Dimenzió #12

Mozaikok a nevelés történetéből

(Neveléstörténet)

Legnépszerűbb számunk

[#24] Kapcsolat - kezdő és gyakorló szeretőknek -


Legnépszerűbb cikkünk

[#24] Szerelmes versek

                              Dr. Kéri Katalin


                              AZ AZTÉK NEVELÉS


   Amikor  az  azték  civilizáció  virágzásnak és fejlődésnek indult, Közép-
Amerika  más  indián  kultúrái  hanyatlottak  (pl.:  a  maya  vagy  a tolték
civilizáció).   Emiatt   az   azték  hódítások  az  1100-as  évektől  kezdve
kibontakoztak,  és  egyre  nagyobb méreteket öltöttek. Az aztékok az 1300-as
években  a  Texcoco-tó  vizén  létrehozták  azt  a kb. 10 kmý-nyi területet,
amelyen  megalapították Tenochtitlan városát, amely 1521-ig, amikorra Cortes
elpusztította, a virágzó azték birodalom központja volt.

   Az Atlanti-óceántól a Csendes-óceánig kiterjedt azték birodalom igen nagy
prosperitást  élt  meg,  templomokat  és közutakat építettek, vízvezetékeket
hoztak   létre,   a  magukat  tenocskának  vagy  mexikának  nevező  nép  [1]
magasszintű kultúrát hozott létre.

   Annak  a  megértéséhez,  hogy  hogyan  is  alakult  ki  ez  a  műveltség,
feltétlenül  tanulmányoznunk kell az aztékok nevelési rendszerét, a korabeli
pedagógiai módszereket és oktatási intézményeket.

   A  gyermek születése - csakúgy, mint más népeknél is - nagy ünnep volt, a
szülést  követő  4.  napon  a  szülők  rendeztek  egy  lakomával egybekötött
ünnepséget, amely egyben a névadás ideje is volt. [2]

   Mivel  az  aztékok  is  hittek  abban,  hogy az emberek sorsát az istenek
irányítják,  (Tlaloc  az  esőisten,  Quetzalcoatl a teremtő istenség, Tloque
Nahuaque   pedig   főistenük   volt   [3]),   a  születést  követő  napokban
jövendőmondóért küldtek, aki értelmezte a sors könyvét, azaz a napok könyvét
(Tonalamatl).  [4] A pap (Tonalpuke) az azték naptár szimbólumaiból próbálta
meg  kiolvasni a gyermek jövendőjét. E naptár 20 jelből állt, és 13, ezekkel
összekapcsolódó   számból.  Ferdinand  Anton  könyvében  felidézi  ezeket  a
szimbólumokat,  de  csak  a kisleányok sorsának vonatkozásában. [5] Eszerint
például  a szipaktli vagy alligátor jele a leányokra nézve különösen előnyös
volt, gazdagságot és szerencsés életet jelzett. A soitl (virág) azt jelezte,
hogy jó háziasszony lesz a leányból, de sokat kell imádkozni, hogy ne legyen
könnyűvérű.  Egy  másik tanulmány szerint a virág (Xóchitl) elég sok esetben
volt a lányok nevének része. [6]

   Voltak   olyan  jelek  is,  melyekből  a  leánygyermek  balsorsát  vélték
kiolvasni,  a jaguár (Ocelotl), az aztékok szerint azt jelezte, hogy a leány
élete  küzdelmes  lesz,  asszonyként  hajlama  lesz a házasságtörésre. A nád
(akatl), pedig a lustaság, butaság szimbóluma volt, az e jel alatt született
leány  felnőttként  fecsegő,  fennhéjázó  és vádaskodó asszony lett, ezért e
jegy szülötteit megpróbálták rabszolgának eladni. [7]

   A fiúgyermekek névadása vagy a születésnapjuk neve volt (azaz a horoszkóp
jele), pl.: Egy Nád, Két Virág, Hét szarvas, vagy állatról nevezték el, pl.:
Éhes  Prérifarkas  (Nezahualcóyotl).  A  fiú  neve  -  különösen a birodalom
fennállásának   korai   szakaszában   -   a   mítoszokhoz,  a  valláshoz  is
kapcsolódhatott, pl.: a Fiatal Moctezuma. [8]

   A  névadás  ünnepén  érdekes  szokás  volt, hogy megpróbálták a gyermeket
képletesen "munkára nevelni"; ha fiú volt az újszülött, akkor fegyvereket és
játékszereket  mozgattak előtte, melyek munkaeszközöket szimbolizáltak; ha a
csecsemő  leány  volt,  akkor  pedig  játékeszközökkel  a  szövést és fonást
utánozták.  (Ez   a  szokás  számos  kultúra  esetében  megfigyelhető,   nem
csak  az indiánoknál, hanem például Kínában pontosan ilyen leírások maradtak
fenn. [9])

   A  tudatos,  megtervezett  nevelés  az  azték társadalomban 3 éves korban
kezdődött.  A Mendocino Kódex szerint a fiúkkal az apa, a leányokkal az anya
foglalkozott,  az  egyik  legfőbb  nevelési eszköz a fegyelmezés, a dorgálás
volt. [10]

   A  gyermekeket  kb.  6  éves  korukig  a  háztartási  eszközök  és  egyéb
szerszámok  használatára tanították, a kisgyerekek - fiúk és lányok egyaránt
- bekapcsolódtak a kisebb, könnyebb házi munkák elvégzésébe is.

   Az  életkor  előrehaladtával  nem csak a munka és az ismeretek mennyisége
sokasodott,  hanem  az  élelemadag  is,  melyet  a gyerekek kaptak. Vaillant
leírása   szerint   az  aztékok  legfőbb  étele  a  tortilla  volt,  azaz  a
kukoricalisztből  sütött,  kerek, lapos lepényszerű étel, mely mintegy 23 cm
átmérőjű  volt.  3  évesen  a  gyerekek  napi fél tortillát kaptak, 4-5 éves
korukban  megduplázták  élelemadagjukat, 6-12 éves koruk között másfelet, 13
évesen  pedig a felnőtteknek járó napi két darabot fogyaszthatták el. Ezt az
ételt   a   szülők   természetesen   kiegészítették   babbal   és  más  házi
ételféleségekkel, így a gyermekek étkezése bőséges és tápláló volt. [11]

   8  éves  koruktól  kezdve - ahogyan a Mendocino Kódexben olvashatjuk -, a
gyermekek  makacsságát  testi  fenyítékekkel  próbálták  megtörni, a szóbeli
dorgálást  felváltotta  a fizikai ráhatás, mely olyan kegyetlen is lehetett,
hogy  a  kisgyermek  kezeibe  tövist  vertek  vagy  a  gyermeket 1 éjszakára
kitették  egy  hideg  és  félelmetes  hegyre,  batyuval  és  ruha  nélkül  a
sárpocsolyába.  [12]  Az  azték  civilizáció c. könyv szerzője szerint ilyen
fegyelmezési  mód  valószínűleg csak ritkán fordult elő, és a Kódex szerzője
is csak elrettentő példaként említi meg mindezt. [13]

   15-16   évesen   kerültek   iskolába   az   azték   fiúk   és  lányok,  a
tankötelezettség  általános  volt, erre az állam igen nagy gondot fordított,
csakúgy  mint az oktatás minőségére, a kultúra fejlesztésére és az erkölcsök
megőrzésére.

   Hagyományos  értelemben  vett  iskola  kétféle  létezett az aztékoknál: a
CALMECAC  és  a  TELPOCHCALLI.  A  Calmecac intézménye elsősorban a vallásos
nevelés szolgálatában állott, itt képezték azokat a fiúkat, akik felnőttként
főpapok,  hadvezérek,  hivatalnokok  vagy  bírók lettek, de voltak ezekben a
bentlakásos  intézményekben  leányok is, akik házasságkötésükig szüzességben
nevelkedtek,  különböző  munkákat  végeztek, pl.: ruhákat varrtak az egyházi
szertartásokhoz, stb. Zuluaga azt írja, hogy valamennyi templom mellett volt
egy  ilyen  intézmény,  ahová  eleinte csak nemesi származású ifjakat vettek
fel,  később azonban a Calmecac szélesebbre tárta kapuit, és kereskedő - sőt
idővel plebejus származású gyermekek is bekerülhettek ide. [14]

   A  fiatalokat  ebben  az iskolában nagy odaadásra és lemondásra nevelték,
komolyság  és  szigorúság  uralkodott az intézmény falai között. Mindennapos
volt,   hogy   az   ifjakat  álmukból  felriasztották,  hogy  az  isteneknek
tömjénáldozatot  mutassanak  be,  vagy  az,  hogy  fülükből és lábukból vért
vettek,  de  gyakori  volt  a  böjt  és  a  különböző fizikai munkák végzése
(Rőzsevágás, vízhordás, stb.). [15]

   Az   értelmi   nevelés   szűkebb   körű  volt,  mint  a  Telpochcalliban,
beletartozott   a   képírás,  piktogramok  értelmezése  és  elsajátítása,  a
naptárkészítés,  a  jóslás,  a  költészet  és  szónoklás.  [16]  Dalokat  és
rítusokat is tanultak.

   A  fiú  vagy  leány  születésekor szülei kötelesek voltak bejelenteni, ha
egyházi  teendőkre szánták. Ha a Calmecac-ba járó fiatal házasodni kívánt, a
tanító  bonyolította le a leánykérést, és az ifjút ünnepélyes keretek között
elbocsátották  az  iskolából.  [17]  (A  fiatal férfiak kb. 20 éves korukban
nősültek,  kb  16  éves  kort  betöltött leánnyal. A szülők ugyan figyelembe
vették a fiatalok érzéseit, de a házasságkötés előtt konzultáltak a papokkal
arról,  hogy  a  két  fiatal sorsa harmonikus lesz-e együtt. Voltak bizonyos
tilalmak, pl.: nem lehetett azonos klánból párt választani.) [18]

   A  másik iskolatípus, a Telpochcalli (az ifjak háza) volt, ahol különböző
mesterségekre  tanították  az ifjakat, valamint művészetekre, hagyományokra,
vallási  normákra,  fegyverhasználatra,  állampolgári  kötelességekre. Ez az
iskola  kevésbé "kemény" és szigorú volt, mint a Calmecac, a tanulók nagyobb
szabadságot élveztek.

   A tanítók ebben az iskolában a törzs öreg indiánjai voltak, akik régebben
a   harcokban   illetve  a  munkákban  kitűntek,  és  nagy  tapasztalatokkal
rendelkeztek. [19]

   A  fiúk  és leányok közhasznú munkákat is elláttak, fát vágtak, söpörtek,
földművelést   tanultak,   csatornákat  javítottak,  a  lányok  tollszövetet
készítettek és szőttek-fontak.

   Egészében  elmondhatjuk,  hogy a Telpochcalli a felnőtt élet feladataira,
harcra,  munkára  előkészítő  amolyan  "népiskola"  volt,  ahol  az  ifjak a
gyakorlati  képzés  mellett némi vallásos, művészeti és történelmi képzésben
is  részesültek,  de  feltehetőleg csak olyan mértékben, mely szükséges volt
ahhoz,  hogy  törzsük  hasznos  tagjaivá váljanak. Az iskolákat általában az
adott   területen   élő  törzs  tartotta  fenn,  és  a  tananyag  is  "helyi
színezettel" bírt.

   Létezett  még a fentebb említett két iskolatípus mellett egy 3., igencsak
sajátos  intézmény  is,  melyet  szintén minden neveléstörténész megemlít az
aztékokról  értekezve,  ez  pedig  a  Cuicacalco,  vagy  "énekek háza" volt.
Ezekben  a speciális intézményekben táncolni és énekelni tanultak valamint a
hangszeres  zene  elsajátításával  foglalatoskodtak  az  ifjak.  Zuluaga  és
Sahagun szerint [20] itt a fiúk nemcsak éjjeleken át mulatoztak, de vallásos
nevelésben  is  részesültek.  Ferdinand  Anton  ugyanakkor  azt  írja,  hogy
mindemellett  a  fiatal  férfiak  -  az  iskolai  hatóságok  engedélyével  -
kurtizánokkal éltek együtt. [21] (Más indián társadalmakban is szokásos volt
a  fiatal férfiakat a házaséletre "gyakorlatban" is felkészíteni, például az
inkák körében is.)

   Láthatjuk  tehát,  hogy az azték társadalomban a nevelésnek és oktatásnak
változatos   formái  éltek  együtt,  az  oktatási  intézményekben  az  ifjak
megtanulhatták  a  felnőtt  életükhöz  szükséges  tudnivalókat,  másrészt  a
szorgalmas tanulás társadalmi előrelépést is jelentett.

   Csakúgy,  mint más indián kultúrák esetében is, a korabeli - az európaiak
hódítását  megelőző  -  időkben létező azték oktatás és nevelés jellemzőit a
XVI.  századtól  folyamatosan  odaérkező és onnan "tudósító" spanyolok írták
le.  Látható,  hogy  az aztékok egy olyan oktatási rendszerrel bírtak, amely
szerkezetileg   ugyan   megfelelt   a   későbbi   hódítók  iskolatípusainak,
tartalmában,  módszereiben  és céljaiban azonban gyökeresen eltért. Az azték
rendszert - az oktatás vonatkozásában is - a hódítók derékba törték.


                                  JEGYZETEK

 [1] Wanwick  M.  Bray  -  Earl  H. Swanson - Jan S. Farrington: Az Újvilág
     (Helikon, Bp.1989.)

 [2] George  C.  vaillant:   La  civilización  azteca  (Origen,  grandera  y
     decadencia),(Mexico, 1941.) 96. o. Továbbiakban: Aztec

 [3] Mitológiai Ábécé 86-88. o. (Gondolat, Bp. 1985.)

 [4] In:  Aztec  i.  m.  96.  o.  Ferdinad,  Anton:  A nő a Kolumbusz előtti
     Amerikában (Corvina, Bp. 1976.)

 [5] Uott.

 [6] In: Aztec i. m. 97. o.

 [7] Ferdinand i. m.

 [8] In: Aztec i. m. 97. o.

 [9] Jacques  Gernet:  Kína  hétköznapjai   (A  mongol   hódítás  előestéjén
     1250-1276.) (Gondolat, Bp. 1980.)

[10] Zuluaga, Isabel Gutierrez: Historia de la education (Madrid, 1970.) 57.
     o. Továbbiakban: Zuluaga

[11] In: Aztec i. m. 97. o.

[12] Kódex Mendocino idézi: Aztec i. m. 97. o. és Zuluaga i. m. 57. o.

[13] In: Aztec i. m. 97. o.

[14] In: Zuluaga i. m. 57. o.

[15] Uott. 57. o.

[16] In: Zuluaga i. m. 57. o.
     In: Aztec i. m. 98. o.
     In: Ferdinand A. i. m.

[17] In: Ferdinand A. i. m.

[18] In: Aztec i. m. 98. o.

[19] In: Zuluaga i. m. 58. o.
     In: Aztec i. m. 98. o.
     In: Ferdinand A. i. m.

[20] In: Zuluaga i. m. 58. o.
     Sahagun:  Historia general de las cosas de Nueva Espa¤a (Mexico, 1938.)
     291. o.

[21] In: Ferdinand A. i. m.
Google
 
Web iqdepo.hu
    © Copyright 1996-2017
    iqdepo / intelligence quotient designing power - digitális kultúrmisszió 1996 óta
    All rights reserved. Minden jog fenntartva. | xhtml, css, 508
internetes partnerünk:
Netmester
netmester a holnaptervező