Dimenzió #11

eLeVeN

(irodalom, gazdaság, számitástechnika, filozófia)

                                 Kéri János:
                            Egy napom a kórházban

                   Egy nagy sárga épület
                   első emeletén
                   szorongva fekszem
                   az egyes ágyon.

                   Reggel négy óra van,
                   az épület kihalt,
                   a betegek
                   még pihennek.

                   A nővér villanyt kapcsol,
                   az egyik beteg
                   fürdetését kezdi,
                   mert fekvőbeteg.

                   Majd újra csend lesz,
                   elszundítok,
                   de aludni nem tudok,
                   mert újra zajt hallok.

                   Elindul az élet
                   kezdődik a takarítás,
                   a székek elindulnak,
                   az ágyról leszállni nem lehet.

                   Lassan felszárad a kő,
                   elindulok, hogy magamat
                   frissé tegyem,
                   és várjam a nap kezdetét.

                   Gyógyszerosztás,
                   reggeli, majd
                   Infúzió bekötés.
                   Az anyag lassan folyik.

                   A szoba csendes,
                   csak hárman vagyunk,
                   halk zeneszó mellett
                   fekve pihengetek.

                   A vizit után
                   gyorsan megy az idő
                   rövid séta után
                   már ebédhez hívnak.
                   A nap legboldogabb
                   perce következik
                   a beteglátogatás,
                   már nagyon várom.

                   Eljött az idő, nagy volt az öröm
                   Drága feleségem és kislányom
                   siettek hozzám.
                   Az idő hamar eltelt, alig vettük észre
                   és máris vége lett.
                   Még itt voltak, éppen készülődtek,
                   amikor a "morcos" Edina nővér
                   megjelent egy fecskendővel, még
                   fel sem ocsúdtam, amikor már
                   a kezem kérte, hogy vért kell
                   vennie, hát volt is nagy ijedtség.

                   A vénám nem találta, ezért
                   hol ide-hol oda bökdöste a tűt, majd
                   egyszer megindult. Még ki sem
                   tudtam kisérni drága látogatóim,
                   máris jött és pakolást rakott rám.
                   A nyakamon van, így ülni kell 1 órát,
                   majd leveszi, és még ki sem fújom
                   magam, a vacsorához szólítanak.
                   A vacsora után 8 órakor még vért
                   vesznek, és az esti gyógyszerosztás
                   után lassan pihenőre térek.

                       Dunaújváros, 1995. április 29.
Google
 
Web iqdepo.hu
    © Copyright 1996-2024
    iqdepo / intelligence quotient designing power - digitális kultúrmisszió 1996 óta
    All rights reserved. Minden jog fenntartva.