Dimenzió #12

Mozaikok a nevelés történetéből

(Neveléstörténet)

Legnépszerűbb számunk

[#24] Kapcsolat - kezdő és gyakorló szeretőknek -


Legnépszerűbb cikkünk

[#24] Szerelmes versek

                              Dr. Kéri Katalin:

                    (Egészségnevelés, 1997/2., 93-95. o.)


      A NAGYENYEDI BETHLEN KÖNYVTÁR KISDEDÁPOLÁSSAL FOGLALKOZÓ KÖNYVEI
                           A XVIII-XIX. SZÁZADBÓL

   Nagyenyeden   a   Bethlen  Könyvtár  valódi  kincseket  rejt  magában.  A
történelem,  a teológia, a pedagógia és más tudományok igazi aranybányája ez
a  gyűjtemény  a  kutató  elme  számára.  Annál  szomorúbb az a tény, hogy a
Könyvtár  számos  példánya felvágatlan, olvasatlan kötet, pedig virágzásához
és      létezéséhez      elengedhetetlenül     szükséges     hasznosságának,
használhatóságának bizonyítása.

   A  Könyvtárban  -  többek  között  - értékes neveléstörténeti munkákat is
őríznek,   ezek   közül  a  XVIII-XIX.  századból  származó  magyar  nyelvű,
kisdedneveléssel- és ápolással kapcsolatos könyveket szándékozom bemutatni.


   A  XVIII. század második felében, csakúgy mint Európa más részein, magyar
földön  is  jelentősen  megnőtt  az  érdeklődés  a csecsemők és kisgyermekek
gondozása, nevelése iránt, a gyermekkort az emberi élet elengedhetetlen - és
nem felesleges - szakaszaként kezdték tisztelni. Ez a tisztelet egy folyamat
eredménye,  amely  évszázadokon  át  tartott, egyes kutatók (például Philipe
Ariès vagy Jean Delumeau szerint) akár a XIII. századig is visszavezethető a
tisztelet  kezdete,  gondoljunk csak a kisded és a Szűzanya imádására. Mégis
sok  időnek  kellett  eltelnie  ahhoz,  hogy  a  gyermekekkel  való  törődés
általánossá  váljék.  Ezt  megelőzte az orvostudományok fejlődése, és számos
más  gazdasági  -  társadalmi változás, melyek lehetővé tették a szülők és a
társadalom számára az odafigyelést.

   Számos   régi  hiedelmet,  beidegződést  kellett  legyőzniük  azoknak  az
orvosoknak,  pedagógusoknak,  akik  a  szülőket  igyekeztek  a  kisdedápolás
fontosságáról meggyőzni.

   Weszprémi  István  1760-ban  Kolozsváron  adta  ki  művét, mely a Bethlen
gyűjteményben  e  témát illetően a legkorábbi magyar nyelvű példány. Művét a
szerző   Szalontai   Tholdi   Ádámnak  ajánlotta  és  -  a  kor  szokásainak
megfelelően, meglehetősen hosszú címmel látta el:

        "A'  kisded gyermekeknek neveléséröl való rövid oktatás, Melyben
     elöl-adatik  Miképen  kellessék  azokkal bánni. Születésöktöl fogva
     három  Esztendös  korokig.  Hozzá-adattak  a'  végin  az egésségnek
     fenntartására, És a' Hosszu életnek meg-nyerésére tartozó Szükséges
     regulák." [1]

   Amint  látható  a  címből, a könyvecskének csak első része foglalkozott a
kisdedneveléssel.  Weszprémi,  mint  könyve előszavában írta, azért tartotta
szükségesnek  megalkotni  művét,  mert a nők csecsemőik gondozása során csak
nagyanyáikra  hagyatkoztak,  és  ezért  időszerű,  tudományosan megalapozott
tanácsokkal   kellett   ellátni   őket.   Tanácsai   magasztosak  és  szépen
fogalmazottak, miként ezt az alábbi idézet is bizonyítja:

        "... a' Kisdedek a' magok tulajdon Annyokat szopják nem másokat,
     a'  Természet  rendelte  azt  akképen,  midőn azoknak Emlöjökben jó
     egészséges  és tápláló nedvességet készített. Ezen kötelessége alól
     Senki az Anyák közül magát ki nem vonhattja..."

   Súlyos  gondot  érintett  Weszprémi  a  szoptatás  felvetésével:  nemcsak
itthon,  de  egész  Európában  viszolygás  és  undor tárgya volt az anyatej,
évszázadokon  át  megvetendő  és  lenézett  a  szoptató anya, és - mindebből
következően  - elterjedt "foglalkozás" a dajkaság. Mind a XVIII., mind pedig
a   XIX.  század  munkáiban  alapvető  fontosságúak  voltak  a  szoptatással
foglalkozó részek, fejezetek. Weszprémi írt még a gyermek táplálásának egyéb
módjairól,  óvott  a  cukros és túlzottan fűszeres gyermek-ételektől, melyek
szerinte   főképpen  a  gazdag  családoknál  voltak  divatosak.  Felhívta  a
figyelmet a kicsik rendszeres etetésére is.

   Könyvét  egy  egészen  más tartalmú, de szintén a kisgyermeknevelés során
hasznosítható mű követi az időrendi sorban, Almási Szalai János, bán-horváti
prédikátor 1794-ben, Kassán kiadott munkája. Ez - az előbbivel ellentétben -
nem   a   testi,  hanem  a  szellemi  neveléshez  szolgáltat  megszívlelendő
tanácsokat, lévén címe is

        "Szülék  kézi-könyve,  avagy  a  gyermek nevelésre út-mutató Tíz
     prédikátziok,   mellyeket   nagyobb  részint  Duttenhofer'  Grúnaui
     Prédikátor  Prédikátzióiból  ki szedegetett; Most pedig, tsak ugyan
     a'  Gyermekek'  értelmének, és szívének formáltatására használható,
     más két Prédikátziókkal együtt..." [2]

   Szintén  németből fordítottak le egy másik munkát, amelyet 1799-ben adott
ki  a  porosz  király  udvari  orvosa.  Ez  a  könyv  ismét a korabeli testi
nevelésről  nyújt  útmutatást.  Pozsonyban  jelent  meg 1802-ben, Őri Fábián
László  fordításában,  aki  művét  Ajtai  Cserei  Helénának, azaz Wesselényi
Miklós feleségének ajánlotta.

        "Az  anyákhoz  való  jó  tanátsa Hufelandnak a' Fels. Pruszsziai
     Király   udvari   Fő  Orvosának,  a'  Gyermekek  Testi  Nevelésének
     Nevezetesebb Pontjairól az ő Életeknek első esztendejekben" [3]

című  munka - szerzője véleménye szerint - hiánypótló mű volt, hiszen a nagy
pedagógiai  gondolkodók  meglehetősen  mostohán  bántak  a  kisdednevelés fő
kérdéseivel, és a testi neveléssel egyáltalán, szinte mindig csak az értelem
kiművelésével   foglalkoztak,   azzal  is  elsősorban  a  nagyobb  gyermekek
vonatkozásában.   A  kötet  az  ápolás,  az  egészségnevelés  legkülönbözőbb
területeinek   leírását   foglalta   magában:  a  hideg-meleg  és  "levegői"
fürdőkről,  a  tisztaságról,  a  "bé-polázásról  és  első  ruházattyokról a'
kisdedeknek",  "a  rengetésről", a sírásról, az ételről, italról, álomról és
"a'  hajadon  főről"  olvashattak  benne  az érdeklődő szülők, elsősorban az
édesanyák.  A  szerző  meglehetősen  rossznak tartotta a régi és új nevelési
módszerek  keveredését,  a túlzott gondoskodást és a túlzott engedékenységet
egyaránt.  Számos  esetben  negatív  szülői viselkedési formák bemutatásával
igyekezett  könyvében  a  szülőknek  útmutatóval szolgálni. Az öltöztetésről
például így írt:

        "Így  p. o. fel sem veszik (t. i. a szülők), ha a' gyermek egész
     nap fedetlen fővel, mezítelen mejjel, és igen vékony ruhában a' leg
     keményebb  időben  széllyel  futkos;  még  is  mikor az éjtszaka el
     közelget,  a' leg melegebb tollú ágyban takargattyák, 's 10 vagy 12
     óráig a' legmelegebb szobában bé rekesztve tarttyák..."

   A  mű  írója  a  tisztálkodást  illetően  heti többszöri hideg mosdást és
egyszeri  langyos  fürösztést ajánlott. Az évszázadokon át divatos szoros, a
gyermek  testét  szinte  gúzsba  kötő  pólyázás  helyett lazábban kötött, új
módszerrel készített pólyát javasolt. Felhívta a figyelmet arra, hogy kár az
alig  lábra állt kisgyerekek fejét rögtön vallási ismeretekkel, írás-olvasás
tudományával  tömni,  hiszen  ebben  az  életkorban  a  testi nevelésre kell
elsődlegesen figyelmet fordítani.

   Könyvére  valószínűleg  nagy  szükség  volt  kül-  és belföldön egyaránt,
hiszen  az  alábbi állapotok, melyekről könyve előszavában beszámolt, számos
más  korabeli  sajtótermék  és  konferencia  témája  alapján (pl. az 1888-as
barcelonai orvoskongresszus) is valószínűsíthetőek:

        "Kitsiny  ez  a' könyv: - de nagy az ő érdemeire nézve - Az érzi
     kiváltképpen  ennek  hasznát,  a'  ki látta, hogy a' dajkájának, a'
     szoptatóknak   nevelő   házak,   melly   sok   babonás,  hellytelen
     vélekedésekkel,  tselekedetekkel  legyenek  meg rakva, - a' ki maga
     munkás  kezekkel  nyúlt  a'  neveléshez, és látta 's próbálta, hogy
     itten  millyen sok bajokkal, 's akadájokkal kellyen küszködni, - a'
     ki  tudja,  hogy  még  a' tudósabbak is sok félre vélekedések által
     engedik itt magokat hol egy hol másfelé vonattatni, 's hányfelé nem
     kapkodnak ebben a' setéttségben."

   Az  édesanyák  érdeklődésére  számot tartó könyvecskét egy másik hasonló,
egészségnevelésről  is  szóló  mű  követte  1842-ben,  immár  magyar  szerző
tollából.  Kunnos Endre, a szerző, egészen bizonyosan ismerte az előbbiekben
ismertetett  valamennyi mű tartalmát, és egyéb, Európában forgó könyveket is
a  gyermekápolással  kapcsolatosan.  Könyvét  mindazonáltal nem az anyáknak,
hanem  a dajkáknak szánta, ezért címe is "Dajkakönyv" volt. [4] Kunnos Budán
kiadott   könyvében   azonban  csak  kisebb  részben  foglalkozott  a  testi
neveléssel,  műve  nagyobb  hányadát  a  lelki  gondviselésre  fordította. A
csecsemő-  és  kisgyermekápolás  fontosabb  tárgykörei voltak munkájában: az
ételek,   italok   leírása,   a   helyes  ruhadarabok,  pólyázási  módszerek
bemutatása,  illetve a tisztaság fogalmának magyarázata. A gyermekek számára
a   legmegfelelőbbnek  tartotta  a  sóskamártást,  a  parajt,  a  burgonyát,
sárgarépát, és minden más répaneműt, a főzött és aszalt gyümölcsöket, almát,
körtét,  szilvát, valamint a nyári friss gyümölcsöket. Legfőbb italnak pedig
a vizet, mert mint írta

        "minden  egyéb nedv, különösen a kábítók, pálinka, bor ser satb.
     gyermekeknek valóságos méreg."

   E  sorai  óvtak  a  kor  divatos  altatási (kábítási) módszerétől, mely a
középkor  óta  dívott:  a  síró gyermeket hamar lehetett "megnyugtatni" vagy
elaltatni  szeszes  itallal.  A  lelki  nevelést  illetően  számos  fogalmat
tárgyalt,  és tanácsokat adott ezen erkölcsi értékek megtanításához. Ilyenek
voltak  például  a  szeretet, az engedelmesség, a jótékonyság, a türelem, és
számos egyéb.

   Szintén  a  fővárosban adták ki 1876-ban azt a Wittmann Lázár által írott
munkát, amely a következő címmel jelent meg:

        "A   gyermekápolás   rövid   kézikönyve   tekintettel   a  hazai
     viszonyokra" [5]

   Az egészséges kisgyermek testi ápolásával kapcsolatosan tulajdonképpen ez
a  könyv sem tartalmazott a korábban megjelentekhez képest új fejezeteket; a
bőrápolás, ruházat, fekhely, táplálék, szoptatás, dajka, fogzás, elválasztás
tárgyköröket  azonban alaposabban, bővebben tárgyalta a szerző, mint elődei.
Ez  is  javarészt  a  századvégre  óriási  fellendülést megért orvostudomány
eredményeinek  volt  köszönhető, és e tételt látszik igazolni olyan új témák
tárgyalása  a  könyvben,  mint pl. a "védhimlőoltás". A könyv második fele -
szintén  a  gyermekgyógyászat  nagymérvű fejlődésének köszönhetően - a beteg
gyermek  ellátására,  táplálására  vonatkozó  jótanácsokat  tartalmazott.  E
részben  megtalálhatjuk  -  és  mai  szemmel  nézve  különös érdeklődésünkre
tarthat  számot  -  a  pépek,  gyógyfürdők,  helyes étrendek, gyógyszerek és
lázcsillapítás bemutatását.

   Wittmann is hosszasan boncolgatta művében a dajkaság intézményét, igazoló
okmányokat követelt a pénzért szoptató nőknek, hogy a gyermek táplálását jól
láthassák el. Amíg ez nincs, a dajkák nem szoptatnak, írta Wittmann, hanem

        "...  tehéntejjel, kenyérrel, burgonyával, szopózacskóval, (...)
     mákfőzettel  jól  tartatik  (t.  i.  a gyermek). Igy elszundikál; a
     beálló  hasmenésre  nincs  tekintet; pedig emiatt vagy a falun megy
     tönkre, vagy elsatnyult állapotban hozatik vissza az anyának."

   Ez  az  idézet  is mutatja, mint a számos más könyvben leírtak is, hogy a
szoptatás, bérdajkaság problémája nehezen megoldható volt.

   Legouvé Ernest műve, melyet

        "Atya és fiú a tizenkilencedik században" [6]

címmel  írt,  és 1878-ban jelentetett meg magyarul, e problémán kívül számos
más   jelenséget   is  felvetett  a  gyermekek  történetének  évszázadaiból,
összehasonlítva  azokat a XIX. sz. végének helyzetével. A szintén Budapesten
kiadott fordítás - sokadszor a neveléstörténetben - a legnagyobb tiszteletet
követelte  a gyermekek számára. Klasszikus értelemben ez nem gyermeknevelési
tanácsadó  munka, mégis bizonyos szempontból ide sorolható, hiszen a család,
a  szülők  számára  közölt  helyes  viselkedési  mintákat apró csemetéjükkel
szemben.

   Ugyanerre vállalkozott - szintén 1878-ban - Cseh Károly, aki

     "Egészségügyi levelek egy anyához" [7]

című  művében - (a Könyvtár egyik felvágatlan műve 1992-ig !!) - 59 levélben
fordult  a  testi  és  lelki  nevelés  problémáival  az édesanyákhoz. Könyve
rendkívül sokrétű, figyelme szinte mindenre kiterjedt, levelei érdekesek, és
műve  olvasását  tárgymutató  könnyíti  meg,  amelyben  - számos más fogalom
között  -  az  alábbiakkal  találkozhatunk: tej, táplálék, szoba, testalkat,
ruházat,  terhesség.  A témák tehát a "régiek", tárgyalási módja, választott
műfaja:  a  levél  azonban Cseh Károly munkáját érdekes, újszerű olvasmánnyá
teszi.

   A  századfordulóhoz  közeledve mind jobban szaporodtak a hasonló könyvek,
ezt  mutatja a Bethlen Könyvtár állománya is. 1897- ben adták ki fordításban
azt az - írásunkban utolsóként bemutatott - orvosi munkát, amelyet Braidwood
Murray P. írt, és és magyarul

     "Anyák tanácsadója és útmutatója gyermekeik ápolásánál" [8]

címmel  jelent  meg.  Témakörei  a  fentiekben  tárgyalt  könyvekével szinte
megegyezőek,  kötete  értékét  emeli,  hogy  olyan  mellékletekkel látta el,
amelyek  kétségkívül  hasznosíthatók  voltak  a mindennapi gyermekápolásban,
például   táblázatban   foglalta   össze  az  életkor  és  a  súlygyarapodás
összefüggéseit.  Írásán  mindvégig  jól  látható,  hogy orvosi, biológiai és
technikai felfedezésekben, újitásokban jártas, olvasott szakember volt, erre
utalnak hasonlatai is, mint ezt az alábbi idézet is bizonyítja:

        "Az  ujszülött  csecsemőt  olybá  tekinthetni, mint egy tömb élő
     földanyagot,  mely különféle alkatrészekből (sejtszövetekből) áll s
     melyet, helyes gondozással, egészséges lénnyé lehet fejleszteni, de
     viszont igen egyszerű eszközökkel fokozatosan hirtelen is meg lehet
     semmisíteni."

   A  könyv összefoglalja az anyák kötelességeit, melyek közül az első, hogy
önmaguk  egészségére  vigyázzanak,  a  második,  hogy  gyermeküket tejjel és
meleggel   lássák   el,   a   harmadik  pedig,  hogy  gyermekük  egészségére
felügyeljenek.

   Valamennyi, de főleg ez utóbbi kötelességének ellátásában az anyát számos
munka segítette, mint azt a fentiekben láthattuk.


   Jelen  írás  nem vállalkozott valamennyi, a XVIII-XIX. században kiadott,
kisdedneveléssel  foglalkozó mű feltárására, csupán a Bethlen Könyvtár ilyen
témájú,  magyar  nyelvű  könyveit  szándékozott bemutatni. A szerző szeretné
ráirányítani  a  figyelmet  erre  a csodálatos gyűjteményre, mert nem csak a
kisgyereknevelés történetét lehet kitűnően tanulmányozni Enyeden, de sok más
tudományos témát is.


                                  JEGYZETEK

(A zárójelben lévő számok a könyvek Bethlen Könyvtárban található jelzetei.)


[1]  Weszprémi István: A kisded gyermekeknek nevelésekröl való rövid oktatás
     (Kolozsvár, 1760.) (Paed. 1447)
[2]  Almási Szalai János: Szülék kézi-könyve (Kassa, 1794.) (2968/LXXVIII.)

[3]  Hufeland: Az anyákhoz való jótanácsa... (Pozsony, 1802.) (Paed. 3275)

[4]  Kunnos Endre: Dajkakönyv (Buda, 1872.) (Paed. 3328)

[5]  Wittmann  Lázár:  A  gyermekápolás rövid kézikönyve tekintettel a hazai
     viszonyokra (Budapest, 1876.) (Paed. 12038)

[6]  Legouvé  Ernest:  Atya  és  fiú  a tizenkilencedik században (Budapest,
     1878.) (16679/127.)

[7]  Cseh Károly: Egészségügyi levelek egy anyához (Budapest, 1878.) (17119)

[8]  Braidwood  Murray  P.:  Anyák  tanácsadója  és  utmutatója   gyermekeik
     ápolásánál (Budapest, 1897.) (Paed. 12536)
Google
 
Web iqdepo.hu
    © Copyright 1996-2019
    iqdepo / intelligence quotient designing power - digitális kultúrmisszió 1996 óta
    All rights reserved. Minden jog fenntartva. | xhtml, css, 508
internetes partnerünk:
Netmester
netmester a holnaptervező