Dr. Kéri Katalin
AZ AZTÉK NEVELÉS
Amikor az azték civilizáció virágzásnak és fejlődésnek indult, Közép-
Amerika más indián kultúrái hanyatlottak (pl.: a maya vagy a tolték
civilizáció). Emiatt az azték hódítások az 1100-as évektől kezdve
kibontakoztak, és egyre nagyobb méreteket öltöttek. Az aztékok az 1300-as
években a Texcoco-tó vizén létrehozták azt a kb. 10 kmý-nyi területet,
amelyen megalapították Tenochtitlan városát, amely 1521-ig, amikorra Cortes
elpusztította, a virágzó azték birodalom központja volt.
Az Atlanti-óceántól a Csendes-óceánig kiterjedt azték birodalom igen nagy
prosperitást élt meg, templomokat és közutakat építettek, vízvezetékeket
hoztak létre, a magukat tenocskának vagy mexikának nevező nép [1]
magasszintű kultúrát hozott létre.
Annak a megértéséhez, hogy hogyan is alakult ki ez a műveltség,
feltétlenül tanulmányoznunk kell az aztékok nevelési rendszerét, a korabeli
pedagógiai módszereket és oktatási intézményeket.
A gyermek születése - csakúgy, mint más népeknél is - nagy ünnep volt, a
szülést követő 4. napon a szülők rendeztek egy lakomával egybekötött
ünnepséget, amely egyben a névadás ideje is volt. [2]
Mivel az aztékok is hittek abban, hogy az emberek sorsát az istenek
irányítják, (Tlaloc az esőisten, Quetzalcoatl a teremtő istenség, Tloque
Nahuaque pedig főistenük volt [3]), a születést követő napokban
jövendőmondóért küldtek, aki értelmezte a sors könyvét, azaz a napok könyvét
(Tonalamatl). [4] A pap (Tonalpuke) az azték naptár szimbólumaiból próbálta
meg kiolvasni a gyermek jövendőjét. E naptár 20 jelből állt, és 13, ezekkel
összekapcsolódó számból. Ferdinand Anton könyvében felidézi ezeket a
szimbólumokat, de csak a kisleányok sorsának vonatkozásában. [5] Eszerint
például a szipaktli vagy alligátor jele a leányokra nézve különösen előnyös
volt, gazdagságot és szerencsés életet jelzett. A soitl (virág) azt jelezte,
hogy jó háziasszony lesz a leányból, de sokat kell imádkozni, hogy ne legyen
könnyűvérű. Egy másik tanulmány szerint a virág (Xóchitl) elég sok esetben
volt a lányok nevének része. [6]
Voltak olyan jelek is, melyekből a leánygyermek balsorsát vélték
kiolvasni, a jaguár (Ocelotl), az aztékok szerint azt jelezte, hogy a leány
élete küzdelmes lesz, asszonyként hajlama lesz a házasságtörésre. A nád
(akatl), pedig a lustaság, butaság szimbóluma volt, az e jel alatt született
leány felnőttként fecsegő, fennhéjázó és vádaskodó asszony lett, ezért e
jegy szülötteit megpróbálták rabszolgának eladni. [7]
A fiúgyermekek névadása vagy a születésnapjuk neve volt (azaz a horoszkóp
jele), pl.: Egy Nád, Két Virág, Hét szarvas, vagy állatról nevezték el, pl.:
Éhes Prérifarkas (Nezahualcóyotl). A fiú neve - különösen a birodalom
fennállásának korai szakaszában - a mítoszokhoz, a valláshoz is
kapcsolódhatott, pl.: a Fiatal Moctezuma. [8]
A névadás ünnepén érdekes szokás volt, hogy megpróbálták a gyermeket
képletesen "munkára nevelni"; ha fiú volt az újszülött, akkor fegyvereket és
játékszereket mozgattak előtte, melyek munkaeszközöket szimbolizáltak; ha a
csecsemő leány volt, akkor pedig játékeszközökkel a szövést és fonást
utánozták. (Ez a szokás számos kultúra esetében megfigyelhető, nem
csak az indiánoknál, hanem például Kínában pontosan ilyen leírások maradtak
fenn. [9])
A tudatos, megtervezett nevelés az azték társadalomban 3 éves korban
kezdődött. A Mendocino Kódex szerint a fiúkkal az apa, a leányokkal az anya
foglalkozott, az egyik legfőbb nevelési eszköz a fegyelmezés, a dorgálás
volt. [10]
A gyermekeket kb. 6 éves korukig a háztartási eszközök és egyéb
szerszámok használatára tanították, a kisgyerekek - fiúk és lányok egyaránt
- bekapcsolódtak a kisebb, könnyebb házi munkák elvégzésébe is.
Az életkor előrehaladtával nem csak a munka és az ismeretek mennyisége
sokasodott, hanem az élelemadag is, melyet a gyerekek kaptak. Vaillant
leírása szerint az aztékok legfőbb étele a tortilla volt, azaz a
kukoricalisztből sütött, kerek, lapos lepényszerű étel, mely mintegy 23 cm
átmérőjű volt. 3 évesen a gyerekek napi fél tortillát kaptak, 4-5 éves
korukban megduplázták élelemadagjukat, 6-12 éves koruk között másfelet, 13
évesen pedig a felnőtteknek járó napi két darabot fogyaszthatták el. Ezt az
ételt a szülők természetesen kiegészítették babbal és más házi
ételféleségekkel, így a gyermekek étkezése bőséges és tápláló volt. [11]
8 éves koruktól kezdve - ahogyan a Mendocino Kódexben olvashatjuk -, a
gyermekek makacsságát testi fenyítékekkel próbálták megtörni, a szóbeli
dorgálást felváltotta a fizikai ráhatás, mely olyan kegyetlen is lehetett,
hogy a kisgyermek kezeibe tövist vertek vagy a gyermeket 1 éjszakára
kitették egy hideg és félelmetes hegyre, batyuval és ruha nélkül a
sárpocsolyába. [12] Az azték civilizáció c. könyv szerzője szerint ilyen
fegyelmezési mód valószínűleg csak ritkán fordult elő, és a Kódex szerzője
is csak elrettentő példaként említi meg mindezt. [13]
15-16 évesen kerültek iskolába az azték fiúk és lányok, a
tankötelezettség általános volt, erre az állam igen nagy gondot fordított,
csakúgy mint az oktatás minőségére, a kultúra fejlesztésére és az erkölcsök
megőrzésére.
Hagyományos értelemben vett iskola kétféle létezett az aztékoknál: a
CALMECAC és a TELPOCHCALLI. A Calmecac intézménye elsősorban a vallásos
nevelés szolgálatában állott, itt képezték azokat a fiúkat, akik felnőttként
főpapok, hadvezérek, hivatalnokok vagy bírók lettek, de voltak ezekben a
bentlakásos intézményekben leányok is, akik házasságkötésükig szüzességben
nevelkedtek, különböző munkákat végeztek, pl.: ruhákat varrtak az egyházi
szertartásokhoz, stb. Zuluaga azt írja, hogy valamennyi templom mellett volt
egy ilyen intézmény, ahová eleinte csak nemesi származású ifjakat vettek
fel, később azonban a Calmecac szélesebbre tárta kapuit, és kereskedő - sőt
idővel plebejus származású gyermekek is bekerülhettek ide. [14]
A fiatalokat ebben az iskolában nagy odaadásra és lemondásra nevelték,
komolyság és szigorúság uralkodott az intézmény falai között. Mindennapos
volt, hogy az ifjakat álmukból felriasztották, hogy az isteneknek
tömjénáldozatot mutassanak be, vagy az, hogy fülükből és lábukból vért
vettek, de gyakori volt a böjt és a különböző fizikai munkák végzése
(Rőzsevágás, vízhordás, stb.). [15]
Az értelmi nevelés szűkebb körű volt, mint a Telpochcalliban,
beletartozott a képírás, piktogramok értelmezése és elsajátítása, a
naptárkészítés, a jóslás, a költészet és szónoklás. [16] Dalokat és
rítusokat is tanultak.
A fiú vagy leány születésekor szülei kötelesek voltak bejelenteni, ha
egyházi teendőkre szánták. Ha a Calmecac-ba járó fiatal házasodni kívánt, a
tanító bonyolította le a leánykérést, és az ifjút ünnepélyes keretek között
elbocsátották az iskolából. [17] (A fiatal férfiak kb. 20 éves korukban
nősültek, kb 16 éves kort betöltött leánnyal. A szülők ugyan figyelembe
vették a fiatalok érzéseit, de a házasságkötés előtt konzultáltak a papokkal
arról, hogy a két fiatal sorsa harmonikus lesz-e együtt. Voltak bizonyos
tilalmak, pl.: nem lehetett azonos klánból párt választani.) [18]
A másik iskolatípus, a Telpochcalli (az ifjak háza) volt, ahol különböző
mesterségekre tanították az ifjakat, valamint művészetekre, hagyományokra,
vallási normákra, fegyverhasználatra, állampolgári kötelességekre. Ez az
iskola kevésbé "kemény" és szigorú volt, mint a Calmecac, a tanulók nagyobb
szabadságot élveztek.
A tanítók ebben az iskolában a törzs öreg indiánjai voltak, akik régebben
a harcokban illetve a munkákban kitűntek, és nagy tapasztalatokkal
rendelkeztek. [19]
A fiúk és leányok közhasznú munkákat is elláttak, fát vágtak, söpörtek,
földművelést tanultak, csatornákat javítottak, a lányok tollszövetet
készítettek és szőttek-fontak.
Egészében elmondhatjuk, hogy a Telpochcalli a felnőtt élet feladataira,
harcra, munkára előkészítő amolyan "népiskola" volt, ahol az ifjak a
gyakorlati képzés mellett némi vallásos, művészeti és történelmi képzésben
is részesültek, de feltehetőleg csak olyan mértékben, mely szükséges volt
ahhoz, hogy törzsük hasznos tagjaivá váljanak. Az iskolákat általában az
adott területen élő törzs tartotta fenn, és a tananyag is "helyi
színezettel" bírt.
Létezett még a fentebb említett két iskolatípus mellett egy 3., igencsak
sajátos intézmény is, melyet szintén minden neveléstörténész megemlít az
aztékokról értekezve, ez pedig a Cuicacalco, vagy "énekek háza" volt.
Ezekben a speciális intézményekben táncolni és énekelni tanultak valamint a
hangszeres zene elsajátításával foglalatoskodtak az ifjak. Zuluaga és
Sahagun szerint [20] itt a fiúk nemcsak éjjeleken át mulatoztak, de vallásos
nevelésben is részesültek. Ferdinand Anton ugyanakkor azt írja, hogy
mindemellett a fiatal férfiak - az iskolai hatóságok engedélyével -
kurtizánokkal éltek együtt. [21] (Más indián társadalmakban is szokásos volt
a fiatal férfiakat a házaséletre "gyakorlatban" is felkészíteni, például az
inkák körében is.)
Láthatjuk tehát, hogy az azték társadalomban a nevelésnek és oktatásnak
változatos formái éltek együtt, az oktatási intézményekben az ifjak
megtanulhatták a felnőtt életükhöz szükséges tudnivalókat, másrészt a
szorgalmas tanulás társadalmi előrelépést is jelentett.
Csakúgy, mint más indián kultúrák esetében is, a korabeli - az európaiak
hódítását megelőző - időkben létező azték oktatás és nevelés jellemzőit a
XVI. századtól folyamatosan odaérkező és onnan "tudósító" spanyolok írták
le. Látható, hogy az aztékok egy olyan oktatási rendszerrel bírtak, amely
szerkezetileg ugyan megfelelt a későbbi hódítók iskolatípusainak,
tartalmában, módszereiben és céljaiban azonban gyökeresen eltért. Az azték
rendszert - az oktatás vonatkozásában is - a hódítók derékba törték.
JEGYZETEK
[1] Wanwick M. Bray - Earl H. Swanson - Jan S. Farrington: Az Újvilág
(Helikon, Bp.1989.)
[2] George C. vaillant: La civilización azteca (Origen, grandera y
decadencia),(Mexico, 1941.) 96. o. Továbbiakban: Aztec
[3] Mitológiai Ábécé 86-88. o. (Gondolat, Bp. 1985.)
[4] In: Aztec i. m. 96. o. Ferdinad, Anton: A nő a Kolumbusz előtti
Amerikában (Corvina, Bp. 1976.)
[5] Uott.
[6] In: Aztec i. m. 97. o.
[7] Ferdinand i. m.
[8] In: Aztec i. m. 97. o.
[9] Jacques Gernet: Kína hétköznapjai (A mongol hódítás előestéjén
1250-1276.) (Gondolat, Bp. 1980.)
[10] Zuluaga, Isabel Gutierrez: Historia de la education (Madrid, 1970.) 57.
o. Továbbiakban: Zuluaga
[11] In: Aztec i. m. 97. o.
[12] Kódex Mendocino idézi: Aztec i. m. 97. o. és Zuluaga i. m. 57. o.
[13] In: Aztec i. m. 97. o.
[14] In: Zuluaga i. m. 57. o.
[15] Uott. 57. o.
[16] In: Zuluaga i. m. 57. o.
In: Aztec i. m. 98. o.
In: Ferdinand A. i. m.
[17] In: Ferdinand A. i. m.
[18] In: Aztec i. m. 98. o.
[19] In: Zuluaga i. m. 58. o.
In: Aztec i. m. 98. o.
In: Ferdinand A. i. m.
[20] In: Zuluaga i. m. 58. o.
Sahagun: Historia general de las cosas de Nueva Espa¤a (Mexico, 1938.)
291. o.
[21] In: Ferdinand A. i. m.