte a "Háború pedagógiai tanulságai" (69) című felolvasás. Baranyabánon
ismertették a VKM és a megyéspüspök tanüggyel kapcsolatos rendeleteit,
többek között azt, amely elrendelte, hogy a "tanítók növendékeikkel szellemi
fejlettségükhöz mérten ismertessék meg ... a világháborút", (70) valamint
azt, amely utasította a tanítóságot hogy hadi beszédek megartásában
"szerezzék be az iskolakönyvtár részére hazánk legkiválóbb írói és szónokai
a háborúról történt megnyilatkozásait..." (71)
Szászváron a "háború vérzivatara" ellenére 1917-ben az összegyűlt tanítók
fejenként 50 koronás részjeggyel járultak hozzá a pécsi Tanítók Házának
építéséhez.
A tanfelügyelőséghez befutó levelek között számos olyan akadt, melyben az
esedékes testületi ülések elhalasztását kérik háborús okok miatt. Ilyen volt
például az az esperesi levél, melyben ez az ok közelebbről: a rossz
közlekedés.
"A közlekedési viszonyok olyan kedvezőtlenek, hogy még a legkedvezőbb
fekvésű Villányon sem lehet megjelenni úgy, hogy ez csak egy napot vegyen
igénybe, Siklós, Beremend irányából nem lehet jönni-menni vasuton egy napon.
A kocsi fuvar pedig csak Siklós és Villány közt 100 korona. Erre pedig sem
tanító, sem község nem kötelezhető. De még az étkezésről is kell
gondoskodni. Ez pedig szintén 10-20 korona a vendéglőben." (72)
Láthatjuk tehát, mennyi kisebb-nagyobb problémával kellett küszködniük az
itthon maradt tanítóknak. Tanterem- és tankönyvhiány, sokszorosan túlzsúfolt
osztályok, fáradt, testileg-lelkileg gyötört tanítványok, iskolán kívüli
számtalan kimerítő teendő - ezt jelentették a világháborús évek a baranyai
tanítóság számára. Nagyon nehéz körülmények között kellett teljesíteniük a
reájuk bízott kisgyermekek hazafias és vallásos szellemű nevelését. Mindent
megtettek, hogy harctérre vonult társaikat pótolják, sőt gyakran még
tanítványaik "pótszülei" is voltak.
Az itthonmaradt tanítókon kívül feltételenül kell néhány szót ejtenünk a
hadbavonultakról, illetve a hősi halott tanítókról. Pontos számadatok
nincsenek arra vonatkozóan, hogy hány tanító vonult be Baranyából, annyi
bizonyos, hogy az első évben sok volt köztük az önkéntesek száma. (73)
Ugyanakkor arra is találhatunk példákat, hogy többen - egészségi
állapotukra, családjukra, iskolájukra - hivatkozva felmentésüket kérték a
szolgálat alól. (74) A helyi lapok, valamint a Néptanítók Lapja folyamatosan
közölték a hősi halott tanítók neveit, így megtudhatjuk például, hogy a
baranyai katolikus iskolai tanítók közül elesett: Polka József, páléi
tanító, aki egyéves önkéntes szolgálatra vonult be, Novák Károly meződi
tanító, póttartalékos, Kreutzer Nándor, babarci tanító, önkéntes
szakaszvezető, Heil Ede, villányi póttartalékos őrvezető, (75) Szántó Imre
Károly, egerági 25 éves tanító, (76) Hauk Antal szajki és Geigl Ernő
versendi tanító, hadnagy. (77)
JEGYZETEK
(1) (In = Dunántúl 1914. júl 1. IV/148.) 2. o.
(2) (In = Dunántúl 1914. júl. 28. IV/146.) 1. o. - vezércikk
(3) (In = Dunántúl 1914. júl 2. IV/149.)
(4) Schematismus... 1914.
(5) Peterd, Kisherend 1158/1915. PLT, TFI
(6) Hird, Nagypall 1159/1915. PLT TFI
(7) Vékény 1160/1915. PLT, TFI
(8) Kiskeresztúr, Gödreszentmárton, Meződ 1161/1915. PLT,TFI
(9) Gyürüfü 1162/1915. PLT, TFI
(10) Ócsárd
(11) Málom
(12) 1161/1915. PLT, TFI
(13) Németbóly 1158/1915. PLT, TFI Dévai Gyula kántortanító és 3 irgalmas
tanítónővér végezte a tanítást.
(14) Siklós 1153/1915. PLT, TFI
(15) Szászvár 1160/1915. PLT, TFI
(16) Szentlászló 1162/1915. PLT, TFI
(17) Tékes 1160/1915. PLT, TFI
(18) Borjád 1158/1915. PLT, TFI
(19) Nagypall 1159/1915. PLT, TFI
(20) Kisbudmér 1158/1915. PLT, TFI
(21) Lánycsók 1156/1915. PLT, TFI
(22) Siklós 1153/1914. PLT, TFI
(23) Sásd 1161/1915. PLT, TFI
(24) Jankovich Béla 3930/1914. sz. körrendelete (In = Néptanítók Lapja
(= továbbiakban NTL) 1914. aug. 21. XLVII/34.) 15. o.
(25) Uott. 4-5. o. "Tennivalóink"
(26) Baranya Vármegye Hivatalos Lapja 1915. márc. (Idézi: Horgas Klára:
Pécs város és Baranya megye szervezeti és kulturális élete a
századfordulótól a szerb megszállás végéig c. szakdolgozatában, Pécs,
1970.) 25-26. o. Pécsi járás: 912 Pécsváradi j.: 1054 Mohácsi J.:
1510 Baranyavári j.: 2055 Siklósi j.: 1367 Szentlőrinci j.: 671
Hegyháti j.: 931. család
(27) Uott 26. o. Tábori postai levelezőlap 1915-ből "Malek Ottó pécsi
katona levele a frontról: "... azt írja a feleségem, hogy a
hadbavonultak otthon maradottjainak járó segélyt nem akarják kiadni
neki. Ez gyalázat..."
(28) Megyefa 872/1915. és 1089/1918. PLT, TFI valamint Közigazg. Bizottság
ált. iratai 440/1915. BMLT
(29) Nagymányok, iskolaszéki ülés jegyzőkönyve 812/1915. febr. 14.
PLT, TFI
(30) Dr. Rajczi Péter: A népoktatás története Szabolcs-bányatelepen
(In = A Pécs-szabolcs-Bányatelepi Általános Iskola Jubileumi évkönyve
1877-1977. szerkesztette: Istvánder József)
(31) "Az iskolaév" - vezércikk (In = Dunbántúl, 1916. aug. 31. VI/199.)
1. o.
(32) Uott.
(33) "Ember János: A gyermek munkája" - vezércikk (In = Világháború Heti
Postája II. évf. 11. 1915. márc. 14.) 1-2. o.
(34) Baranya vármegye Hivatalos Lapja 1915. márc.
(35) 896/1915. ápr. 21. PLT, TFI
(36) "Az iskolakerülés meggátlása" (In = Dunántúl 1916. aug. 27. VI/196.)
3. o.
(37) "Ember János: Az új tanév" - vezércikk (In = Dunántúl 1918. aug. 27.
VIII/191.) 1. o.
(38) "Közegészség Baranyában" (In = Dunántúl 1915. jún. 9. IC/130.)
(39) Szebény 1059/1916. PLT, TFI
(40) Birján 1060/1916. PLT, TFI
(41) Gyód 1077/1916. PLT, TFI
(42) Kiskőszeg 1079/1916. PLT, TFI
(43) Szabadszentkirály 1184/1915. PLT, TFI
(44) Magyarhertelend 2191/1916. PLT, TFI
(45) Szentdienes (In = Dunántúl, 1915. aug. 17.)
(46) Bogdása (In = Dunántúl, 1915. szept. 11.)
(47) Kővágótöttös (In = Dunántúl, 1915. szept. 22.)
(48) Virágos (In = Dunántúl, 1915. aug. 11.)
(49) "Tanítói járandóság" (In = Dunántúl 1916. aug. 19. VI/189.)
(50) Szentdienes (In = Dunántúl, 1915. aug. 17. IV/188.)
(51) Dinnyeberki (In = Dunántúl, 1915. aug. 26. IV/195.)
(52) Somberek (In = Dunántúl, 1915. ok. 6. IV/230.)
(53) Hetvehely (In = Dunántúl, 1918. júl, 10. CIII/152.)
(54) Kishajmás (In = Dunántúl, 1915. okt. 16. IV/239.)
(55) 997/1917. PLT, TFI Tanítónők az egyházmegyében (felsorolás)
(56) "Gyulai Aladár: A háború és a népiskola" (In = NTL 1915. febr. 18.
XLVIII/7.) 1. o.
(57) 1155/1915. jan. 2. PLT, TFI
(58) 1045/1918. jún 26. PLT, TFI
(59) 8941/1915. körrendelete VKM (In = NLT 1915. szept. 16. XLVIII/37.)
14-15.
(60) Uott. 4456/1914. és 8972/1915. körrendelete VKM
(61) In = Dunántúl 1915. nov. 20. IV/269.
(62) 1702/1916. aug. 3. PLT, TFI
(63) 952/1916. ápr. 8. PLT, TFI
(64) In = Dunántúl 1915. jún. 3. IV/126. 5. o.
(65) 2156/1916. PLT, TFI
(66) "A pécsi tanítók áldozatkészsége" (In = Dunántúl 1914. aug. 9.) 67.
"Községi faiskolák hadi szolgálatában" (In = Dunántúl 1915. május 29.
IV/22.)
(68) 487/1918. PLT, TFI
(69) Tanítói gyűlés Mágocson (In = Dunántúl, 1915. okt. 30. IV/251.) 4. o.
(70) Baranyában - tanítótestületi gyűlés jegyzőkönyve 1046/1915. május 12.
PLT, TFI
(71) Uott
(72) 1179/1918. PLT, TFI
(73) 1162/1915. PLT, TFI Például: Bóna Sándor, abaligeti tanító
(74) 1136/1918. PLT, TFI és Heiszinger János, majsi tanító, 1190/1918.
PLT, TFI
(75) "Emléktábla elesett hőseinknek" - vezércikk (In = NTL 1915. ápr. 22.
XLVIII/16.) 1-2. o.
(76) In = Dunántúl, 1915. júl. 17. IV/162.
(77) In = NTL 1915. júl. 29. XLVIII/30.