Dimenzió #11

eLeVeN

(irodalom, gazdaság, számitástechnika, filozófia)

Legnépszerűbb számunk

[#24] Kapcsolat - kezdő és gyakorló szeretőknek -


Legnépszerűbb cikkünk

[#24] Szerelmes versek

                                Bohár András

                      KONKRÉTAN A KÖLTÉSZET ESÉLYEIRŐL

           - L. Simon László: Egy paradigma lehetséges részlete -

   A Magyar Műhely folyóiratszámai az elmúlt évtizedekben éppúgy felkavarták
a   kedélyeket,   miként   a   folyamatosan   megjelenő   kiadványaik.  Most
eltekinthetünk  a  pozitív  avagy  negatív  ítéletek természetének részletes
értékelésétől,  ami kísérte ezt a szellemi-művészi közösséget. Egyet azonban
mindenképp  szükséges  megjegyeznünk  L.  Simon László kötetének felvezetése
kapcsán.   Azzal   a  sajátságos  helyzettel  találkozhatunk  a  képi-nyelvi
kísérletezések  értékelésekor,  hogy még mindig sokrétű nehézségbe ütközik a
formatartalmak újításait radikálisan kimunkáló munkák nyilvános megvitatása.
A   határterület   műfajait   megkísértő  alkotások,  miként  ez  a  sajátos
"lettrista"  kötet  is,  nem,  vagy  csak  ritkán  (s  akkor  sem  érdemben)
mérettetnek  meg  az irodalmi nyilvánosság fórumain; gyakori az eset, hogy a
képzőművészeti   experimentumok  birodalmába  soroltatnak,  s  elsősorban  a
vizualitás   értelmezési   lehetőségei   alapján  nyerik  el  befogadásukat.
Természetesen  ez  nem  nagy probléma, hisz szerzőnk jelen kötetben szereplő
munkáinak  nagyméretű  roncsolt,  dekonstruált  változatait  már több tárlat
keretében  közönség  elé vitte. Tehát a vizuális megjelenés követelményeinek
maximálisan  eleget tett. Az már más kérdés, hogy miért alakult ki művészeti
életünkben  az  a  nem éppen egészséges állapot, hogy a vizuális-irodalomnak
még   a  jelenlétéről  is  alig-alig  akarnak  tudomást  venni  a  különböző
kanonizációs grémiumok. Legyenek azok a konzervatív-posztmodern "újításokat"
méltatók  vagy a tradicionális ihletettséget előtérbe helyezők De nézzük mit
jelenthet annak a bizonyos paradigmának a lehetséges részlete?

   Jelen  könyv azt az alapvető lettrista szemlétet formálja újjá, amely azt
hirdette meg programjában, hogy nem a szavak értelmének egymáshoz kapcsolása
az elsődleges poétikai szándékokat formáló intenció, hanem a grafémák önálló
megjelenítése,  vizuális  és  érzéki  formáinak  megragadása  a cél (Isidore
Isou).  Párhuzamosan  futottak  az  ötvenes  években  a képzőművészetbe is a
mimetikus látvány megjelenítését elvető programok a gesztusfestészet vagy az
informel  kimunkálásához kötődően. Azt hogy mindezek a kísérletek nem a múlt
poros  lomtárában  hajítandók,  azt honi képzőművészetünk "szabadfestészeti"
törekvései  jól  artikulált  és  kimagasló életművek keretében tették mind a
szakmai,  mind  a  befogadói közönség számára egyértelművé. Hasonlóak sajnos
nem   mondhatók   el   a   hetvenes  évektől  újrainduló  kassáki  örökséget
újraformálók  munkáinak  tekintetében,  s  csak  lassan  indul be a vizuális
költészet  meg  -és elismertetésének nem éppen akadályoktól mentes folyamata
(lásd  erről  Papp Tibor: Múzsával vagy múzsa nélkül (irodalom számítógépen)
Balassi  Kiadó  1992.  Nagy  Pál:  Az  irodalom  új műfajai. ELTE BTK Magyar
Irodalomtörténeti Intézete - Magyar Műhely Bp., 1995.).

   S  ehhez  a  folyamathoz  kötődik  az  irodalom lettrista peremvidékét is
érintő,  sajátos  konkrét  költészeti jegyeket újraértelmező érkező L. Simon
is,  aki  jelentékenyen  hozzájárult könyvével a jelelméleti paradigma képi-
nyelvi újrafogalmazásához.

   L.   Simon   "paradigmatikus"   vállalkozása   mintegy  magától  értetődő
természetességgel idézi mottójában Erdély Miklóst: "A véletlenszerű szívesen
olyan,   amilyen."   Ám  azt  is  hozzátehetjük  mindehhez,  hogy  az  egyes
véletlenszerű   részletek   meghatározása,   mindig   is  izgatta  az  ember
valóságfeltérképező    igényét.    A    normáltudományok    és    forradalmi
alakváltozásaik  jelelméleti  megnyilatkozásaiként,  ütközéseiként is számba
vehetjük    a    könyvet.   Hisz   a   mellékelt   pauszpapír   négyzethálós
koordinátrendszerének hozzáillesztései teszik értelmezhetővé a jelek helyét.
Így egyszerre válik láthatóvá a descartesi koordinátarendszer lecsupaszított
képe,  valamint  az  individuum  jelek által szimbolizált aktivitása, azaz a
mindenkori  normáltudomány  és  forradalmi  újítások előre fel nem ismerhető
mozgása.

   S hogy ez a tudományfilozófiai meghatározottság a poézis kiterjesztésének
szándékával   kapcsolódik   egybe   szerzőnknél,   azt   jelzik   paradigma-
meghatározásai is könyv elején, hogy t. i. a paradigma: 1. bizonyításra vagy
összehasonlításra   alkalmazott  példa,  2.  ragozási  minta,  3.  az  adott
korszakban   elfogadott   általános  tudományos  tételek  együttese;  a  kor
tudományos  világképe,  valamint  annak  a  hipotézisnek a közzététele, hogy
mindez   csak   akkor  igazolható:  "amennyiben  valamely  paradigma  összes
lehetséges eleme maga is önálló paradigma" S ez azt az egyszerre univerzális
és  egyedi  művészeti  világértelmezést  is  előrevetíti,  amelyet  a  könyv
érzékeltetni kíván.

   L.  Simon  konkrét  jelköltészete gesztusértékű mozzanatok felmutatásával
teremti  meg  a  művészeti  érzékelés  nagyon  is sajátos változatát A könyv
hátlapján  található teljes magyar ábécé betűkészlete és az egyes lapokon, a
betűket    helyettesítő   számok   utalnak   a   sajátos   nyelvi   leképzés
kikerülhetetlen  valóságára. Ugyanakkor érzékeltetik azt is, hogy a vizuális
jelhasználat lehetőségei kiterjeszthetik ezt a viszonylag zárt kódrendszert.
S  ha azt is hozzágondoljuk mindehhez, hogy a könyv baloldali lapjai üresek,
s  csak  a  jobboldalon  jelennek  meg  a  betűgrafikai  töredékek,  akkor a
mindenkori paradigmatikus világérzékelés dinamikájára is figyelhetünk.

   Már  utaltam  arra,  hogy  a strukturális állandóságok és a véletlenszerű
elemek  egymásravetítései egyfajta befogadói aktivitást tesznek szükségessé,
mivel  minden  oldalhoz  külön-külön  kell  hozzáillesztenünk  a  pauszpapír
koordinátáit.  De  a  befogadó  azzal  a  nagyon is valóságos jelenséggel is
találkozik,   hogy   négy  helyen  is  hibásan  került  a  könyvbe  a  jelek
koordinátáinak  meghatározása, s ez méginkább megsokszorozza a véletlenszerű
művészi   jelhasználat  jelenlétét.  Mert  a  tudományos  paradigmák  újkori
változataira,  főképpen  a  pozitivisztikus  ihletettségű formákra gondolok,
alapvetően  jellemző  volt,  hogy  a  minden  egyes  tény  számbavételét  és
törvényszintű  magyarázatát  fel  kívánták vonultatni és ennek bizonyosságát
matematikailag   is   igazolhatónak   vélték.   Arról  már  nem  is  szólva,
természetesen  a  maguk történeti értékeit mindenek felett méltányolva, hogy
századunk   első   felének   utópikus-konstruktivista   színezetű  művészeti
törekvései  is hangsúlyos elemként vették számba a világ megtervezhetőségébe
vetett hitet.

   A   jelek   által  közvetíthető  teljességet  már  egyszer  redukálta  és
megkérdőjelezte    L.    Simon    azzal,    hogy   véletlenszerűen   beemelt
grafémarészletek egymásra következéseivel érzékeltette saját kódrendszerének
változó     formatartalmait.     A    jelhasználat    elsődleges    verbális
jellegzetességeit   is  kiterjesztette  a  vizualitás  egyszerre  egyedi  és
egyetemes  mozgásainak  irányában.  Azzal  azonban,  hogy  hibák  kerültek a
könyvbe,  mintegy  a  szerző szándékán kívül, azt az értelmezést is előtérbe
helyezhetjük,  hogy  nem  csupán  az  alkotói  véletlenszerűség szükségszerű
megmutatása   és  annak  befogadása  jelentheti  világértelmezésünk  lényegi
mozzanatát.   A  jelek  meghatározottságai,  funkciói  éppúgy  változhatnak.
Mindennek  azt  az  antropológiai-etikai üzenetét is megfogalmazhatjuk, hogy
leképzési-megmutatkozási  formáink,  kommunikációs csatornáink sérülékenyek,
ám  mindezek  elfogadása  egy  ideális kommunikációs közösség kimunkálásának
reményében  mégis  bizakodással  tölthet  el  saját  paradigmáink lehetséges
részleteinek  kidolgozásakor  és  a  más  paradigmákkal  való  érintkezéskor
egyaránt.

                (Magyar Műhely - Párizs-Bécs-Budapest 1996.)
Google
 
Web iqdepo.hu
    © Copyright 1996-2019
    iqdepo / intelligence quotient designing power - digitális kultúrmisszió 1996 óta
    All rights reserved. Minden jog fenntartva. | xhtml, css, 508
internetes partnerünk:
Netmester
netmester a holnaptervező