Tábori Zsuzsanna:
Augusztus 20.
Csöndesen mély volt az este,
Az este, mely Öt kereste
Kergette már völgyön és hegyen,
Átgázolva millió bűnös éjjelen
Már lenyugvóban int a nap álmosan
Azt súgja, menj nyugodni Te is,
Mert alszik már minden puha madárdal
S minden dalban egy-egy gyertyaláng.
Mégis ült, oly vágyban egyedül
Mely minden csókra mézet hint
Mely minden naivságra józanul felel
Hiszen úgy hitte megtalálta, akit keresett.
Úgy hitte, hogy szerette
Hogy nem sodorja szél sem messzire
Nem, nem feledi soha már
A napot, mely csókkal lehelte arcát.
De közel, itt a fájó perc
Ki nem ismeri a bízó szív szavait
Nem hallja a felsikoltó fájdalmat
Mely int, hogy menj tovább...
1995. augusztus 29.
Dimenziók
- #1 - Itt és most (Értekezés a térről és időről)
- #2 - Világ(egyetem)
- #3 - A jövő (Technikai jövő)
- #4 - Internet
- #5 - Matematikai mikroszkópok: A fraktálok
- #6 - Átutazóban a földön
- #7 - A sokoldalú ember - Szárnyaljon a képzeleted!
- #8 - Érdekességek a nők történetéből
- #9 - Nevelésügy az anekdoták tükrében
- #10 - Álmodozók - Irodalmi antológia
- #11 - eLeVeN
- #12 - Mozaikok a nevelés történetéből
- #13 - Achilles Dent - a gondolkodó ember
- #14 - Y-akták - Tele Fiction Magazin
- #15 - Kábulatban
- #16 - Gyer(MEK)kor (Magyar Elektronikus Könyvtár)
- #17 - Antigravitációban
- #18 - Nem iskolás fokon...
- #19 - Gyermekszemlélet
- #20 - Csillagnézők
- #21 - Magyar nők a dualizmus korában
- #22 - MeGiNT eLeVeN
- #23 - Valahol kinn az űrben...
- #24 - Kapcsolat - kezdő és gyakorló szeretőknek -
- #25 - Az örökkévalóság pillanatai
- #26 - Gitta írásai - Kaderják Gitta
- #27 - Hó hull sóhajomra (Don-kanyar - Elveszve a végtelenben)
- #28 - Túl a horizonton - Egyedül vagyunk?