Dimenzió #11

eLeVeN

(irodalom, gazdaság, számitástechnika, filozófia)

Legnépszerűbb számunk

[#24] Kapcsolat - kezdő és gyakorló szeretőknek -


Legnépszerűbb cikkünk

[#24] Szerelmes versek

                                Bohár András

                    "MESTERGONDOLATAINK TISZAVIRÁGÉLETE"

                     - Határ Győző: Álomjáró emberiség -

                         (In: Bárka, 1996. 6. szám)


   "Bámulatos,  mennyire  meggyőzőerejüket,  fényüket,  delejüket veszthetik
valaha-dédelgetett    mestergondolatok;    s    hol   csupán   szerencsétlen
szimplifikatórikus  fogásnak,  hol  egyszerűen félrefogásnak hatnak." S hogy
mennyire  ez  a csodálkozás és megfontolt belátás vezeti szezőnk tollát, azt
jelen  gyűjteményével  is  igazolja. Az Özön közöny vagy Filozófiai zárlatok
összegző  munkái  kapcsán már szembesülhettünk annak a bölcseleti attitűdnek
magyar  nyelven  felhangzó  változatával,  ami  az  egyetemes  kétkedések és
sarkigazságok  megkérdőjelezése során vezette az érzékeny olvasót a lét és a
róla szóló filozófiai beszéd világában.

   S  azt  is  láthattuk  sajátos literaturatörténete, poétikaértelmezése és
társadalmi  valóságot poentírozó kötetei kapcsán - Fontos ember, Intra Muros
"H.  Gy."  Irodalomtörténete,  Rólunk  szól  a  történet - , hogy a művészet
felöli   világmegértés   és  a  szociális  konstrukciók  bírálatában  éppoly
otthonos,  mint  a  filozófia  rejtelmeiben,  hogy  már az életmű esztétikai
hozadékairól  ne  is  szóljunk,  mint  a  Heliáne  vagy  a Golghelóghi, ahol
ugyanezek   a   kérdések  fogalmazódtak  meg  csak  más  nyelvi  kódrendszer
közvetítésével.

   Nincsenek   tabutémák  csak  a  filozofálás  semmittevése:  a  létállandó
keresése,  a léthogyan vizsgálása - mondhatjuk mi is Határ Győző útmutatását
követve.  Az  hogy  szíve  szerint  mindenki  bankrabló  lenne,  vagy hogy a
gyönyörelv  akár  akarjuk,  akár  nem érvényesíti önnönmaga törekvéseit: jól
jellemzi   szezőnk   tematizációinak   "határpontjait".   Mert   ezeknek  az
alapfelismeréseknek  a  középpontba  állításával választ kaphatunk az iszlám
világforradalom   igéretének  mozgatórugóira,  korunk  kultúrvandalizmisának
természetére s reményeink önmagukat is megcsaló változékony alakzataira.

   S  nem  véletlen, hogy adott életszakaszban a létfontosságú és életbevágó
kérdések  ironikus  vetületei  kerülnek  minduntalan  előtérbe.  Mert  ugyan
folyamatosan  összegez  az  ember,  véleményt formál, alakítási kísérletekbe
bocsájtkozik  szűkebb  vagy  tágabb  világához  kapcsolódva,  ám  mégis  jól
láthatóak a törésvonal mentén előkerülő cserépdarabok, szilánkok s más egyéb
szövegforgácsok kapcsán, hogy az összegzésnek is, mint véges embervoltunknak
is  van  pereme.  Ha  erre  a  peremre  érkezünk,  akkor  már valami mást is
megpillanthatunk,   s   emlékmontázsaink   felidézésével   újraértékelhetjük
folyamatos úton levésünket.

   Határ   Győző   is   ezt   teszi.  Már  nem  a  "multiverzum  közönyének"
szisztematikus   ontológiai,   ismeretelméleti  problémáit  feszegeti,  mint
mondjuk az Özön közöny nagyszabású összefoglalójában, hanem ennek a tudásnak
és  megérzésnek  a  hordalékait  gyűjti  egybe.  Bölcseleti  beállítódásaink
"csalfényeit", "csalnyomait", így természetes magától értetődőséggel követik
"társas  állat"  voltunkból  adódó  politikai  görbetükörrajzok a zsarnokság
polifonikus  természetéről,  másolataink  mibenlétéről és a költői szabadság
értelmezhetőségéről  szóló  elmélkedések.  A másként látás és másként szólás
értelemezhetősége  a  tét.  Ám  ugyanakkor a mindenkor jelenlévő önazonosság
megörzése  alapkövetelmény.  S  ez  érvényes  a  személyesség vonatkozásában
éppúgy miként a nyelv és nemzet kérdéskörével összefüggésben.

   S  ezt  csak  aláhúzzák  Határ magyar mondatai a magyar szellemről, amely
több  mint  görbetükör.  Mert  sem  a kipellengérezés, sem a felnagyítás nem
célja  oknyomozásainak.  Pusztán csak annyi, hogy honi nyelven is feltehetők
hasonló  kérdések,  mint  mondjuk az intellektuális nemzet vagy a filozofáló
nemzet  alapdielemmája:  "Az  hogy a magyarnak nincs filozófiája/filozófusa,
nem  szellemi fölényét mutatja - nem a "gyakorlatias" szellem szupremáciáját
mihaszna  "elvontságok-elvonatkoztatások" felett, sem nem azt, hogy a magyar
szellem   a   maga   kardinális  negyszerűségében  az  olyan  semmire  kellő
lappáliáknak,  mint  amilyen  a filozófia, mindenestül fölötte áll. Azhogy a
magyarnak  se  filozófusa, se filozófiája nincs, annak a jele, hogy - minden
magahányó  kelletése, magamutogató műveltségfitogtatása ellenére - a magyar:
nem  intellektuális  nemzet. Szenvedélykitöréseinek él; szenvelgéseit éli ki
tengerrekesztő lírája duzzadásában; nyálas-katolikus örök kamaszokat megtesz
apostoloknak, "karizmatikus" alkoholistákat áldozárpapjainak."

   Mégha   szigorú   is   Határ   kritikai  perspektívája,  akkor  is  annak
tanubizonyságául  szolgál  minden  mondata,  hogy  intellektuális  és egyben
erkölcsi  kötelezettségünk,  hogy  minden  egyes  dolgot,  jelenséget a maga
összefüggésrendszerében  következetesen  meggondoljunk. S ez éppoly fontos a
pszeudo-filozófiák,  pót-vallások  tekintetében,  mint  a  "magyar  irodalmi
rovarhatározó"   rendszertani  elégtelenségének  és  szüköséggének  bírálata
kapcsán.  Mert  Határ  annak a szabadgondolkodásnak az elkötelezettje, amely
sokszor úgy tűnik kiveszőfélben lévő "állatfaja" honi kulturális életünknek.
Az érdek nélküli, azaz az önérdekeire és mások érdekeire is egyaránt figyelő
vizsgálódások,  diskurzusok  csak  tágíthatják  a  bután  önmagába feledkező
szellemi   szférát.   Amely  természetszerűleg  nemcsak  önnön  jelenségeit,
értékeit  nem ütközteti nyíltan, de más társadalmi alrendszerek kapcsolódási
pontjait  is inkább kikerülni mint feltárni igyekszik: "jól vigyázz, hogy ne
légy   senki   "szemefénye",   mert   akkor  öt-rossz  neked.  Körülötted  a
majsztramok,  a  filiszterek,  a  lélekrablók,  a  gyalogsátánok, a fejedet-
satuba-fogók   már   a   bölcsődnél   azzal   fenyegetnek,  hogy  felcsapnak
"tehetségkutatónak". Még fel se cseperedtél és már beletoszítanak valamelyik
iskátulyába,  s  azontúl  jaj  neked,  ha  nem  váltod  be  a  hozzád fűzött
reményeket."

   S   Határ   saját   éleútja,   a   töredékek  új  összefüggésben  történő
felvillantása  azt  példázza,  hogy  mindenképp  ki  kell  kerülni  az eleve
elrendelt   szükségszerűségek   fogságából:legalábbis   földi   létünk  azon
lehetőségszférájában,    amelynek    alakíthatósága   ránk   bízatott.   Ezt
poentírozzák ki az olyan "miniteóriák" mint például a dominó-elméletek, ahol
"valamely   abszolut  előfeltevés  fosóhomokját  az  Argumentum  Inconcussum
gránit-masszívumának   nézik".   S   természetszerűleg,   ha  ez  a  jelzett
"fosóhomok" elindul, magával sodorja az előfeltevések valamennyi változatát,
s ha nem vigyázunk bennünket is betemet.

   Megfontolásra  érdemes  Határnak azon kérdése is, amely az európai zsidó-
keresztény  kultúrkör  isten-  és  emberfogalmához  kapcsolódik. Mit tehet a
vallás biológiai szoftverével a templomba járó állat, akinek már se temploma
nincs,  se hite, s párbeszédbe sem elegyedik már istennel. Az egyik változat
szerint   a   platóni  "negatív-ideatanhoz"  fűződő  filozófiai  kommentárok
befejeztével  születhet  újra  annak a tevékeny pozitív embernek az előképe,
aki  majdan  megbirkózik  a globális és kommunikációs kor által egyre inkább
nyilvánvaló  váló  problémák  tömkelegével.  Azonban  az  is látható, miként
Nietzche  "halott  istene  "kapcsán, hogy tulajdonképpen egy különlegesen és
mélyen  lakozó  transzcendens  létélmény  húzódik  meg  a  radikális tagadás
formájában,  s  hogy  Határ  végletekig  feszített negatív theodicea-tana is
hasonló értelmezét is implikálhat:

                   felmondásban a gondviselésünk
                      amilyen csapnivaló isteneink
                   ezt jól eszünkbe kellene vésnünk
                      ha netán szerződtetnénk egyet megint

                   higyjük bár ezrével - vagy csak a Górét
                      ki Mindenható és Főfelelős
                   s imádja bár agyonmosott aprónép
                      a tapasztalat rövid és velős:

                   ránkszívja magát mint a folyondár
                      vért-s életet ád néki a hüle
                   jobban járunk ez ördögi-kontár
                      nélkül százszor jobban - őnélküle

                   jó hogy nem ő-kőbölcsője ringat
                      s hogy ön- és közszámítónak kaput
                   ahánya jön: messiásainknak
                      kössük a talpancsára útilaput

                   ezt jól eszünkbe kellene vésnünk
                      ha netán szeződtetnénk egyet megint
                   felmondásban a gondviselésünk
                      amilyen csapnivalók isteneink

                                                (Theodicea)

   Azzal,  hogy két párhuzamos levezetés kapcsán (istenelmélet/lélekelmélet)
és  még  a  poézis  szövegeződésében  is  érzékelteti  Határ  az istenkérdés
meggondolandó horinzontját és következmények jelentőségét: magára az emberre
irányítja  mindannyiunk  figyelmét. S talán írói hitvallása is ehhez köthető
vagy  ettől  oldható  el  legbátrabban:  "Miért  irok/miért írtam? Mi tartja
bennem   a   lelket.   Írtam,   mert   amaz   arisztotelészi  impratívusz  a
megőrzés/átadás, a közlés megszállottságát bocsátotta rám: kiírtam magamból,
ki  kellettt  írnom  elmém  integrált  kapcsolódásának az élet ősingerére, a
létingerre adott legfelsőbb reflexválaszát; magyarán: írtam, mert lealuvásom
előtt  el  kellett  mondanom,  mit érzékelek "létnek" testbelsőmben és elmém
"epidemiszén"; el azt, hogy mit-és hogyan interpretálom létérzékelésemet." S
ha  mi  is  követjük Határ Győző létérzékelésének interpretációit, a könyvek
sokaságát,  akkor  felébredhetünk alvajárásunkból, s ha egyre többen követik
példánkat,  akkor egyre többen ébrednek fel abból a bizonyos alvajárásukból,
amely észlelést, gondolkodást és erkölcsi érzéket egyaránt tévutakra terel.
Google
 
Web iqdepo.hu
    © Copyright 1996-2019
    iqdepo / intelligence quotient designing power - digitális kultúrmisszió 1996 óta
    All rights reserved. Minden jog fenntartva. | xhtml, css, 508
internetes partnerünk:
Netmester
netmester a holnaptervező