VI. A KORSZAK SARKALATOS - NÉPOKTATÁSSAL KAPCSOLATOS - TÖRVÉNYEI
Mielőtt Baranya megye dualizmus-kori katolikus elemi iskoláinak
bemutatására rátérnék, feltétlenül szükségesnek érzem a korszak
oktatásüggyel kapcsolatos törvényei közül azoknak az áttekintését, amelyek a
katolikus iskolák és tanítók sorsát ezen időszakban meghatározták, amelyek a
korszakban kibontakozó kulturális fellendülés alapjait megteremtették.
Az 1868-as XXXVIII. törvénycikk - bár helyenként később módosították -
alapvetően meghatározta a korszakban mindvégig - és azon túlmutatóan - a
magyar iskolaügyet. Törvényjavaslatát Eötvös József egyrészt úgy indokolta
annakidején, hogy a törvényhozásnak ki kell mondania bizonyos elveket,
melyek a népnevelés alapját képezik. "Ilyen például az iskolakötelezettség,
ilyenek azon eszközök, melyek által az iskolamesterek ellátásáról, s
műveltetéséről gondoskodnunk kell" - mondta Eötvös József a törvényjavaslat
parlamenti előterjesztésekor. (1)
A törvény valóban ezen vonatkozásai miatt vált igazán fontos és
meghatározó dokumentummá, de nem kevésbé fontos volt II. fejezetének 10.
paragrafusa, mely szerint a tanintézetek fenntartói "... a hazában levő
hitfelekezetek, társulatok és egyének, községek és az állam" (2) lehettek. A
III. fejezete a törvénynek a hitfelekezetek által felállított
tanintézetekkel foglalkozott, és ez adott alapot az általam vizsgált
katolikus elemi iskolák működéséhez is, hiszen ebben a fejezetben határozták
meg a felekezet jogait és kötelességeit 11-15. paragrafusok, a népiskolai
tantárgyakat (11. paragrafus (3) pont), a taneszközöket (11 paragrafus (4)
p.) a felekezeti tanítóképzés feltételeit (13. paragrafus), a felekezet és
az állam viszonyát az iskola ügyeit illetően (14 - 15.paragrafus.). (3)
Vizsgált témám szempontjából fontos még a törvény VII. fejezete, melyben
a taníképezdékről intézkedtek (81-111.paragrafus), valamint a VIII. fejezet
(116-133 paragrafus), mely a népiskolai hatóságokról rendelkezett, és a IX.
fejezet, mely a tanítókra vonatkozó jogokat és kötelességeket foglalta össze
(133-148. paragrafus). [Ezen törvénycikk bevezetésének és végrehajtásának
körülményeit több kutató vizsgálta meg, (4) dolgozatomban baranyai
vonatkozásaira próbálok elsősorban utalni.]
1875-ben cikkelyezték be a következő tanügyet, - szűkebb értelemben a
tanítóságot - érintő törvényt a tanítói nyugdíj szabályozásáról (1875:
XXXII. tc).
Trefort Ágoston már 1873-ban kitért a tanítói nyugdíjak kérdésére, ezt
legalább olyan fontosnak tartotta, mint fizetésük emelését. (5) A törvény
elfogadása csak 2 esztendő múlva következett be, ekkor sem fogadták teljes
megelégedéssel a tanítók.
Az 1868-as XXXVIII. tc. VIII. fejezetének helyére lépett az az 1876:
XXVIII. tc., mely a népiskolai hatóságokról szólt. Ebben pontosan
meghatározták a tanfelügyelő kötelességeit (3-5.paragrafus), illetve a
közigazgatási bizottságok oktatásüggyel kapcsolatos teendőit, intézkedési
jogkörét (az 1876: VI. törvénycikkben foglaltakon felül is) (6-8.
paragrafus), valamint az iskolaszékek működését (9-16. paragrafus) (6)
Az 1879: XVIII. tc. a magyar nyelv tanításáról intézkedett a népoktatási
tanintézetekben, valamint az ehhez szükséges tanítói képesítés
megszerzéséről. Trefort Ágostont több oldalról is támadás érte, mikor ennek
a törvénynek a javaslatait benyújtotta a képviselőházhoz. Ő beszédében az
alábbiakban foglalta össze érveit:
"Amikor mi azt akarjuk, hogy a magyar nyelv az iskolákban taníttassék,
vajon akarjuk-e ezzel a nemzetiségeket elnyomni? Amint nem volt eszünk
ágában, úgy ma sincs az, hogy a nem magyar tannyelvű iskolákat bezárjuk,
vagy a magyar nyelvet mint tannyelvet rájuk kényszerítsük. Ami pedig az
egyházak és vallások szabadságát illeti, valósággal elferdítése a tényeknek,
hogy Tisza Kálmán miniszterelnökről és rólam azt állítják, hogy az egyházak
autonómiáján és a felekezetek szabadságán akarunk csorbát ejteni." (7)
A törvénycikk 1-3. paragrafusaiban a tanítóképezdék és tanítók ügyéről
intézkedett, a magyar nyelv tanítását a képezdékben kötelezővé tette,
illetve a tanítóknak elrendelte a magyar nyelv ismeretét, de ehhez türelmi
időt is biztosított számukra. A 4. paragrafus rendelkezett arról, hogy
valamennyi népiskolában a magyar, mint kötelező tantárgy tanítandó. (8)
(Ennek baranyai vonatkozásairól az alábbiakban egy külön fejezetben
szólok.)
1891-ben módosították az 1875-ös nyugdíjakról szóló törvényt (9), az
1893: XXVI. törvénycikk pedig a tanítói fizetéseket szabályozta. Mindkét
törvény a tanítók rossz anyagi körülményein volt hivatva javítani.
Csáky Albin miniszter a tanítói fizetésrendezésre vonatkozó
törvényjavaslatát a következő elvek alapján építette fel:
"... egy minimumnak kötelező kijelentésével ezen a minimumon alul tanítói
fizetés ebben az országban egyáltalán ne legyen; ... a második fődiszpozíció
pedig az, hogy a korpótléknak törvény által való szabályozásával a tanítók
fizetése bizonyos időszakokban emelkedhessék, harmadik fődiszpozíciója az,
hogy mivel az iskolafenntartók - úgy a községek, mint a hitfelekezetek - sok
helyütt nincsenek abban a helyzetben, hogy e felemelt igényeknek kellően
megfelelhessenek, az állam segélyt nyújtson oly célból, hogy a tanítók
fizetése bizonyos minimumig kiegészíttessék, és hogy a tanítóknak bizonyos
korpótlék biztosíttassék." (10)
A törvény a tanítói minimálbért 300 frt-ban határozta meg. 1906 és 1910
között Apponyi Albert foglalta el a kultuszminiszteri posztot, az ő nevéhez
fűződik az az iskolai törvénycsoport, melyet a történészek "Lex Apponyi"
névvel foglalnak össze. Apponyi igyekezett a magyar nyelv terjesztését
elősegíteni, ezért például az 1907: XXVII. tc. tartalmazta azt a kitételt,
mely szerint felekezeti iskolafenntartó csak abban az esetben kaphatott
államsegélyt, ha "az iskola tanítási terve, tanulmányi rendje megfelelt a
törvény követelményeinek". (11)
A törvény több paragrafusa rendelkezett még az államsegély
folyósításának feltételeiről (13, 15, 16, 20. paragrafus) (12)
1908-ban, az országgyűlés május 20-i ülésén Apponyi bejelentette, hogy
10000 folyamodvány érkezett a minisztériumhoz államsegély ügyében, a fenti
törvénynek megfelelően. (13)
1908-ban fogadta el a parlament a XLVI. törvénycikként becikkelyezett
paragrafusokat, az elemi népiskolai oktatás ingyenességéről. A
törvényjavaslat tárgyalásakor Apponyi a következőeket mondta: "... az elemi
oktatással összekötött műveltségnek megszerzése nemcsak az egyénnek érdeke,
hanem a társadalomnak és az államnak is érdeke..." (14) A törvény elfogadása
után az 1891: XLIII. 10. paragrafusában megállapított 30 filléres járulék
szedése megszűnt (1. paragrafus). (15) Ez a törvény több ponton kapcsolódott
az 1907: XXVII. tc-hez, és azzal együtt értelmezhető.
A Jankovich Béla kultuszminisztersége alatt meghozott törvények tartoznak
még korszakunk tanügyének vizsgálatához.
"Benyújtotta és elfogadtatta az ingyenes népoktatás kiegészítéséről szóló
törvényjavaslatot. Végrehajtotta Zichy 1913-ban elfogadott törvénycikkeit az
állami és nem állami tanítók fizetésrendezéséről..." (16) Ez utóbbi törvényt
1913. május 12-én szentesítették, azaz Zichy János távozását követő 3.
hónapban. (17) A törvény 3. paragrafusa szerint az 1907: XXVII. tc. által
szabályozott "alapfizetés" és "korpótlékok" helyére lépett. Az
előléptetéshez (5-10. paragrafus) a szolgálati időn kívül szükséges volt az
"érdemesség" megállapítása, melyet a királyi tanfelügyelő végzett, és - az
általunk vizsgált felekezeti iskoláknál is - az iskolafenntartó hitfelekezet
illetékes hatósága is minősítette a tanítót.
A korszak sarkalatos - népoktatásüggyel foglalkozó - törvényei tehát
egyrészt az elemi iskoláztatást próbálták megoldani, ennek minél
tökéletesebb feltételeit megteremteni, másrészt a tanítók helyzetéről
szóltak, illetve ennek javításáról. (Ez köszönhető volt a tanítói
mozgalmaknak is.)
A törvények nemcsak "kor-meghatározottak", tehát nem pusztán a
körülmények (külső és belső) hatása hozta létre őket, de megszületésük
általában azzal is összefüggött, hogy melyik kultuszminiszteri posztot
betöltő államférfi látott hozzá a megalkotásukhoz.
Dolgozatomban ezeknek a törvényeknek a segítségével szeretném a baranyai
katolikus elemi iskolaügyet bemutatni, és a fentiekben vázlatosan bemutatott
törvényeket részletesebben vizsgálni, és megvalósulási körülményeiket
leírni.
JEGYZETEK
(1) Oktatáspolitikai koncepciók a dualizmus korából (Szerk.: Mann Miklós,
Bp., Tankönyvkiadó, 1987. 16-17. o.)
(2) CIH 1868: XXXVIII. tc. a népiskolai közoktatás tárgyában 451. o.
(3) Uott. 451-452. o.
(4) Például: Felkai László: Neveléstörténeti dolgozatok a dualizmus
korából (Bp., Tankönyvkiadó, 1983.) - Köte Sándor: Közoktatás és
pedagógia az abszolutizmus és a dualizmus korában (1849-1918) (Bp.,
Tankönyvkiadó, 1975.) - Balogh István: A művelődés intézményes útjai
és eredményei 1870-1914. (In = A parasztság Magyarországon a
kapitalizmus korában I-II. Szerk.: Szabó István, Bp., 1972.) - Felkai
László: Eötvös József közoktatásügyi tevékenysége (Bp., 1979.) -
Kelemen Elemér: Somogy megye népoktatása közoktatásunk polgári
átalakulásának időszakában 1868-1918. (Bp., Akadémiai Kiadó, 1985.)
valamint számos további elemzés, feldolgozás.
(5) Trefort Ágoston: Emlékbeszédek és tanulmányok (Bp., 1881. 324-325.
o.)
(6) CIH 1876: XXVIII. tc. a népiskolai hatóságokról 464-473. o.
(7) Trefort Ágoston: Beszédek és levelek (Bp., 1888. 17-24. o.)
(8) CIH 1879: XVIII. tc. a magyar nyelv tanításáról a népoktatási
tanintézetekben 85-87. o.
(9) CIH 1891: XLIII. tc. a népoktatási nyilvános tanintézetek s nyilvános
kisdedóvó intézetek tanítóinak s nevelőinek nyugdíjazásáról, valamint
azok özvegyeinek és árváinak gyámolításáról szóló 1875: XXXII. tc.
módosítása tárgyában 512. o.
(10) Oktatáspolitikai koncepciók... i. m. 88-89. o.
(11) Uott. 181-182. o.
(12) 1907: XXVII. tc. a nem állami elemi iskolák jogviszonyairól és a
községi és hitfelekezeti néptanítók járandóságairól (In =
Dokumentumok a magyar nevelés történetéből 1849-1919. Bp.,
Tankönyvkiadó, 1979. 348- 352. o.)
(13) Oktatáspolitikai koncepciók... i. m. 198. o.
(14) Uott. 211. o.
(15) Dokumentumok a ... i. m. 353-355. o. (1908: XLVI. tc. az elemi
népiskolai oktatás ingyenességéről)
(16) Oktatáspolitikai koncepciók... i. m. 228. o.
(17) CIH 1913: XVI. tc. a községi és hitfelekezeti elemi népiskolai
tanítók illetményeinek rendezéséről 279-291. o.