Dimenzió #11

eLeVeN

(irodalom, gazdaság, számitástechnika, filozófia)

Legnépszerűbb számunk

[#24] Kapcsolat - kezdő és gyakorló szeretőknek -


Legnépszerűbb cikkünk

[#24] Szerelmes versek

                              Tószegi Zsuzsanna
                                ()
                         Országos Széchényi Könyvtár
                (http://www.oszk.hu/kiadvany/iras/11tzs.html)
          Írás tegnap és holnap, I. évf. 1. sz., (1997. augusztus)

                       ROBINSON ESETE A SZÁMÍTÓGÉPPEL
                                    AVAGY
                         A MULTIMÉDIA ÉS AZ OLVASÁS

   Gyakran  halljuk  a nehezen megválaszolható kérdést: ha örökre el kellene
költöznie  egy  lakatlan  szigetre,  milyen  könyveket vinne magával? Mire a
megkérdezett:  hányat  vihetek? Rövid időn belül azonban ez is fontos kérdés
lesz: villany van?

   Ezidáig  csak  az  óriási  választék  és a feltételezett mentőcsónak szűk
befogadóképessége   közötti   feloldhatatlan   ellentét   miatt  volt  nehéz
válaszolni;  maga  a  választás volt nehéz. Most viszont elérkeztünk ahhoz a
korhoz,  amikor  az olvasáshoz már nem minden esetben elegendő a könyv és az
olvasó  megléte:  az  elektronikus  könyvek  használatához  szükség  van egy
közvetítő  eszközre  is,  amely  a  tárolt  információkat  olvasható formára
dekódolja.  Mivel  ezen  eszközök  (többnyire  számítógépek)  működtetéséhez
áramforrás  is  kell,  Robinson  szigetére  az  elektronikus könyveket hiába
vinnénk magunkkal, képtelenek lennénk ott azokat elolvasni.


                            Egy korszak végetért

   McLuhan  1962-es jóslata a Gutenberg-galaxis végéről olyannyira közhellyé
vált, hogy keveset gondolkodtunk azon, valóban csak egy 500 éves, vagy netán
egy  ennél  is  hosszabb folyamat, a könyvek egyeduralma ért véget? Anélkül,
hogy  vitatnánk  a  szétszedhető  ólombetűk  és  a  kézisajtó  találmányának
jelentőségét,  nem  árt  felidézni,  hogy  az  ily módon előállított tárgy -
főként  eleinte  -  alig  különbözött az addigra már komoly kultúrát teremtő
kéziratos   könyvtől,   a   kódextől.   Tulajdonképpen   nem  is  annyira  a
könyvnyomtatás,  hanem  a  középen összehajtogatott 4 ív anyagból készült, a
szöveget  szekcióba  rendező,  borítótáblákba  kötött  könyv  volt igazán az
európai,  ezen  belül  is  a  keresztény  kultúra  terméke.  A  tekercset (a
volument) felváltó könyv 17-18 évszázados múltra tekinthet vissza.

   Köztudott,  hogy Koreában, Japánban és Kínában már a XI - XIII. században
fejlett  nyomtatott  kultúra létezett. Koreában a VII. század óta ismerik és
alkalmazzák  a  fametszést.  Fadúcok segítségével nyomtatták 868-ban a Stein
Aurél  fölfedezte  Gyémánt Szútrát. A papírt is a kínaiak találták föl, akik
hét  évszázadon  keresztül  tudták találmányukat titokban tartani. Korántsem
készült  azonban  minden  könyv  papírból;  a pergamentől a selyemig sokféle
anyagot  használtak fel hozzá, és attól függően, hogy maga a szöveg mennyire
volt  értékes,  sokhelyütt  aszerint változott az alapanyag is. A fakéregre,
pálmalevélre,  bambusznádra  írt  könyvek  sérülékenyebbek - ezért a vallási
szövegeket, a törvényeket gyakran fába, fémbe, elefántcsontra vésték.

   Bár a Föld népességének csak mintegy ötöde tartozik valamelyik keresztény
egyházhoz,  a  kereszténység  vallásos  kódexeinek  formáját követő könyv az
egész  világot  meghódította.  Ma  bármilyen  írásrendszerrel  és  bármilyen
nyelven  írják  is,  a  könyv  gyakorlatilag  ugyanazt  a  terméket  jelenti
Japánban,  Chilében és Elefántcsontparton egyaránt (vö. a könyvek nemzetközi
azonosító   számozásának   világszerte   érvényes   szabványával,   az  ISBN
rendszerével).


                               A könyv hatalma

   Miközben  a  könyvkorszak  végét  jövendölik,  1993-ban  csak az Egyesült
Államokban minden korábbinál több, 18 milliárd dollár bevételt könyvelhettek
el  a  könyvpiac  szereplői.  Ezt a sikert nagyrészt annak köszönhetik, hogy
gazdagon   illusztrált,   szebbnél  szebb  könyvekkel  lépnek  a  piacra.  A
könyvtervezők  szinte  élvezik,  hogy  a  nyomdatechnika  és  a számítógépes
kiadványszerkesztés    fejlődésének   köszönhetően   szabadjára   engedhetik
fantáziájukat.  Az  utóbbi  évek  könyvtermését  látva mintha a tipográfusok
kitörtek  volna  a  laptükör korábban kötelező korlátai közül; divat lett az
ábrákat  kötöttségektől  mentesen,  szabadon elhelyezni. A hatást fokozzák a
könyveket  illusztráló,  tobzódóan  színes, a megszólalásig valósághű fotók.
Főleg  az ismeretterjesztő és a gyermekkönyvek változása feltűnő: az újfajta
illusztrálási  módra jó példa a Dorling Kindersley kiadó Eyewitness sorozata
(nálunk a Park Kiadó adja ki a köteteket a Szemtanú sorozatcím alatt).

   A számítógépek és a nyomtatók letölthető betűkészletei a legkisebb nyomda
számára  is  szinte ugyanolyan és ugyanannyi betűkészlet alkalmazását teszik
lehetővé,  amennyi  eddig  csak  a  legnagyobbaknak  állt rendelkezésére. Az
elérhető  áron forgalmazott kiadványszerkesztő programok gyakorlatilag bárki
számára  lehetővé  teszik, hogy egy nyomdakész kézirattal előálljon, amelyet
sokszorosíttatva  -  és önmagát kiadónak kinevezve - publikálni tud. A könyv
profanizálása  ezzel  válik  teljessé;  a  korábban szentként tisztelt, majd
ritka  kincsnek  számító  könyv  piaci  termékké, és ezzel együtt hétköznapi
használati tárggyá változott.

   Újabban  a  szövegek  közlésére  szolgáló nyomtatott információközvetítők
helyett  mind  fontosabbá  válik a televízió és a számítógép. A kézi szedést
szinte   teljesen   kiszorította   a   számítógépes   szövegszerkesztés.   A
digitalizált  szövegek  a távadatátviteli hálózatokon keresztül percek alatt
jutnak  egyik  kontinensről  a másikra, mégpedig akár teljesen "nyomdakész",
szerkesztett  és tördelt formában. Mind gyakrabban így állítják elő a vezető
napilapokat:  sokkal  gyorsabb és olcsóbb a digitalizált anyagot továbbítani
és  helyben  kinyomtatni,  mint  a  kész példányokat kontinensnyi távolságra
leszállítani.  Mind  gyakoribb  viszont,  hogy  már  ki  sem  nyomtatják  az
elektronikus  úton  létrehozott és továbbított szövegeket; egyre növekszik a
csak  digitális  formában  létező  könyvek, folyóiratok és egyéb közlemények
száma (nem számítva a témánktól távoleső e-mail és hírcsoport kérdéskörét).

   Többről van itt szó, mint a könyvek uralmának leáldozásáról: az írott szó
veszítette el hatalmát.


                              A kiadók szerepe

   További  kérdéseket  vet  föl  a  publikálási lehetőség, a nyilvánosságra
kerülés   kérdésköre.   Ha   elfogadjuk,  hogy  az  évszázadokon  át  létező
intézmények  léte  valamelyes  társadalmi  konszenzust  feltételez,  akkor a
kiadókra  úgy  is  tekinthetünk,  mint  egy "kapu"-ra a szerző és az olvasók
között.  A  társadalom  elfogadja,  sőt  igényli  a kiadóktól: garantáljanak
valamilyen  minőséget azáltal, hogy gondozzák a kéziratot és a nevüket adják
a megjelent műhöz. Ezzel együtt a vásárló azonban hagyatkozhat is arra, hogy
-  ismerve  a  kiadó  által  publikált műveket - egyfajta garanciát kap arra
nézve,  mit  várhat a nevével fémjelzett műtől. Még egy ismeretlen szerzőnek
is   a  kiadó  megadhatja  a  nyilvánossághoz  jutás  lehetőségét  -  egyben
fölruházva  a  szerzőt  a  saját  kiadói  tevékenységére  alapuló társadalmi
elismertséggel.  Figyelmen  kívül  hagyva  a  (figyelmen kívül hagyhatatlan)
politikai  befolyásolás szempontjait, tételezzük föl, hogy a szerzői kézirat
értékeinek   megfelelően  jut  el  a  kiadón  keresztül  az  olvasóhoz.  Egy
nemzetközileg elismert kiadónál publikálni rangot ad a szerzőnek - és egyben
biztosítékot az olvasónak, hogy megbízható színvonalat kap a pénzéért, ha az
adott kiadónál megjelent művet megvásárolja.

   Ez  a  társadalmi  konszenzus  a  multimédia esetében nem mindig működik.
Gyakran  még  a  sokszorosított  CD-ROM-ok  esetében sincs "igazi" kiadója a
műnek,  az  Internetre  pedig  gyakorlatilag  bárki,  bármilyen közleménnyel
fölkerülhet,  mégpedig  jóval  kisebb anyagi befektetés árán, mint amennyibe
akár  csak  néhány száz CD-ROM előállítása kerül. Ennek a szabadságnak ugyan
feltétlen előnyei is vannak, de természetesen számolnunk kell a hátrányaival
is  -  és  most  nem  a  sokat  emlegetett,  a közízlést sértő közleményekre
gondolunk  elsősorban,  hanem arra, hogy a szerzői jog hatálya alól kikerült
művek elektronikus kiadásához bárki hozzáfoghat. Ennek eredményeképpen magas
színvonalú  digitális  könyvek  is  napvilágot látnak, de előfordul, hogy az
eredeti  műhöz  méltatlan módon publikálják az új hordozón a korábban komoly
kulturális rangot kivívott műveket.


                            Az olvasás forradalma

   Történelmi  léptékkel  mérve  igen rövid idő telt el azóta, hogy az írni-
olvasni   tudás   általánossá   vált.   Az   ókori   Római  Birodalomban  és
Görögországban majdnem mindenki, még sok rabszolga is értett a betűvetéshez,
Európában  azonban  a Róma bukását követő első évezredben a papok kiváltsága
volt  az  írás-olvasás. A papság monopolhelyzetét erősítette az a tény, hogy
nemcsak  az egyház, hanem az egyes államok hivatalos nyelve is a latin volt,
így  ezen a nyelven valamennyi keresztény pap tudott kommunikálni; a többiek
számára azonban maradt a szóbeli érintkezés.

   Szeretünk  arra  hivatkozni,  hogy  előbb a tévé, most pedig a számítógép
elvonja az embereket az olvasástól - de akár csak a századelőhöz viszonyítva
is  -  ma  óriási  tömegek  töltik  szabadidejük egy részét olvasással. Napi
átlagban  ugyan  kevés  ez az idő, de ha a felnőtt népesség naponta csak fél
órát  olvas,  ez csak Magyarországon naponta több millió olvasásra fordított
órát  jelent.  A középkorban sok uralkodó sem tudott írni - köztük az a Nagy
Károly  sem,  akinek  uralkodása  alatt felvirágzott a kultúra és terjedt az
írásbeliség.   [1]   Nálunk   azonban   még   hét   évszázaddal   később  is
előfordulhatott,  hogy  Báthori  István erdélyi vajda nem tudta sajátkezűleg
aláírni az 1491-es pozsonyi békét.

   Mindez  azonban  nemcsak a középkort jellemezte: Európában egészen a kora
újkorig csak lassan terjedt az alfabetizáció. A XVII. század első felében az
Európa  legfejlettebb országának számító Angliában a férfiak 70, a nők 90%-a
volt  analfabéta,  ugyanez  az  arány  1700  körül  Németországban 90-92%-ra
tehető.   Hála   egy   múlt   századi  felmérésnek,  a  XVIII.  század  végi
Franciaországról   egész  pontos  képünk  van:  a  nagy  francia  forradalom
kitörésekor  az  írástudók  kisebbséget  alkottak,  pedig  számuk  a  század
folyamán  megkétszereződött. Az országon belüli területi különbségek azonban
nagyon  jelentősek  voltak:  az  ország  egy  észak-nyugati, dél-keleti átló
mentén  szinte  kettévált. A képzeletbeli tengelytől délre 20% alatt volt az
írástudók számaránya, de voltak elzárt hegyi vidékek, ahol a 10%-ot sem érte
el.  Normandiában  és Elzász-Lotaringiában viszont a férfiak 83, a nők 44%-a
tudott  írni-olvasni.  Magyarország  népessége  úgy  lépte  át  a XX. század
küszöbét,  hogy  csaknem  40%-uk  nem ismerte a betűvetést. Ugyanez az arány
1900 körül Szerbiában 80, Romániában 78, Görögországban 60% volt. [2]

   Mint  a  fenti  adatokból  jól  látható, az amúgyis kis lélekszámú Európa
lakosságának  alig  néhány százalékát érintette az a változás, amelyet Roger
Chartier  az  olvasás  forradalmának  nevez.  Az a folyamat, melynek során a
hangos   olvasást  felváltotta  a  csöndes  olvasás,  a  XII-XIV.  században
fokozatosan  ment végbe. A vizuális olvasás kialakulását nagyban segítette a
középkor  ír  és  angolszász  írnokainak "újítása": a szavak szétválasztása,
amelynek  köszönhetően  gyorsabban  lehet  olvasni.  Chartier  az  írott szó
szerepének   megváltozására  vezeti  vissza  további  nagyhatású  társadalmi
folyamatok  kialakulását  is.  Egészen  a  XII.  századig a kolostorokban az
egyházi   szövegeket  nem  az  olvasás  kedvéért,  hanem  azokat  megőrzendő
gyűjtötték   össze.   A   városi  iskolákban  és  az  egyetemeken  kialakuló
"skolasztikus  modell"  viszont  az  olvasást  intellektuális  tevékenységgé
változtatta.  A szöveg rögzítésmódja is változott, kialakultak az írásjelek,
a jegyzetek. Később, a XVIII. század folyamán új olvasási stílus alakult ki,
szabályos  "olvasási  láz"  lett  úrrá  az embereken, egyre többen olvastak,
mégpedig   sokat   és  sokfélét.  A  könyvekből  és  a  mind  nagyobb  számú
folyóiratokból   szerzett  információk  nagyban  hozzájárultak  ahhoz,  hogy
Európa,  de  különösen  Franciaország  lakossága  eltávolodjon királyától és
egyházától,   sőt  bírálni  is  merészelje  őket.  [3]  Az  olvasás  divatja
serkentőleg  hatott  a  könyvkiadásra;  kialakult a sokat és sokfélét olvasó
karakter,   aki   -  ha  úgy  tetszik  -  a  könyvpiac  fogyasztójává  vált,
vásárlásaival   mind   nagyobb  példányszámú,  mind  szélesebb  ízlésvilágot
kiszolgáló művek publikálására ösztönözve a kiadókat.


                                A multimédia

   Nehéz  egy  igazán  divatos fogalom jelentését meghatározni; oly sokan és
egymástól  oly  eltérő  értelemben  használják.  Sajnos, a leegyszerűsített,
sokszor  pontatlan megfogalmazások is átmennek a köztudatba. Ha a multimédia
fogalmát szeretnénk megmagyarázni, érdemes először utánanézni a latin szavak
eredeti  jelentésének.  A  multi- előtag a szóösszetételekben: sok, a médium
(melynek  többes  száma  a  média)  pedig 'valami között', a közbülső helyen
található    jelentéssel    bír.    Ma   leginkább   közvetítő   elem   vagy
információközvetítő közeg értelemben használatos.

   Sok felületes megfogalmazást olvashattunk már, amelyben úgy definiálták a
multimédiát,  hogy  "képek,  hangok,  szövegek  együttese".  Ezzel az erővel
azonban   a  tévéadás  is  ide  tartozna,  hiszen  ott  mindhárom  összetevő
előfordul. Ugyanakkor láttunk már olyan CD-ROM-ot is, amelyet multimédia CD-
ként  reklámoztak,  és a szöveg mellett csak állóképek voltak rajta, de "nem
szólalt meg". Akkor most ez multimédia, vagy sem?

   Az   egyik   legfontosabb,  ami  hiányzik  a  fenti  megfogalmazásból:  a
multimédiához  feltétlenül  szükséges a számítógép - mégpedig nemcsak azért,
mert  enélkül  le  sem  lehet  játszani,  hanem  azért is, mert a számítógép
biztosítja  az interaktivitást, amely nélkül semmilyen kép- és hanganyag nem
multimédia.   Az   interaktivitás   lényegét  a  legegyszerűbben  talán  úgy
érzékeltethetnénk,  hogy  a multimédia műben a továbblépés irányát az olvasó
választja meg: a program fejlesztői által előre kiépített kapcsolatok mentén
az  olvasó  szabadon  barangolhat,  a  lekérdezés  menetét  gyakorlatilag  ő
irányítja.  A  felhasználó  számára  a multimédia az információt mozgóképek,
szöveg  és hang formájában, interaktív kezelőfelületek segítségével jeleníti
meg.

   Tehát  eddig  már  tudjuk,  hogy  a  multimédiához kell egy számítógép és
interaktív  felületek, amelyeken a felhasználó a géppel kommunikálni tud. Ez
a feltételek eszköz-oldala, de természetesen van egy tartalmi oldal is: azok
a  számítógéppel  olvasható  állományok,  amelyekből a multimédia alkalmazás
felépül.

   Induljunk  ki újra a szó etimológiai jelentéséből: sok - de minimum kettő
-  médium  együttese kell a multimédiához. Egy CD-ROM-ra rögzített videofilm
azonban  -  hiába  van  rajta  két  médium:  mozgókép  és hang, és hiába van
számítógépes  hordozón  - nem multimédia. Több okból sem az, melyek közül az
egyik:   a   multimédia  alkalmazásban  legalább  két,  egymástól  független
médiumnak: mégpedig egy időfüggőnek és egy időfüggetlennek kell lennie. [4]

   Minden  médiumnak  van egy tér- és egy időbeli dimenziója. A papír vagy a
képernyő  síkban  helyezkedik el, tehát két dimenziót foglal el a térben, de
például a holográfia háromdimenziós. Ehhez a térbeli helyzethez járul még az
időhöz  való  viszony,  amelynek  a  kommunikációs  műfajokban  -  köztük  a
multimédiában  -  kitüntetett  szerepe  van.  Az  idővel  kapcsolatosan  két
alapvető dimenzió létezik:

                               - időfüggő vagy
                               - időfüggetlen.

   Az időtől függő - tehát az időben végbemenő, vagyis folyamatos - médiumok
sajátsága,  hogy  az  idő  múlásával  változnak.  Percről  percre más és más
képsort  látunk egy mozgófilmen, illetve újabb és újabb hangsort hallunk egy
hangfelvételen;  ezek  a  médiumok tehát időfüggők. Egy ábra vagy egy szöveg
viszont  nem  változik  attól,  hogy  néhány másodperccel vagy akár többszáz
évvel később nézzük is meg; vagyis a szöveg és az állókép időfüggetlen.

   További  fontos  követelmény az interaktív multimédiával szemben, hogy az
egyes  elemek  bizonyos  jelentésbeli  összefüggéseik  mentén össze legyenek
kapcsolva,  hogy  e  relációk mentén tudjon a felhasználó a műben navigálni.
Ezt   a  nemlineáris  összefüggésrendszert  nevezzük  hipertextnek,  illetve
bizonyos esetekben hipermédiának.

   Most már összefoglalhatjuk, mi minden szükséges a multimédiához:

    - számítógép,
    - interaktív kezelőfelületek,
    - két, egymástól független médium, amely közül az egyik időfüggetlen
    (pl. szöveg vagy ábra), a másik folyamatos (pl. mozgókép vagy hang),
    - a fogalmak közötti nemlineáris kapcsolatok (hipertext) rendszere.

   Mindezek   figyelembevételével   könnyen  belátható,  hogy  a  multimédia
elsősorban  minőségi,  mintsem  mennyiségi  tényező.  A  multimédia egyetlen
számítógépen  (például  egy  multimédia  CD-ROM-on)  is megvalósítható, de a
multimédia alkalmazások egyre gyakrabban hálózatba kapcsolt gépeken futnak.


                      Az olvasási folyamat átalakulása

   Mint  láttuk,  a  multimédia  egyik  alkotóeleme  a  hipertext,  amely  a
szövegben  rejlő  kapcsolatokat mutatja meg, és teszi lehetővé ezek mentén a
navigálást.  A  hipertext  fejezetei  között ugyan nem kell lapozni, de amíg
lapozás  közben  egy  könyvből óhatatlanul szemünkbe ötlik egy-egy ábra vagy
fejezetcím  stb.,  addig  a  hipertextnél  egy töredék másodperc alatt ott a
képernyőn  a hivatkozott szöveg, viszont a köztük lévő anyagrészekből semmit
sem látunk.

   És  még  nem  szóltunk  a  számítógépek  eltérő  minőségéről,  a képernyő
felbontóképességéről,   a   színekről,   a   műveleti  gyorsaságról  és  más
hasonlókról. A 640x480 képpontból álló és mindössze 256 szín megjelenítésére
képes  gépen  minőségileg  egészen  mást lát a felhasználó, mint 1024x768-as
felbontással  és  16,77  millió  színnel.  A  ma  nálunk átlagosnak mondható
hálózati  sebességekkel  más  hatást  kelt egy multimédia alkalmazás, mint a
világ más tájain megszokott nagysebességű hálózatokon.

   Érvényüket  vesztik  a  régi  fogalmak: a "terjedelmes mű", a "kétkötetes
könyv" és más hasonló jelzős kapcsolatok. Maga a terjedelem sem értelmezhető
igazán  még  egy  CD-ROM  esetében  sem, nemhogy egy hálózati kapcsolatokkal
átszőtt  műnél.  A  fizikai entitásként, megfogható valóságként létező könyv
helyébe  egy  beláthatatlanul  összetett  és  felfoghatatlanul  szövevényes,
anyagiatlan  szövegfolyam  lép  - úgy is mondhatnánk, a véges halmaz helyére
egy   szinte   végtelen   halmaz   kerül.  A  főként  lineárisan  rendezett,
áttekinthető   struktúra   szerint  tagolt  szöveget  egy  mozaikokból  álló
szövegegyüttes   váltja   fel,  amely  -  mint  egy  kaleidoszkóp  -  szinte
tetszőleges elrendezést nyer minden egyes alkalommal.

   Nyilvánvaló,  hogy  a  képernyőn  nem  úgy  olvasunk, mint egy nyomtatott
könyvben.  Az  olvasáskutatók  sok  munkának  néznek  elébe,  ha föl akarják
térképezni  az  olvasás  folyamatát,  az  újkeletű  olvasási  szokásokat, az
olvasói   ízlés  változásait.  Egyelőre  csak  a  kérdőjelek  sokasodnak  az
elektronikus  könyvek  és  a  multimédia  körül.  Most csak egyetlen kérdést
tegyünk  föl:  milyen  újfajta  kognitív  sémák alakulnak ki a hiperszövegek
olvasása alatt?

                               Irodalomjegyzék

[1]  Jean,  Georges:  L'écriture mémoire des hommes. Paris. Gallimard, 1989.
     (Découvertes Gallimard. Archéologie) 74. p.

[2]  Tóth  István  György:  Mivelhogy  magad  írást  nem  tudsz...  Az  írás
     térhódítása  a  kora  újkori Magyarországon. Bp. MTA Történettud. Int.,
     1996. 238-242. p.

[3]  Chartier, Roger: A kódextől a képernyőig : az írott szó röppályája. In:
     BUKSZ. 1994. 305-311. p.

[4]  Steinmetz,   Ralf:   Multimédia:  bevezetés  és  alapok.  Bp.  Springer
     Hungarica, 1995. 26. p.
Google
 
Web iqdepo.hu
    © Copyright 1996-2019
    iqdepo / intelligence quotient designing power - digitális kultúrmisszió 1996 óta
    All rights reserved. Minden jog fenntartva. | xhtml, css, 508
internetes partnerünk:
Netmester
netmester a holnaptervező