Dimenzió #11

eLeVeN

(irodalom, gazdaság, számitástechnika, filozófia)

Legnépszerűbb számunk

[#24] Kapcsolat - kezdő és gyakorló szeretőknek -


Legnépszerűbb cikkünk

[#24] Szerelmes versek

                            Dr. Sebestyén György
                            ()
       Eötvös Loránd Tudományegyetem Könyvtár és Informatikai Tanszék
                (http://www.oszk.hu/kiadvany/iras/11sgy.html)
          Írás tegnap és holnap, I. évf. 1. sz., (1997. augusztus)

           A GUTENBERG-GALAXIS ÉS A DIGITÁLIS KULTÚRA SZINTÉZISE:
                    (Az elektronikus-virtuális könyvtár)

      1. A digitális kultúra helye az írásos kommunikáció történetében

   A   digitális  kultúra  elnevezést  többen  vitatják,  egyeseknek  ez  az
elnevezés  nem  tűnik  a  legtökéletesebb  elnevezésnek. Az elnevezés körüli
vitába nem nagyon érdemes belemenni, hiszen azt senki sem vitathatja, hogy a
kulturális  értékek  modern  elektronikus információ-hordozókra vitele, azaz
digitalizálása  olyan  parancs  és  olyan  szükségszerűség, amelyet az egész
emberi  társadalom  fejlődése diktál. Ezt a globális fejlődési tendenciát az
információs   társadalom  [1]  néven  szokás  meghatározni.  Az  információs
társadalom  fogalma  azon  túl,  hogy  teljesen  áthatotta  a  tudományos és
politikai  gondolkodásmódot,  ma már szervesen hozzá tartozik mindennapjaink
életéhez  és folyamatosan épül bele a jelen kor történelmébe. A sokat citált
információs  társadalom  tehát  korántsem üres szólam. Mi sem bizonyítja ezt
ékesszólóbban,   mint   az  a  tény,  hogy  Bangemann-jelentés  ajánlásainak
megfelelően  az  Európa  Tanács  a  Korfun  elfogadott Európa az információs
társadalom  útján  program  alapján  felállította  az Információs Társadalom
Fórumát. [2] A Fórum jelentőségét támasztja alá, hogy titkársága Brüsszelben
működik, a különböző munkacsoportokban dolgozó 124 szakértőt az Európai Unió
tagországai  delegálták,  és  a  Fórum  az információs társadalom építésével
foglalkozó éves beszámolóját az Európai Bizottság elé terjeszti.

   Mi   volt   az   az   út,  amely  elvezetett  az  információs  társadalom
kialakulásáig?  Milyen  szerepet  játszanak  ebben  az írásbeli kommunikáció
különböző   eszközrendszerei?   Anélkül,   hogy   részletesebb   könyv-   és
könyvtörténeti   elemzésekbe  kezdenénk,  mindenképpen  utalni  kell  néhány
alapvető  forradalmi  változásra,  amelyek  nélkül  lehetetlen  megragadni a
digitális kultúra és az információs társadalom lényegét.

   Az   írás   feltalálása   óta   -  amely  egyébként  az  emberiség  egyik
legforradalmibb  találmánya volt - három további olyan meghatározó változást
lehet  számon  tartani, amelyek alapvetően és maradandóan forradalmasították
az írásbeli kommunikáció hatékonyságát.

   Az  első  ilyen  forradalom  volt a fonetikus értéket hordozó alfabetikus
írás   feltalálása,   amely   feláldozva  az  írásjelek  analóg  szemantikai
tartalmát,  egyszer s mindenkorra két külön rendszerré alakította a szöveget
és  a  tartalmat.  [3]  Az  alfabetikus írás kezdetei az i.e. XIII. századra
tehetők, és ez az írásmód van használatban mind a mai napig!

   A második nagy forradalom időpontját 1440 körülre teszik, amikor Johannes
Gensfleisch   Gutenberg   mainzi  aranyműves  feltalálta  a  sokszorosításra
alkalmas  könyvnyomtatást.  A  nyomtatás  a  szöveget  hordozó  dokumentumot
bontotta  szét  két  külön  rendszerré,  egyrészt  az  eredeti alkotás során
elkészített   egy   példányban   lévő   kéziratra,   másrészt  a  társadalmi
fogyasztásra   előállított  tömegtermékre.  A  Gutenberg-galaxis  több  mint
félévezrede  létezik,  és az ezt alkotó írásbeli kommunikációs tevékenységek
napjainkban is általánosan használatosak és teljes sikernek örvendenek.

   Az írásbeliség harmadik nagy forradalma korunkban játszódik le, és a bele
tartozó  jelenségek  kissé leegyszerűsítve az elektronikus írásbeliség néven
foglalhatók össze. Ennek a legújabb, harmadik forradalomnak nem olyan könnyű
megvonni  a  mérlegét, mint az előző kettőnek, hiszen még javában zajlik, és
így  még  a  legrövidebb  történelmi  visszatekintésre  sincs módunk. Hatása
azonban  máris  egyértelmű,  hiszen  alapjaiban  változtatja meg az írásbeli
kommunikáció  minden  lényeges  struktúráját és rendszerét, anélkül azonban,
hogy   lerombolná   vagy  akár  csak  csorbítaná  az  előző  két  forradalom
vívmányait.

   Az  írásbeli  kommunikációs  eszközrendszer elektronikus forradalma tehát
az,   amely  elvezet  a  digitális  kultúra  és  az  információs  társadalom
kialakulásához.  Hogyan működik ez az elektronizált eszközrendszer, melyek a
legfontosabb elemei és jellemzői?


             2. A digitális kultúra technológiai eszközrendszere
                          az írásbeliség területén

   Nos,  elsőként  az elektronikus kiadványszerkesztést kell megvizsgálnunk,
hiszen   mint  ahogyan  a  mainzi  aranyműves  által  1440  körül  feltalált
könyvnyomtatás  vált  a  Gutenberg-galaxis  alapjává,  úgy  az  elektronikus
szövegszerkesztés tekinthető a mai digitalizáció legfontosabb pillérének.

   Az elektronikus kiadványszerkesztés, vagy angol betűszavával kifejezve, a
DTP  (Desk  Top  Publishing)  már  évek  óta  annyira  elterjedt,  hogy  nem
hiányozhat   még   egyetlen   normálisan   működő  intézmény  vagy  vállalat
titkárságáról  sem.  Az  írásos  kommunikációt  tanulmányozó  kutató számára
azonban  a  DTP  vonatkozásában  az  a  legizgalmasabb kérdés, hogy ez az új
eszközrendszer  a  digitális  kultúra kezdetén valóban ugyanazt a jelenséget
hozza-e   létre,   mint  a  könyvnyomtatás  tette  ezt  a  Gutenberg-galaxis
megszületésekor?

   Miről  is  van  itt  szó?  Nos,  a DTP szószerinti fordításban "íróasztal
lapjáról  vagy  tetejéről  történő  publikálást"  jelent. Minden íróasztalon
elfér  egy  PC  és egy nyomtató, amelyek egy szöveg- vagy kiadványszerkesztő
program   segítségével  ezt  az  egyetlen  íróasztallapot  pillanatok  alatt
átalakítják  szerkesztő  vagy  fordító  irodává,  kiadói  hivatallá, nyomdai
műhellyé. A DTP felhasználója tehát a digitális kultúra korszakának kezdetén
ugyanúgy  lehet  egyszemélyben szerző, szerkesztő, lektor, tipográfus, kiadó
és  nyomdász,  mint voltak az inkunábulumok szerzői közül sokan a Gutenberg-
galaxis hajnalán.

   Talán   nem  túlzás  kijelenteni,  hogy  a  DTP  egy  ugyanolyan  mértékű
technológiai  forradalmat  jelent,  mint  Gutenberg  idején a könyvnyomtatás
feltalálása.  Az  írásbeliségnek  ez a két nagy forradalma egyaránt a kiadói
termelékenység  növekedésének  és a társadalom demokratizálódásának irányába
hatott.

   A  fentieknek  tudható  be  tehát  az,  hogy  habár a DTP bármely szerzőt
sajátmaga  könyvkiadójává  és  nyomdászává tehet, ugyanakkor paradox módon a
DTP  nem  jelent  fenyegetést  a  professzionális  könyvkiadók  számára, sőt
ellenkezőleg,   ez  a  technológia  a  könyvkiadók  soha  nem  látott  ütemű
elszaporodásához vezetett.

   Azt  lehet  tehát  mondani,  hogy a DTP minden vonatkozásban megnövelte a
publikációs  tevékenység  sebességét  volumenét,  mert  egyrészt  a  szerzők
kézirataikat  áttételek nélkül, sokkalta gyorsabban és gondozottabban tudják
előállítani,   mint   az   írógéppel,   másrészt   a   kéziratoknak   ezt  a
robbanásszerűen  megnövekedett  volumenét  a  kiadóknak egy minden eddiginél
nagyobb  kapacitása  és  választéka  tudja  sokszorosítani.  Az angol nyelvű
szlogen,   "Publish   or   Perish!"  (Publikálj  vagy  pusztulj  el!)  tehát
napjainkban sokkalta aktuálisabbnak tűnik, mint valaha.

   Van  a  DTP-nek  egy olyan forradalmi újítása is, amely a legközvetlenebb
összefüggésben  áll  az  elektronikus  könyvtár  problematikájával, és erről
eddig még nem emlékeztünk meg. Habár a Gutenberg-féle nyomtatáshoz hasonlóan
a  DTP  is  a  nyomtatott  végtermék előállítására törekszik, van egy óriási
különbség: az elektronikus publikálás alapját képező elektronikus szöveg már
önmagában  is végtermék! Nem így van ez viszont a Gutenberg-galaxisban, ahol
az  elektronikus  szöveg  szerepét  még  a  nyomóforma tölti be. A szöveget,
képet,  illusztrációt  maradandóan  rögzítő  nyomóforma  nem  végtermék, nem
adható  el  a  könyvesboltokban,  nem  helyezhető  el  a könyvtárakban, csak
kínnal-keservvel  lehet  elolvasni, nem lehet lapozni, sokáig kézben tartani
és  a  róla  való  másolatkészítés  speciális szakértelmet és berendezéseket
követel.

   Ezzel  szemben az elektronikus szöveg akár a képernyőn, akár nyomtatásban
gombnyomásra  azonnal  megjeleníthető,  továbbá  gombnyomásra részeiben vagy
teljes  terjedelmében  le is másolható, emellett az elektronikus információs
hálózatokon  másodperceken  belül  továbbítható  akár  egyik  kontinensről a
másikra is.

   A  DTP  elemzése  során,  mint látjuk, eljutottunk az általa előállítható
elektronikus  szöveg  ismertetéséhez, amely pedig egy sor olyan elektronikus
kommunikációs  eszközhöz  kapcsolódik, amelyeknek összehangolt teljesítménye
alapvető   feltétele  a  digitális  kultúra  és  az  információs  társadalom
kialakításának.

   Az  elektronikus  szöveg  minimális  helyet  foglal el, részét képezve az
elektronikus    korszak    egyik    nagy    vívmányának,    az    információ
miniatürizálásának.  A  tisztán elektronikus tárolási módszerek egyre inkább
kombinálódnak  más  technológiákkal is, ilyen eljárás pl. az optoelektronika
és az optikai tárolók.

   Az   optikai  tárolók  olyan  tárolóeszközök,  amelyekben  az  információ
leolvasása  lézerfénnyel történik. A CD-ROM (Compact Disc Read Only Memory =
csak  olvasható  memóriájú  kompakt  lemez) által tárolt bináris információk
leolvasása  is a fenti módon történik. A CD-ROM lemezek kapacitása hatalmas:
egy  lemez,  amelynek  átmérője  mintegy  12  cm,  kb.  250 000 A/4 oldalnyi
szöveget képes tárolni.

   Végezzünk  egy  kis  kalkulációt  a fenti számadatokkal. Egy CD-ROM lemez
tokjában  tárolva  13.5 cm magas és széles, vastagsága pedig nem éri el az 5
millimétert.  Egy folyóméter raktári polcon tehát minimum 200 db ilyen lemez
fér  el.  A  könyvek  átlagos  magassága  azonban  nem  13.5 cm, hanem ennek
átlagosan  legalább  a  duplája,  így  tehát egy folyóméter polcra nyugodtan
számíthatunk  400  db  CD-ROM  lemezt.  Ez nem kevesebb, mint 200 000 db 500
oldalas  kötetnek felel meg, ami azt is jelenti, hogy egy 2 méter magas és 1
méter széles könyvespolcon kb. két millió 500 oldalas mű helyezhető el ebben
a formában.

   A fenti egyszerű példa után vegyünk egy másik, jól ismert külföldit is. A
hazai  szakirodalom  is  ismerteti  [4]  azt  az  ábrát, amely az 500 lábnál
magasabb  Washington-emlékművet mutatja be, ám ennél is másfélszer magasabb
az  az  oszlop,  amelyet  úgy  kapnánk  meg, hogy egymásra raknánk a MEDLINE
orvostudományi  adatbázis  által  csak  egyetlen-egy  év  alatt feldolgozott
dokumentumokat,  mert  ez esetben az orvostudományi kiadványok olyan magasra
tornyosulnának,  hogy egy kb. 750 láb magas oszlopot alkotnának. Mindezekhez
viszonyítva viszont rendkívül csekélyke, csupán néhány láb magas az a halom,
amelyet  a  fenti  750  lábnyi dokumentum-oszlopot tartalmazó CD-ROM lemezek
egymásra rakásával kapnánk. [*]

----------------------------------------------------------------------------
[*]  Világjelenség  az  is,  hogy  az  országos hatáskörű szakkönyvtárak egy
     tetemes  része  valamely világváros belvárosának, történelmi negyedének
     az  egyik  patinás  műemlék-épületében  működik. Ezeket az épületeket a
     könyvtárak  teljesen  "kinövik", és ezen a helyzeten két alapvető módon
     lehet  segíteni:  vagy  teljesen  új  könyvtárat építenek, vagy pedig a
     szolgáltató  részlegek  a  régi  belvárosi  épületben  maradnak, míg az
     állomány  nagyobb  részét  tároló  raktárakba  költöztetik  ki, amelyek
     rendszerint  valamelyik  külvárosban találhatók. (Magyarországon pl. az
     MTA  Könyvtára  továbbra  is  a  Székház  tőszomszédságában  üzemel, az
     állomány pedig egy, a főváros határain kívül eső depóban található.) Ez
     az  utóbbi  megoldás drasztikus mértékben növeli meg az olvasószolgálat
     és a raktár közötti távolságot, ami előszöris azt vonja maga után, hogy
     a  szolgáltatás  jóval  drágább  lesz,  hiszen  gépkocsin  kell  ki- és
     beszállítani  a  dokumentumokat,  holott eddig ezeket csak egy épületen
     belül   kellett   mozgatni.   A   raktározás   és   az  olvasószolgálat
     eltávolodásának  második következménye az, hogy az olvasó legalább egy,
     de  van  amikor  két  nappal  azután  kapja  meg  a kért művet, hogy az
     olvasótermi  vagy  kölcsönzési kérőlapot leadta! A teljesen új épületbe
     való költözés az ilyen típusú problémákat kiküszöböli, azonban az ilyen
     új  könyvtárak  felépítése hatalmas beruházásba kerül, és vajon szükség
     van-e   ezekre  a  gigantikus,  de  lényegében  véve  papírdokumentumok
     őrzésére  és  szolgáltatására  kialakított könyvtárak létrehozására egy
     olyan  civilizációváltás  és  fordulópont  idején,  amikor a Gutenberg-
     galaxist  minden  kétséget  kizáróan  alapvetően átformálja a digitális
     kultúra.
----------------------------------------------------------------------------

   A  hihetetlen méretű miniatürizálás az optikai lemeztechnológia mellett a
mikroelektronika  fejlődésének  is köszönhető. Korunkban nincs még egy olyan
iparág,  amely  olyan  szédítően  gyors ütemben fejlődne, mint ez a relatíve
fiatal  iparág.  Pl. a mikroprocesszor chipek mérete szinte hónapról hónapra
csökken,   miközben   teljesítményük   ugyanilyen  arányban  nő.  De  még  a
mikroprocesszorok  teljesítménynövekedését  is meghaladja a tároló áramkörök
kapacitásának   bővülése.  Egyes  előrejelzések  szerint  2010-ben  egyetlen
sziliciumchipen  annyi  elemi  tranzisztor  lesz  majd található, mint ahány
elemi neutron helyezkedik el a belőlük felépülő emberi agyban! [5]

   A   feldolgozó-   és  a  tárolókapacitások  szinte  fantasztikusnak  tűnő
teljesítménynövekedése  mellett  ugyanilyen  arányú fejlődés tapasztalható a
távközlési technológiák vonatkozásában is. Ennek a fejlődésnek két fő iránya
van:  egyrészt a kábeles hálózatok, másrészt a mobil rendszerek kategóriája.
A  kábeles hálózatok területén az optoelektronika újabb rekordok megdöntését
teszi  lehetővé a távközlésben. Az optoelektronikai építőelemek össze tudják
kapcsolni  a  villamos  és  az  optikai jeleket, másképpen kifejezve képesek
arra,  hogy  a  fényenergiát  villamos  energiává,  ill. a villamos energiát
fénnyé  konvertálják. Az optoelektronika legfontosabb alkalmazása az optikai
hírközlés,  amely az információkat fényimpulzusok segítségével fényvezetőkön
továbbítja.  A  fényvezetőkkel  dolgozó optikai csatornák vivőfrekvenciája a
híradástechnika  frekvenciatartományát  a jelenleginek a sokszorosára nyitja
meg  (10  Ghz),  és  ez a hatalmas vivőfrekvencia óriási mértékben növeli az
átviteli  kapacitást  is. (A mai fejlettségi szinten pl. egyetlen fényvezető
szál  egyidejűleg 1500 telefonbeszélgetést vagy 30 színes tv-programot képes
továbbítani.)

   A  fentiekből  teljesen  egyértelmű, hogy a fejlődés útja mindenképpen az
elavult    rézvezetős    hálózatoknak   fényvezetőkkel,   ill.   az   analóg
technológiának a digitális technológiával történő lecserélésében áll.

   A második nagy távközlési kategória, a mobil távközlés általánossá válása
(GSM   =   General   System  for  Mobile  Communication)  szintén  maximális
dinamizmussal  fejlődik. Egyes becslések szerint a mobil távközlési eszközök
harmadik  generációjának  megjelenése  az ezredfordulóra fog esni, de még ha
némi  késéssel  is  fognak  megszületni  ezek  az  új  technológiai  csodák,
hatásukat mindenképpen rá fogják nyomni a XXI. század arculatára. A harmadik
generációs  mobil távközlési eszközökkel a világ bármely pontját bármikor el
lehet  majd  érni.  [6]  Kimagasló szerep jut ebben a folyamatban a műholdas
információtovábbításnak is.

De  ha  még  néhány évet, esetleg évtizedet is kell várni arra, hogy a mobil
kommunikáció  teljesen  lefedi a földgolyót, a jelen távközlési rendszere is
nagy  megelégedéssel  tölthet el bennünket. Ha meg van rá a megfelelő akarat
(és  így  a  megfelelő  pénz),  akkor  gyakorlatilag  már ma is igen gyorsan
bármilyen információt el lehet juttatni a föld bármely pontjára.

   A  fentiekben  sorra  vettük  tehát  a digitális technológia fejlődésének
legfőbb  irányait,  amelyek  az  információ  feldolgozásával, tárolásával és
közlésével  kapcsolatos  eszközöket és munkafolyamatokat forradalmasították.
Az  információt  manipuláló  informatika  teljesítménye  olyan  fantasztikus
mértékben  nőtt  és  nő,  hogy  ezt a kapacitást és sebességet a természetes
emberi  érzékszervekkel  és  értelemmel sem követni, sem igazán felfogni nem
lehet.  Szükség van tehát olyan közvetítő mechanizmusok segítségére, amelyek
által  a  hétköznapi  átlagember  számára is nemcsak könnyűvé, de kellemessé
válik  ezeknek  a hatalmas teljesítményű intelligens gépeknek az irányítása.
Erre  a  feladatra elsősorban az egyre felhasználó-barátabbá (user friendly)
váló   interfészek   szolgálnak,   amelyek  közül  a  grafikus  felhasználói
interfésznek  (GUI  =  Graphical  User Interface) meghatározó szerepe van az
ember és a számítógép közötti interaktív kommunikációban.

   A  GUI  technikai  kivitelezését a nagyfelbontású képernyők kifejlesztése
tette  lehetővé.  Rá kell azonban mutatni arra, hogy a grafikus felhasználói
interfész  lényege  korántsem  merül  ki ebben a technológiai újításban, sőt
eredetisége  éppen  abban  áll, hogy a csúcstechnológia adta lehetőségeket a
legtradicionálisabb   megközelítéssel   ötvözi.   Ez   az   állítás  azonnal
kézenfoghatóvá válik, ha felidézzük, mi is a grafikus felhasználói interfész
működési  alapelve?  Nos,  ez  nem  más,  mint  az  ún. "asztallap metafora"
(desktop  metaphore),  amely  szerint  a  számítógép  képernyője egy jó öreg
íróasztalnak  felel meg, amelyen iratok, dossziék és a dossziékat tartalmazó
iratrendezők  találhatók.  Ezekkel  kell  dolgozni,  ezeket kell a megfelelő
helyre  iktatni,  ill.  a  megfelelő  helyről  előkeresni.  Nos, a különböző
iratokat,  dossziékat,  stb.  nemcsak  az  íróasztalon, hanem a képernyőn is
állandóan  mozgatni,  rendezni  kell,  ám  itt  a hagyományos dokumentumokat
gyorsan    változtatható   ablakok   (windows)   és   táblácskák   (widgets)
helyettesítik.  A  lezárt  dokumentumokat a megjelenésükre és a funkciójukra
utaló  képszimbólumok,  az  ikonok  (icons)  jelölik, erre "kattintok rá" az
egérrel  (mouse).  Az  ikonok  szerepéhez  sokban  hasonlít  a  menük (menu)
funkciója,  amelyek  egyébként  valamely  ablakban  jelennek  meg.  A  menük
különböző   választható   funkciók,  eszközök,  paraméterek,  stb.  listáját
kínálják  a  számítógéppel  dolgozó  ember  számára, akinek munkáját nemcsak
könnyebbé, de jóval gyorsabbá és áttekinthetőbbé tudják tenni.

   Talán  nem  túlzás  azt  állítani,  hogy  éppen  a  grafikus felhasználói
interfész az a terület, ahol a virtuális és a valódi világ egyesül, méghozzá
úgy,  hogy végül is a valódi válik egyedüli győztessé. Az ügyes titkárnő pl.
a  különböző  levelek  és iratok halmazai, az akták és irattartók fizikailag
nagyon  is  távol  eső  helyei  között  az  egér,  az  ikonok  és az ablakok
változtatásával  úgy  navigál  és  úgy  manőverezik, hogy néhány másodpercen
belül olyan dokumentumokat ér el vagy kapcsol össze, amelyeknek az irattárak
polcain  vagy  a  dossziékban való manuális kikeresése akár több százszor is
hosszabb időbe kerülne.

   A  grafikus  felhasználói  interfészben tehát már implicite jelen van két
nagy lehetőség: egyrészt egyetlen rendszerbe integrálja a valóságot leképező
(elsősorban  képi)  elemeket  az  írott szöveggel, másrészt pedig biztosítja
azt,  hogy szabadon, "ide-oda ugrálva" lehessen összekapcsolni mindazokat az
információkat,   amelyek   egymással   valamilyen   tematikai  vagy  logikai
kapcsolatban   állnak.  Ezzel  eljutunk  a  multimédia,  a  hipertext  és  a
hipermédia fogalmához.

   Jelenleg  még  mind  a három megoldás elsősorban a referensz irodalomban,
azaz  a  szótárak,  lexikonok  vonatkozásában  terjedt  el,  főleg CD-ROM-on
tárolva.  A  lexikonok  anyagát  a  multimédia  igen  jól  gazdagítja, pl. a
hangszereknek nemcsak a képe látható, de meg lehet hallgatni a hangjukat is.
Más  CD-ROM  referensz  művek  a fentieken túl a tematikai, logikai és egyéb
kapcsolatokat,  illetve az ezekre alapozott kereséseket is biztosítják. Ezek
a   hipertext  és  hipermédia  alkalmazások  is  egyre  jobban  elterjednek.
Egyébként  a  hipertext  fogalmának  a  megközelítését a humor oldaláról úgy
lehet  elvégezni,  hogy  azoknak  találták  ki,  akik képtelenek egy könyvet
szabályosan  az  elejétől  a  végéig  elolvasni.  A hipertextben a különböző
tematikus  és  egyéb kapcsolatok (pl. szerző, korszak, stb.) szerint lehet a
szöveget  bejárni, mert az anyag bizonyos szempontok szerint már eleve össze
van fűzve. Mindezek alapján a hipertext kétségtelenül az egyik igen hatékony
elektronikus  információkereső  rendszer. (Ha az ilyen dokumentum a szövegen
kívül   képi   és  hangzó  információt  is  tartalmaz,  akkor  hipermédiáról
beszélünk).  Mint  láthattuk  tehát  a digitalizálás olyan általánossá vált,
hogy  már  nemcsak  a  dokumentumok  szövegét, de a képi, hangzó és taktilis
információt, valamint még a mozgást is képesek vagyunk digitalizálni.

   A  fenti  vívmányok rendkívül intenzíven és koncentráltan érvényesülnek a
könyvtárak   működésében.   Ez   az  érvényesülés  egy  viszonylag  hosszabb
folyamatot jelent, amelynek megvannak a különböző szakaszai.


             3. A digitális kultúra, az elektronikus írásbeliség
                           és a modern könyvtárügy

   A  digitális kultúra általános elterjedésének egyik alapvető és fő iránya
az  írásbeliség elektronizálása, és ezzel elválaszthatatlan egységet alkot a
modern  könyvtárügy.  Másképpen  fogalmazva  arról van szó, hogy a digitális
kultúra    felépítésének   egyik   alapfeltétele   az   írásbeliség   teljes
elektronizálása,  és  ha  az  írásbeliséget  teljesen elektronizálják, akkor
ennek  ki  kell  terjedni  a  könyvtárak  valamennyi állományára, illetve az
ezeket kezelő összes eszközre és munkafolyamatra is.

   A   fenti  folyamat  már  megindult  és  jelentős  eredmények  születtek.
Ugyanakkor  egyre  világosabban  és konkrétabban rajzolódnak ki a jövendőben
végrehajtandó  feladatok  is.  Át  lehet  tehát  tekinteni  azt  a fejlődési
folyamatot,  amely  a digitális kultúra könyvtári megvalósítását jelenti. Az
alábbiakban ennek a folyamatnak a főbb szakaszait fogjuk ismertetni.


       3.1 Az automatizált könyvtárak (integrált könyvtári rendszerek)

   A Gutenberg-galaxis könyvtári világából az elektronikus könyvtári világba
történő  átmenetet  az automatizált könyvtár képezi, amelynek működtetése az
integrált  könyvtári rendszerek eszközrendszerével történik. Az automatizált
könyvtárban   a   könyvtári   munka   alapvető  műveletei  és  tevékenységei
számítógépesítve  vannak  ugyan,  de  ez  korántsem jelenti a teljes mértékű
elektronizációt.  Ez  jól  tükröződik a felhasználó számára legértékesebb és
legmegfoghatóbb  részekben, nevezetesen a katalógusban és az állományban. Az
automatizált  könyvtár  katalógusa  is számítógépesített, ez az OPAC (Online
Public  Access  Catalogue  =  online nyilvános hozzáférésű katalógus) modul,
amelynek   legfontosabb   feladata  az,  hogy  minél  teljesebb  információt
szolgáltasson   a   helyi   könyvtári   állományokról.  Az  OPAC  egyedei  a
számítógépes  információs  hálózatok, pl. az Internet segítségével akár több
tízezer  kilométer  távolságból,  rendszerint éjjel-nappal is lekérdezhetők.
Ezekhez   azonban  rendszerint  egy  hagyományos,  túlnyomórészt  nyomtatott
könyvekből  és folyóiratokból álló állomány tartozik, amely még a Gutenberg-
galaxis világát tükrözi. Az automatizált könyvtárban csak a szekunder szintű
bibliográfiai  információk  elektronikusak, ami azt is jelenti, hogy az OPAC
és a leírt dokumentumok egymástól fizikailag távol vannak.

   Az  OPAC és a leírt dokumentumok közötti fizikai távolságot nyilvánvalóan
csak a könyvtári állományok teljes digitalizációja fogja felszámolni. Nagyos
sok  helyen  azonban  még  OPAC  sincsen,  vagy ennek kiépítésénél tartanak.
Nemcsak  az  új gyarapodásokat kell az OPAC-ba bevinni, de ami rendszerint a
jóval  nagyobb  feladat  az  az,  hogy  a  teljes  régi  cédulakatalógusokat
elektronizálni  kell,  vagyis  be  kell  vinni  a  számítógépbe.  Ez  a nagy
vállalkozás    az    úgynevezett   retrospektív   konverzió   (retrospective
conversion). [7]

   Nyugodtan  ki  lehet  jelenteni,  hogy  a  jövő  hatalmas elektronikus és
virtuális  világkönyvtárának  a  kiépítése éppen a retrospektív konverzióval
kezdődik.  Világszerte  gigászi  és  egyre jobban összehangolt erőfeszítések
folynak  tehát  arra,  hogy  a retrospektív konverzió teljesen univerzálissá
váljon,  ez  pedig  csak  úgy  érhető  el,  ha  az  egyes  OPAC-ok egymással
kompatibilisek  lévén  egy  teljesen  szabványosított,  egységes  rendszerbe
integrálódnak.

   Ennek  a  világméretű,  korszakalkotó  vállalkozásnak az élén áll az OCLC
(Online  Computer  Library  Center,  Inc.  =  online  számítógépes könyvtári
központ),    amely    1976   óta   foglalkozik   a   könyvtári   katalógusok
számítógépesítésével   és  e  húsz  év  alatt  több  mint  70  millió  tétel
retrospektív  konverzióját  végezte  el.  Az OCLC szolgáltatásainak lényege,
hogy  igyekezett  és  igyekszik  a  fejlett világ dokumentumtermésének minél
nagyobb hányadát elektronikus formában katalogizálni. Így jött létre az OCLC
világhírű  adatbázisa,  amely  1996  elején mintegy 30 millió MARC-formátumú
rekordot  tartalmazott.  Ehhez  az adatállományhoz több mint 17 000 könyvtár
katalógusát  kellett elektronizálni. Az OCLC ügyfeleinek online vagy offline
hozzáférést biztosít adatbázisához, akik legtöbb esetben egyszerűen letöltik
az  OCLC  kész  rekordjait.  Világméretekben biztosítható tehát a párhuzamos
vagy ismételt feldolgozás kiküszöbölése, a szabványosított és egységes módon
elvégzett címleírás, és az ezekkel járó költségmegtakarítás.

   Nagy  dolog minden egyes helyi könyvtári állomány OPAC-ra vitele, azonban
ez  csak  az első lépés. Mint erre már fentebb is rámutattunk, az OPAC-oknak
egyetlen   világméretű   bibliográfiai  számbavételi  rendszerbe  kell  majd
integrálódni.  Ezen  az  úton  a  kezdeti  szakaszt  az  úgynevezett osztott
katalógusok  (shared  catalogues) jelentik, amelyek több egymással kooperáló
könyvtár  közös  katalógusaként  jönnek létre. A fejlődés azonban az osztott
katalógusoknál  is  szélesebb  együttműködési  formákat követel meg, amelyek
nyilvánvalóan csak a hálózati eszközök optimális kihasználásával teremthetők
meg.

   Ezt  a  hálózati  OPAC-integrációt  nem  kisebb nemzetközi és kormányközi
szervezet, mint az Európai Bizottság is felismerte, sőt konkrét intézkedései
közé  is  bevette.  Az Európai Bizottság könyvtári programjában szereplő ONE
(OPAC  Network  in  Europe  = OPAC hálózat Európában) elnevezésű projekt azt
kívánja   megvalósítani,   hogy   a   szabványcsomagok  bevezetésével  és  a
telekommunikációs  hálózatok  még  nagyobb  fokú  integrációja  segítségével
összekapcsolhatóvá teszik Európa könyvtári katalógusait. [8]

   Az  automatizált  könyvtárak  tehát  máris szervesen tudnak kapcsolódni a
hálózatokhoz,  ezek  közül kétségtelenül a legfrekventáltabb és legismertebb
az Internet.


       3.2. Az Internet és a modern könyvtári információ szolgáltatás

   Az   INTERNET  vagy  másik  nevén  információs  autósztráda  (information
superhighway),  amelynek  leggyakrabban hallott, sommás de bizonyos mértékig
találó  definíciója  az,  hogy  "a  hálózatok hálózata", két óriási előnnyel
rendelkezik.   Egyrészt   szabványai,   protokolljai   egyszerűek,   könnyen
elsajátíthatóak  és ugyanakkor rendkívül hatékonyak. Érdekes rámutatni, hogy
egy  olyan  hatalmas  cég  is,  mint  a  Microsoft,  azonnal  felismerte  az
Internetnek  ezeket  a  meghatározó előnyeit, és sietve beépítette a Windows
95-be, amelyet azután "egygombos Internetként" is reklámoznak, hangsúlyozva,
hogy   a   Windows   95   is   tartalmaz   olyan  nélkülözhetetlen  hálózati
komponenseket,  mint pl. a telnet, vagy az ftp vagy a TCI/IP. Az egységes és
jól használható szabványoknak köszönhetően tehát nem véletlen, hogy az egész
világon   rohamosan   elterjedt  az  Internet  használata.  Ez  a  rendkívül
széleskörű  használat  jól illusztrálható azzal, hogy az 1996. évi becslések
szerint az Internet akár négy millió olyan hostot képes összekötni, amelynek
mindegyike  képes  bárhol  kiszolgálni  egy-két millió felhasználót is. Ha a
jelenlegi  fejlődés  továbbra  is ilyen dinamikus ütemben folytatódik, akkor
elvileg  elképzelhető,  hogy  a 2003. évre akár a föld valamennyi lakóját rá
lehet  kapcsolni az Internetre. Az információs autósztráda másik nagy előnye
az,  hogy  a figyelmesen vezetők valóban hatékony információs eszközökhöz és
értékes  információ  forrásokhoz  juthatnak el. [9] Távlati perspektívájában
pedig  azért kell megkülönböztetett figyelmet szentelni az Internetnek, mert
biztosra  vehető,  hogy a jövő században mind a munkahelyeket, mind pedig az
otthonokat  egy  rendkívül  gyors,  fejlett és sokoldalú információs hálózat
fogja  összekötni,  amelyhez  egy  hallatlanul gazdag és színes virtuális és
multimédia  világ  fog csatlakozni, az interaktív kommunikáció legfejlettebb
technikáival   megerősítve.   Ezt  a  világot  vetíti  előre  pl.  az,  hogy
gyakorlatilag    már   legtöbb   világvárosban   működnek   az   úgynevezett
kiberkávéházak  (cybercafé).  Egy  bostoni  kiberkávéház  pl. nem csak Dante
Isteni  Színjáték  című  művét  képes a World Wide Web hálózaton lehívni, de
prezentálja  hozzá  a  Harvard  egyetemen a témában írott valamennyi doktori
disszertációt is. [10]

   Az  Internet  népszerűségét  nagyban növeli, hogy viszonylag olcsó, sőt a
világ  nagyon sok régiójában az akadémiai vonatkozásokban teljesen ingyenes.
Az  Internet ingyenességét azonban nem szabad összekeverni a rajta keresztül
(is)  elérhető,  garantáltan  valódi  értékkel rendelkező információforrások
ingyenességével.    A    minőségi    adatbázisok   információit   forgalmazó
szolgáltatóközpontok  rendkívül magas színvonalú szolgáltatásokat nyújtanak,
azonban  ezért  megfelelő  árat  is  kell  fizetni.  Ezek  a  szolgáltatások
jellegüknél  fogva  mások,  mint  akár  az  Internet,  akár  az automatizált
könyvtár   szolgáltatásai,   ezért   mindenképpen   részletesen  kell  velük
foglalkozni.


      3.3. Az adatbázis-előállító cégek és a nagy szolgáltatóközpontok

   Az  adatbázis-előállító  cégek  (akik  sok  esetben  a  "régi  szép idők"
nyomtatott  referáló  lapjainak  a  folytatói  az  elektronikus  korszakban)
egyetlen  szakterület szakirodalmát dolgozzák fel, és többnyire nincs akkora
tőkéjük   és   kapacitásuk,   hogy   termékeiket  önállóan  értékesítsék  az
információs piacon. Ez utóbbi feladatra vállalkoznak a szolgáltató központok
(hosts),  amelyek  egyszerre  több,  egymástól  esetenként  teljesen  eltérő
tematikájú  adatbázis információit értékesítik. A Knight-Ridder Information,
Inc.  pl. mintegy négyszáz adatbázis termékeit szolgáltatja. A Knight-Ridder
és  más  nagy  szolgáltatóközpontok  kettős  funkciót  töltenek  be, amelyek
hasonlíthatók  egyrészt  a  nagykereskedőhöz,  aki  áruját  a  közvetlenül a
termelőktől   vásárolja   fel,   másrészt   hasonlíthatók  a  nagy  energia-
szolgáltatókhoz,  akik  az  egyéni  előfizetők  akár  millióinak  az  egyéni
igényeit  elégítik  ki,  egyénileg  mérik és tartják nyilván fogyasztásukat,
állítják   ki   számláikat.  A  szolgáltatóközpontok  rendelkeznek  a  fenti
feladatkörök  ellátásához  szükséges  tőkével és infrastruktúrával, hatalmas
telekommunikációs hálózatot és számítógépparkot építenek ki, professzionális
marketing  és  reklámtevékenységet  folytatnak,  stb. A Knight-Ridder pl. az
általa  szolgáltatott  mintegy 400 millió rekordot külön-külön is négy darab
szuperszámítógépen  tárolja,  részben  biztonsági  okokból,  részben pedig a
különböző kontinensek kiszolgálásának munkamegosztása számára.

   A  szolgáltatóközpontok  az  általuk  közvetített adatbázisok sokaságának
lekérdezéséhez egyetlen, közös parancsnyelvet (command language) használnak.
Így  van ez a Knight-Ridder esetében is, amelynek mind a kb. 400 adatbázisát
a  közös DIALOG parancsnyelvvel lehet lekérdezni, szolgáltasson az adatbázis
sport,   orvostudományi,   filozófiai   vagy   űrhajózási   információt.   A
parancsnyelv  feltalálása  és bevezetése kétségtelenül az egyik legfontosabb
lépés   a   nemzetközi   információcsere   integrálására,  a  legkülönbözőbb
felhasználói   csoportok  és  információs  termékek  közötti  kompatibilitás
megteremtésére,  az  információs  világpiacon  folyó  valamennyi  termék  és
művelet paramétereinek szabványosítására.

   A  parancsnyelvek indexelő és információkereső mechanizmusai alapvetően a
mezőkre  épített  indexek  alkalmazására  épülnek.  A DIALOG parancsnyelvben
átlagosan  kb. 25 ilyen index van, tehát a bibliográfiai rekordok, vagy ahol
vannak, a teljes szövegek, átlagban 25 szempont szerint kereshetők vissza. A
Knight-Ridder 400 millió rekordja tehát 25 szempont szerint kereshető, de ez
a 25 szempont szabadon kombinálható egymással. A kombinációkat elsősorban az
úgynevezett logikai és helyzetjelölő operátorok teszik lehetővé.

   Nehezen  tudok olyan hagyományos könyvtárat jelenleg elképzelni, amelynek
katalógus-szekrényeiben  400  millió cédula sorakozna, továbbá ha a 25 darab
indexből  csak  hármat,  a  szerzői, a cím, a tárgyszavas indexet veszem ki,
akkor   külön-külön   fel   kell   állítani   a   szerzői,   a   cím-  és  a
tárgyszókatalógust,  mindegyiket a maga 400 millió cédulájával, és nem a 25,
de  csak  a  három kiválasztott index alkalmazásával már jócskán egymilliárd
cédula   felett   tartunk!   És  persze  az  elektronikus  keresés  lényege,
kombinációs keresések a hagyományos katalógusban nem kivitelezhetők.

   Habár  mint  tudjuk,  a  szolgáltatóközpontok  nem  könyvtárak,  (mert ez
utóbbiak   nem  rendelkeztek  a  vállalkozáshoz  szükséges  tőkével),  mégis
jelenleg  a  szolgáltatóközpontok  az  elektronikus-virtuális könyvtár egyik
változatának,  talán  prototípusának  tekinthetők. A hagyományos könyvtárral
szembeni  előnyeiket  a  szekunder  szintű információ-feldolgozás és keresés
szintjén  úgy  érzem,  az  előző bekezdés meggyőzően bizonyította. A Knight-
Ridder   mindenképpen   az   IFLA   (International   Federation  of  Library
Associations  =  Könyvtáros Egyesületek Nemzetközi Szövetsége) UBC-programja
(Universal  Bibliographic  Control  =  Egyetemes  Bibliográfiai Számbavétel)
egyik élharcosának tekinthető.

   De  mi  a helyzet a primér dokumentumokkal? Mi van az IFLA UAP (Universal
Availability   of  Publications  =  Kiadványok  Egyetemes  Hozzáférhetősége)
megvalósításával?

   Nos,  ezen  a téren is komoly eredmények születtek. Először is egyre több
szolgáltatóközpont   bocsát   felhasználói  rendelkezésére  teljes  szöveges
adatbázisokat.  A Knight-Ridder kínálatában kiemelkedő helyet foglalnak el a
nagy  amerikai  és  nyugat-európai  napilapok  teljes  szöveges elektronikus
verzióinak szolgáltatása.

(Néhány  cím  a  sok  közül:  Times,  Financial  Times Fulltext, Frankfurter
Allgemeine  Zeitung, Le Monde, La Stampa, Jerusalem Post Electronic Edition,
valamint  az  USA-ban:  Los  Angeles  Times,  New  York Times, The Christian
Science  Monitor,  Washington  Post,  stb.,  mintegy  54 napilap az Amerikai
Egyesült Államokból és 55 napilap a világ egyéb országaiból.)

   A  Knight-Ridder  elektronikus napilapjaiban azonban elsősorban nem az az
érdekes,  hogy  ezeket  a  képernyőn  is  el lehet olvasni. Bizonyított tény
ugyanis,   hogy   az   olvasók   túlnyomó   többsége  méltán  tartja  sokkal
kellemesebbnek   és  természetesebbnek  a  hagyományos  formátumú  napilapok
olvasását. A fő előny az információkeresési lehetőségekben van.

   Az  elektronikus  napilapok  minden  közleményét  gondosan  feldolgozzák,
nemcsak  szerzőjük,  címük  és  tematikájuk  szerint,  de  indexelik  pl.  a
közleményben  felsorolt  személyek  nevét,  a  leírt  műalkotások  címét,  a
kulturális, politikai vagy sportesemények elnevezését, stb. Ha valaki ezeket
az  indexelt  kifejezéseket  beírja  keresőkifejezésként, akkor a számítógép
egy-két  percen  belül  átnézi  az  adott  napilap  valamennyi  számát, hogy
melyikben  szerepel  a keresett személy neve, festmény címe, tenisz mérkőzés
ismertetése.  Nézzük  meg,  mit is jelent ez a teljesítmény a konkrét számok
tükrében?

   A   Washington   Post  Electronic  Edition  pl.  1983-tól  kezdődően  áll
rendelkezésünkre,  ami  12 év és 9 hónap alatt kerekítve mintegy 4000 számot
jelent. Ha 4000 alkalmazottunk lenne, akik egyszerre dolgoznának és így csak
a napilap egyetlen számát kellene átnézniük, nem valószínű, hogy a rájuk eső
egyetlen  számban  is mindig egy-két percen belül találnák meg a felhasználó
által  keresett  nevet  vagy  eseményt  tartalmazó közleményt. És miután már
megtalálták,  amit  kerestek,  valahogy összesíteni és rendezni is kellene a
4000 embertől befutó adatokat.

   A fenti példánál azonban még sokszorta nagyobb teljesítményről van szó. A
"PAPERS"  paranccsal  mód  nyílhat  arra, hogy keresőkérdésünket egyidejűleg
mind az 54 különböző USA napilapban kikerestessük. Szorozzuk be tehát most a
Washington  Postnál  kalkulált 4000 számot 54-gyel, és ennek eredményeképpen
nem kevesebb, mint 214 000 napilap-számot kapunk meg.

   És  most  ismét  elkezdhetjük  a  kis tanmesét: ha 240 000 alkalmazottunk
lenne, akik egyszerre dolgoznának, akkor...

   Hatalmas  értékek,  hatalmas érdekek "foroghatnak itt a kockán", és még a
tájékozott  felhasználó sem lehet teljesen biztos abban, hogyan használja ki
a     legjövedelmezőbben    a    fentebb    leírt    óriási    teljesítményű
információforrásokat.  Jelenleg  az  adatbázisok  kínálatának  olyan bősége,
továbbá  a különböző szolgáltatóközpontoknak, az Internet- és egyéb hálózati
elérésű információforrásoknak, stb. olyan választéka áll rendelkezésre, hogy
csak  a  szakosodás  és  a  professzionalizmus nyújthat biztos fogódzókat az
eligazodáshoz.  Nyilvánvaló,  hogy  az  alkalmi  felhasználók  (és ők vannak
többségben)   nem   rendelkeznek   a   fentiekkel,   ezért  nekik  közvetítő
szakemberekhez, az úgynevezett információ brókerekhez kell fordulniuk.


          4. A digitalizáció és a Gutenberg-galaxis harmonizációja
                         az elektronikus könyvtárban

   A  fentebbi  fejezetekben  főleg  a  digitális  forradalom  által  hozott
speciális  előnyökkel  foglalkoztunk.  Hangsúlyozni  kell  azonban,  hogy  a
digitalizáció  nem  a  Gutenberg-galaxis  leváltására  szolgál,  a digitális
kultúra   megvalósítói   a   Gutenberg-galaxis   eredményeit  nem  fogják  a
kultúrtörténet   szemétdombjára  vetni,  hanem  éppen  ellenkezőleg,  a  két
rendszer  egymásba  fonódva,  egymás hatásfokát kölcsönösen növelve képezi a
modern elektronikus írásbeliség új eszközrendszerét.

   Az   alábbiakban  olyan  konkrét  könyvtártani  problémákat  ismertetünk,
amelyek  jól  érzékeltetik, hogyan egészíti ki a Gutenberg-galaxis rendszere
és a digitalizált rendszer egymást.

   Sajnos  világszerte  a könyvtárak költségvetései egyre inkább csökkennek,
míg  a  publikációk  száma  köztudottan  exponenciálisan nő. A könyvtáraknak
tehát  a következő kihívással kell szembenézniük: szerzeményezz egyre többet
egyre   kevesebb   pénzből!   Ugyanis  csak  így  oldható  meg  az,  hogy  a
könyvtáraknak  sikerüljön  a  teljes kiadói termést beszerezni, feldolgozni,
reprezentálni.

   A  fentiekből  következik  az  is,  hogy  az UAP, a publikációk egyetemes
hozzáférhetősége ma égetőbb problémákat vet fel, mint valaha.

   A  fentebb  leírt  viszonyok  között  egyre több hiány keletkezik a helyi
állományokban,  ezeket  egyre  nagyobb  arányban és egyre nagyobb sűrűséggel
kell  pótolni. A helyi állományok hiányosságainak pótlására régóta működik a
könyvtárközi    kölcsönzés,    amelyet   sok   kritika   ért   lassúságáért,
nehézkességéért,  hiszen  az  így  megrendelt  dokumentumokra  heteket, vagy
méginkább  hónapokat  is  kell  várni.  Ebben  nincs semmi meglepő, hiszen a
könyvtárközi   kölcsönzés   magát   a   hagyományos   formátumú   nyomtatott
dokumentumot küldi a tradicionális postai csomagküldő szolgálaton keresztül,
és így nem, vagy csak igen kis mértékben profitál a modern telekommunikációs
eszközök sebessége által biztosított előnyökből.

   Ezt  a  hátrányt  akarják  kiküszöbölni  az  úgynevezett  dokumentumküldő
központok   létrehozói,   akik   a  megrendelést  követően  azonnal  képesek
elkészíteni   a   keresett   dokumentum   másolatát,   majd  ezt  telefaxon,
elektronikus  postán,  esetleg expressz postai kézbesítés útján továbbítják.
Ilyen  dokumentumküldő  vállalkozás  pl.  a  British Library Document Supply
Centre. Figyelemre méltó, hogy a Knight-Ridder Information Incorporation nem
kevesebb, mint nyolcvan ilyen céget kapcsol be online szolgáltatásaiba, hogy
felhasználói a kikeresett szekunder bibliográfiai információt azonnal primér
dokumentumokkal  is  kiegészíthessék.  (A  Knight-Ridder ugyan nem könyvtár,
mégis  az  ő  megoldása  látszik  jelenleg  a  világon  a  legtökéletesebben
megvalósítani   az   IFLA   UBC   és   UAP   programjának   szintézisét.)  A
dokumentumszolgáltató  központok  teljesítményére  jellemző,  hogy sok ilyen
központ huszonnégy órában áll az ügyfelei rendelkezésére, és a megrendelések
tetemes   részét   éjjel-nappal   órákon   belül   képes  interkontinentális
viszonylatokban is teljesíteni.

   A  dokumentumküldő  központok  tehát  jól  ötvözik  mind  a  digitalizált
rendszer  vívmányait,  mind pedig a nyomtatott papírdokumentum hagyományosan
bevált  előnyeit.  Az  is  látható,  hogy  ezek  az  előnyök csak a hálózati
kooperáció segítségével egyesíthetők.

   A  hálózati  kooperáció tökéletes megvalósítása a modern könyvtárügyben a
virtuális könyvtár eszközrendszerén keresztül történik. A virtuális könyvtár
lényege  elválaszthatatlan  a  hálózattól.  A  hálózat  összekapcsol (főként
elektronikus)  könyvtárakat,  esetleg  még  adatbázisokat  és más információ
forrásokat,   és   ezeket  egyetlen  információs  rendszerbe  és  könyvtárba
integrálja.  Jó  példa  erre  az  Európai  Unió  ELVIL (European Legislative
Virtual  Library  =  Európai  Törvényhozási  Virtuális  Könyvtár) projektje,
amelynek egyik pillére az Internet, mint hálózat, a másik fő bázisa pedig az
unió  területén  található,  különböző  médiumokban tárolt jogi és politikai
információ. [11]

   A  jövő  elektronikus-virtuális  könyvtára  az  emberiség  kulturális  és
tudományos  ismereteinek  minden  eddigi  elképzelést  meghaladó  terjedelmű
gyűjteménye  lesz.  Ebben  a  gyűjteményben  természetszerűleg  nem  lesznek
kötetek,  csak  végtelen  szöveg,  nem  lesznek  külön épületek sem, sőt még
intézményi  válaszfalak  sem lesznek majd az egyes könyvtárak között, hiszen
mindenki   rajta   lesz  a  világhálózaton.  A  jövő  elektronikus-virtuális
mundaneumában   egy  végeláthatatlan,  emberi  szemmel  közvetlenül  nem  is
érzékelhető  elektronikus  szöveg  fog  helyet foglalni, amelyeknek tartalmi
egységekre  történő  tagolásáról  nem  az  egymástól  fizikailag  elkülönülő
kötetek  és  gyűjtemények  fognak  gondoskodni,  hanem az információtartalom
indexelésére    és    visszakeresésére    szolgáló   eszközök,   vagyis   az
információkereső  nyelvek.  Az  információkereső  nyelvek  az  elektronikus-
virtuális   könyvtár  merőben  új,  specifikus  viszonyai  között  csak  úgy
teljesíthetik  feladataikat,  ha  működésük  során  a  lehető legpontosabban
betartják     a     paradigmatikus-szinkronizmus    törvényéből    következő
szabályokat. [12]


                  5. Konklúzió: van elég ok az optimizmusra

   A  fentiekben  leírt  jelenségek  meggyőzhetnek  bennünket  arról, hogy a
digitalizáció  az  egyetlen lehetséges eszköz arra, hogy megmentse és ápolja
az  önmaga  vívmányait  is  maga  alá temető papíráradatban rejlő értékeket,
valamint  ellenőrzés  alá  vonja  az  egyre  jobban túlburjánzó elektronikus
publikáció  ugyancsak robbanásszerűen növekvő termését. Csak a digitalizáció
mentheti  meg  az  írott  kultúrát  egy  totális  kulturális  Armageddontól,
amelyben  ugyan  nem biztos, hogy az értékek olyan messzire látszó lángokkal
égnének  el,  mint az Alexandriai Könyvtár papirusz tekercsei, de egy bábeli
káosz  mindenképpen  szétrombolná  az  emberiség  kulturális  és  tudományos
kincseinek egy rendkívül jelentős részét.

   Szerencsére   azonban   a  modern  technológiák  nemcsak  a  dokumentumok
termelésének  és terjesztésének volumenét növelték meg, de még jelentősebben
növelik  az  ezek fölötti ellenőrzés eszközeinek a hatékonyságát is. Nemcsak
információrobbanás van, de az információ feldolgozásának és szolgáltatásának
ellenőrizhetősége  is  robbanásszerűen  fejlődik.  Michael Koenig professzor
kutatásai  bebizonyították,  hogy  a  tudományos  szakirodalom robbanásszerű
fejlődése   sokkalta   kisebb   méretű,   mint   a  feldolgozását  biztosító
informatikai    eszközök    robbanásszerű    növekedése.    A   szakirodalom
vonatkozásában ugyanis a mért egyedek számának növekedése 15 év alatt éri el
azt  a  szintet,  amelyet  a  számítástechnikai  növekedés  2  év  alatt már
elér. [13]

   A hangyaboly effektus is azzal foglalkozik, hogy az elektronikus és egyéb
modern  könyvtári  információs  rendszerek  hogyan  képesek lépést tartani a
világ  tudományos  ismeretanyagának  fejlődésével.  PAVLICIC  és BARTLEY "Az
elektronikus   könyvtár   víziója"   című   előadásukban  [14]  a  következő
fejtegetéseket  adják  erről a témáról: "Nem állíthatjuk, hogy minden hangya
intelligens,  de  kijelenthetjük, hogy a hangyaboly egy intelligens egész. A
hangyaboly  intelligenciája  -  a  különösen  hatékony  információáramlásnak
köszönhetően  -  több,  mint  jól  szervezett,  nem intelligens elmék puszta
összessége. Ehhez hasonlóan a tudományos információ áramlásának erősítésével
lehetővé tehetjük, hogy a világ tudományos ismeretanyaga több legyen, mint a
kutatók  tudásának  puszta  összessége. A tudományos könyvtár feladata, hogy
segítse  a  kapcsolatot az egyes tudásfragmentumok között a modern könyvtári
információs rendszerek által." [15]

   Nem   megalapozottak   tehát   azok   a  félelmek,  hogy  a  szakirodalmi
információrobbanás  következtében a kutató képtelen lesz a jövőben követni a
szakterületén  publikált  szakirodalmat,  ellenkezőleg,  mind a technológiák
fejlődése,  mind  a feldolgozó és szolgáltató módszerek tökéletesedése olyan
ütemben  múlja  felül  a  dokumentumok számbeli növekedésének ütemét, hogy a
kutatók  igenis  képesek  áttekinteni  és  hasznosítani a számukra szükséges
szakirodalom minden lényeges tételét.

   A  könyvtárosság  a  világ  egyik  részén  sem  tartozik  a társadalmilag
legjobban megbecsült és anyagilag legjobban dotált foglalkozásokhoz, biztató
perspektívát   ad   azonban   Gutenberg-galaxis  és  a  digitalizáció  egyre
sokoldalúbb  szintézise,  ha  közben  észrevesszük,  hogy  jelenleg  a világ
legdinamikusabban  fejlődő  iparága  nem  más,  mint az információs ipar, és
egyes  előrejelzések  szerint  a  XXI.  század  vezető  iparága ugyancsak az
információs ipar lesz.

   Ebben a világban a kultúra a digitalizált információhordozók segítségével
megsokszorozott   hatásfokkal   érvényesülhet   és  ezeknek  a  digitalizált
információhordozóknak  a  legfőbb  gyűjtő-tároló-nyilvántartó és szolgáltató
bázisát  kétségtelenül  az  elektronikus-virtuális  világkönyvtár  képezi. A
fejlődés  már feltartóztathatatlanul elindult ebbe az irányba, és mint pl. a
belső  égésű  motorizáció elterjedését vagy az atomerőművek megépítését, ezt
is  lehet  -  és  bizonyos  vonatkozásban  kell is - bírálni, és a bírálatok
nyomán  szabályozni,  el  kell azonban ismerni, hogy a jövő könyvtárügye már
most  szemmel  láthatóan  erre  a  modellre épül. Épül, mert a digitalizáció
építő folyamat, amely sokoldalúan szolgálja nemcsak önmaga vívmányait, hanem
a Gutenberg-galaxis továbbélését, továbbfejlődését.


                                  Irodalom

 [1] MASUDA, Y.: The Information Society. Tokio, 1980.

 [2] Information  Society  Forum:  the  current  state  of  play.  = I and T
     Magazine, 18. no. 1995. Oct.-Nov. p. 2-3.

 [3] Ennek a problémának a részletes kifejtését ld. SEBESTYÉN GY.: L'analyse
     des outillages linguistiques des systemes d'indexation par les concepts
     bibliologiques = Revue de Bibliologie, 1987. 27. 44-50. p.

 [4] BRAUN T. - KLEIN Á. - ZSINDELY S: A tudományos szakirodalom növekedése:
     a  Barnaby  Rich-szindróma  és  egy  új  szolgáltatás  a szakfolyóirat-
     irodalom  hazai hozzáférhetőségének javítására. = Tudományos és Műszaki
     Tájékoztatás, 42. vol. 11-12. sz. 1995. p. 429.

 [5] IEE Review, 40. vol. 6. no. 1994. p. 245-249. Referátumát ld. Digitális
     vízió.  =  Tudományos és Műszaki Tájékoztató, 42. vol. 11-12. sz. 1995.
     p. 470-471.

 [6] A  fenti problémák részletesebb kifejtését, különösen az informatika és
     a multimédia vonatkozásában ld. TÓSZEGI ZS.: Informatika és multimédia.
     =  Tudományos  és  Műszaki  Tájékoztató,  42.  vol. 11-12. sz. 1995. p.
     462-464.

 [7] DOMINGO, J.: Retrospective conversion, the important preparation before
     starting the computerized catalogue. = Marketing and Development of New
     Information  Products  and  Services  in Europe. Proceedings of the 3rd
     International  BOBCATSSS  Symposium, Budapest, January 1995. Amsterdam,
     Hogesschool van Amsterdam,1996. p. 109-116.

 [8] SMITH,  N.  A.:  ONE  -  OPAC  Network in Europe: Taking a further step
     towards  a  Europe-wide information network. = Program, 29. vol. 4. no.
     1995. p. 427-432.

 [9] SEBESTYÉN  GY.:  Emerging Information Tools and Resources Available  on
     the  Internet.  A  Hungarian Assessment. = Marketing and Development of
     New Information Products and Services in Europe. Proceedings of the 3rd
     International  BOBCATSSS  Symposium, Budapest, January 1995. Amsterdam,
     Hogesschool van Amsterdam, 1996. p. 157-165.

[10] JENKINS,  S.:  The death of the written word. = Journal of  Information
     Science, 21. vol. 6. no. 1995. p. 408.

[11] A  téma  összefüggéseit  részletesebben ld.  KOLTAY T.: Az Európai Unió
     újabb  elektronikus  könyvtári  projektjei.  =  Tudományos  és  Műszaki
     Tájékoztató, 43. vol. 9. sz. 1996. p. 346-348.

[12] A paradigmatikus-szinkronizmus problematikájának teljes kifejtését  ld.
     SEBESTYÉN,  GY.:  L'application  des  Méthodes  d'analyse  de textes du
     Professeur  Süpek dans l'indexation informatisée. = Annales Universitas
     Scientiarum  Budapestinensis  de  Rolando  Eötvös Nominatae. Tomus XIX.
     Budapest, 1989-90. P. 25-41.

[13] KOENIG,  M. E. D.: The information controllability explosion. = Library
     Journal, 107. vol. 19. no. 1982. p. 281-282.

[14] Elhangzott az  Elektronikus könyvtár című konferencián (Katowice, 1996.
     március 19-22.), magyar nyelvű rövidített változatát ld.: Tudományos és
     Műszaki Tájékoztatás, 43. vol. 7-8. no. 1996. p.267-269.

[15] Ibid. p. 267.
Google
 
Web iqdepo.hu
    © Copyright 1996-2019
    iqdepo / intelligence quotient designing power - digitális kultúrmisszió 1996 óta
    All rights reserved. Minden jog fenntartva. | xhtml, css, 508
internetes partnerünk:
Netmester
netmester a holnaptervező