???, ???
Megint szökhet
Napok óta izgatja a közvéleményt Zemplényi György váratlan feltűnése
Magyarországon. Sokféle magyarázat terjedt el az évek óta bujkáló világhírű
szélhámos, úszószövetségi exelnök előkerülésével kapcsolatban, általában a
pénz hiányát vagy betegségét tartják fő indoknak. Értesülésünk szerint
Zemplényi üres zsebbel, iratok nélkül jelentkezett a koppenhágai
nagykövetségen. Iratok hiányában, anyja vezetéknevére kiállított útlevéllel
léptették be az országba. A második bomba szombaton robbant, amikor
kiderült, hogy Zemplényi Györgyöt a bíróság szabadlábra helyezte.
Dr. Varga Zoltánné fővárosi főügyészhelyettesnél érdeklődtünk, mi az
ügyészség álláspontja a döntéssel kapcsolatban.
- Fellebbezést nyújtunk be, aminek több oka is van. A jogszabály egyik
kitétele, hogy akkor van helye az előzetes letartóztatásnak, ha a terhelt
megszökött vagy a hatóság elől elrejtőzött. Zemplényi annak idején
megszökött és évekig rejtőzködött. Amikor a nagykövetségen jelentkezett, nem
volt nála semmilyen okmány.
- Saját nevét diktálta be?
- Ezt nem tudom megmondani, viszont ugyancsak lényeges szempont a
fellebbezésnél, hogy betegségére vonatkozóan sem nyújtott be igazolást.
- Miért nem értékelik, hogy önként jelentkezett a magyar követségen?
- Azért nem, mert nem zárja ki a szökés és elrejtőzés veszélyét. Csaknem
négy év után jelent meg a követségen Zemplényi, aki tudta, hogy vele szemben
hatályos elfogatóparancs él. Egyébként is adatok vannak arra, hogy évekig
más néven élt különböző országokban.
- Lehetséges, hogy honfoglalásunk évfordulójára való tekintettel
amnesztiára számít?
- Nem valószínű. Szerintem nem várható amnesztia, de feltehetően nem is
esne bele ügye súlyossága miatt.
(Meggyesi)
Zemplényi: képzelt beteg
Végre valami megfogható a Zemplényi-ügyben. Kiderült: a Z.-t vizsgált
egészségügyiek nem találtak olyan kórt, amely az előzetes letartóztatásba
helyezést megakadályozta volna. Dokumentum van arról, hogy nem volt
egészségügyi indoka a szabadulásnak. Olyannyira nem, hogy szemtanúk szerint
maga a gyanúsított kívánta a legkevésbé elhagyni a nem túl barátságos, ám
annál biztonságosabb Gyorskocsi utcai falakat, a kapuból kétszer
visszafordult, úgy kellett kituszkolni az udvarról.
Diagnózinál fogva vezetnek?
Kevéssé hihető, hogy ha valakit négy éven és több tucat országon át keres
a rendőrség nemzetközi különítménye, akkor a humánum és szánalom okán,
egészségügyi indokokkal bocsátják szabadon a megkerülése után néhány nappal.
A karitatív gondolat felbukkanásának annyi alapja van - tudtuk meg
szakértőnktől -, hogy a nagy volumenű bűnök elkövetői a szabadulás érdekében
nekiállnak cselezni, és legtöbbször különfajta betegségekre hivatkoznak.
Ilyenkor kerülnek elő derült égből a riasztó diagnózisok, leletek.
Mindazonáltal a Zemplényi Györgyöt vizsgáló egészségügyiek nem találtak
olyan kórt, ami az előzetes letartóztatásba helyezést megakadályozta volna.
Dokumentum van arról, hogy nem volt egészségügyi indoka a szabadulásnak. Ami
az elterjedt diagnózisokat illeti, még a szakorvosok sem vállalkoznak arra,
hogy élettartamot jósolgassanak, a vizsgálat szerint nincsen szó arról, hogy
a keresett jelentkezőnek napjai, hetei volnának csak hátra, bár ki tudja,
mindnyájan Isten kezében vagyunk.
Az orvosi vizit nem talált friss műtéti nyomokat, ha Zemplényi úr a
közelmúltban átesett volna egy sebészeti beavatkozáson, azt vagy ügyesen
elsimította a plasztikai sebész, vagy valóban olyan helyen történt, ami az
ádámkosztümös vizsgálat alatt rejtve marad. Bizonyos koron túl külön
szerencse, ha az ember nem őrzi operációk hegeit, de a gondos szakember meg
tudja állapítani, körülbelül mikori az emlék, mint történt ez Zemplényi úr
esetében is.
Mint megtudtuk, ma már különben sincs olyan fertőző betegség vagy súlyos
állapot, amely alapján az előzetes letartóztatásból, vagy az elől
szabadítani lehetne a gyanúsítottat, sem a friss TBC, sem a HIV-fertőzés nem
fogdából kizáró ok. A Tököli Rabkórház kiválóan felszerelt osztályain nincs
kapacitáscsökkentés, ha pedig a kór olyan különleges, hogy Tökölön nem
gyógyítható, akkor civil kórházi osztály segítségét veszik igénybe. Igaz,
ezért nem lelkesednek a polgári orvosok, hiszen külön szobában kell
elhelyezni a pácienst, és a rendőri őrizet is sokba kerül, de ezt senki sem
sajnálja, ha nagy hal akad a horogra.
Ez úton nyugtatjuk meg a Zemplényi úr TAJ-száma felől érdeklődőket, hogy
a szabadlábra helyezett és vélhetően valóban kimerült Zemplényi György nem
volt olyan egészségi állapotban, ami azonnali, intenzív osztályos kezelést
kívánt volna, a vizsgálatok szerint még sima kórházi kezelést sem, ezért nem
kérdés, ki fizeti a gyógyítást. A legolcsóbb védelem, tehát az előzetes
letartóztatás kórismeretlen okból hiúsult meg: bírói döntés és nem orvosi
indok alapján.
K. V.
Egyfelől tehát világos a történet, ugyanakkor bonyolódott is: ha Z.
csupán képzelt beteg, akkor miért helyezték szabadlábra. Akad olyan
vélemény, amely szerint egy, a hazai joggyakorlatban kevésbé ismert
formulával állunk szemben, az ún. vádalkuval. Ez abból áll, hogy vádló és
gyanúsított megegyezik: amennyiben szabadlábra helyezik, több olyan dologban
is hajlandó kinyitni a száját, amelyekben eredetileg nem akarta. Mindez
azonban szöges ellentétben áll az ügyészhelyettes nyilatkozatával, kvázi oda
jutottunk, ahonnan kiindultunk Z. elengedése előtt. Úgy fest, isteni
színjáték zajlik (akárcsak Moliere képzelt betege.) - nekünk már csak egy
kérdésünk van: akad valaki, aki ezt élvezi?
Elnök helikopterrel
Zemplényi György majd minden újságcikkben "az úszószövetség volt elnöke"
cím alatt fut. E tekintetben adnánk egy apró összegezést: milyen is volt
rövid, alig több, mint egyéves regnálása a Komjádi uszoda első emeletén.
Z. úr menedzserként jelent meg a medencék partján, amikor az
úszószövetségben a lehető legnagyobb volt a kavalkád. Egymást érték a
botrányok, szinte nem múlt el hét lemondás nélkül, az elnökségi üléseken
rendszeres napirendi pont volt az egyes csoportok, személyek kizárása.
Leginkább azokat érte ez a fajta retorzió, akik Széchy Tamás 1990-es Speedo-
ügyét bolygatták, amelynek során szőrén-szálán eltűnt 30 ezer angol font
(akkor sem volt kis pénz).
Állt tehát a bál, amikor képbe került Gyuri néni. Szekérderéknyi pénzt
hozott az Árpád fejedelem útjára - legalábbis eleinte (adott másnak:
szponzorálta az UTE vizilabdacsapatát is). Titulusa menedzser volt, ám 1991
tavaszán az óriási perpatvarokat lezárandó, továbbá a behozott összegek okán
elnökké választotta őt a közgyűlés (érdekes, hogy az ügyvezető igazgatói
teendőket ellátó Jakóné Szalma Borbálának megtiltotta, hogy a gazdasági
ügyekkel foglalkozzon, ugyanakkor önmagának nem vindikált aláírási jogot.)
Ekkor azonban még nem erre koncentrált a közvélemény, hanem arra - ami
sokakban visszatetszést keltett -, hogy az 1991-es athéni Európa-bajnokságon
Zemplényi egy szobában lakott Rózsa Norberttel, aki a perthi
világbajnokságon robbant be egy arany- és egy ezüstérmével. (Z. ott nem
tobzódhatott, ugyanis Ausztráliából korábban kitiltották.) Zemplényi tehát
ráborult az úszósportra: megszűntek a purparlék, az anyagiakkal rendbe tett
gépezetbe többé nem kerülhetett homok, az elnök jóvoltából végre kulturált
lett a fellegvár és a külvilág viszonya. Uralkodása alatt amúgy is tejjel-
mézzel folyó Kánaánná alakult a válogatott élete: jöttek a nagy mauritiusi
edzőtáborozások, az óceáni szigeten zajló dorbézolásról elég, ha csak annyit
mondunk: utóbb számlák érkeztek a szövetségbe - helikopterhasználatról!
Ám ebből a kifizetetlen papírból is látszik: fogyni kezdett a pénz.
Barcelonára ugyan még bedobtak mindent: külön buszokat vittek ki az
olimpiára, azok szállították az úszókat, akik nem a faluban, hanem
ötcsillagos hotelben laktak. Z. azonban az egyensúly érdekében különféle
machinációkba kezdett: befektetési lehetőségekkel kecsegtette az embereket,
rengetegen (köztük ismert úszók, pólósok) sétáltak bele a csapdába, és adtak
neki nem kevés lóvét a beígért óriási kamatok reményében.
Persze ők csak egy apró hányadot képeztek a gyanúsítottak sorában: a
Művészeti Alap negyvenmilliójáról az úszószövetség különféle szponzori
pénzein át az Idea Tours vagyonáig minden eltűnt, amikor Z. lelépett. Amúgy
is betegesen rettegett, az utolsó hónapokban Tasnádi Pétertől kért védelmet,
akinek összesen 36 embere vigyázta a nap 24 órájában (amint azt egy
laptársunk írja) - a fenti, rémesen hosszú sort látva tehát állítható:
jelenlegi félelme is jogos.
Mert Z. cidrizik: értesüléseink szerint szabadlábra helyezését követően
kétszer fordult vissza a Gyorskocsi utcai épület kapujától, hogy mégis
inkább maradna, mire a rendőrök végre kituszkolták az ajtón.
Cs. G.