GŐBEL MINDENNAPJAI, PÁLYÁJA ALKONYA
Velinszky Ferenc - tanítók visszaemlékezései alapján így írt Gőbel
mindennapjairól:
"Minthogy igazgatói működése alatt is sok éven át vezetett
osztályt, nem volt éppen könnyű dolga a sok osztály ellenőrzése. De
minél több teendő szakadt vállaira, annál nagyobb kitartással
dolgozott. Kora reggeltől késő estig az irodában, munka mellett
lehetett őt találni. S hogy mint igazgató is tanitó maradt a szó
legszorosabb értelmében, azt nem egy helybeli tanitó bizonyíthatná,
a kik tőle sajátították el a tanítás és fegyelmezés
művészetét." [92]
Valóban, Gőbelnek még a funkcióit is hosszú felsorolni, maga a felsorolás
azonban még inkább bemutathatja sokoldalú tevékenységét:
"Gőbel János György - városi községi elemi, polgári- és ipar
iskolai igazgató, belvárosi elemi fitanodai főtanító, a fejérmegyei
tanitótestület - a tanitói tanácskozmányok - és a polgári iskolák
országos tanitóegyletének alelnöke, a fejérmegyei állandó
népnevelési bizottság titkára, városi törvényhatósági, iskolaszéki
és Eötvös-alap központi bizottsági, több közművelődési- és
jótékonysági egyesület alapító- és pártoló és rendes tagja..." [93]
(Ezen egyesületek között a legjelentősebb az Országos Paedagógiai
Társulat.)
Gőbel János György és családja Székesfehérvárott a Palotai utca 13. szám
alatt lakott. Családjáról csak keveset tudunk. Egy árvaházi adakozás
listáján bukkantunk rá a Gőbel család tagjainak nevére. Gőbel felesége
Krencz Katalin volt, és öt gyermekük: Gőbel Katicza, Gőbel József, Gőbel
Teréz, Gőbel Mariska, Gőbel Erzsike. (A család sorsának nyomonkövetése újabb
kutatásokat igényelne. Mindössze annyit tudhatunk, hogy Gőbel egyetlen fia,
József orvosnak tanult, és Budapesten volt kerületi orvos a századfordulón,
a X. kerületben, Teréz utca 4. szám alatt lakott.)
1894-ben volt Gőbel tanítóskodásának 40 éves jubileuma. Székesfehérvárnak
Gőbel ekkor az egyik legkiemelkedőbb és legközismertebb személyisége volt,
sőt országosan is ismert volt számos kezdeményezése, tevékenysége. 1894.
június 24-én délelőtt 9 órától a polgári leányiskola dísztermében fényes
ünnepséget rendeztek Gőbel János György jubilálásának tiszteletére. Érdemes
ismét beleolvasnunk az akkori lapokba, hogy megtudjuk, hogyan is ünnepeltek
egy kiemelkedő tanítót a század végén. Az ünnepély műsora a következő volt:
"I. Reggel 8 órakor a székesegyházban hálaadó isteni tisztelet.
II. 1. Hymnus (Kölcseytől) Éneklik a polgári leányiskola
növendékei.
2. Üdvözlő beszéd. A székesfehérvári községi tanitótestület
nevében tartja: Greizinger Márton, főtanitó úr.
3. Üdvözlő dal. Éneklik a polgári leányiskola növendékei.
4. A községi elemi iskolák fiú növendékei nevében üdvözli:
György János, a belvárosi elemi iskola növendéke.
5. A községi elemi iskolák leány növendékei nevében üdvözli:
Pál Júlia, a belvárosi elemi leányiskola IV. osztályos
növendéke.
6. Az ipariskolai tanulók nevében üdvözli: Bóka István, II.
osztályu tanuló.
7. a polgári leányiskola növendékei nevében üdvözli: Kilter
Katicza, III. osztályu tanuló.
8. Volt tanitványai nevében üdvözli Klökner József úr.
9. Szózat (Vörösmartytól) Éneklik a polgári leányiskola
növendékei.
Székesfehérvárott 1894. június hó.
Az ünnepélyt rendezőbizottság." [94]
Az ünnepélyen nagyon sok tisztelője vett részt, az egykori tudósítások
alapján sokan csak a folyosón kaptak helyet.
"Az ünnepelt családján, hozzátartozóin és a tanitókaron kívül
ott láttuk a város számos notabilitását, a legelőkelőbb
hölgyközönséget. (nevek felsorolása) ... továbbá a sajtó képviselői
és számos volt tanítványa ugy a városból, mint vidékről. Számosan
táviratilag vagy levélben üdvözölték a jubilánst." [95]
Gőbel maga nem volt az ünneplés híve, ennek itt és most is hangot adott,
de máskor is, azelőtt is, több alkalommal. Személyiségének megismeréséhez
még közelebb juthatunk, ha ezen az ünnepségen előadott - általunk utolsóként
felidézett - beszédéből idézünk.
"Igen tisztelt kartársak!
Önök ma, betöltött 40 évi tanítói szolgálatom alkalmából tüntető
módon ünneplik csekélységemet. Hogy miért találták ezt
kívánatosnak, nem tudom, hisz önök már adtak korábbi
jókivánataiknak kifejezést, és ezzel én nagyon megelégedtem, első
sorban Önök az én tanúim, hogy semmit nem ambitionáltam, semmit nem
kerestem, semmit nem kértem. De ha Önök tisztelt kartársak, ennek
daczára ma ujból s fényesen ünnepelnek, ez már nem illetheti az én
csekély személyemet, hanem történik a tanitói állás reputatiója, a
tanitó-testület renomeja szempontjából, úgy, hogy az ünnepség
fényét és erkölcsi súlyát magam is az igen tisztelt
tanitótestületre hárítom." [96]
Gőbel beszédében elmondta még, hogy a népnevelés ügyét valóban igyekezett
előremozdítani, és amennyiben ebben eredményeket ért el, az nemcsak neki
köszönhető, hanem mindenki másnak is (- tanítótársainak, feljebbvalóinak, a
szülőknek), akik segítségére voltak, támogatták, gondolatait megértették.
Tanítótársait kérte, hogy igyekezzenek a közösen elért vívmányokat
fenntartani és fokozni.
Beszédének bizonyos részletei akár ma is elhangozhatnának kisebb
változtatásokkal:
"A nemzet szellemi és anyagi erejének növelése, a művelődés
általános terjesztése tekintetéből a néptanitókra nagy és fontos
feladat vár; nagyobb és fontosabb, mint sok más állásban. A nép
zömének a legszükségesebb ismereteket a népiskola nyújtja." [97]
1896-ig tanított Gőbel, amikor
"42 évi tanítói működése után az iskolaszék felmentette őt a
tanitástól, s azóta minden erejét a városi iskolák igazgatásának
szentelte 1902-ig, a midőn megrongált egészségi állapota miatt
nyugalomba vonult." [98]
Gőbel nagyon rövid ideig élvezhette a megérdemelt pihenést, 1903. július
30-án, délben, Székesfehérvár Palota utcai 13. szám alatti lakásában 67 éves
korában elhunyt, halálának oka: "ütér elmeszesedés". [99]