Kurír, 1996. 07. 17.
Zemplényi alkuja a titkosszolgálattal
Nem kis felfordulás várható, amennyiben nyilvánosságra kerül Zemplényi
György vallomása. No nem az, amit a rendőrségen tett, ott pusztán néhány
szót ejthetett el. Nemsokára megérkeztek ugyanis a Nemzetbiztonsági Hivatal
emberei és maguk vették kezelésbe Z.-t. Aki terített. Számos, a magyar
gazdaságban vezető pozícióban lévő emberről közölt súlyosan terhelő
bizonyítékokat, állami megrendelésekkel kapcsolatos kenőpénzekről, hogy csak
egy példát említsünk. Az információk olyan horderejűek, hogy a
nemzetbiztonsági törvény idevágó passzusa alapján megköttetett a vádalku: az
értesülésekért cserébe Zemplényit szabadon bocsátották. Azaz a Fővárosi
Bíróság nem önmagától döntött, pusztán az ügyészség és a titkosszolgálat
paktumát szentesítette. Más kérdés, hogy a rendőrségen még most sem látnak a
pipától, amiért a gyanusítottak kiszedték a kezeik közül. Leginkább persze a
bemártottak cidrizhetnek - no és azok, akik sorra kerülhetnek. Elvégre az
úszószövetségi exelnöknek lehet még mondanivalója.
Nekünk viszont már van. Mai Z.-oldalunkon hősünk izraeli kalandozásairól
olvashatnak, megnézhetik a helyszínen készült fotónkat is, ezenkívül
nyilatkozik az egyik legfőbb károsult, a Magyar Alkotóművészeti
Közalapítvány vezetője. A címlapon közölt fotó még izraeli bujkálása alatt
készült Z.-ről, aki akkor éppen George Sinai néven szélhámoskodott.
Hátsó szándékok
A magyar titkosszolgálat helyeztette szabadlábra Zemplényit!
Ez nem a vég, még csak nem is a vég kezdete, de meglehet: a kezdet vége.
Biztos forrásból tudjuk, hogy Zemplényi György szabadon bocsátása mögött nem
a rendőrség, nem az ügyészség és még csak nem is a bíróság kezét kell
sejdítenünk. A Nemzetbiztonsági Hivatal szólt közbe. Nem véletlenül. Annyit
már tegnap óta tudunk, hogy a hétvégi találgatásokkal ellentétben nem Z.
egészségi állapota játszotta a főszerepet szabadlábra helyezésében. A
bujdosó kurucnak ugyanis kutyabaja, működik mindene. Leginkább a memóriája.
Először a rendőrség hallgatta ki az úszószövetség volt elnökét, aztán
feltűnt a színen a szerv néhány embere is. Azaz a Nemzetbiztonsági Hivatal
munkatársai. Ezt egyébként akár logikai úton is le lehet vezetni. Zemplényi
előkerül. Kikérdezi a rendőrség. Javasolja a gyanúsított előzetesbe vágását.
Az ügyészség ugyanazzal a lendülettel egyetért, és már teszi is át a
határozatot a bíróságnak. Erre aztán a Fővárosi Bíróság - vállalva a
közvélemény felháborodását, a konfliktust a zsarukkal, ahol informátoraink
szerint közrendőrtől a tábornokig nem látnak a pipától - visszadobja a
papírt, és szabadon bocsátja azt, akit négy éven át hiába hajszolt a fél
világ. Normál ügyekben rendőr és ügyész indítványa már csupán láttamozást
igényel a bíróságon.
Ez azonban nem normál ügy. És ha megnézzük az 1995. december 28-án életbe
lépett, CXXV. számú nemzetbiztonsági törvény idevágó paragrafusát, mindjárt
megvilágosodik a történet. Az 55. paragrafus 1. bekezdése ugyanis kimondja:
"A nemzetbiztonsági szolgálatok a legfőbb ügyész által kijelölt ügyész
jóváhagyásával a nyomozás megtagadásának vagy megszüntetésének kilátásba
helyezésével információszolgáltatásban állapodhatnak meg bűncselekmény
elkövetésével alaposan gyanúsítható személlyel, ha az érintett személlyel
történő együttműködéshez fűződő nemzetbiztonsági érdek jelentősebb, mint az
állam büntetőjogi igényének érvényesítéséhez fűződő érdek."
Azaz, ha a lemeszelt egyén olyan adatokat hoz a titkosszolgálat
tudomására, hogy ahhoz képest az ő tette smafu, úgy őt kiveszik az
igazságszolgáltatás karmaiból. Hogy Z. esete százszázalékosan fedi-e a
leírtakat, nem tudni, hiszen néhány százmillió azért még mifelénk is tétel.
Azaz egyelőre nem világos, hogy a Zemplényi által kiszolgáltatott
információk elegendőek-e önnönmaga tisztára pucolásához, vagy csak enyhítik
tettei elbírálását. Akár ez, akár a 4. paragrafus meglehetősen pikáns
megvilágításba helyezi az ügyet: "A megállapodás létrejötte esetén a
nemzetbiztonsági szolgálatok megtérítik azt a kárt, amely az elkövetőt a
polgári jog szerint terheli. A kártérítési igény tekintetében az államot az
igazságügy-miniszter képviseli." A mi olvasatunkban ez akár azt is
jelentheti, hogy a károsultak nemsokára elkezdhetik bombázni Vastagh Pált
kérvényeikkel.
Az út tehát a következő volt (lehetett): Zemplényit kihallgatta a
rendőrség, átvette az NBH, az adatok megismerése után megállapodott az
ügyészséggel, amelyik tett egy tiszteletkört, hogy végül a Fővárosi Bíróság
engedje szabadon (mégiscsak az a legfüggetlenebb).
De mik voltak azok a dolgok, amelyek mellett Z. sárja eltörpült? Nos,
rendőrségi körökből származó értesüléseink szerint Z. a magyar gazdasági
életben kulcsszerepet játszó vezetőkre nézve hozott olyan ínyencségeket,
hogy azok indokolttá tették a titkosszolgálati vádalku megkötését.
Tekintettel arra, hogy az előző kormány félidejében tűnt el, s a mostani
félidőben került elő, erős lehet jó néhány magasan üldögélő számára Z.
vallomása. Itt főképp olyan megállapodásokról van szó, amelyek során
külföldön a magyar állam nevében kötöttek üzleteket. Mint mindig s
mindenütt: ezek a legzsírosabb bizniszek, hiszen óriási tételek forognak
kockán. Na most, ha külhoni ajánlattevők közül kell választani, egy halandó
melyikre adja voksát? Aki a legtöbbet helyezi el a zsebében (lásd még:
svájci bankszámla). Természetesen nem állítjuk, hogy minden tárgyaló
delegációnk (feje) így jár el, de hogy az első utat választók machinációiról
Z. feltárt néhány részletet, ahhoz kétség sem férhet.
Ám mint az elején jeleztük: ez csak a kezdet vége. Azaz Z. folytathatja a
sort. Forrásaink szerint ugyanis politikusokról még nem beszélt. Még.
Izrael: Z.-nek Szentségtelenföld
Majdnem pontosan két éve '94. április 20-át írtuk. Izraelben tombolt a
kosárlabdaláz, persze helyi mértékkel mérve. Tel-Avivban inkább a kosárlabda
BEK-döntőjébe jutott két görög csapat, az ősellenség Panathianikos és az
Olympiakos szurkolói vívtak - ha tehették - komoly hang- és ökölcsatákat a
város utcáin vagy a stadion környékén.
Ebben a szinte idillikusnak nevezhető képben talán csak a vájt fülűeknek
jelentett szenzációt egy ottani hír. Az újság címlapon közölte a szenzációt:
egy bizonyos George Sinai nevű úr néhány jelentősebb üzletkötés után pár
millióval a zsebében odébbállt Izraelből. A közölt fotón már ismerősebb volt
az arcél: Zemplényi György, az egykori úszószövetségi főnök tekintett
valahová a semmibe.
Hogy miként és mikor került Izraelbe, nem lehetett igazán megtudni, de
tény, barátok közé érkezett. Olyannyira, hogy rövidesen állampolgárságot
szerzett, és ortodox módon követte új hazája és hite tanait. Helyi
ismerőseink, barátaink pedig csak mosolyogtak, amikor olyasmit emlegettünk,
hogy egy nemzetközi körözés alatt álló személyről van szó, és hogy ezt az
esetet a méltán híres izraeli rendőrök bizony jól elnézték.
George Sinai izraeli karrierje az itthonihoz hasonlóan alakult.
Gyémántban utazva kötött több, számára előnyös üzletet Aradon, aztán a Holt-
tenger partján telepedett le. Jótékonykodott, elesetteket támogatott, a
környezete tisztelte és szerette. Az egyetlen szépségfoltja ennek a
történetnek: többnyire máséból tette ezt.
Az akkori hírek szerint hatmillió dollár sara volt Zemplényi-Sinainak,
amikor nagy hirtelen eltűnt Izraelből, önmagához mérten is regényes
körülmények között. Több repülőjáratra foglaltatott "helyettesek" repültek -
volt, akit a párizsi repülőtéren le is tartóztattak -, de Sinai úr ismét
simán eltűnt, otthagyva házat, hazát, barátokat. Orránál fogva vezette az
izraeli hatóságokat és üzletfeleit, akik ez idő tájt a hírek szerint komoly
pénzt dobtak össze annak érdekében, hogy valaki találja meg nekik Zemplényi
urat.
De nem találták, így halálhíre kelt, míg egy szép napon valaki nem
kopogtatott a dániai nagykövetség kapuján. Így hát a történet folytatódik.
Vagy talán csak most kezdődik?
Kiss L. György
Van egy Ideájuk
Éredekes módon eddig Zemplényi György többet nyilatkozott, mint pórul
járt hitelezői, holott a felbukkant szélhámos sem volt szószátyár, csak
néhány szikár, semmitmondó szösszenetre vállalkozott. A nemzetbiztonsági
nyomozóknak annál többet mondhatott, ám ezt hagyjuk, hisz valószínűleg
úgysem tudjuk meg soha, miről s pláne kikről beszélt. No, de a
felháborodott, pénzüket óhajtó egykori hitelezők szófukarsága igen furcsa,
egyúttal csak egyféleképpen érthető: egyikük-másikuk annak idején
partnerséget vállalt Zemplényivel, kvázi cinkosává vált. A rászedettek
sorában természetesen nem csak efféle, előbújni nem akaró természetes
személyek találhatók, hanem különféle cégek s állami érdekeltségű
szervezetek is. Utóbbiak közül csak a hajdanvolt Művészeti Alaptól
tízmilliók tűntek el, s ha hozzávesszük, hogy a mára Magyar Alkotóművészek
Közalapítványként ténykedő szervezet vállalkozása volt a Z. Gy. irányította
Idea Tours, az elsíbolt összeg a 100 millió forintot is elérheti. Ez pedig a
saccolt 600-800 milliós sikkasztásnak is tetemes hányada. Az eddig
bikkmakkot sem szóló károsultak sorát nem folytatva nyilatkozatra bírtuk az
említett MAK vezetőjét, Hajósné dr. Vértes Antóniát.
- Eddig alapítványuk sem jelentkezett a pénzért, vajon nem hiányzik a
tízmillió a kasszájukból?
- Hajaj, nagyon is hiányzik. Magam csak 95 márciusa óta állok a
közalapítvány élén, ám házon belül sokat hallottam már az eltűnt pénzekről.
Valóban igen jelentős, egyáltalán nem nélkülözhető összegről lehet szó, de
pontos számot nem mondhatok.
- Amúgy tudják már, mennyit követeljenek?
- Most vizsgáljuk. Eddig a reménytelenség miatt az irattárunkban
porosodtak a Zemplényi-ügy minket érintő papírjai, az Idea Tours Kft. aktái.
Néha ugyan letörölgettük ezeket, de korábban semmi esélyünk sem volt arra,
hogy pótoljuk a tetemes hiányt. Persze változott a helyzet, hamarosan a
jogászunk is képbe kerül, és a lehető leghatározottabban lépünk majd fel az
érdekeinkért. Ez így meglehetősen általánosnak hathat, de ígérem, hamarosan
a nyilvánosság is értesülhet a követelé seinkről.
- Mit tehetnek, hogyha az ügyészség a titkosszolgálat javaslatára előre
lejátszott vádalkut köt, ami szervezetük szempontjából annyit tesz, az állam
átvállalja az anyagi terheket. Az alapítvány - mint rendesen is az állam
eltartottja - pedig így talán egy fillért sem láthatna.
- Nem hagynám ennyiben a dolgot, mivel mi csupán állami érdekeltségű
alapítvány vagyunk. A pénzünkre tehát mindenképpen igényt tartunk.
Ganczer