Dimenzió #11

eLeVeN

(irodalom, gazdaság, számitástechnika, filozófia)

Legnépszerűbb számunk

[#24] Kapcsolat - kezdő és gyakorló szeretőknek -


Legnépszerűbb cikkünk

[#24] Szerelmes versek

                              Dr. Rózsa György
                            ()
                MTA Könyvtár "Pro Bibliotheca..." Alapítvány
                (http://www.oszk.hu/kiadvany/iras/11rgy.html)
          Írás tegnap és holnap, I. évf. 1. sz., (1997. augusztus)

                        GUTENBERG NEM VONUL NYUGDÍJBA

    - A kulturális örökség és a digitalizált kultúra kapcsolatáról - [1]

   Közleményemben  a  digitális  kultúrával,  mint  történeti  és társadalmi
jelenséggel   foglalkozom   a   kulturális   örökséggel  összefüggésben,  és
szerepével a modernizációban. Talán érdemes e kapcsolat néhány összefüggését
elemezni,  mivel  ez bizonyos mértékben előrevetíti a tudományos információ,
ideértve természetesen a könyvtárak jövőbeni fejlesztési perspektíváját.

   Mindenek  előtt  egy  megjegyzés  arról  a  sajátosságról,  ami  a magyar
fejlődésre  jellemző.  Ez a területileg és népességében, de kultúrájában nem
kis  ország kiváltképp az utóbbi két évszázadban történelmi-hatalmi okokból,
hol   erre,   hol   arra   vetette   külföldre   a  tekintetét.  De  volt  a
tekintetvetésnek   irodalmi   vetülete  is.  A  nagy  francia  forradalomtól
elragadtatott  magyar  költő,  Batsányi  János  híres  sorait  ma is idézik:
"vigyázó  szemetek  Párizsra  vessétek".  Azonban a nem költői ösztönzésekre
következett Bécs, Berlin majd Moszkva, amelyekre a tekintetek irányultak. Ha
a  történelemmel  szabad  egy  kicsit tréfálkozni azt mondhatnám, hogy a sok
ide-oda tekintéstől akár bandzsává válhatott volna az ország. Kulturálisan a
legtöbbet   a   költő   párizsi   ajánlata   jelentette.   A   19.   századi
felvilágosodásban   keletkeztek   köztudottan   a   legjelentősebb   nemzeti
kulturális   teljesítmények   és   intézmények.   Olyanok,   mint  a  magyar
nyelvújítás,  a  Nemzeti Múzeum és Könyvtár, a Magyar Tudományos Akadémia és
Könyvtára, a Nemzeti Színház és mások. Jó lenne most már egyoldalúan semerre
sem  fordítani  tekintetünket  külföldre.  Talán az Európai Unióra volna még
leginkább célszerű (mert az nem egyetlen ország), de ezt is illúziók nélkül.

   Egy  következő  ugyancsak történeti, művelődéstörténeti megjegyzésem akár
Rabbi  Akiba  szavaira  utalna,  aki  szerint  "nincsen  új  a  nap  alatt".
Természetesen   a   digitalizálás   egy   teljesen   új   távlatokat   nyitó
csúcstechnológia kifejezése. Ennek egyik legfőbb vívmánya - ha nem a legfőbb
-   a   virtuális   könyvtár,  azaz  a  világ  könyvtárainak,  az  emberiség
ismereteinek  összessége. E század fordulóján azonban a Mundaneum formájában
már  jelentkezett  a  világ-ismerettár gondolata Belgiumban Paul Otlet és la
Fontaine    szocialista    szenátor   kezdeményezéseként.   Ez   az   addigi
legjelentősebb   program   a   világ   ismerettárára,   mintegy   15  millió
katalóguscédulát  eredményezett számos országból a 20-as évekig bibliográfia
formájában.  E történeti előzménye a virtuális könyvtárnak azonban megfelelő
kommunikációs technológia hiányában nem tehette hozzáférhetővé ezt az óriási
bibliográfiai  ismeretanyagot.  A  Mundaneum  nem profit-orientált, utópista
vállalkozás  volt,  művelődéstörténeti  relikviaként ugyan ma is létezik, de
hatékonyság  szempontjából  nem  válhatott  az  INTERNET  világkommunikációs
előzményévé. A világkönyvtár gondolati csírában azonban megvolt.

   Magyar,  de  egyben digitális kulturális vonatkozású információ a Nemzeti
Kulturális Alap akciója. Az NKA egyik legfőbb pályázati alapú finanszírozója
a kulturális tevékenységeknek. A művelődési miniszter határozata folytán egy
ad  hoc  jellegű  "digitális  kultúra  fejlesztési"  kuratórium  jött létre.
Hipotézisként  elfogadható,  mit is értsünk digitális kultúrán. Legalább két
dolgot.   Egyfelől,   a   meglévő  legértékesebb  írásos  anyagok  digitális
rögzítését    és    közreadását,    vagyis   konzerválását   és   széleskörű
hozzáférhetőségét  kódexeknek,  inkunábulomoknak, jelentős nyomtatványoknak,
tehát  mindenekelőtt  értékmegőrző  funkciót  lát  el.  Ezzel összefüggésben
utalok   az   UNESCO   Világemlékezet   programjára.  Másfelől,  a  szellemi
kreativitás  új  megjelenési  lehetőségeinek,  formáinak kialakulását segíti
elő,  kulturális  innovációs  funkciót  lát el. E két kulturális alapfunkció
kiegészítője,  szerves  része  a  digitalizálás tudományos-műszaki és üzleti
lényegének. Ez utóbbiak miatt jött létre!

   Ami  a  kultúra tartalmát illeti: az az egyén és a társadalom, a nemzetek
életének  meghatározó  dimenziója.  Egyben  azt is jelenti, hogy a gazdasági
növekedés  egyik  legfőbb - ha nem a legfőbb - eszköze. A kultúrába mindenek
előtt  az  oktatás,  a  tudomány,  a  művészetek  tartoznak,  de ugyancsak e
kategóriába   a   hagyományok,  a  magatartásformák,  családi  és  szexuális
szokások,   ízlések,  étkezési  szórakozási  és  higiénés  beidegződések,  a
tolerancia, nemzeti közösségi és egyéni rituálék valamint modellek. Mindezek
együttese  nyújtja  azt  amit  kultúrának  nevezünk  és ami a maga összetett
voltában  döntően  meghatározza  a  munkához  való viszonyt is a profit és a
gazdasági  kényszer mellett. Ebből következik a kultúra közgazdasági tényező
jellege  is. E megközelítésben a kultúra valóban az ember legösszetettebb és
legmagasabb rendű megnyilvánulása. Nem részleteiben, hanem egészét tekintve.
Mindebben   közvetítőként  közvetlenül,  vagy  áttételesen  közreműködik  az
ismeretterjesztés,  a  médiumok, az elektronikus eszközök és kitüntetetten a
művelődési  intézményrendszer,  múzeumok, könyvtárak, színházak, zenetermek.
Külön  elemzést igényel, hogy a gyakorlatban milyen szerepe van a kultúrának
a fejlődő országokban. A beruházásoknál például a néprajzi, a pszichológiai,
a  vallástörténeti  előzetes  vizsgálatok  rendkívüli  módon befolyásolják a
helyi  munkaerő  toborzását  és  teljesítményét. A legfejlettebb technika és
gazdasági elemzés sem pótolhatják e vizsgálódásokat.

   Az  előzőekben  kifejtettek  kapcsolják  össze  a  kulturális örökséget a
modernizációval.  A  gazdaságtörténet több példát is nyújt arra vonatkozóan,
hogy   a   tőkeáramlás   és   a   beruházások   színvonala   nem  egyenlő  a
modernizációval.  A  bármi áron történő modernizációs törekvések akár jobb-,
akár  baloldali  diktatúrák  által  is  képesek  a  gazdasági  elmaradottság
csökkentésére. Ennek ára azonban rendkívüli emberi áldozatokkal jár, nyugati
és  keleti  példák  tetszés szerint választhatók (tömeges munkanélküliség, a
bűnözés  növekedése, az életszínvonal csökkenése, a szociális bizonytalanság
és hasonló társadalmi negatívumok).

   E  jelenségek  strukturális  válságokkal  járnak együtt. Ilyesmik időről-
időre  technikai  korszakváltások  nyomán  keletkeznek. Ekkor a gazdaság egy
összekapcsolódó találmányi lánc útján új technikai alapokra kerül. A korábbi
technikai  rendszert  egy  új  váltja  fel  és  ez  nagyjából  kiforgatja  a
tengelyéből   a  korábbi  technikán  alapult  gazdaságot,  következésképp  a
társadalmat.  A  20.  század  második  felében  e  váltás az elektronizációs
forradalom  és  a  hozzákapcsolódó  kommunikációs technológia. Alapvetően új
technikán  alapuló korszak alakul ki a legfejlettebb országokban, ami egyben
a   termelékenység   olyan   növekedését  eredményezi,  hogy  a  termelésben
foglalkoztatottak  aránya radikálisan lecsökken, akár 50 százalék alá kerül.
Növekszik  viszont  a szolgáltatásokban résztvevők száma és leegyszerűsítve:
ezt   a   jelenséget   jelölik  információs  társadalomnak.  Az  információs
társadalom    részben    létrehozója,   részben   terméke   az   információs
autósztrádának  és ebbe a keretbe helyezhető el a digitális kultúra is, mint
a  kultúrált  modernizáció egyik lehetősége. Az új technikára, adott esetben
az  informatikára  és  az  ehhez kapcsolódó kommunikációs technológiára való
áttérés  humanizált  formája kívánatos (de lehetséges-e?). Ezért az áttérési
folyamat  nem  tartozhat  csak a nagy multinacionális cégek profit-orientált
tartományába.  A közhatalomnak, kormánynak is szerepet kell vállalnia ebben.
Enélkül  az  elektronizációs  forradalommal  és  a  hozzá  kapcsolódó  előbb
említett negatívumok miatt a társadalmi béke veszélybe kerülhet. Sem nyelvi,
sem  korlátok  nélküli  elektronikus  eszköz-monopólium  ne alakulhasson ki.
Társadalmilag   és  kulturálisan  döntő  jelentőségű  annak  felismerése  és
elfogadása,  hogy  a  kulturális  örökség  és a digitalizálás nem riválisok,
tehát  nem a vagy-vagy hanem az is-is, az együttélést jelentik. Az egyensúly
tudományos,  kulturális,  gazdasági  tevékenységi  ágazatonként változik, de
uniformizálódás  és  monopolhelyzet  nélkül  történjék.  Végül  a kulturális
örökség  három elemét emelem ki a digitalizálással összefüggésben. A kultúra
digitalizálásnak akkor van történetileg morális és lélektani létjogosultsága
az  üzleti,  a  tudományos-műszaki  motivációk  mellett,  ha  e három elemet
kedvezően befolyásolja:

a.)  a nemzeti nyelv,
b.)  a  közvetlen emberi kommunikáció (ide értve a barátság, a szeretet és a
     szerelem hármasát),
c.)  a munka kultúrája.

   Közleményemet  egy Pasteurről szóló anekdotával fejezem be. Az idős tudós
munkatársai  felfigyeltek  arra  a  szokására,  hogy ebéd után meghatározott
helyen  jó nagyokat sétálva valamit mormol. Annyira tisztelték azonban, hogy
nem  kérdezték  meg  tőle, mit mormol szüntelenül járkálás közben. A rejtély
akkor  derült  ki,  amikor  egy kistermetű új munkatárs került az intézetbe,
akit  a  függöny mögött elbújtattak, hogy ugyan lesse már ki, mit ismételget
szüntelenül Pasteur. A megfejtés rövid volt: "il faut travailler", vagyis az
embernek  dolgoznia  kell. Változatlanul ez lehet mindnyájunk számára a jövő
és belépési jelszó a 21. századba.


                                   JEGYZET

[1]  A  közlemény  alapjául  a  szerzőnek 1996 decemberében megjelent kötete
     szolgált  "Kulturális  örökség és információs társadalom", amihez Fejtő
     Ferenc (Párizs) írt előszót. (Budapest, 1995, Argumentum, 82 old.)
     A   kötet   természetesen  utal  az  átvett  és  idézett  gondolatokra,
     forrásokra, mint Berend T. Iván (Los Angeles), Klein György (Stockholm)
     és  másokra.  A közlemény variánsa, átdolgozása egy 1996 szeptemberében
     megrendezett  francia-magyar  kollokviumon  (PATE-INRA  "IST" Colloque)
     tartott előadásnak.
Google
 
Web iqdepo.hu
    © Copyright 1996-2019
    iqdepo / intelligence quotient designing power - digitális kultúrmisszió 1996 óta
    All rights reserved. Minden jog fenntartva. | xhtml, css, 508
internetes partnerünk:
Netmester
netmester a holnaptervező