Előszó
Köszönti a kedves olvasót a szerkesztő, aki végzettségét tekintve
történész, és 8 éve tanít neveléstörténetet a Janus Pannonius
Tudományegyetem Pedagógia Tanszékén.
Ez az elektronikus kiadvány azért készült, hogy segítséget nyújtson
mindazoknak, akik tanulják, tanítják vagy kutatják a neveléstörténetet.
Azokhoz is szól továbbá, akik érdeklődnek a művelődés- és neveléstörténet
érdekességei iránt vagy szeretnének izgalmas forrásokat olvasni.
A pedagógusképző intézményekben tanuló nappali vagy levelező szakos
diákok órarendjében általában csak szűkös hely jut a neveléstörténetnek. A
magyarországi egyetemeken és főiskolákon 1 féléven át, heti egy vagy két
órában kötelező mindössze ez a tárgy, és csak keveseknek jut lehetőségük
arra, hogy speciálkollégium keretében elmélyítsék neveléstörténeti
ismereteiket, és önálló kutatásokba is belekezdjenek. Ezzel a széleskörű, a
diszciplína sok-sok oldalát felvillantó kiadvánnyal szeretnénk bebizonyítani
azt, hogy a neveléstörténet nem csupán egy jelentéktelen tárgy a
tanárképzésen belül, hanem - mint a művelődéstörténet része - alapvető
fontosságú műveltségünk kialakításához, úgy a történelemnek, mint a
pedagógiának igen fontos területe.
A neveléstörténet fiatal diszciplína. Ebből következik, hogy számos
forrása még feltárásra és értelmezésre vár. 1996-ban, az első magyar iskola
alapításának 1000. évfordulóján nagyon sok kutatást végeztek lelkes magyar
pedagógusok, diákok és neveléstörténészek, és ezek eredményeit kiadványokban
és kiállításokon tették közzé. Mindez bizonyítja, hogy a magyar értelmiségi
réteg, a pedagógustársadalom megérezte a neveléstörténet jelentőségét, és
felismerte az ilyesfajta kutatások fontosságát hazánk kultúrájának
fejlesztésében, nemzeti identitásunk megőrzésében.
Legalább ennyire fontos feladata a magyar neveléstörténészeknek és
érdeklődő amatőr kutatóknak az egyetemes neveléstörténet tanulmányozása.
Ebben az esetben ugyan a forrásfeltárás nehézkesebb, hiszen nem pusztán
nyelvtudás kérdése, hanem külföldi kutatóhelyekre való bejutást is
feltételez, mégis szükséges e téren is az előrelépés. A nyelvoktatás
kiszélesedése, az informatika robbanásszerű fejlődése és az ösztöndíjak
által nyújtott utazási lehetőségek lassanként megteremtik a szükséges
feltételeket a nemzetközi szinten folytatott kutatásokhoz, van tehát esély,
hogy a mai fiatal kutatók közül több az egyetemes kultúra értékeiből is
sokat beemeljen a magyar oktatásba illetve közgondolkodásba.
A neveléstörténet kutatásában, oktatásában és fejlesztésében
szemléletváltásra van szükség. A magyar értékek és hagyományok felkutatása
és megőrzése mellett fontos más országok és más kontinensek nevelés
/művelődés/ történetének minél alaposabb megismerése. Csak a kultúrák
közötti párbeszédek kialakításával és szélesítésével lehet remélni azt, hogy
világunk a XXI. században békésebb, biztonságosabb bolygó legyen. A
glóbuszszintű szemlélődés tehát - sok más tudományhoz hasonlóan - a
neveléstörténet esetében is fontos, csak így kereshetünk választ a pedagógia
által nap mint nap feltett újabb és újabb kérdésekre is. Fontos még, és ez
is a szemléletváltás és szemléletformálás elengedhetetlen tartozéka, hogy a
tudományok széles köréből kell kutatási módszereket meríteni és eredményeket
megismerni ahhoz, hogy valóban hiteles neveléstörténetet művelhessünk. A
neveléstörténeti kutatások középpontjába kell állítani az embert illetve a
gyermeket, és a történeti korok, földrajzi tájak, eszmék és iskolarendszerek
színes forgatagában nagy hangsúlyt kell fektetni az ember sokoldalúságára.
Jelen válogatás tekintélyes terjedelmű anyagot foglal magában. A
szerkesztő elképzelései szerint - aki a válogatás számos tanulmányát is írta
- ezekből a neveléstörténeti mozaikokból mindenki kedve és ízlése szerint
válogathat. Aki éppen tanulja a neveléstörténetet, az szöveggyűjtemények és
tankönyvek oldalain kalandozhat, és felkészülhet a tárggyal kapcsolatos
vizsgájára is. Amennyiben az olvasó a pécsi JPTE Tanárképző Intézetének
hallgatója, megtalálja a neveléstörténeti alapórák és speciálkollégiumok
annotációját, vizsgakövetelményeit és kötelező irodalmát. Ha valaki
neveléstörténeti kutatásokat folytat vagy erre készül, számos hasznos
tanácsot kaphat kutatásai elkezdéséhez. Láthat mintát arra vonatkozóan, hogy
milyen egy neveléstörténeti célból készült bibliográfia (lásd a pécsi
egyetem történetéről készült összeállítást), hogyan kell megírni egy
szakdolgozatot (útmutató és minta), példát láthat arra vonatkozóan, hogy
milyen egy neveléstörténeti tárgyú doktori munka. A Mi a neveléstörténet?
című részben részletesen olvashat a kutatóhelyekről, forrástípusokról és a
forráskritika lépéseiről.
Az összeállítás segítségére lehet a neveléstörténet tanárainak, akik
egyrészt áttekinthetik, hogy milyen képzés folyik a pécsi intézetben,
másrészt maguk is elgondolkozhatnak a tárgy lényegét illetve a saját
kompetenciájukat illetően. A válogatás ezen részleteit a szerző egyben
országos vitaindítónak, a beszélgetést elindító gondolatsornak is szánja...
Azok az olvasók, akik csupán érdeklődésből olvasgatják az összeállítást -
azért, mert szeretnék régi tanulmányaikat feleleveníteni, vagy azért, mert
keveset tudnak a neveléstörténetről - szintén haszonnal lapozgathatják a
válogatást. Különösen a II., III. és IV. nagy egység tartalmaz olyan
tanulmányokat, amelyek hozzájárulhatnak történeti, neveléstörténeti
látókörük szélesítéséhez. A cikkek, tanulmányok szerzője a szerkesztő, így
természetesen az ő főbb kutatási területeit és érdeklődését tükrözik ezek a
részek. Abban a reményben kerültek a válogatásba ezek az írások, hogy
szélesebb körben is érdeklődésre tarthatnak számot. Például az alábbi témák
a magyar leánynevelés története, az iszlám művelődés- és neveléstörténet
tárgyában készült írások, a spanyol és latin-amerikai nevelés történetéből
vett mozaikok, valamint érdekes - kuriózumnak számító - egyetemes
neveléstörténeti források közlése és/vagy bemutatása. Az egybegyűjtött
tanulmányok nagy része nyomtatott kiadásban (folyóiratban vagy kötetben) már
napvilágot látott.
Az összeállítás nem csupán szövegeket tartalmaz. Szerves részét képezik
azok a képek, ábrák, táblázatok, amelyek az egyes tanulmányokhoz
csatlakoznak illetve a neveléstörténet jeles alakjait vagy érdekes
pillanatait villantják fel.
KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS
Az előszó végén a szerkesztő szeretne köszönetet mondani mindazoknak,
akik nélkül ez a monumentális és a maga nemében egyedülálló összeállítás
sohasem jöhetett volna létre. A köszönetnyilvánítás a szokásosnál hosszabb,
aminek az az oka, hogy a digitális kiadványban foglalt művek a szerző eddigi
teljes életművét felölelik, ezért szeretne megemlékezni sok olyan emberről,
akik közvetetten vagy közvetlenül részt vettek e mű elkészültében. Vannak
köztük olyanok, akik szellemükkel, életszemléletükkel hatottak, míg mások az
anyagi hátteret biztosították vagy gyakorlati módon részt vettek a munkában.
A kiadvány legfőbb támogatója a MAGYAR DIGITÁLIS KULTÚRA FEJLESZTÉSÉÉRT
ALAPÍTVÁNY volt, melynek mélységes köszönetünket fejezzük ki, hogy ötletünk
megvalósdulását támogatta.
A szerkesztő saját kutatásainak java részét külföldön végezte, a MAGYAR
ÖSZTÖNDÍJ BIZOTTSÁG jóvoltából, köszönet ezért az MKMnek.
Köszönet illeti a PÉCSI MŰVÉSZETI SZAKKÖZÉPISKOLA igazgatónőjét, FÜKÉNÉ
WALTER MÁRIÁT és gazdasági vezetőjét, FARKAS LÁSZLÓNÉT, hogy támogatták
digitális kiadványunk elkészítését, vállalva a Magyar Digitális Kultúra
Fejlesztéséért Alapítványhoz benyújtott pályázatunk lebonyolító szerepét.
A szerkesztő emberileg és szakmailag egyaránt sokat köszönhet férjének,
AMBRUS ATTILA JÓZSEF-nek (ALEX/IQDEPO), aki a kutatások és az anyag
összeállítása során mindvégig lelkesítette, támogatta és munkájában
segítette. Ő volt valamennyi tanulmányának első olvasója és kritikusa. Ő
végezte valamennyi szöveg begépelését, betördelését, és sokat segített a
végleges szerkezet kialakításában. Ő készítette a tanulmányok megírásához
szükséges fénymásolatokat és a képek, ábrák scannelését. Ő tartotta a
kapcsolatot a kiadvány programozóinak csoportjával. Mérhetetlen munkája
közben pedig folyamatosan lelki támaszt nyújtott, szeretetével biztonságos
hátteret teremtett a kutatáshoz és alkotáshoz.
A kiadvány anyagának programozásával járó nehéz és fáradtságos munkáért
köszönetet mondunk a DÖDÖM TÍM tagjainak, BÍRÓ DÁVID-nak (DaVe), IHÁROSI
VIKTOR (Wiktor), SZENTEI PÉTER (PíT), LUCA MÁRIÓ (Maczi), MOLNÁR PÉTER
(Pyti), DÉRI MIKLÓS (Mickey) gimnazistáknak, akik türelmesen és pontosan
teljesítették a szerkesztő minden szerkesztéssel járó kívánságát, és valódi
jó barátoknak bizonyultak, akikre mindig lehetett számítani. Igazi felnőtt
emberek módjára vették ki részüket a munkából, komolyságuk és
megbízhatóságuk párosult szakmai tudásukkal. Ezenkívül köszönet illeti még
NAGY DERSet (Wonders/IQDEPO), hogy helyet biztosít a szerkesztő HomePage-
jének a http://nostromo.pte.hu/~carry címen, valamint VALKAI JÓZSEFet
(Hemü/IQDEPO), hogy a digitális anyagokat segíti terjeszteni.
Köszönetet mondunk azoknak a spanyol tanároknak és kutatóknak, akik
lehetővé tették az ottani kutatásokat és szakmailag segítséget nyújtottak.
Név szerint az alábbi személyeknek tolmácsoljuk köszönetünket:
ANUNCIACIÓN QUINTERO GALLEGO asszonynak, aki a Salamancai Egyetem
Neveléstudományi Fakultásának didaktika tanára, LEONCIO VEGA GIL úrnak, aki
ugyanezen intézmény neveléstörténésze, JUAN MANUEL MORENO OLMEDILLA úrnak, a
madridi Távoktatási Egyetem igazgatója (UNED), OTÍLIA MO ROMERO-nak és PILAR
PEREZ CANTÓ-nak, és MARGARITA ORTEGA LOPEZ-nek, akik a Madridi Autonóm
Egyetem Nőtörténeti Intézetének oktatói. Hálásak vagyunk továbbá a Madridi
UAM Könyvtár, az Arabisztikai Kutatóközpont, a Biblioteca Nacional, az
Alcalá de Henaresben lévő Bölcsészkari Könyvtár valamint a Salamancai
Pedagógiai Könyvtár munkatársainak, akik kutatásainkat engedélyezték és
segítették.
A szerkesztő köszönetet mond azoknak az újságíróknak, szerkesztőknek,
rádióriportereknek, akik hisznek benne, folyamatosan számítanak a munkájára,
kutatási eredményeinek közzétételében segítik. Így többek között GÉCZI JÁNOS
(Iskolakultúra), CSONKA MÁRIA (Egészségnevelés), RÉKAI GÁBOR (Kossuth
Rádió), MÁNYOKI ENDRE (Új Magyarország), BÍRÓ LÁSZLÓ (Világtörténet), KOCSIS
JÓZSEF (Embernevelés), TŐKÉCZKI LÁSZLÓ, PÉCSI TIBOR (Valóság), a Magyar
Elektronikus Könyvtár dolgozói és még sokan mások említhetőek.
Köszönet illeti ZSOLNAI JÓZSEF-et, a szerkesztő munkahelyi vezetőjét, aki
kutatásait mindig támogatta és elismerte.
Nagy hálával tartozik a szerkesztő férjén kívül több családtagjának, akik
valamilyen módon hozzájárultak személyisége kiteljesedéséhez. Elsősorban
szeretettel gondol szülei el nem múló jóságára és támogatására. Édesapja,
KÉRI JÁNOS kitartó buzdítására és állandó elismerésére, aki soha, egy
pillanatig sem szűnt meg hinni a lányában. Édesanyjára, STADLER KATALIN-ra,
aki gondoskodásával és féltésével a legnehezebb időkben is segítette.
Köszönettel tartozik apósának, JOSÉ NOGUEIRA PEREZ-nek, aki anyagi
támogatásával nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a szerkesztő és férje életét
az önkifejezésnek és alkotásnak szentelhesse. Anyósának, AMBRUS KATALIN-nak
köszöni, hogy tiszteli és elismeri őt.
Köszönettel tartozik férje unokatestvérének és családjának azért, hogy
több ízben vendégül látták őt spanyolországi kutatásai idején: RAFAEL PAZOS
NOGUEIRA, GLORIA LINARES GOMEZ és lányuk, CRISTINA sokat tettek azért, hogy
ez a válogatás létrejöhessen.
A szerkesztő köszönetet mond e helyen néhány tanárának, akik a
szemléletét, világlátását formálták. MEZŐVÁRI GYULA, ZIMÁNYI VERA, KATUS
LÁSZLÓ, KISS GÉZA, ORMOS MÁRIA, MEDVE ZOLTÁN, FÜLEI SZÁNTÓ ENDRE, KARÁTSONY
GÁBOR és ABHAY NARAYAN személyét illeti köszönet elsősorban. MÉSZÁROS ISTVÁN
szakmai és emberi tanácsaival szintén folytonosan jelen volt a háttérben a
szerző alkotómunkája során.
Köszönetet mond diákjainak, akik sok-sok százan nagyszerű tanítványai
voltak, sőt egyesek közülük igazi tanítóivá is váltak.
Kéri Katalin
Pécs, 1997. december 1.