Dimenzió #11

eLeVeN

(irodalom, gazdaság, számitástechnika, filozófia)

Legnépszerűbb számunk

[#24] Kapcsolat - kezdő és gyakorló szeretőknek -


Legnépszerűbb cikkünk

[#24] Szerelmes versek

                               Gerlóczy Ferenc

                              VIRTUÁLIS UTÓPIA
                          (Elektronikus könyvtárak)

                (In: HVG, 1996. 06. 29., 26. szám, 65-66. o.)

   Legyen  az  egész  magyar  és  világirodalom  mindenki számára egységesen
hozzáférhető   az   interneten.   Meg  kell  teremteni  egy  olyan  globális
elektronikus   könyvtári   rendszert,  amelynek  segítségével  -  legalábbis
számítógépe  képernyőjén - bárki bárhol bármikor bármely művet elolvashat. A
korántsem  utópisztikus  ötletet  egy  magyar  író  újdonságként vetette fel
nemrég  a  sajtóban,  miközben  világszerte  -  sőt  Magyarországon is - már
léteznek   ilyen,   a  vágyott  állapotra  legalábbis  törekvő,  úgynevezett
virtuális könyvtárak.

   "Kitaláltam   -   írta   a   könyvhét  alkalmából  a  magyar  könyvszakma
nyomorúságos helyzetét ecsetelő cikkében Spiró György író -: az egész magyar
irodalmat  sürgősen  fel kellene lőni az internetre, Anonymusnál kezdve és a
mai  húszévesek  zsengéivel  végezve.  Lehet, hogy ez több százezer, netalán
egy-két millió oldal, de mi az egy közepes szervernek manapság. Aztán töltse
le magának ebből akárki azt, amire éppen szüksége vagy kedve van. Kezdtem is
tájékozódni,  vajon  hogyan  lehetne ezt megcsinálni. Hiszen nem nagy munka:
néhány amúgy is munka nélküli hivatásos gépíró pár hét alatt lemezre írhatja
a  magyar  irodalom  legjavát,  aztán azt átviszik egy szerverre, és azontúl
bárki  bárhol  a  világon elérheti szinte ingyen, éljen bár Új-Zélandon vagy
Apajpusztán,  ha van számítógépe, és be van kapcsolva a rendszerbe." A fenti
sorokat  többen  is  zokon  vették  az  írótól. No, nem a nyomtatott könyvek
kiadói, még csak nem is a számítógépes csatlakozásról ma még csupán álmodók,
hanem  azok,  akik  már évek óta dolgoznak rajta, hogy a magyar irodalmat az
internetre   "fellőjék".   Panaszos  leveleikben,  melyeknek  egy  része  az
iNTerneTTo  elektronikus folyóiratban olvasható, egyértelműen cáfolják, hogy
e  "fellövés" pár heti munka volna csak. A "Spiró-vitában" egyesek azt is az
író  szemére  vetik,  hogy  saját  ötleteként  adott elő valamit, ami Magyar
Elektronikus Könyvtár (MEK) néven már tavaly ősz óta létezik.

   A  kulturális szférát és a könyvtárakat ért megszorítások mellett örömmel
számolhatunk  be  egy  olyan  könyvtárról  -  fogalmazott  a  megalapításkor
Moldován  István,  a  Budapesti Közgazdaság-tudományi Egyetem könyvtárosa, a
MEK  egyik  életre  keltője  -,  amelybe  "nem  kell beiratkoznunk, nem kell
olvasójegyet  felmutatnunk  a  bejáratnál  üldögélő  nénikének,  sőt,  se  a
nénikét,   se   a  bejáratot  nem  találjuk  benne".  A  hivatalosan  tavaly
novemberben  megnyílt  bibliotéka  egyelőre  nem  látszik  veszélyeztetni  a
Széchényi  vezető  helyét,  idővel  mégis a nemzeti könyvtár komoly riválisa
lehet.  A  két  könyvtár  feladata ugyanis hasonló: a magyar nyelvű, illetve
vonatkozású  könyvek, folyóiratok, dokumentumok gyűjtése. Ám míg a Széchényi
Könyvtár  többnyire papírra nyomtatott szövegeket gyűjt, s folyamatosan növi
ki raktárait, a MEK állománya alig foglal helyet - s azt sem az igazi, hanem
az úgynevezett kibertérben teszi.

   "A világban számos projekt létezik, amely elektronikus szövegek gyűjtését
és  terjesztését  tűzte  ki  célul.  Nem ismerek azonban olyan vállalkozást,
amely  egy  ilyet  országos  szinten  valósított  volna  meg" - mondta a már
idézett  Moldován  István,  aki  szerint a megvalósuló elektronikus könyvtár
nemzeti  jellege  így  kezdettől  fogva  biztosítva  volna.  Az elektronikus
állomány  egyelőre  önkéntes  alapon  gyűlik,  egyrészt  a  nyomtatásban már
megjelent,  majd  újból  számítógépre vitt anyagokból - amilyen a klasszikus
irodalmi művek jó része -, másrészt olyanokból, amelyek eleve fényszedéssel,
illetve  számítógépes szövegszerkesztővel készültek. Az állomány gyarapítása
a  jelenlegi  felállásban  áldozatkész  "polcgazdák"  feladata, akik egy-egy
kutatási   területen   belül   meghatározott   időre  magukra  vállalják  az
anyaggyűjtést és a szervezést.

   A  MEK a szakemberek szerint különösen azért állhat nagy jövő előtt, mert
eleve  átugrotta  a  könyvtárak  amúgy is elkerülhetetlen - bár számos okból
csak  vontatottan  haladó  -  elektronizálásának egy hosszú fázisát. A világ
nagy   könyvtárai   -  köztük  az  Egyesült  Államok  nemzeti  könyvtára,  a
feltehetően a világ legnagyobb gyűjteményével rendelkező washingtoni Library
of Congress - az internetet többnyire arra használják, hogy katalógusaikat a
hálózatra  teszik,  ahol  azok  éjjel-nappal  böngészhetők,  a világ bármely
pontjáról.  Egy másik elterjedt gyakorlat éppen ellenkezőleg, arra ösztönöz,
hogy  a könyvtár épületéből legyen böngészhető a világ. Ezt tette olvasóinak
lehetővé  például  a New York-i Public Library, amely néhány hónapja 300, az
internetre csatlakozó komputert állított központi olvasótermébe. A könyvtári
könyveket  azonban  mindkét  esetben  a  könyvtárakban kell olvasni, esetleg
onnan  kikölcsönözni,  a technológia legfeljebb abban segít, hogy megmondja,
melyik  könyvet  melyik könyvtárban keressük. De vajon elérhetetlen utópia-e
egy olyan bibliotéka, amelynek az internetre "fellőtt" katalógusában egy-egy
tételre   rákattintva   máris   magát   a   kívánt   művet  hívhatjuk  le  a
számítógépünkre?

   Az  utóbbi egy-másfél évben világszerte egyre-másra alakulnak - illetve a
korábbi  tempónál  lényegesen  gyorsabb  ütemű  fejlesztésre kapcsoltak - az
ilyen   on-line,  vagyis  a  hálózaton  élőben  olvasható  anyagú  virtuális
könyvtárak.   Az  egyik  legnagyobb,  az  elektronikus  könyvészet  Illinois
állambeli  professzora,  Michael  Hart  által  alapított  Project  Gutenberg
eredeti  célja  az, hogy 2001 végére egy tízezer kötetes alapkönyvtár álljon
az  emberiség  rendelkezésére  a legkeresettebb, közkinccsé lett művekből. A
Gutenberg-terv   mintegy  500  embert  foglalkoztat,  akik  begépelnek  vagy
szkennerrel  bevisznek  szövegeket, hibákat javítanak, utánajárnak a szerzői
jogi  ügyeknek,  és segítenek további önkénteseket találni - vagyis ugyanazt
csinálják,  mint a MEK szervezői. A feldolgozás azonban olyan gyorsan halad,
hogy   a  kérdéses  időpontra  a  vártnál  valószínűleg  lényegesen  nagyobb
virtuális közkönyvtárban böngészhetnek majd a földlakók.

   Bár  a Project Gutenberg mellett több más kezdeményezés is létezik, mégis
célszerűbbnek   látszik  egyes  számot  használni,  hiszen  az  elektronikus
világkönyvtár egyes részei egymással is bármikor összekapcsolódhatnak. Saját
gyűjteményén  túl  a  MEK  is  kínál kapcsolódást a nagyobb bel- és külföldi
szövegarchívumokhoz,    internetes    keresőrendszerekhez.    Ami    egyszer
elektronikusan  tárolva  van,  az  elvben  bárki  számára bárhol és bármikor
elérhető. A kérdés csupán az, hogyan.

   A  korlátlan  elérhetőséget a gyakorlatban két fő akadály hátráltatja. Az
egyik:  nem  elég,  hogy  a  művek "rajta vannak az interneten", meg is kell
találni   őket.   Éppen   a   megtalálás   elősegítése,  katalógusrendszerek
kidolgozása  az  elektronikus  könyvtárak  feladata. A másik akadály szerzői
jogi  természetű.  Az amerikai precedensjog értelmében a hálózaton olvasható
könyvek  copyrightjával  kapcsolatban egy 1991-es amerikai perben elhangzott
bírói  állásfoglalás  számít  irányadónak.  Eszerint "a copyright elsődleges
célja  nem  az,  hogy  jutalmazza a szerző munkáját, hanem hogy elősegítse a
tudomány és a hasznos művészetek fejlődését. Ezért a copyright biztosítja az
alkotónak a jogot az eredeti művében kifejezett gondolataihoz, de ugyanakkor
arra bátorít másokat, hogy szabadon építkezzenek a műben található ötletekre
és  információkra.  Ez  a  következmény  sem  nem  tisztességtelen,  sem nem
szerencsétlen.  Pontosan  ez  az  az  oldala a copyrightnak, amivel segíti a
tudomány és a művészetek fejlődését."

   Hiába terjed azonban ez az új szemlélet, némi utánajárással bizonyítható,
hogy   mind   a   világ  nagy  elektronikus  archívumaiban,  mind  a  Magyar
Elektronikus  Könyvtárban  főleg kétfajta műtípust gyűjtenek korlátlanul. Az
egyik  csoportban  a  klasszikusok találhatók - Konfuciustól Shakespeare-ig,
Arisztotelésztől Petőfiig. Ők ugyanis nem kérnek jogdíjat. A másik csoportba
azok  a  művek  tartoznak,  amelyeket eleve azzal a szándékkal hoztak létre,
hogy elektronikusan (is) megmaradjanak: ide tartozik minden CD-romon, floppy
disken,  illetve  a  hálózaton  elektronikusan  közzétett  anyag,  a 2000, a
Jelenkor   és   más   irodalmi   folyóiratok   elektronikus  változatától  a
legkülönfélébb számítástechnikai és hálózati tárgyú írásokig.

   Szerzői  jog  -  a  közhiedelemmel  ellentétben  -  a  kibertérben éppúgy
létezik,  mint  a  Gutenberg-galaxisban. Ha nem így lenne, akkor a virtuális
könyvtárak   állományában   a   jelenleginél   lényegesen   nagyobb  súllyal
szerepelnének  azok  a  mai  szerzők,  akik  továbbra  is műveik jogdíjaiból
szeretnének  megélni.  Ám az is kétségtelen: a szerzői jog érvényesülését az
interneten  még  annál  is nehezebb garantálni, mint megakadályozni a floppy
diskek,  hanglemezek,  kazetták, videoszalagok illetéktelen másolását. A mai
szerzők  lassan, de határozottan növekvő hányada ezért - saját jól felfogott
érdekében  -  akkor  is  törekszik a hálózaton való megjelenésre, ha azért a
gyakorlatban külön juttatást nem kap. Persze megteheti azt is, hogy másképp
rendelkezik,   s  nem  engedélyezi  művei  elektronikus  tárolását,  illetve
terjesztését  - ám ha így tesz, mindenképpen szembekerül a korszellemmel, és
elveszít sok millió potenciális olvasót.
Google
 
Web iqdepo.hu
    © Copyright 1996-2019
    iqdepo / intelligence quotient designing power - digitális kultúrmisszió 1996 óta
    All rights reserved. Minden jog fenntartva. | xhtml, css, 508
internetes partnerünk:
Netmester
netmester a holnaptervező