Dimenzió #11

eLeVeN

(irodalom, gazdaság, számitástechnika, filozófia)

Legnépszerűbb számunk

[#24] Kapcsolat - kezdő és gyakorló szeretőknek -


Legnépszerűbb cikkünk

[#24] Szerelmes versek

                                Bohár András

                             SZÁZADVÉG-EZREDVÉG

                  - a Zentai Művésztelep 1995-ös tárlata -

   A  zentai  Városi  Múzeum adott ezévben is otthont a Művésztelep összegző
tárlatának.  Az  alkotók Kovacsev Olga művészeti vezetővel közösen kimunkált
tematika jegyében létrehozott alkotásaikat vitték közönség elé. Milyen kor -
és  sorskérdések fogalmazhatók meg a művészet eszközeinek segítségével ebben
a régióban, ahol nem éppen kedvezeően indult az évtized. S ez töbszörösen is
átértékeli a művészek erkölcsi kötelezettségvállalásait.

   Az  1994-es program Zenta századunkbeli történetét hozta képi közelségbe,
az  idei tárlat mintegy megnyitja az utat az emlékezés előtt, hissz' a jelen
és  jövőbeli  életesélyek tisztázása vezethet csak a múlt újraértékeléséhez,
amelynek  egy  szimbolikus  aktusa  is  lehet  az  idei összejövetel témája:
emlékezés a Zentai csata háromszázadik évfordulójára.

   De  most  pillantsunk  bele  az  elmúlt  évi  munkák  képi motívumaiba. A
hagyományos   képzőművészeti  modernizmus  eszköztárát  újraalakító  alkotók
ezredvégre  függesztett  tekintete  különös feminista gipszszobrot, rajzokat
vetített  elénk  (Barna  Kolozsi Valéria), újraértelmezte sajátos expresszív
festőiséggel  a  pravoszláv  szakralitás jelenbe nyúló érzékiségét (Miroslav
Jovancic).  De  láthattuk  kiégetett  amorf,  ám  mégis  természetes  formák
megjelenését  is,  amelyeknek  térfoglalásai  emlékeinkbe idézhetténk a "táj
rögeinek" fontosságát (Nemes Fekete Edit) vagy a képzeletbeli ellenpólust, a
gesztusfestészet   és  a  technikai  motívumok  (mikroprocesszorok,  diódák)
jelképes  kötödését, az univerzum meghóditásának, a starthely megjelenésének
alapvető   jelentőségét   (Zsáki  István),  hogy  végül  megjelenhessenek  a
mindenkor és mindenütt jelenlévő érzéki rajzolatok, amelyek erről a tájékról
indultak,  de  folytonos  úton  levésükben  teljesíthetik  ki csak önmagukat
(Verebes György).

   De  jelen  voltak  a  vajdasági  művészetre  már  évtizedek  óta jellemző
aktuális  avantgárd  kísérletek  is,  mintegy  jelezve - immáron más tartami
jellegzetességekel   -,   a   progresszió   folyamatosságát.  A  századvégen
beköszöntő   ezredvég  nyelvi  és  azonosságproblémáit  öntötték  plasztikus
formába   Csernik   Attila  "magyar  szó"  kollázstöredékei,  Lackó  Valéria
leheletfinom   xeroxnymai,   rajzkombinációi   a   belsö   identitásprobléma
törékenységére,  sérülékenységére  irányította  figyelmünket,  s jelen sorok
írójának  negatívba fordított fax-munkái (Népszerű fenomenológiai alakzatok)
az  ember egyetemes sorstalanságának vízióját érzékeltette. S ami oly fontos
és  még  jócskán  tisztázásra  váró  feladat,  az  nem  más  mint  századunk
politikai-társadalmi  kataklizmáinak  újraértelmezése.  Szombathy Bálint két
installációja  (Balkáni  időgép,  "Tito  elvtárs  a  lovát  ugratja") is ezt
öntötte   radikális  képi  formába,  ezzel  méginkább  megerősítve  annak  a
művészeti magatartásnak a szükségességét, amely nélkül nem gondolhatóak újra
régiónk közös kérdései.
                                                    (1996. IV. 26. - V. 17.)
Google
 
Web iqdepo.hu
    © Copyright 1996-2019
    iqdepo / intelligence quotient designing power - digitális kultúrmisszió 1996 óta
    All rights reserved. Minden jog fenntartva. | xhtml, css, 508
internetes partnerünk:
Netmester
netmester a holnaptervező