Dr. Kéri Katalin:
(Egészségnevelés, 1997/2., 93-95. o.)
A NAGYENYEDI BETHLEN KÖNYVTÁR KISDEDÁPOLÁSSAL FOGLALKOZÓ KÖNYVEI
A XVIII-XIX. SZÁZADBÓL
Nagyenyeden a Bethlen Könyvtár valódi kincseket rejt magában. A
történelem, a teológia, a pedagógia és más tudományok igazi aranybányája ez
a gyűjtemény a kutató elme számára. Annál szomorúbb az a tény, hogy a
Könyvtár számos példánya felvágatlan, olvasatlan kötet, pedig virágzásához
és létezéséhez elengedhetetlenül szükséges hasznosságának,
használhatóságának bizonyítása.
A Könyvtárban - többek között - értékes neveléstörténeti munkákat is
őríznek, ezek közül a XVIII-XIX. századból származó magyar nyelvű,
kisdedneveléssel- és ápolással kapcsolatos könyveket szándékozom bemutatni.
A XVIII. század második felében, csakúgy mint Európa más részein, magyar
földön is jelentősen megnőtt az érdeklődés a csecsemők és kisgyermekek
gondozása, nevelése iránt, a gyermekkort az emberi élet elengedhetetlen - és
nem felesleges - szakaszaként kezdték tisztelni. Ez a tisztelet egy folyamat
eredménye, amely évszázadokon át tartott, egyes kutatók (például Philipe
Ariès vagy Jean Delumeau szerint) akár a XIII. századig is visszavezethető a
tisztelet kezdete, gondoljunk csak a kisded és a Szűzanya imádására. Mégis
sok időnek kellett eltelnie ahhoz, hogy a gyermekekkel való törődés
általánossá váljék. Ezt megelőzte az orvostudományok fejlődése, és számos
más gazdasági - társadalmi változás, melyek lehetővé tették a szülők és a
társadalom számára az odafigyelést.
Számos régi hiedelmet, beidegződést kellett legyőzniük azoknak az
orvosoknak, pedagógusoknak, akik a szülőket igyekeztek a kisdedápolás
fontosságáról meggyőzni.
Weszprémi István 1760-ban Kolozsváron adta ki művét, mely a Bethlen
gyűjteményben e témát illetően a legkorábbi magyar nyelvű példány. Művét a
szerző Szalontai Tholdi Ádámnak ajánlotta és - a kor szokásainak
megfelelően, meglehetősen hosszú címmel látta el:
"A' kisded gyermekeknek neveléséröl való rövid oktatás, Melyben
elöl-adatik Miképen kellessék azokkal bánni. Születésöktöl fogva
három Esztendös korokig. Hozzá-adattak a' végin az egésségnek
fenntartására, És a' Hosszu életnek meg-nyerésére tartozó Szükséges
regulák." [1]
Amint látható a címből, a könyvecskének csak első része foglalkozott a
kisdedneveléssel. Weszprémi, mint könyve előszavában írta, azért tartotta
szükségesnek megalkotni művét, mert a nők csecsemőik gondozása során csak
nagyanyáikra hagyatkoztak, és ezért időszerű, tudományosan megalapozott
tanácsokkal kellett ellátni őket. Tanácsai magasztosak és szépen
fogalmazottak, miként ezt az alábbi idézet is bizonyítja:
"... a' Kisdedek a' magok tulajdon Annyokat szopják nem másokat,
a' Természet rendelte azt akképen, midőn azoknak Emlöjökben jó
egészséges és tápláló nedvességet készített. Ezen kötelessége alól
Senki az Anyák közül magát ki nem vonhattja..."
Súlyos gondot érintett Weszprémi a szoptatás felvetésével: nemcsak
itthon, de egész Európában viszolygás és undor tárgya volt az anyatej,
évszázadokon át megvetendő és lenézett a szoptató anya, és - mindebből
következően - elterjedt "foglalkozás" a dajkaság. Mind a XVIII., mind pedig
a XIX. század munkáiban alapvető fontosságúak voltak a szoptatással
foglalkozó részek, fejezetek. Weszprémi írt még a gyermek táplálásának egyéb
módjairól, óvott a cukros és túlzottan fűszeres gyermek-ételektől, melyek
szerinte főképpen a gazdag családoknál voltak divatosak. Felhívta a
figyelmet a kicsik rendszeres etetésére is.
Könyvét egy egészen más tartalmú, de szintén a kisgyermeknevelés során
hasznosítható mű követi az időrendi sorban, Almási Szalai János, bán-horváti
prédikátor 1794-ben, Kassán kiadott munkája. Ez - az előbbivel ellentétben -
nem a testi, hanem a szellemi neveléshez szolgáltat megszívlelendő
tanácsokat, lévén címe is
"Szülék kézi-könyve, avagy a gyermek nevelésre út-mutató Tíz
prédikátziok, mellyeket nagyobb részint Duttenhofer' Grúnaui
Prédikátor Prédikátzióiból ki szedegetett; Most pedig, tsak ugyan
a' Gyermekek' értelmének, és szívének formáltatására használható,
más két Prédikátziókkal együtt..." [2]
Szintén németből fordítottak le egy másik munkát, amelyet 1799-ben adott
ki a porosz király udvari orvosa. Ez a könyv ismét a korabeli testi
nevelésről nyújt útmutatást. Pozsonyban jelent meg 1802-ben, Őri Fábián
László fordításában, aki művét Ajtai Cserei Helénának, azaz Wesselényi
Miklós feleségének ajánlotta.
"Az anyákhoz való jó tanátsa Hufelandnak a' Fels. Pruszsziai
Király udvari Fő Orvosának, a' Gyermekek Testi Nevelésének
Nevezetesebb Pontjairól az ő Életeknek első esztendejekben" [3]
című munka - szerzője véleménye szerint - hiánypótló mű volt, hiszen a nagy
pedagógiai gondolkodók meglehetősen mostohán bántak a kisdednevelés fő
kérdéseivel, és a testi neveléssel egyáltalán, szinte mindig csak az értelem
kiművelésével foglalkoztak, azzal is elsősorban a nagyobb gyermekek
vonatkozásában. A kötet az ápolás, az egészségnevelés legkülönbözőbb
területeinek leírását foglalta magában: a hideg-meleg és "levegői"
fürdőkről, a tisztaságról, a "bé-polázásról és első ruházattyokról a'
kisdedeknek", "a rengetésről", a sírásról, az ételről, italról, álomról és
"a' hajadon főről" olvashattak benne az érdeklődő szülők, elsősorban az
édesanyák. A szerző meglehetősen rossznak tartotta a régi és új nevelési
módszerek keveredését, a túlzott gondoskodást és a túlzott engedékenységet
egyaránt. Számos esetben negatív szülői viselkedési formák bemutatásával
igyekezett könyvében a szülőknek útmutatóval szolgálni. Az öltöztetésről
például így írt:
"Így p. o. fel sem veszik (t. i. a szülők), ha a' gyermek egész
nap fedetlen fővel, mezítelen mejjel, és igen vékony ruhában a' leg
keményebb időben széllyel futkos; még is mikor az éjtszaka el
közelget, a' leg melegebb tollú ágyban takargattyák, 's 10 vagy 12
óráig a' legmelegebb szobában bé rekesztve tarttyák..."
A mű írója a tisztálkodást illetően heti többszöri hideg mosdást és
egyszeri langyos fürösztést ajánlott. Az évszázadokon át divatos szoros, a
gyermek testét szinte gúzsba kötő pólyázás helyett lazábban kötött, új
módszerrel készített pólyát javasolt. Felhívta a figyelmet arra, hogy kár az
alig lábra állt kisgyerekek fejét rögtön vallási ismeretekkel, írás-olvasás
tudományával tömni, hiszen ebben az életkorban a testi nevelésre kell
elsődlegesen figyelmet fordítani.
Könyvére valószínűleg nagy szükség volt kül- és belföldön egyaránt,
hiszen az alábbi állapotok, melyekről könyve előszavában beszámolt, számos
más korabeli sajtótermék és konferencia témája alapján (pl. az 1888-as
barcelonai orvoskongresszus) is valószínűsíthetőek:
"Kitsiny ez a' könyv: - de nagy az ő érdemeire nézve - Az érzi
kiváltképpen ennek hasznát, a' ki látta, hogy a' dajkájának, a'
szoptatóknak nevelő házak, melly sok babonás, hellytelen
vélekedésekkel, tselekedetekkel legyenek meg rakva, - a' ki maga
munkás kezekkel nyúlt a' neveléshez, és látta 's próbálta, hogy
itten millyen sok bajokkal, 's akadájokkal kellyen küszködni, - a'
ki tudja, hogy még a' tudósabbak is sok félre vélekedések által
engedik itt magokat hol egy hol másfelé vonattatni, 's hányfelé nem
kapkodnak ebben a' setéttségben."
Az édesanyák érdeklődésére számot tartó könyvecskét egy másik hasonló,
egészségnevelésről is szóló mű követte 1842-ben, immár magyar szerző
tollából. Kunnos Endre, a szerző, egészen bizonyosan ismerte az előbbiekben
ismertetett valamennyi mű tartalmát, és egyéb, Európában forgó könyveket is
a gyermekápolással kapcsolatosan. Könyvét mindazonáltal nem az anyáknak,
hanem a dajkáknak szánta, ezért címe is "Dajkakönyv" volt. [4] Kunnos Budán
kiadott könyvében azonban csak kisebb részben foglalkozott a testi
neveléssel, műve nagyobb hányadát a lelki gondviselésre fordította. A
csecsemő- és kisgyermekápolás fontosabb tárgykörei voltak munkájában: az
ételek, italok leírása, a helyes ruhadarabok, pólyázási módszerek
bemutatása, illetve a tisztaság fogalmának magyarázata. A gyermekek számára
a legmegfelelőbbnek tartotta a sóskamártást, a parajt, a burgonyát,
sárgarépát, és minden más répaneműt, a főzött és aszalt gyümölcsöket, almát,
körtét, szilvát, valamint a nyári friss gyümölcsöket. Legfőbb italnak pedig
a vizet, mert mint írta
"minden egyéb nedv, különösen a kábítók, pálinka, bor ser satb.
gyermekeknek valóságos méreg."
E sorai óvtak a kor divatos altatási (kábítási) módszerétől, mely a
középkor óta dívott: a síró gyermeket hamar lehetett "megnyugtatni" vagy
elaltatni szeszes itallal. A lelki nevelést illetően számos fogalmat
tárgyalt, és tanácsokat adott ezen erkölcsi értékek megtanításához. Ilyenek
voltak például a szeretet, az engedelmesség, a jótékonyság, a türelem, és
számos egyéb.
Szintén a fővárosban adták ki 1876-ban azt a Wittmann Lázár által írott
munkát, amely a következő címmel jelent meg:
"A gyermekápolás rövid kézikönyve tekintettel a hazai
viszonyokra" [5]
Az egészséges kisgyermek testi ápolásával kapcsolatosan tulajdonképpen ez
a könyv sem tartalmazott a korábban megjelentekhez képest új fejezeteket; a
bőrápolás, ruházat, fekhely, táplálék, szoptatás, dajka, fogzás, elválasztás
tárgyköröket azonban alaposabban, bővebben tárgyalta a szerző, mint elődei.
Ez is javarészt a századvégre óriási fellendülést megért orvostudomány
eredményeinek volt köszönhető, és e tételt látszik igazolni olyan új témák
tárgyalása a könyvben, mint pl. a "védhimlőoltás". A könyv második fele -
szintén a gyermekgyógyászat nagymérvű fejlődésének köszönhetően - a beteg
gyermek ellátására, táplálására vonatkozó jótanácsokat tartalmazott. E
részben megtalálhatjuk - és mai szemmel nézve különös érdeklődésünkre
tarthat számot - a pépek, gyógyfürdők, helyes étrendek, gyógyszerek és
lázcsillapítás bemutatását.
Wittmann is hosszasan boncolgatta művében a dajkaság intézményét, igazoló
okmányokat követelt a pénzért szoptató nőknek, hogy a gyermek táplálását jól
láthassák el. Amíg ez nincs, a dajkák nem szoptatnak, írta Wittmann, hanem
"... tehéntejjel, kenyérrel, burgonyával, szopózacskóval, (...)
mákfőzettel jól tartatik (t. i. a gyermek). Igy elszundikál; a
beálló hasmenésre nincs tekintet; pedig emiatt vagy a falun megy
tönkre, vagy elsatnyult állapotban hozatik vissza az anyának."
Ez az idézet is mutatja, mint a számos más könyvben leírtak is, hogy a
szoptatás, bérdajkaság problémája nehezen megoldható volt.
Legouvé Ernest műve, melyet
"Atya és fiú a tizenkilencedik században" [6]
címmel írt, és 1878-ban jelentetett meg magyarul, e problémán kívül számos
más jelenséget is felvetett a gyermekek történetének évszázadaiból,
összehasonlítva azokat a XIX. sz. végének helyzetével. A szintén Budapesten
kiadott fordítás - sokadszor a neveléstörténetben - a legnagyobb tiszteletet
követelte a gyermekek számára. Klasszikus értelemben ez nem gyermeknevelési
tanácsadó munka, mégis bizonyos szempontból ide sorolható, hiszen a család,
a szülők számára közölt helyes viselkedési mintákat apró csemetéjükkel
szemben.
Ugyanerre vállalkozott - szintén 1878-ban - Cseh Károly, aki
"Egészségügyi levelek egy anyához" [7]
című művében - (a Könyvtár egyik felvágatlan műve 1992-ig !!) - 59 levélben
fordult a testi és lelki nevelés problémáival az édesanyákhoz. Könyve
rendkívül sokrétű, figyelme szinte mindenre kiterjedt, levelei érdekesek, és
műve olvasását tárgymutató könnyíti meg, amelyben - számos más fogalom
között - az alábbiakkal találkozhatunk: tej, táplálék, szoba, testalkat,
ruházat, terhesség. A témák tehát a "régiek", tárgyalási módja, választott
műfaja: a levél azonban Cseh Károly munkáját érdekes, újszerű olvasmánnyá
teszi.
A századfordulóhoz közeledve mind jobban szaporodtak a hasonló könyvek,
ezt mutatja a Bethlen Könyvtár állománya is. 1897- ben adták ki fordításban
azt az - írásunkban utolsóként bemutatott - orvosi munkát, amelyet Braidwood
Murray P. írt, és és magyarul
"Anyák tanácsadója és útmutatója gyermekeik ápolásánál" [8]
címmel jelent meg. Témakörei a fentiekben tárgyalt könyvekével szinte
megegyezőek, kötete értékét emeli, hogy olyan mellékletekkel látta el,
amelyek kétségkívül hasznosíthatók voltak a mindennapi gyermekápolásban,
például táblázatban foglalta össze az életkor és a súlygyarapodás
összefüggéseit. Írásán mindvégig jól látható, hogy orvosi, biológiai és
technikai felfedezésekben, újitásokban jártas, olvasott szakember volt, erre
utalnak hasonlatai is, mint ezt az alábbi idézet is bizonyítja:
"Az ujszülött csecsemőt olybá tekinthetni, mint egy tömb élő
földanyagot, mely különféle alkatrészekből (sejtszövetekből) áll s
melyet, helyes gondozással, egészséges lénnyé lehet fejleszteni, de
viszont igen egyszerű eszközökkel fokozatosan hirtelen is meg lehet
semmisíteni."
A könyv összefoglalja az anyák kötelességeit, melyek közül az első, hogy
önmaguk egészségére vigyázzanak, a második, hogy gyermeküket tejjel és
meleggel lássák el, a harmadik pedig, hogy gyermekük egészségére
felügyeljenek.
Valamennyi, de főleg ez utóbbi kötelességének ellátásában az anyát számos
munka segítette, mint azt a fentiekben láthattuk.
Jelen írás nem vállalkozott valamennyi, a XVIII-XIX. században kiadott,
kisdedneveléssel foglalkozó mű feltárására, csupán a Bethlen Könyvtár ilyen
témájú, magyar nyelvű könyveit szándékozott bemutatni. A szerző szeretné
ráirányítani a figyelmet erre a csodálatos gyűjteményre, mert nem csak a
kisgyereknevelés történetét lehet kitűnően tanulmányozni Enyeden, de sok más
tudományos témát is.
JEGYZETEK
(A zárójelben lévő számok a könyvek Bethlen Könyvtárban található jelzetei.)
[1] Weszprémi István: A kisded gyermekeknek nevelésekröl való rövid oktatás
(Kolozsvár, 1760.) (Paed. 1447)
[2] Almási Szalai János: Szülék kézi-könyve (Kassa, 1794.) (2968/LXXVIII.)
[3] Hufeland: Az anyákhoz való jótanácsa... (Pozsony, 1802.) (Paed. 3275)
[4] Kunnos Endre: Dajkakönyv (Buda, 1872.) (Paed. 3328)
[5] Wittmann Lázár: A gyermekápolás rövid kézikönyve tekintettel a hazai
viszonyokra (Budapest, 1876.) (Paed. 12038)
[6] Legouvé Ernest: Atya és fiú a tizenkilencedik században (Budapest,
1878.) (16679/127.)
[7] Cseh Károly: Egészségügyi levelek egy anyához (Budapest, 1878.) (17119)
[8] Braidwood Murray P.: Anyák tanácsadója és utmutatója gyermekeik
ápolásánál (Budapest, 1897.) (Paed. 12536)