Dimenzió #11

eLeVeN

(irodalom, gazdaság, számitástechnika, filozófia)

Legnépszerűbb számunk

[#24] Kapcsolat - kezdő és gyakorló szeretőknek -


Legnépszerűbb cikkünk

[#24] Szerelmes versek

                                                      Mai Nap, 1994. 05. 12.

   Ismét  Zemplényi  György  van  a  porondon  a  honi  és  az izraeli sajtó
hasábjain.  A  valószínűleg  már  többszörös milliárdos csaló örökre bevéste
nevét   a   világ   legnagyobb  szélhámosainak  állított  -  képzeletbeli  -
márványtáblába.  Méltán rászolgált hát arra, hogy néhány, általunk fontosnak
tartott életrajzi adatát aprólékos gonddal tárjuk olvasóink elé.

                           Visszajárt a börtönébe

   Zemplényi  György,  aki  1953.  július  17-én  látta  meg a napvilágot, a
hetvenes  években  Budapest  VI. kerületében, a Népköztársaság (ma Andrássy)
útja  16.  szám alatt lakott. Sőt, innen vonult a fegyházba, hogy letöltse -
csalás  és  sikkasztás  miatt reá kiszabott, két évig és három hónapig tartó
szabadságvesztését.  Megjárta  a  váci  és  a  fővárosi  fegyház szigorított
börtönét, majd Tökölön "állapodott meg" a III. számú körlet 103. zárkájában.
Nyilvántartási  lapjára  jókora  ákombákomokkal firkantotta rá valaki: "csak
megbilincselve  szállítható!"  Mindezek  ellenére  - jó magaviselete miatt -
írnoknak  az  anyagi  szolgálathoz  helyezték. Számára 1975. szeptember 2-án
érkezett  el a szabadulás napja. Ekkor még bizonyára maga sem gondolta, hogy
közel két évtized múltán ismét belülről látja meg a tököli börtön falait. De
akkor már mint díszvendég érkezett, akinek kijárt a különleges bánásmód.

   A  pontos  dátumra  már  nem sokan emlékeznek. Mindenesetre a kilencvenes
évek  elején  egy  bizonyos Kovács Gyuri bácsi érkezését várták izgalommal a
börtön  lakói.  A  vendég  sohasem érkezett üres kézzel. Narancsot, használt
ruhát osztott szét a bűn útjára tévedt fiatalok között. Hogy miként szerezte
meg  erre a jogosítványt az országos parancsnokságtól, örökre rejtély marad.
Egy biztos, a sötétbordó autó rendszeresen érkezett. S Kovács György - igazi
nevén  Zemplényi  (!)  -  révén  hamarosan új könyvek kerültek a könyvtárba,
parabolaantenna a tetőre, színes tévé néhány kiválasztott szobájába. Aztán a
nyakkendős,   kövérkés   úr   -  már  saját  fegyveres  őrei  kíséretében  -
társaloghatott  az  elítéltekkel.  Sőt  egyiküket-másikukat  abban a kegyben
részesítette,  hogy  magával  vitte  (?!)  a  rácson  túlra  is.  Az egy nap
kimenőből  néha  egy  teljes  hétvége  lett. S ilyenkor a jótevő s a Fortuna
kegyeltje, közösen hajtotta álomra a fejét a Béke Szálló egyik szobájában.

   Más  fejek  pedig  hullottak.  Elsőként  az  egyik  őrparancsnok  "került
lapátra",  állítólag  azért,  mert  "Gyuri bácsit" nem engedte be a börtönbe
szolgálati  ideje  alatt. Aztán egyszer csak a parancsnok műszaki helyettese
élvezhette  a  nyugdíjasélet örömeit, pedig memóriája még jó volt. Túl jó. A
szóbeszéd szerint az ő esete sem volt független Zemplényi látogatásaitól.

   Majd  fordult  a  kocka.  V.  Ferenc  ezredes,  a fegyintézet parancsnoka
következett.  Hivatali  hatalommal  való  visszaélés  miatt  lefokozták,  és
fegyelmivel elbocsátották a testülettől.

   Zemplényit azóta is hiába várják vissza a börtönbe.
                                                            Cs. Csala Károly
Google
 
Web iqdepo.hu
    © Copyright 1996-2019
    iqdepo / intelligence quotient designing power - digitális kultúrmisszió 1996 óta
    All rights reserved. Minden jog fenntartva. | xhtml, css, 508
internetes partnerünk:
Netmester
netmester a holnaptervező