Békés Megyei Hírlap, 1992. 10. 12.
"Zemplényi György csak az újságírók szerint homoszexuális."
Széchy Tamás furcsa vallomása
Az elmúlt két hónap során megannyi cikk jelent meg Zemplényi Györgyről, a
sokáig csak Gyuri bácsiként emlegetett úszószövetségi elnökről. A
nagyhatalmú menedzser a sikeres olimpiai szerepléssel egy időben tűnt el,
illetve szerepelt le. Azóta mindenféle mendemonda kering róla. Ki itt látta,
ki ott, felröppent a hír: Mexikóban bujkál; Dél-Afrikába menekült,: lefogta
a New York-i rendőrség. Egy biztos, a fél világ keresi, az Interpool körözi,
de élő ember még nem látta augusztus közepe óta. Légalábbis olyan nem, aki
vallomást is tett volna. Hogy hová tűnt, ki tudja? Véleményeket azonban
mindenki formál róla.
Korábbi tevékenységéről, esetleg hollétéről. Az alábbi rendhagyó írást -
amelyben a hazai úszósport legnagyobb egyénisége, a mágus, azaz Széchy Tamás
mesteredző szólal meg - a Pesti Riport közölte; de alighanem megyénkben is
érdeklődésre tarthat számot.
Csak akkor vagyok hajlandó nyilatkozni, ha megígéri, hogy az igazsághoz
hűen írja le a történteket.
- Természetesen megígérem, és megkérdem: milyen a közérzete mostanában
Széchy Tamásnak?
- Ilyen olimpiai szereplést követően? Remek!
- Igen, de az olimpia után történt egy és más, fogalmazzunk úgy: alaposan
meghurcolták a magyar úszósportot.
- Nem igaz, hogy a sportágunkat meghurcolták. Legfeljebb becsapták.
Pontosabban: pénzügyileg átráztak bennünket. Még precízebben: a sok nagy
ember által ajánlott Zemplényi nevű menedzser a szövetség számlájáról
mintegy 35 millió forintot sikkasztott! Igaz, napjaink formálódó
társadalmának anarchiájába, törvénytelenségeibe mindez belefér, hiszen
egyelőre sajnos tömegével nyüzsögnek közöttünk a hozzá hasonló alakok.
- Az ember csak kapkodja a fejét az ilyen horribilis összegek hallatán.
- Ne vicceljen! Ez nem pénz ahhoz viszonyítva, amit egyesek Zemplényi
számlájára írnak! A legóvatosabb becslések szerint másfél és kétmilliárd
között van az az összeg, aminek az elsikkasztása a lelkén szárad. A kevésbé
óvatosak pedig azt állítják, hogy ez a szám elérheti akár a húszmilliárdot
is!
- Jól értettem? Milliárdokat? Hihetetlen! Egyébként, miről beszélgetett
tanítványaival az olimpia utáni első edzés előtt?
- Nagy dumapartira nem kerítettünk sort, de letámadtam őket, hogy
mennyire meghíztak. Természetesen dicséretet is kaptak, hogy milyen szépen
lebarnultak a nyáron.
"Nem volt az úszószövetség menedzsere"
- Féfreértett. Engem az érdekel, mit mondott Czenének, Darnyinak, és
miről diskuráltak Rózsával?
- Ha arra gondol, hogy a parlamenti fogadásra nem jöttek el, akkor
elmondom, ezt az ügyet már jóval korábban tisztáztuk. Egyértelműen kiderült,
hogy nem kaptak meghívót. Azt csak mellesleg jegyzem meg: én sem. Szóltam
nekik, kérjenek egy időpontot a legnagyobb közjogi méltóságoktól, jelenjenek
meg a Parlamentben, hogy utólag átvehessék az őket megillető kitüntetéseket.
Erre sor került, és természetesen bocsánatot is kérnek, hogy rajtuk
kívülálló okok miatt nem tudtak a többiekkel együtt ott lenni a fogadáson.
- Hogyan viszonyultak az úszók a Zemplényi-ügyhöz? Gondolom, a történtek
alaposan megviselték őket.
- Miért? Nem volt sok közük Zemplényihez, ő nem élt az úszók között.
Menedzser volt, aki egyéni szerződéseket kötött az egyes versenyzőkkel.
Tehát ilyen megközelítésben ő sohasem volt az úszószövetség menedzsere.
- Rózsa Norberthez is csak menedzseri kapcsolat fűzte?
- Erre egy kis történettel válaszolok. Valamelyik lap nagy titokzatosan
azt írta az olimpiát követően: Zemplényi az egyik úszóval Mauritius
szigetére ment, hogy ott megtartsák az esküvőjüket. Mi alaposan
meghökkentünk, és találgattunk: kivel utazhatott? Egerszegivel, esetleg
Szabó Tündével, netán Csépe Gabival? Aztán rájöttünk, hogy ez több okból sem
stimmel. Először is ott már korábban járt, és nem rendezte a számláit,
másodszor arrafelé csupán a mohamedán vallás követőit adják össze. És még
annyit: Rózsa nagyszerűen megvan Ágival, akivel hosszabb ideje együtt él.
- Már elnézést kérek, de Rózsát azzal gyanusították, hogy pénzért
igyekezett Zemplényi kedvében járni.
- Nem rossz! De én csak annyit mondok, hogy a pénzt Rózsa adta, és éppen
őt könnyítette meg Zemplényi 17 millió forinttal. Most miért néz így rám?
- Erről még nem hallottam.
- Hát persze, hogy nem. Az újságokban csak az jelenhet meg, amit az
újságírók le akarnak írni. Én már korábban elmondtam, amit a lányoktól
hallottam, de az nem került a lapokba: Rózsa egy igazi bikatípus! De
megmondom őszintén: Zemplényiről is csak a tollforgatók kezdték terjeszteni,
hogy homokos. Ráadásul csak most, hogy nyoma veszett. Korábban mindenki csak
szerette és tisztelte, és senki sem gyanúsította őt homoszexualitással.
Pedig bizalmas, kimondottan jó kapcsolatban volt a legmagasabb szintű
sportvezetőkkel, az igazán nem szívbajos újságírókkal. Ennyi embert nem
lehet hosszú időn keresztül félrevezetni. Ha pedig mégis tudtak ferde
hajlamairól, miért hallgattak eddig? Legalább valaki felemelte volna a
telefont, s szólt volna: gyerekek, vigyázzatok a Zemplényivel!
- Tehát kerek perec kijelenthetjük: minden híresztelés aljas rágalom,
Zemplényi nem homoszexuális?
- Én nem tudom. De nem tudom azt sem, hogyan lehet ezt megvizsgálni.
Tököl nem igaz!
- És a fiatalkorúak tököli börtöne? Csak úgy, minden ellenszolgáltatás
nélkül vitte oda milliókért az ajándékot, és hozta ki a neki tetsző
srácokat?
- Az ajándékosztás még nem bizonyíték egy ilyen súlyos vádra. Sőt, egy jó
pont Zemplényinek, hogy ennyire gavallér volt a társadalom perifériájára
szorult fiatalokkal, az elesettekkel, akik között nem is egy a börtönben
született. Beteg elme, amely azt állítja, hogy azért vitt félmillióért
alkalmanként egy teherautónyi ajándékot, hogy aztán kiválasszon magának
néhány fiatalembert. Nem akarom őket megbántani, de nem tudom elképzelni,
hogy azok az ápolatlan, gondozatlan gyerekek bármilyen szexuális
gerjedelemnek is a tárgyai lehettek volna. Kérem szépen, annyi pénzért
Zemplényi a legelegánsabb selyemfiút is megkaphatta volna.
- Gondolom, valaki csak megkérdezte azokat, akiket kihozott a börtönből.
Ők mit mondtak?
- Tudomásom szerint senki sem állította, hogy szexuális kapcsolatba
került volna Zemplényivel.
- Ha én ezt most leírom, kiröhög a fél világ, amiért beveszem a
maszlagot! Magyarországon ugyanis axióma, hogy Zemplényi buzi volt.
- Nézze, én akkor sem tudok mást mondani. Most viszont én teszek fel
kérdést: hogyan fordulhat elő, hogy a mindentudó újságírók eddig még nem
keresték fel Zemplényi bátyját, egykori feleségét vagy Verebes Jóskát, akit
az MTK-val együtt hat éven keresztül menedzselt. És gondolják, hogy ha a
dörzsölt és szókimondó Verebes valami gyanúsat észlel, akkor nem hív fel
engem, hogy Tamás, vigyázz azzal a fickóval! Vagy itt vannak Polgárék, a
sakkozó család, akikkel ki tudja, milyen régi barátság köt össze. Ők sem
figyelmeztettek. Amiről pedig nem szólnak, az nincs. Nem létezik. Való igaz,
egy pletyka hozzám is eljutott. Amikor már többször hallottam, hogy
Barcelonában Rózsa Zemplényivel töltötte az éjszakáit, hát reggel diszkréten
benéztem hozzájuk. Egyértelműen kiderült, mindketten a saját szobájukban, a
saját ágyukban aludtak.
Mindenkit behálózott
- Ezek szerint az sem igaz, hogy Zemplényi lakást és kocsit ajándékozott
Rózsának?
- Rózsa Norbert kétszohás lakását még az Újpesti Dózsától kapta, majd
minőségi csereként a Belügyminisztérium egy háromszobás szolgálatit
biztosított a számára a Dráva utcában. Bármikor leellenőrizhető, hogy az nem
is a saját tulajdona.
- És a sárga Honda?
- Rózsa kocsija volt.
- És mit keres most a Komjádi melletti üzletben?
- Zemplényi azzal a trükkel csalta ki tőle, hogy kap helyette egy jobb
Audit. A Hondát elvette Rózsától, eladta, és bérelt egy nullkilométeres
Audit. Ezt ajándék gyanánt átadta Rózsának, amit az autókölcsönző az
olimpiát követően természetesen azonnal visszakért. Így aztán Rózsának most
se Hondája, se Audija nincs. De ne gondolja, hogy Rózsa az egyetlen, akit
lóvá tett. Nem akarok most neveket felsorolni, de iszonyatos összegeket
vágott zsebre fűtől-fától. És mindenki hitt neki, bízott benne.
- Széchy Tamás is?
- Mondom, hogy mindenki. Akit én a világ legnagyobb zsiványának
tartottam, annak is tízmilliói bánják. Zemplényi egy fantasztikus fickó
volt, ha találkozott volna vele, ön is bedőlt volna neki. Ellenállhatatlanul
zseniális, tökéletes érvrendszerrel és vitakészséggel, határozott
fellépéssel. Szóval egy igazi intellektuális szélhámos.
Talán már nem is él
- Mint Osztap Bender, a nagy kombinátor.
- Talán még rajta is túltett, hiszen Osztap Bender csak egy kolhozt, egy
falut fosztogatott, Zemplényi viszont a fél világot lóvá tette, mindenkiből
komplett hülyét csinált.
- Számos verzió látott már napvilágot Zemplényi feltételezhető bujkálási
helyéről. Ön szerint hol lehet?
- A túlvilágon!
- Talán öngyilkos lett, mert rájött, hogy szorul a hurok, vége kisded
játékainak?
- Nem! Én másra gyanakszom. Aki ismerte, annak feltűnhetett, milyen
különösen kezelte a pénzt. Óriási összegeket tartott magánál itthon és
külföldün egyaránt, sőt, minden titkolózás nélkül pakolta kötetszám a százas
címletű dollárokat is. Barcelonában mintegy hatszázezer dollárt vett fel egy
bankból. Na már most, ha ehhez hozzáteszem, hogy az olimpia alkalmával
nemcsak a világ legjobb sportolói, hanem a gengsztervilág krémje is
találkozót adott egymásnak...
- És a testőrei?
- Szerintem ott követett el nagy hibát, hogy már korábban gondosan
hazaküldte őket. Hivatalos helyen hallottam nem hivatalosan, hogy óriási
összegeket mosott tisztára. Azt már megint én tészem hozzá: megbízói esetleg
éppen ott, Barcelonában láthatták elérkezettnek az időt, hogy
megszabaduljanak tőte. Ki tudja, hol lehet most? A tenger mélyén? Betonba
öntve?
Gordon István