Dimenzió #11

eLeVeN

(irodalom, gazdaság, számitástechnika, filozófia)

Legnépszerűbb számunk

[#24] Kapcsolat - kezdő és gyakorló szeretőknek -


Legnépszerűbb cikkünk

[#24] Szerelmes versek

                                                        Kurír, 1996. 07. 17.

                    Zemplényi alkuja a titkosszolgálattal

   Nem  kis  felfordulás  várható, amennyiben nyilvánosságra kerül Zemplényi
György  vallomása.  No  nem  az, amit a rendőrségen tett, ott pusztán néhány
szót  ejthetett el. Nemsokára megérkeztek ugyanis a Nemzetbiztonsági Hivatal
emberei  és  maguk  vették  kezelésbe  Z.-t.  Aki terített. Számos, a magyar
gazdaságban   vezető   pozícióban  lévő  emberről  közölt  súlyosan  terhelő
bizonyítékokat, állami megrendelésekkel kapcsolatos kenőpénzekről, hogy csak
egy   példát   említsünk.   Az   információk   olyan   horderejűek,  hogy  a
nemzetbiztonsági törvény idevágó passzusa alapján megköttetett a vádalku: az
értesülésekért  cserébe  Zemplényit  szabadon  bocsátották.  Azaz a Fővárosi
Bíróság  nem  önmagától  döntött,  pusztán az ügyészség és a titkosszolgálat
paktumát szentesítette. Más kérdés, hogy a rendőrségen még most sem látnak a
pipától, amiért a gyanusítottak kiszedték a kezeik közül. Leginkább persze a
bemártottak  cidrizhetnek  -  no és azok, akik sorra kerülhetnek. Elvégre az
úszószövetségi exelnöknek lehet még mondanivalója.

   Nekünk  viszont már van. Mai Z.-oldalunkon hősünk izraeli kalandozásairól
olvashatnak,   megnézhetik  a  helyszínen  készült  fotónkat  is,  ezenkívül
nyilatkozik   az   egyik   legfőbb   károsult,   a   Magyar  Alkotóművészeti
Közalapítvány  vezetője.  A címlapon közölt fotó még izraeli bujkálása alatt
készült Z.-ről, aki akkor éppen George Sinai néven szélhámoskodott.

                               Hátsó szándékok

        A magyar titkosszolgálat helyeztette szabadlábra Zemplényit!

   Ez  nem a vég, még csak nem is a vég kezdete, de meglehet: a kezdet vége.
Biztos forrásból tudjuk, hogy Zemplényi György szabadon bocsátása mögött nem
a  rendőrség,  nem  az  ügyészség  és  még  csak nem is a bíróság kezét kell
sejdítenünk.  A Nemzetbiztonsági Hivatal szólt közbe. Nem véletlenül. Annyit
már  tegnap  óta  tudunk,  hogy a hétvégi találgatásokkal ellentétben nem Z.
egészségi  állapota  játszotta  a  főszerepet  szabadlábra  helyezésében.  A
bujdosó kurucnak ugyanis kutyabaja, működik mindene. Leginkább a memóriája.

   Először  a  rendőrség  hallgatta  ki az úszószövetség volt elnökét, aztán
feltűnt  a  színen a szerv néhány embere is. Azaz a Nemzetbiztonsági Hivatal
munkatársai.  Ezt egyébként akár logikai úton is le lehet vezetni. Zemplényi
előkerül. Kikérdezi a rendőrség. Javasolja a gyanúsított előzetesbe vágását.
Az  ügyészség  ugyanazzal  a  lendülettel  egyetért,  és  már  teszi is át a
határozatot  a  bíróságnak.  Erre  aztán  a  Fővárosi  Bíróság  - vállalva a
közvélemény  felháborodását,  a konfliktust a zsarukkal, ahol informátoraink
szerint  közrendőrtől  a  tábornokig  nem  látnak  a pipától - visszadobja a
papírt,  és  szabadon  bocsátja  azt, akit négy éven át hiába hajszolt a fél
világ.  Normál  ügyekben  rendőr és ügyész indítványa már csupán láttamozást
igényel a bíróságon.

   Ez azonban nem normál ügy. És ha megnézzük az 1995. december 28-án életbe
lépett,  CXXV. számú nemzetbiztonsági törvény idevágó paragrafusát, mindjárt
megvilágosodik  a történet. Az 55. paragrafus 1. bekezdése ugyanis kimondja:
"A  nemzetbiztonsági  szolgálatok  a  legfőbb  ügyész  által kijelölt ügyész
jóváhagyásával  a  nyomozás  megtagadásának  vagy megszüntetésének kilátásba
helyezésével   információszolgáltatásban   állapodhatnak  meg  bűncselekmény
elkövetésével  alaposan  gyanúsítható  személlyel, ha az érintett személlyel
történő  együttműködéshez fűződő nemzetbiztonsági érdek jelentősebb, mint az
állam büntetőjogi igényének érvényesítéséhez fűződő érdek."

   Azaz,   ha  a  lemeszelt  egyén  olyan  adatokat  hoz  a  titkosszolgálat
tudomására,  hogy  ahhoz  képest  az  ő  tette  smafu,  úgy  őt  kiveszik az
igazságszolgáltatás  karmaiból.  Hogy  Z.  esete  százszázalékosan  fedi-e a
leírtakat,  nem tudni, hiszen néhány százmillió azért még mifelénk is tétel.
Azaz   egyelőre   nem   világos,  hogy  a  Zemplényi  által  kiszolgáltatott
információk  elegendőek-e önnönmaga tisztára pucolásához, vagy csak enyhítik
tettei  elbírálását.  Akár  ez,  akár  a  4.  paragrafus meglehetősen pikáns
megvilágításba  helyezi  az  ügyet:  "A  megállapodás  létrejötte  esetén  a
nemzetbiztonsági  szolgálatok  megtérítik  azt  a kárt, amely az elkövetőt a
polgári  jog szerint terheli. A kártérítési igény tekintetében az államot az
igazságügy-miniszter   képviseli."   A  mi  olvasatunkban  ez  akár  azt  is
jelentheti,  hogy  a  károsultak nemsokára elkezdhetik bombázni Vastagh Pált
kérvényeikkel.

   Az  út  tehát  a  következő  volt  (lehetett):  Zemplényit  kihallgatta a
rendőrség,  átvette  az  NBH,  az  adatok  megismerése után megállapodott az
ügyészséggel,  amelyik tett egy tiszteletkört, hogy végül a Fővárosi Bíróság
engedje szabadon (mégiscsak az a legfüggetlenebb).

   De  mik  voltak  azok  a dolgok, amelyek mellett Z. sárja eltörpült? Nos,
rendőrségi  körökből  származó  értesüléseink  szerint Z. a magyar gazdasági
életben  kulcsszerepet  játszó  vezetőkre  nézve hozott olyan ínyencségeket,
hogy   azok   indokolttá   tették  a  titkosszolgálati  vádalku  megkötését.
Tekintettel  arra,  hogy  az  előző kormány félidejében tűnt el, s a mostani
félidőben  került  elő,  erős  lehet  jó  néhány magasan üldögélő számára Z.
vallomása.  Itt  főképp  olyan  megállapodásokról  van  szó,  amelyek  során
külföldön   a  magyar  állam  nevében  kötöttek  üzleteket.  Mint  mindig  s
mindenütt:  ezek  a  legzsírosabb  bizniszek, hiszen óriási tételek forognak
kockán.  Na most, ha külhoni ajánlattevők közül kell választani, egy halandó
melyikre  adja  voksát?  Aki  a  legtöbbet  helyezi el a zsebében (lásd még:
svájci   bankszámla).  Természetesen  nem  állítjuk,  hogy  minden  tárgyaló
delegációnk (feje) így jár el, de hogy az első utat választók machinációiról
Z. feltárt néhány részletet, ahhoz kétség sem férhet.

   Ám mint az elején jeleztük: ez csak a kezdet vége. Azaz Z. folytathatja a
sort. Forrásaink szerint ugyanis politikusokról még nem beszélt. Még.

                      Izrael: Z.-nek Szentségtelenföld

   Majdnem  pontosan  két  éve '94. április 20-át írtuk. Izraelben tombolt a
kosárlabdaláz, persze helyi mértékkel mérve. Tel-Avivban inkább a kosárlabda
BEK-döntőjébe  jutott  két  görög  csapat, az ősellenség Panathianikos és az
Olympiakos  szurkolói  vívtak - ha tehették - komoly hang- és ökölcsatákat a
város utcáin vagy a stadion környékén.

   Ebben  a szinte idillikusnak nevezhető képben talán csak a vájt fülűeknek
jelentett szenzációt egy ottani hír. Az újság címlapon közölte a szenzációt:
egy  bizonyos  George  Sinai  nevű úr néhány jelentősebb üzletkötés után pár
millióval a zsebében odébbállt Izraelből. A közölt fotón már ismerősebb volt
az  arcél:  Zemplényi  György,  az  egykori  úszószövetségi  főnök tekintett
valahová a semmibe.

   Hogy  miként  és  mikor került Izraelbe, nem lehetett igazán megtudni, de
tény,  barátok  közé  érkezett.  Olyannyira, hogy rövidesen állampolgárságot
szerzett,  és  ortodox  módon  követte  új  hazája  és  hite  tanait.  Helyi
ismerőseink,  barátaink pedig csak mosolyogtak, amikor olyasmit emlegettünk,
hogy  egy  nemzetközi  körözés alatt álló személyről van szó, és hogy ezt az
esetet a méltán híres izraeli rendőrök bizony jól elnézték.

   George   Sinai   izraeli   karrierje  az  itthonihoz  hasonlóan  alakult.
Gyémántban utazva kötött több, számára előnyös üzletet Aradon, aztán a Holt-
tenger  partján  telepedett  le.  Jótékonykodott,  elesetteket támogatott, a
környezete   tisztelte  és  szerette.  Az  egyetlen  szépségfoltja  ennek  a
történetnek: többnyire máséból tette ezt.

   Az  akkori  hírek  szerint hatmillió dollár sara volt Zemplényi-Sinainak,
amikor   nagy  hirtelen  eltűnt  Izraelből,  önmagához  mérten  is  regényes
körülmények között. Több repülőjáratra foglaltatott "helyettesek" repültek -
volt,  akit  a  párizsi  repülőtéren le is tartóztattak -, de Sinai úr ismét
simán  eltűnt,  otthagyva  házat, hazát, barátokat. Orránál fogva vezette az
izraeli  hatóságokat és üzletfeleit, akik ez idő tájt a hírek szerint komoly
pénzt  dobtak össze annak érdekében, hogy valaki találja meg nekik Zemplényi
urat.

   De  nem  találták,  így  halálhíre  kelt,  míg  egy szép napon valaki nem
kopogtatott  a  dániai nagykövetség kapuján. Így hát a történet folytatódik.
Vagy talán csak most kezdődik?
                                                              Kiss L. György

                               Van egy Ideájuk

   Éredekes  módon  eddig  Zemplényi  György többet nyilatkozott, mint pórul
járt  hitelezői,  holott  a  felbukkant  szélhámos sem volt szószátyár, csak
néhány  szikár,  semmitmondó  szösszenetre  vállalkozott. A nemzetbiztonsági
nyomozóknak  annál  többet  mondhatott,  ám  ezt  hagyjuk, hisz valószínűleg
úgysem   tudjuk   meg   soha,  miről  s  pláne  kikről  beszélt.  No,  de  a
felháborodott,  pénzüket  óhajtó egykori hitelezők szófukarsága igen furcsa,
egyúttal   csak   egyféleképpen   érthető:   egyikük-másikuk   annak  idején
partnerséget  vállalt  Zemplényivel,  kvázi  cinkosává  vált.  A rászedettek
sorában  természetesen  nem  csak  efféle,  előbújni  nem  akaró természetes
személyek   találhatók,   hanem   különféle   cégek  s  állami  érdekeltségű
szervezetek   is.   Utóbbiak  közül  csak  a  hajdanvolt  Művészeti  Alaptól
tízmilliók  tűntek  el, s ha hozzávesszük, hogy a mára Magyar Alkotóművészek
Közalapítványként  ténykedő szervezet vállalkozása volt a Z. Gy. irányította
Idea Tours, az elsíbolt összeg a 100 millió forintot is elérheti. Ez pedig a
saccolt   600-800   milliós  sikkasztásnak  is  tetemes  hányada.  Az  eddig
bikkmakkot  sem szóló károsultak sorát nem folytatva nyilatkozatra bírtuk az
említett MAK vezetőjét, Hajósné dr. Vértes Antóniát.

   - Eddig  alapítványuk  sem  jelentkezett a pénzért,  vajon nem hiányzik a
tízmillió a kasszájukból?

   - Hajaj,  nagyon  is  hiányzik.  Magam  csak  95  márciusa  óta  állok  a
közalapítvány  élén, ám házon belül sokat hallottam már az eltűnt pénzekről.
Valóban  igen  jelentős, egyáltalán nem nélkülözhető összegről lehet szó, de
pontos számot nem mondhatok.

   - Amúgy tudják már, mennyit követeljenek?

   - Most  vizsgáljuk.  Eddig  a  reménytelenség  miatt   az   irattárunkban
porosodtak a Zemplényi-ügy minket érintő papírjai, az Idea Tours Kft. aktái.
Néha  ugyan  letörölgettük ezeket, de korábban semmi esélyünk sem volt arra,
hogy  pótoljuk  a  tetemes  hiányt.  Persze változott a helyzet, hamarosan a
jogászunk  is képbe kerül, és a lehető leghatározottabban lépünk majd fel az
érdekeinkért.  Ez így meglehetősen általánosnak hathat, de ígérem, hamarosan
a nyilvánosság is értesülhet a követelé seinkről.

   - Mit  tehetnek, hogyha  az ügyészség a titkosszolgálat javaslatára előre
lejátszott vádalkut köt, ami szervezetük szempontjából annyit tesz, az állam
átvállalja  az  anyagi  terheket.  Az alapítvány - mint rendesen is az állam
eltartottja - pedig így talán egy fillért sem láthatna.

   - Nem  hagynám  ennyiben  a  dolgot,  mivel mi csupán állami érdekeltségű
alapítvány vagyunk. A pénzünkre tehát mindenképpen igényt tartunk.
                                                                     Ganczer
Google
 
Web iqdepo.hu
    © Copyright 1996-2019
    iqdepo / intelligence quotient designing power - digitális kultúrmisszió 1996 óta
    All rights reserved. Minden jog fenntartva. | xhtml, css, 508
internetes partnerünk:
Netmester
netmester a holnaptervező