Dimenzió #11

eLeVeN

(irodalom, gazdaság, számitástechnika, filozófia)

Legnépszerűbb számunk

[#24] Kapcsolat - kezdő és gyakorló szeretőknek -


Legnépszerűbb cikkünk

[#24] Szerelmes versek

                                                      Mai Nap, 1992. 09. 02.

                     Zemplényi otthon van a rács mögött

   Zemplényi  György  ex-igazgató, exmenedzser, exelnök honi tevékenységének
egy  újabb  fejezetét  mesélte  el  egy  -  a nevét érthető okokból titokban
tartani   kívánó   -,  a  tököli  börtönben  dolgozó  beosztott.  Az  általa
elmondottaknak  egyes  részletei  szinte  hihetetlenek, de semmi okunk sincs
kételkedni azok valódiságában. Íme a monológ.

   Zémplényi  úr  - illetve hát ahogyan nekünk, a börtön alkalmazottainak is
hívnunk  kellett,  Gyuri  bácsi - jó egy éve igen gyakran visszatérő vendége
volt  a  tököli  börtönnek. Olyan vendég, aki soha nem jött üres kézzel: hol
háromszáz  kiló  téliszalámival,  hol ötven öltönnyel, hol sok láda üdítővel
felpakolva  érkezett  a Jaguárja vagy a BMW-je. Az ételeket és az italokat a
rabok  között osztotta ki, de tavaly karácsonykor például az őrök és nevelők
is  kaptak egy-egy doboz sört. Mindemellett egymillió forintért csináltatott
a  börtönnek  parabolaantennát,  úgyhogy  nyugodtan  elmondhatom:  nem  volt
kicsinyes ember.

   Ráadásul  az  érzelmekre  is  tutdott  hatni:  az olimpia előtt elhozta a
börtönbe   a   legjobb   úszókat,   akik  nevében  kijelentette,  hogy  azok
Barcelonában az elítéltekért is küzdenek majd.

   Talán  mindezek  fejében,  talán  más  okok miatt, de tény, hogy teljesen
szabadon   közlekedhetett,   bárhova   bemehetett  kíséret  nélkül.  Egyszer
neveléstudományi  ismereteit  is  megosztotta velünk: július elején előadást
tartott  a  börtön  alkalmazottainak...  Igaz,  furcsa  módon; noha mindenki
ismerte,   Kovács   Györgyként  mutatkozott  be,  és  a  parancsnokhelyettes
jelenlétében  közölte  az  őrökkel és a nevelőkkel szembeni elvárásait. Ezek
után  talán  nem  is  meglepő,  hogy Zemplényi úr különösebb nehézség nélkül
váltathatta le az őrparancsnokot, K. századost, mert az nem volt hajlandó őt
Gyuri  bácsinak  hívni. Az is teljesen természetes volt, hogy azt a gyereket
vitte  kimaradásra, amelyiket csak akarta. Neki még azt is megengedték, hogy
a  "különösen  veszélyes"  minősítésű,  egyébként fogdában lévő elítéltek is
vele tölthessenek egy napot.

   Egyébként  érdekes  módon  Zemplényi  úr csak olyan rabokat vitt magával,
akik barna bőrűek voltak. Mielőtt megérkezett, kérte, ügyeljünk rá, hogy jól
megmosakodjanak  a  kiválasztottak, tisztaságuk ne hagyjon kívánnivalót maga
után  -  aztán  vitte  őket  ebédelni,  vacsorázni és még ki tudja hová... A
kedvencei,  F.,  R. és T. gyakran a Béke Szállóban töltötték az éjszakát, de
nem  feledkezett  el  róluk  akkor  sem,  amikor szabadultak. R. elé például
személyesen  Gyuri  bácsi  érkezett  egy Roverral, s szállította a szabadság
felé.

   De szállította a börtön alkalmazottait is - Spanyolországba. A tavalyi út
jól  sikerült  -  fele  költségét  mindenkinek Zemplényi úr állta -, az idei
viszont  elmaradt,  mert  augusztusban  Gyuri bácsinak sürgősen másutt akadt
dolga. Elment, mint a forgószél, mi meg itt maradtunk a kérdéseinkkel: vajon
hogyan  tudta mindezt végigcsinálni egy büntetés-végrehajtási intézetben? De
talán most már végre akad egy illetékes, aki választ ad a kérdésekre...

Nos,  akadt  egy  illetékes,  mégpedig  dr.  Vörös  Ferenc,  a tököli börtön
parancsnoka, akinek véleményét csütörtöki számunkban ismerhetik meg.
                                                                       (ATL)
Google
 
Web iqdepo.hu
    © Copyright 1996-2019
    iqdepo / intelligence quotient designing power - digitális kultúrmisszió 1996 óta
    All rights reserved. Minden jog fenntartva. | xhtml, css, 508
internetes partnerünk:
Netmester
netmester a holnaptervező