Dimenzió #11

eLeVeN

(irodalom, gazdaság, számitástechnika, filozófia)

Legnépszerűbb számunk

[#24] Kapcsolat - kezdő és gyakorló szeretőknek -


Legnépszerűbb cikkünk

[#24] Szerelmes versek

                                                 Pesti Riport, 1996. 07. 18.

                             A 43. születésnapon

                        Párbeszéd Zemplényi Györggyel

   - Halló, Zemplényi György beszél!

   - Szervusz.

   - Most meglepődtél, ugye?

   - Mit   mondjak...  négy  év   után...  a  jelenlegi   helyzetben...  nem
számítottam  a  jelentkezésedre.  Ráadásul  a napokban azt nyilatkoztad, nem
állsz szóba újságíróval.

   - Nézd,  annyi  mindent  írtak  és  írnak rólam, hogy elhatároztam, mégis
nyilatkozom  valahol.  Téged  választottalak,  úgy gondolom, te azt írod le,
amit mondok. Mit szólnál egy születésnapi interjúhoz? Ma vagyok 43 éves.

   - Nincs olyan újságiró, aki ne fogadná el ezt az ajánlatot.

   - Egy óra múlva találkozhatunk'?

   - Igen.

   - Egyedül jössz, ugye?

   A  megadott  helyen  ül egy íróasztalnál, majd amikor belépek, feláll, de
mindjárt  fel  is szisszen, megtámaszkodik, megjegyzi, hogy ez a szédülés az
utóbbi  időben  gyakran  előfordul  vele. Én csak úgy emlékszem rá, mint egy
mosolygós,  kövérkés,  joviális  férfira,  de  egészen megváltozott. Látszik
rajta  a sok tortúra, hogy tulajdonképpen bujkált mindenhol, s négy év alatt
harminckét  kilót  adott  le.  A mozgásából, a mimikájából, a kissé ingerült
beszédéből  arra  következtetek,  hogy  rendkívül  rossz idegállapotban van.
Mégis,  szeretné kicsit kiönteni a lelkét, ámbár gyorsan ki is jelenti, hogy
a rendőrségi vizsgálat jelenlegi stádiumában nem minden kérdésre válaszol.

   Megpróbálom az elején kezdeni.

   - Mikor is tűntél el?

   - Pontosan 1992. augusztus elsején. Barcelonából New Yorkba repültem.

   - Sok pénzed volt?

   - Mindössze néhány ezer dollár.

   - És az a sok száz millió forint?

   - Elsősorban az úszók menenedzselésére költöttem.

   - Mennyi tartozást hagytál itthon?

   - Háromszázötven-négyszáz millió forintot.

   - Rengeteg pénz, de itt ennek a duplájáról beszélnek.

   - Ezt is eltúlozzák.

   - És még mit?

   - Szinte az egész ügyemet. Én nem akarom kisebbíteni a bűnömet, de a fele
sem  igaz  abból,  amit  rólam  írogattak.  Izraelben  például soha nem volt
ékszerüzletem. Én csak alkalmazott voltam, amit vásároltam, azt a tulajdonos
árulta.

   - Ha  jól  emlékszem, egy újság közölt egy képet, amelyen az  ékszerüzlet
tábláján a te izraeli neved, Sinai olvasható.

   - Azt csak odamontírozhatták.

   - Szóval  mihez  kezdtél  New  Yorkban,  hány országban jártál a négy  év
alatt?

   - Erről egyelőre nem kívánok nyilatkozni.

   - Jó, akkor azt kérdezem: miből éltél?

   - Nekem sok képesítésem van. Nyelveket és zenét tanítottam, idegenvezető,
sőt alkalmi munkás is voltam.

   - Evezzünk még a hazai vizeken. Honnan szerezted azt a sok pénzt? Ha csak
négyszázmillió, akkor is.

   - Bankoktól és magánszemélyektől kaptam.

   - Egyesektől uzsorakamatra?

   - Igen, havi 10-90 százalékos kamatra.

   - És volt, akinek törlesztettél?

   - Hogyne!

   - Tulajdonképpen mire kellett a sok pénz?

   - Az  úszók  menedzselésére.  Én voltam az elnökük, és mindent elkövettem
azért, hogy jó körülmények között készüljenek a versenyekre.

   - Rózsa Norbert felkeszüléséhez például egy autó dukált?

   - Rózsa  soha  nem  kapott  tőlem  autót.    Mint  a  sportág  menedzsere
reklámszerződést  kötöttem  egy  céggel,  Norbert  így  jutott  a  többéves,
karambolozott, javított kocsihoz.

   - És Széchy Tamás sem kapott tőled semmit?

   - Ő  igen,  ő  aztán  igen!  Tisztázzuk:  amit a versenyzőknek adtam, azt
önszántamból tettem, Széchy viszont sok mindent kierőszakolt tőlem.

   - Például?

   - Például vettem neki egy házat.

   - Hol?

   - Nem tudom, én csak a  számlát fizettem ki. De kapott tőlem elektronikai
cikkeket,  szép ruhákat, első osztályon utaztattam, luxusszállókban lakott a
pénzemen.

   - És ezt most miért mondod el?

   - Mert szörnyen csalódtam benne. Élvezte a feltétel nélküli bizalmamat. A
legmagasabbra emelt és a legmélyebbre ejtett. Az első volt, aki megtagadott.
Ha az atlantai olimpián, ne adj' isten, az úszók leégnek, amit természetesen
nem  kívánok,  képes  lesz  azért  is  engem hibáztatni. Ne beszéljünk róla!
Ellenben  nem  tudnál  szerezni  kölcsön  egy  elemes  tévét?  Ha  bent kell
maradnom,   nagyon  szeretném  nézni  az  olimpiai  úszóversenyt,  és  nincs
konnektor a cellában. Nagyon szurkolok a gyerekeknek.

   - Ez  szép  tőled,  de  a  rajt előtt még mesélj néhány dologról. Például
miért Koppenhágában adtad fel magad?

   - Mert  féltem attól, hogy az országban tartanak, és tudtam, hogy a dánok
humánusak.  Tehát,  ha ott kell maradnom, ahol jelentkeztem, ne legyen rossz
dolgom.

   - Szeretném hallani, hogy történt a hazajöveteled.

   - Bementem a konzulátusra, azonnal felismertek, elmondtam a lényeget,  és
kiállítottak  a  részemre  egy  hazatérési  igazolványt.  Mert ugye nem volt
semmilyen iratom.

   - Ezután?

   - Ezután  elmentem  a  Malév-kirendeltségére,  vettem  egy   repülőjegyet
Pestre,  majd  a  konzulátus  sofőrje kivitt a reptérre, mert már taxira sem
maradt pénzem.

   - Tehát, amikor  megkaptad az igazolványt, és kisétáltál a konzulátusról,
mehettel volna akár Amerikába is?

   - Igen, bárhová.

   - És milyen névre lett kiállítva az a hazatérési igazolvány?

   - Zemplényi György Sándorra, ahogy hívnak.

   - Miért szerepeltél az utaslistán Berkovics néven?

   - Én? Csak a saját nevemről tudok.

   - Ne haragudj,  de a belügyminiszternek jobban hiszek. Ő azt nyilatkozta,
hogy   a  részedre  Berkovics  névre  állították  ki  az  iratokat,  és  így
szerepeltél az utaslistán is. Már vizsgálatot is indított.

   - Azt  kell  mondanom,  hogy a  belügyminiszter urat rosszul informálták.
Vagy nekem nem szóltak a névváltoztatásról.

   - Ez érdekes...  Egyébként azt olvastam, hogy csak képzelt beteg vagy, és
a Gyorskocsi utcai orvos szerint a testeden nyoma sincs a műtétnek.

   - Mondtam  neked,  hogy  egyesek  összevissza  hazudoznak.  Először is: a
Gyorskocsi  utcában egy orvosnő vizsgált meg. Megnézte, milyen gyógyszereket
szedek,  sajnálattal  közölte,  hogy  ezek  itt nem kaphatók, és kaptam tőle
néhány   másfajta   orvosságot.   Megjegyezte,  hogy  hallja  az  asztmámat.
Meglepődtem.  Tudtam,  hogy asztmás vagyok, de hogy ennyire súlyos?! És hogy
nem  volt  műtétem?  Szegény  doktornő  majdnem  elájult,  amikor a testemen
meglátta  a  hatalmas  vágásokat.  Miket  összeírnak,  csak  hogy  eladják a
lapjukat!

   - Olvasod a rólad szóló cikkeket?

   - Nem,  mert  csak  fölizgatnám  magam,  és  ehhez nagyon rossz egészségi
állapotban  vagyok.  De hadd mutassam meg neked is... Kigombolja és felhúzza
az  ingét:  a  hasán,  mint  vékony  övet,  egy 98 centiméteres heget látni.
Lehúzza a nadrágját, s a combján is mutatja a hosszú metszések nyomát.

   - Méghogy  képzelt beteg vagyok! Bárcsak úgy lenne!  Tudod, azért kértem,
hogy  írjál  rólam,  hogy  az  emberek  legalább  néhány  dologban az igazat
olvassák.

   - Régen  soha  nem volt bajod az újságírókkal. A  távozásod óta is csak a
kötelcsségüket teljesítik.

   - Tudom, de nem mindenki úgy, ahogy illenék. A lelépésem utáni első hazai
újságot  Izraelben  olvastam. Ez a Reform volt. Azt hittem, belehalok abba a
cikkbe.  Ebből  tudtam  meg, hogy meghalt az anyám. Én ugyanis hónapokig nem
mertem  hazatelefonálni,  féltem,  hogy  lehallgatnak,  bemérik, hol vagyok.
Szörnyű hangnemben, kegyeletsértően írt az az újságírónő az anyámról, és ezt
soha  nem  bocsátom meg neki. Kérlek, ez a megjegyzésem ne maradjon ki ebből
az interjúból!

   - A hazaérkezésed után "odabent" jól bántak veled?

   - Törvényes  keretek  között  hallgattak ki, úgy éreztem, elhitték,  hogy
mindent   a   magyar  úszósport  érdekében  tettem.  Ez  persze  nem  számít
mentségnek. Bűnhődnöm kell, tudom.

   - Más mondanivaló?

   - Egyelőre  elég  ennyi.  Ha  akarsz  valami  szívességet tenni, adsz egy
pisztolyt, és magamra hagysz...
                                                                Hámori Tibor
Google
 
Web iqdepo.hu
    © Copyright 1996-2019
    iqdepo / intelligence quotient designing power - digitális kultúrmisszió 1996 óta
    All rights reserved. Minden jog fenntartva. | xhtml, css, 508
internetes partnerünk:
Netmester
netmester a holnaptervező