Dimenzió #11

eLeVeN

(irodalom, gazdaság, számitástechnika, filozófia)

                            Drótos László
                    (kondrot@gold.uni-miskolc.hu)
                 Miskolci Egyetem Központi Könyvtára

                              MOSOLYALBUM? :-)

                  (Képek a magyar Internet gyermekkoráról)

              (In: Magyar tartalom, Soros C3 központ, Bp. 1997.
                       http://www.c3.hu/mt/index.html)

                                     1.

   Az  hiszem,  hogy  ez  az utolsó vagy talán már az utolsó utáni pillanat,
amikor   még  el  lehet  készíteni  néhány  ilyen  gyorsfényképet  a  magyar
Internetről,  de  már most is teleobjektív kell hozzá, hogy nagyjából minden
lényeges  rajta  legyen  a  fotókon.  Számomra  valamikor  1995  nyarán vált
áttekinthetetlenné a hazai Hálózat, addig - kis túlzással - minden listát és
hírcsoportot  olvastam,  minden új szervert megnéztem, és volt egy teljesnek
tekinthető  térkép  a fejemben arról, hogy kb. hol mi van, mit merre érdemes
keresni.  Most már nemcsak hogy a fehér foltok terjednek a térképemen, hanem
kezd  az  egész  puzzle-darabokra töredezni. (Pár év múlva már lehetetlen és
értelmetlen  lesz  az Internetről, mint valami önállóan vizsgálható dologról
beszélni,  mindent  átható  információs  közeggé  válik, amiről ugyanúgy nem
érdemes majd tanulmányokat írni, mint a papírról vagy a rádióhullámokról.)

   Ebből  az  is  következik, hogy az alábbiakban előfordulhatnak tévedések;
lehet,  hogy  néhány  dolog,  amit hiányként, hibaként említek, már létezik,
csak  én  nem  tudok  róla, vagy mire ezt a szöveget valaki olvassa, már rég
megoldódott.  Továbbá  szeretném  azt  is  előrebocsátani, hogy - bár néhány
megállapításomból esetleg úgy tűnhet - soha nem volt "kicsi és savanyú, de a
miénk"   típusú   érzésem   a  magyar  Internettel  kapcsolatban.  Szerintem
alapvetően   egészséges   "óvodásról"  van  szó,  akit  elismerhetünk  saját
gyerekünknek,  csak  vannak kisebb fejlődési rendellenességei, például kissé
rendetlen és elállnak a fülei ;-), ahogy ezeken a fotókon is látszik majd.


                                     2.

   Hogy  a  továbbiak  megfelelő  értelmezési keretet kapjanak, pár mondatot
írok  arról,  hogy  én milyen "ablakon" át látom a Hálózatot, ami alatt most
már  az  Internetet  értem.  Ugyanis  WAN-jellegű  hálózati  kapcsolat már a
nyolcvanas  években  is  volt Magyarországon, és én még néhány hónapig azt a
Nedix típusú 300 baudos kapcsolt vonalat is használtam, ami Bécsen keresztül
az  első  "rendszeres"  számítógépes  összeköttetést jelentette néhány hazai
intézményben  a világ nagy online szolgáltató központjaihoz (pl. az amerikai
Dialoghoz,  STN-hez  és Orbithoz, a svájci Data-Starhoz, a francia BRS-hez).
Majd  kb. 1989-től 1994-ig tartott nálam - és velem együtt az ún. "akadémiai
közösség"   tagjainál   -   az   "X.25-ös  korszak",  amikor  elég  szorosan
végigkövettem  az  első  országos  csomagkapcsolt  hálózat  fejlesztését  és
valamennyire  részt  is  vettem  benne.  Az  X.25 már teljes értékű, bár még
mindig elég lassú (max. 9600 baud) hálózati szolgáltatásokat biztosított, és
annak  ellenére,  hogy  centralizált  elemei  is voltak, akkoriban szerintem
nagyjából olyan "hangulata" volt, mint amilyen a hetvenes-nyolcvanas években
az  amerikai  Internetnek  lehetett.  Ráadásul  az  X.25-ről  egy  idő  után
különböző  trükkökkel a BITNET-re és az Internetre is ki lehetett jutni, így
néhányan  már  akkor  elkezdtük  használni  ezeknek  a  világhálózatoknak  a
szolgáltatásait,  amikor  itthon  még hírük sem volt, még a szaksajtóban sem
írtak  róluk  - nem győztük magyarázgatni boldog-boldogtalannak, hogy milyen
nagyszerű  dolgok  vannak  "odakint". 1994-től azután az egyetemünk is tagja
lett  az  Internetnek,  és  először  az  X.25 felett, majd egy 64 kbites, és
újabban  pedig  512 kbites bérelt vonallal kapcsolódunk a HBONE-hoz, ahonnan
az  idén  már  10  Mbites ATM kijárat van a világba. (Nagyjából ez a tipikus
hálózati  történet  a  legtöbb hazai felsőoktatási és kutatási intézményben,
melyek  az  Információs Infrastruktúra Fejlesztési Program tagjaként az első
komoly felhasználói és fejlesztői csoportot jelentették nálunk, és még ma is
a hálózati közösség többségét alkotják.)

   Mivel   már   nyolc   éve   könyvtári   tájékoztatóként  dolgozom,  nekem
tulajdonképpen  munkaköri  feladatom  a  Hálózat  használata és fejlesztése,
valamint  a  vele  kapcsolatos  ismeretek  terjesztése. Napi 2-4 órát vagyok
"online"  és gyakran további 4-6 órát dolgozom egyéb, de internetes dolgokon
(pl.  Web  anyagok  készítése,  Internet  oktatás, segédletek és tanulmányok
írása,  fordítása,  szerkesztése).  A  Hálózatot  általában  csak  célzottan
használom:   konkrét   információk  megkeresése,  szakmai  levelezés,  saját
információforrások  fejlesztése.  Ennek  megfelelően  nekem  az Internet nem
elsősorban  szórakoztató  eszköz,  vagy  önkifejezési  forma, vagy találkozó
hely,  vagy  home-shopping  csatorna  stb.,  hanem inkább az a "terep", ahol
dolgozom,   építkezek.   Nem   nagyon  érdekel  a  látványos  Web-design  (a
képletöltést  gyakran  kikapcsolom),  céltalanul  csak  keveset "szörfölök",
news-t  ritkán,  IRC-t  sosem olvasok, viszont még elég gyakran használom az
FTP-t  és  a  telnet-et.  Számomra  leginkább  az  a fontos, hogy a keresett
szolgáltatás,  információ  gyorsan  és egyszerűen megtalálható és letölthető
legyen, hiszen sokszor ott vár mellettem az "ügyfél", akinek azonnal kell az
eredmény.   Legszívesebben  DOS  környezetben  dolgozom,  de  a  Unixban  is
elboldogulok,  és  van egy Windows 3.1-es gépem is a Web miatt, s nagyon nem
szeretnék  a jövőben még nagyobb technikát bevetni lényegében ugyanazokhoz a
feladatokhoz.  Otthon  csak  egy  kőkorszaki  modem  és  egy  286-os  PC van
"vészhelyzetek"  esetére,  hogyha  bezár  az  Egyetem,  ne  szigetelődjek el
teljesen a világtól. :-)

   Az,  hogy  annyi és annyiféle dolog van az Interneten, már nem "hat meg",
ennyi  idő  után  nem  lepődöm  meg  semmin,  viszont  azt még mindig nagyon
élvezem,  hogy  olyan  könnyű  és  hatékony  kapcsolatokat  lehet emberekkel
teremteni,  és  hogy ebben a "virtuális világban" valahogy jobban működnek a
dolgok, mint a hagyományosban, mert egyszerűbbek a játékszabályok.


                                     3.

   Mint  a fenti kis magyar hálózattörténetből is látszik, nálunk gyorsított
filmként,  5-8  év  alatt  pergett  le  mindaz, ami Amerikában az Arpanettől
eltelt  25  év  alatt  történt.  Az  persze  jó, hogy ilyen gyorsan sikerült
felszámolni  a  lemaradást  (ha nem is az USA-hoz képest), de az "erőltetett
menet"  miatt  veszteségeink  is vannak, amik csak most lesznek érzékelhetők
szélesebb   körben.   Ebben  a  részben  megpróbálom  összefoglalni  a  főbb
hiányérzeteimet.   Többségük   az  előbb  említett  okból  állt  elő,  tehát
érthetőek,  és  elképzelhető,  hogy  már  nem  is lehet pótolni őket. De van
néhány  probléma,  amin  lehetne segíteni, s elég értetlenül nézem, hogy nem
tudunk megbirkózni velük.

   Kezdjük ott, hogy szerintem az Internet nem attól lett ilyen "bombasiker"
a  világban,  mert  mondjuk  a  TCP/IP  valami  korszakalkotó  és  tökéletes
technológia  lenne  (megvannak a korlátai és voltak/vannak nála átgondoltabb
hálózati  protokollok  is),  még  csak nem is a Web látványos lehetőségeinek
köszönhetően  (a  Compuserve és más hasonló online központok már korábban is
kínáltak  grafikus  klienseket  a  felhasználóknak).  Az  Internet két okból
különleges  a  többi  WAN  rendszerhez  képest,  melyek  újabban egymás után
olvadnak  bele:  egyrészt  hogy  (legalább kezdetben) mindenhol közpénzekből
építették ki és működtették, másrészt hogy a hetvenes-nyolcvanas években egy
olyan  értelmiségi  elit  fért csak hozzá és végezte rajta a fejlesztéseket,
amelynek a szellemisége, értékrendje és stílusa mind a mai napig érezhető az
Interneten, bár sokak szerint az új jövevények által csapott "zaj" ezt egyre
jobban  elnyomja.  Én  nem hiszem, hogy érdemes keseregni "a régi szép idők"
elmúlásán, a dolgok természetes módon alakultak így, de úgy érzem, hogy az a
bizonyos  "Internet  kultúra",  ahol  a  tolerancián,  egymás  segítésén, az
együttműködésen, a közös építkezésen, a könnyed stíluson és az ingyenességen
volt/van  a  hangsúly,  nagyon  sok  ember  számára  vonzó, és ez jelenti az
Internet  lényegét,  ettől  más  és  sikeresebb,  mint  mondjuk  a Dialog, a
Prodigy, vagy az újabbak közül az MS-Network.

   Azt azonban sajnálom, hogy ebből az "aranykorból" nekünk csak egy-két év,
sőt  a  többségnek  néhány  hónap  vagy  semmi  sem jutott. Annak idején úgy
gondoltam,  hogy  a  magyar  mentalitáshoz és lehetőségekhez jól illik ez az
inkább a kreativitásra és nem az üzleti képességekre épülő, különösebb tőkét
és   nyersanyagot  sem  igénylő  klasszikus  Internet;  igazi  sikerágazattá
válhatott  volna  nálunk.  Időközben  azonban  megváltozott  a környezet, és
lehet,  hogy  már  lehetőség  sincs  rá,  hogy  megjelenjen  egy magyar Phil
Zimmerman  vagy  Tim  Berners-Lee, illetve valami Netscape vagy Yahoo típusú
hazai sikertörténet, s már csak az Internetből élő kft-k további szaporodása
várható.

   Nem  igazán  értem viszont azt, hogy ha állítólag tehetséges szoftverírók
vagyunk,  akkor miért nem folyik érezhető (public domain) szoftverfejlesztés
illetve  -magyarítás  a Hálózaton? Jó példaként hirtelen csak a - mostanában
sajnos  gyengélkedő  -  SSA  (Szabad  Szoftver Alapítvány) és a nagyon aktív
hazai  Linux-hívők  (Magyar  Linux Alapítvány) törekvései jutnak eszembe. De
nagy  szükség  lenne  például  a  magyar  ékezetes  betűk  miatt  egy  csomó
segédprogramra,  konvertálóra,  indexelőre,  keresőre  stb.,  illetve  a még
mindig  gyenge  idegennyelv-tudás  miatt  a legnépszerűbb hálózati kliensek,
szoftver    dokumentációk    és   bizonyos   alapdokumentumok   (szervezett)
fordítására.

   Továbbá  miért  nincsenek  szabványosítási  törekvések  nálunk?  A magyar
Internet  elég  kicsi  ahhoz, hogy hatékonyan szabványosítani lehessen olyan
dolgokat  is,  amiket  a  világhálózaton  nem lehet megszervezni (pl. csak a
repülő  ékezetes  kódolásból  elterjedt vagy ötféle). Miért nincsenek magyar
RFC és FYI dokumentumok a közös problémák közös megoldására?

   Ide  tartozik  a  metarendszerek  kérdése  is:  Elég sokáig tartott, amíg
megjelentek a magyar Web és FTP szerverek indexelő- és keresőrendszerei. Jó,
hogy  már ezek vannak legalább, de nem sokat lehet tudni arról, hogy mondjuk
a  Heuréka  valójában  hogyan dolgozik, mit gyűjt be és hogyan keres vissza.
(Általában   is  igaz,  hogy  még  az  egyébként  színvonalas  hazai  online
szolgáltatásoknak  sem  erősségük  önmaguk  precíz dokumentálása, néha pedig
minden  háttérinformáció hiányzik.) Jó lenne egyébként a magyar hírcsoportok
és  levelező listák archívumait is visszakereshetővé tenni, és egyre nagyobb
szükség  volna  szűkebb, tematikus nemzeti Web-keresőkre is, melyek csak egy
meghatározott    területét    dolgozzák    fel   az   itthoni   elektronikus
információtermésnek  (pl.  vállalati  szerverek,  napi  hírek,  egészségügy,
oktatás,  kultúra).  Az  ilyenek  gomba  módra  szaporodnak  Angliában  vagy
Németországban,  bizonyítva,  hogy  nagy  igény  van rájuk, mert a mindenevő
AltaVista-szerű  keresőkkel  már lehetetlen elfogadhatóan pontos kereséseket
végezni.  A  "kézzel" készülő tematikus link-gyűjtemények terén is volna mit
tenni.  A  szépreményű  és  még  mindig  legjobban  használható  HUDIR egyre
kaotikusabb  kezd  lenni  (pl.  mit  keres  az "Első magyar vámpír-oldal" az
"Ifjúság"  címszó  alatt?  ;-))  és  tele van elavult linkekkel. Ugyancsak a
szabványosítási  szándék  teljes hiányára mutat, hogy nincs egy rendes hazai
e-mail "telefonkönyv"; két-három havonta nekiáll valaki, hogy majd ő egyedül
megcsinálja a magyar elektronikus postafiókok nyilvántartását, amiből azután
csak  egy  újabb,  töredékes,  egy  idő  után nem frissített, már nem létező
címeket  tartalmazó  szolgáltatás lesz. Nincs egy fix és általánosan ismert,
majdnem  kötelezően  "ajánlott"  bejelentő  helye  az új hazai szervereknek,
levelező  listáknak,  elektronikus  újságoknak stb. Persze mondhatnánk, hogy
ezeket  az  Internet  őshazájában sem sikerült rendesen megszervezni, de egy
magyarországnyi  méretű  hálózat  esetében,  pár  száz fontosabb szervernél,
gyakorlatilag  az  első komolyabb fejlődési időszakban, a külföldi példákból
tanulva  ezeket  meg  lehetne  csinálni, csak az egyéni ambíciókon túlmutató
globálisabb gondolkodásmód kellene.

   Az,  hogy  az  Internet magyarországi megjelenése lényegében egybeesett a
WWW  diadalmenetével,  azt  okozta,  hogy  nálunk  szinte kizárólagos online
eszközzé  vált  a  Web. Nem volt idő az egyszerűbb, de szintén nagyon fontos
hálózati  képződmények  kialakulására:  még  a  hozzánk  hasonló országokhoz
képest  is  kevés nálunk a valóban működő (szakmai) levelező lista és Usenet
newsgroup;  szinte  teljesen  hiányzik  a  tisztán  elektronikus  tudományos
folyóirat  műfaja (ami nem egy nyomtatott lap online változata, hanem e-mail
útján  szervezett,  szerkesztett,  lektorált  és  gyakran így is terjesztett
színvonalas  e-journal);  kevés  vagy  nem eléggé ismert a saját építésű FTP
szoftverarchívum   (inkább  csak  külföldi  gyűjteményeket  tükrözünk);  nem
terjedtek   el  az  egyszerű  szöveges,  levélben  terjeszthető  hírlevelek,
fanzinok, segédletek, FAQ összeállítások, tematikus címlisták, bibliográfiák
stb.,  pedig ezek igen népszerű műfajok még most is az Internet angol nyelvű
részén;   alig   egy   pár  (ám  rendkívüli  érdeklődés  mellett  lezajlott)
távoktatási  kísérlet  volt e-mailben lebonyolított tanfolyamokra; csak egy-
két magyar MUD próbálkozásról hallottam korábban, de ezek is csak a szokásos
szerepjátékok   voltak,   amelyek  mostanában  Web-verzióban  kezdenek  újra
megjelenni,  de  a  MUD-nak  volt  egy kreatívabb, világ- és kapcsolatépítő,
"értékesebb"  alfaja  is  Amerikában,  ami  hozzánk  nem  jutott  el; és nem
jutottak  el  ide  a  Freenet  rendszerek  sem,  melyek  egyszerű karakteres
(gopher-szerű) menükkel kínáltak ingyenes informálódási lehetőséget, hirdető
falat  és kommunikációs fórumot egy-egy település lakóinak. Érdekes módon az
ebben  a  bekezdésben felsorolt "műfajok" szinte mindegyike jobban virágzott
és   virágzik  még  most  is  az  Internetnél  sokkal  szerényebb  technikai
lehetőségekkel  rendelkező  magyar telefonos BBS-ek világában. Az egyszerűbb
Internet  eszközök  közül nálunk csak az IRC-nek van egy szűk, de határozott
szubkultúrája.

   A  másik véglet is hiányzik egyébként: Egy-két művészeti kísérlettől (pl.
a  SZTAKI  és  a  C3  Web  szerverén)  eltekintve  nem  találkoztam a magyar
hálózaton  olyan  szolgáltatással,  ami  a  legújabb technikai lehetőségeket
(multimédia,  VRML,  Java)  igazán  ötletesen,  alkotó módon, újszerűen és a
hálózati  környezetbe  természetesen illeszkedően használta volna ki. Inkább
csak  a  kézenfekvő  alkalmazások  láthatók  a  hazai  szervereken,  illetve
külföldi ötletek másolatai. Nem tudok jó példát találni olyan eredeti magyar
fejlesztésekre,  amelyek  igazából,  valamilyen komoly célra kihasználnák az
Internet   valamelyik   különleges  tulajdonságát:  a  globalitást,  vagy  a
gyakorlatilag  valós idejűséget, vagy a legkülönbözőbb elektronikus eszközök
összekapcsolhatóságát,  vagy  a tömeges véleménynyilvánítás lehetőségét stb.
Pedig  jó  néhány nagyszerű dolgot lehetne csinálni például a tudományok, az
oktatás vagy a politika területén. Néhány (külföldi) példa a lehetőségekre a
fenti  tulajdonságok  sorrendjében:  környezetvédelmi  mozgalom szervezése a
különböző országok diákjai között; az Internetről vett "real time" adatokkal
működő  gazdasági,  társadalmi vagy tudományos modellek, szimulációk; távoli
távcsövek,  robotok,  kamerák  irányítása  oktatási  vagy tudományos célból;
közügyekben  felvilágosító kampányok folytatása, gyors közvéleménykutatások,
egyszerűbb  "népszavazások"  egy  már  behálózott közösséget (pl. egyetemet)
illető  kérdésekben.  Reméljük,  nem  kell  sokáig  várni  arra,  hogy  ezek
megjelenjenek  nálunk  is, és a sokat emlegetett magyar "zsenialitás" itt is
megmutatkozik majd. :-)

   De  ami  leginkább hiányzik és hosszabb távon komoly veszteséggel járhat,
az  a  Hálózathoz  kötődő  szervezetek  sora.  Van  az Internet Szolgáltatók
Tanácsa,   a  Magyar  Adatbázisszolgáltatók  Kamarája,  a  főleg  non-profit
résztvevőket  tömörítő  Hungarnet  Egyesület,  és  kész,  ráadásul  ezek  is
felülről   és  hagyományos  eszközökkel  szervezett  érdekcsoportok.  Szinte
teljesen hiányoznak az alulról "spontán" induló, az Internet által indukált,
a   Hálózattal  kapcsolatos  problémákra  választ  kereső,  az  elektronikus
kommunikáció   eszközeivel   kapcsolatot   tartó   szerveződések,  virtuális
intézmények,  mozgalmak  stb.  Még  mindig  nincs a felhasználók érdekeit, a
hálózati szólásszabadságot védő magyar EFF, pedig korábban voltak kísérletek
a  megalakítására.  Nem  alakult  ki  hazai  szakértői  szervezet (ingyenes)
hálózatbiztonsági    tanácsadásra    és    felvilágosításra,   "katasztrófa-
elhárításra",   az   elszaporodó   netikett-sértések   ellen   való   akciók
koordinálására.   (Talán   az  NIIF  által  nemrég  indított  "nemzeti  CERT
kezdeményezés" látja majd el ezt a feladatot.) Jó néhány terület van, ahol a
Hálózat   ideális   szervező   közeg   lenne   (munkavállalói  érdekvédelem,
számítógéphasználók  érdekvédelme,  tanárok  tapasztalatcseréje,  a világban
szétszórt   magyarság   összefogása  stb.),  ám  ezekre  csak  néhány  kóbor
próbálkozás  volt eddig. Igaz, ez magyarázható a nálunk még szűk felhasználó
körrel, az Internet magyarországi megjelenése óta eltelt rövid idővel is, de
úgy érzem, mélyebb baj van itt.

   Nálunk   valahogy   a   jó  kezdeményezések  sem  tudnak  stabilizálódni,
"intézményesülni",  az Internet exponenciális növekedésével együtt nőni. Egy
jó  kivétel  ez  alól  a  HIX,  de  hát  az  meg  nem igazán a magyarországi
körülmények  között  fejlődik.  A még mindig merev hazai struktúrák közé nem
tudnak beépülni az Internettel kapcsolatos, gyorsan változó szerveződések. A
legegyszerűbb  példa  erre, hogy sok egyetemen és tudományos intézetben évek
alatt  sem sikerült egy stabil Web-szerkesztőséget létrehozni, az intézményi
homepage  rendszeres  fejlesztését, frissen tartását megoldani. Látványosabb
és   többeket   érint   a  Magyar  Honlap  (ex-Ottlap)  ügye:  a  dicséretes
magánkezdeményezés egy idő után túlnőtte a saját kereteit, de még mindig nem
történt  meg  a magasabb szintre emelése, csak a körülötte folyó huzavonáról
jönnek   néha  hírek.  És  hasonló  problémánk  van  a  Magyar  Elektronikus
Könyvtárral  is,  nem tudunk szervezettebb formát, szponzort, gazdát találni
neki.

   Ez  azért  veszélyes, mert ha nem alakulnak ki nálunk az Internet legjobb
hagyományait   követő   "civil  kezdeményezések"  felkarolását,  támogatását
biztosító  mechanizmusok és pénzforrások, akkor a magyar Internet csak profi
szolgáltatók   "hivatalos"  Web  lapjaiból,  komoly,  de  elvetélt  "amatőr"
próbálkozásokból,  és  mindenféle  kis  magán honlapocskákból fog állni, ami
senkinek  sem lesz jó. Szerencsére a helyzet nem annyira reménytelen, vannak
azért  "mecénások",  melyek  felismerték  ezt  az  igényt  és felvállalták a
támogatói szerepet. Ilyen az NIIF, a Soros Alapítvány, az NKA és maga az MKM
is  belép  most közéjük. Jó volna persze több, hiszen sok intézménynek lenne
érdeke  a  "nem  profi"  tartalomszolgáltatás  erősödése  az Internet magyar
részén  is. És jó lenne olyan támogatási és szervezeti struktúrákat találni,
hogy   ne   csak   egyszeri   akció  legyen  egy  hálózati  információforrás
elkészítése,  hanem  biztosítva  legyen  legalább  néhány  évig a folyamatos
karbantartás és fejlesztés pénzügyi, technikai és (szak)emberi háttere is.


                                     4.

   Az  "üzleti"  és  a "non-profit", illetve a "professzionális" és "amatőr"
Internet   kérdését  érdemes  egy  kicsit  részletesebben  is  megvizsgálni.
Megintcsak  visszautalva arra, hogy nálunk a számítástechnika amúgy is gyors
fejlődésénél   is   gyorsabban   jártuk   végig  a  nagytávolságú  hálózatok
kialakításának    fokozatait,    azt    mondhatjuk,    hogy   tulajdonképpen
elkerülhetetlen   jelenség  volt  az  egymással  alig  érintkező  "szigetek"
kialakulása a magyar Hálózaton.

   Annak  idején, a nyolcvanas évek második felében még a COCOM korlátozások
miatt  kellett  a meglevő technikával is létrehozható X.25 hálózat kiépítése
mellett  dönteni. Amikor azután megnyílt az út az Internet bevezetése előtt,
az  IIF  Programnak  köszönhetően  sikerült megakadályozni, hogy az X.25-höz
csatlakozott  intézmények  elszigetelődjenek  és  konzerválódjék  náluk ez a
mostanra már elavultnak tűnő technológia. Visszatekintve elmondható, hogy az
IIF  irányítói jól taktikáztak és jól menedzselték a fejlesztéseket. Először
egy  gateway  géppel  (mars.iif.hu)  kötötték  össze  a kétféle hálózatot és
lehetővé  tették  az Internet szolgáltatások elérését (igaz, csak karakteres
módban  üzemelő,  nyilvános  kliensekkel),  majd a meglévő X.25-ös vonalakon
kezdték  el  a  TCP/IP  alapú  kommunikációt  (ez  sajnos meglehetősen lassú
adatátvitelt  eredményezett), és amikor a feltételek megértek rá, megkezdték
a  vonalak  és  a  hálózatot  üzemeltető gépek lecserélését és létrehozták a
HBONE-t, a magyar Internet gerincét. Dicséretes módon mindig külön figyelmet
fordítottak arra, hogy az IIF vidéki központjai is arányosan fejlődjenek, ne
maradjanak   ki  egyetlen  sávszélesség-növelési  lépésből  sem,  bár  egyes
fővárosi  intézmények nagyobb befolyásukat kihasználva többször megpróbáltak
előnyöket  szerezni  maguknak. Így aztán most általánosságban elmondható az,
hogy  az  "akadémiai  szféra"  tagjai  (reális) igényeiknek megfelelően és a
rendelkezésre  álló  pénzek arányában részesülnek a hálózati erőforrásokból.
Ez mindenképpen nagy szó, még akkor is, ha az igények természetesen mindig a
lehetőségek  előtt  járnak,  és  vannak olyan intézmények (egyes könyvtárak,
múzeumok,   főiskolák,  vidéki  kutatóintézetek),  melyek  valamilyen  okból
lemaradtak  vagy  teljesen  kimaradtak, és ennek a hátrányait most már egyre
komolyabban érzik.

   Az  IIF  Program 1995-ben felvette a "Nemzeti" jelzőt is, azzal a céllal,
hogy  az  évek  során felhalmozódott szaktudást és technikát a tudományos és
felsőoktatási  intézmények  körén túl a középfokú oktatás, az egészségügy, a
közgyűjtemények,   a   kormányzati  szféra,  sőt  a  vállalatok  számára  is
felajánlja.  Ez az elképzelés azonban csak részben valósult meg, mert közben
megjelentek  nálunk  is  az  üzleti  Internet-szolgáltatók, és többé-kevésbé
ugyanezeket   a   potenciális  felhasználói  köröket  célozták  meg.  Az  új
"játékosok" új technikákat (PPP/SLIP, ISDN, műhold stb.) honosítanak meg, és
rendszerint  egy  külföldi partnerrel együttműködve biztosítják a nemzetközi
vonalakat.  Volt  egy  kb.  egyéves  időszak, amikor az üzleti alapon működő
Internet  szolgáltatók  a sajtón keresztül próbálták megkérdőjelezni az NIIF
létjogosultságát,  jogosulatlan  előnyökkel  vádolva  az  úgymond  "ingyen",
illetve    "közpénzekből"    internetező    felsőoktatási    és   tudományos
intézményeket,  megfeledkezve  arról,  hogy  ez  a  szféra  "találta fel" az
Internetet  és annyi szellemi munkát fektetett bele a technika és a hálózati
információforrások  fejlesztésébe, hogy ez a tény önmagában is feljogosítaná
a  rendszer  örökös  kedvezményes  használatára.  Ráadásul az egyetemeken az
Internetre  "rászokott"  hallgatók jelentik majd a kereskedelmi szolgáltatók
legfontosabb   ügyfeleit   pár  év  múlva.  Szerencsére  a  hazai  Internet-
vállalkozások még nem voltak elég erősek ahhoz, hogy a nézeteikhez komolyabb
támogatást  találjanak,  vagy  belátták,  hogy  saját érdekeik ellen akarnak
hadakozni,  és  nem  az  egyetemisták  számukra a fontos felhasználói kör, a
potenciális  piac.  A dolog (egyelőre?) elcsitult a sajtóban. Mindenesetre a
fent  említett főváros-vidék ellentét után ez volt a második rosszízű vita a
hazai Internettel kapcsolatban, s időben egybeesett a domain-név bejegyzések
rendje  körül  kialakult  kisebbfajta botránnyal. Ez már egy komoly intő jel
volt  arra,  hogy  nálunk  nem az Interneten korábban szokásos tolerancia és
együttműködési készség jellemzi a "játékosok" viselkedését.

   A  harmadik  "hullám" néhány hónapja kezdődött a középiskolák (és részben
az  általános  iskolák)  hálózatba kapcsolásával. A helyzet itt aztán igazán
zavaros,  hiszen  az  NIIF lehetőségeihez képest már korábban is hozzáférést
nyújtott   néhány   középiskolának  a  HBONE-hoz  (általában  valami  közeli
egyetemen  keresztül),  a  Hungarnet  Egyesület  elindított  egy  ElKöB nevű
projektet  legalább  az  e-mail  szolgáltatás  biztosítására, és a késlekedő
kormányprogramra  való várakozás helyett egyéb kezdeményezések is történtek,
közülük  a  legfontosabb  a  Soros  Alapítvány  támogatása  modemes Internet
kapcsolatok  kialakítására.  És  most  itt  van  végre az 1997 augusztusában
lezárult  tender  az  átfogó  és  egységes  középiskolai  SuliNet hálózatra,
amelyet üzleti alapokon az Elender fog kiépíteni, országon belül feltehetően
MATÁV vonalakon. Ez a pályázat és a körülötte kialakult huzavona váltotta ki
a  harmadik  vitát, melynek hullámai még most sem csitultak el. (Több oka is
van  ezeknek  a  hazai  internetes csatározásoknak, de a legtöbb vita mögött
valahol  ott  van a MATÁV monopol helyzete, ami véleményem szerint jó is meg
rossz  is,  de  a  világ  úgyis  arrafelé  halad,  hogy  ezek  a  távközlési
monopóliumok így vagy úgy rövidesen felszámolódnak.)

   Szóval  meglehetősen különböző finanszírozású, érdekeltségű és technikájú
"rétegek"  alkotják  már  most  is  a  magyar  Hálózatot,  s  ez a helyzet a
közeljövőben  még  csak  fokozódni  fog.  ;-) Ez különösen a középiskolákban
fogja  éreztetni  a  hatását  és  a laikusok (pl. az újságírók) meglehetősen
nehezen  értik  meg,  hogy  miért nem lehet egy ilyen kis országban egyetlen
egységes  rendszert  kialakítani,  ami nyilván mindenkinek olcsóbb lenne, és
például  miért  levelezik  két  miskolci gimnázium Budapesten keresztül (ami
egyébként  még  mindig  a jobbik eset ahhoz képest, hogy volt olyan időszak,
amikor  két  magyarországi  gép  között  csak Amerikán(!) keresztül lehetett
levelet  küldeni).  Azonban  aki  jártasabb  a számítástechnikában és ismeri
annak változékony természetét, az belátja, hogy - bármennyi pénzt is lehetne
megtakarítani  -  nagyon  ügyes  kormány  kell  ahhoz,  hogy  megszervezzen,
finanszírozzon  és  kivitelezzen  bármilyen  egységes számítógépes rendszert
egy-két   év  alatt,  mielőtt  a  számítástechnika  gyors  generációváltásai
elavulttá  nem  teszik  az egészet. (Nem sikerült ezt a mutatványt sehol sem
megcsinálni   nálunk,   pl.   a  közigazgatásban,  a  könyvtárakban  vagy  a
múzeumokban  sem.) Úgyhogy szerintem a sokféleségbe bele kell törődni, és az
előnyeit  kell  inkább hangsúlyozni. Az viszont súlyos hiba lenne, ha ezek a
"rétegek"  egymással  nem  kommunikáló  "szigetekké"  alakulnának  át, pedig
sajnos már most vannak erre jelek.

   Ez  ellen  a  tendencia  ellen  nem véd meg az sem, hogy a TCP/IP elvileg
biztosítja   a   közös   nyelvet   (ráadásul  várható  újabb,  nem  teljesen
kompatibilis   protokollok   megjelenése  is).  Ugyanis,  ha  nincs  állandó
párbeszéd   és  maximális  együttműködési  készség  a  különböző  rendszerek
fejlesztői  és  üzemeltetői  között,  akkor  nem  kezelhetők  hatékonyan  az
állandóan  fellépő műszaki hibák, az esetleges támadások, a túlterhelések és
egyéb intézkedést igénylő rendkívüli események. Ennél is fontosabbnak tartom
azonban, hogy bár a "játéktér" tulajdonképpen ugyanaz, a "játékosok" nem jól
osztják el egymást közt a feladatokat, aminek végül is a felhasználók látják
kárát,  pedig  az  egész Internet igazából miattuk van. Például: lehet, hogy
jobb    lenne,    ha    könyvtárosok    katalogizálnák    a   hazai   online
információforrásokat  és  nem  egy  számítástechnikus  egy kft-nél. De az is
valószínű,  hogy Magyarország internetes kezdőlapja jobb kezekben lenne most
már egy erre a célra létrehozott, változatos összetételű csoport felügyelete
alatt,  mint  egy egyetemi tanszéken (közben persze minden tiszteletem Máray
Tamásé,  aki annak idején időben felismerte és felvállalta ezt a feladatot).
Ugyanígy  elmondható,  hogy  a  magyar  városok és tájegységek látnivalóinak
bemutatását  "jobb  híján" építették be sok egyetemi információs rendszerbe,
mert  pár  éve  még  csak  ott  voltak meg hozzá a technikai feltételek és a
szakmai  ismeretek, de nyilván színvonalasabb és informatívabb Web-anyagokat
tudnak/tudnának   csinálni   az  idegenforgalommal  "hivatalból"  foglalkozó
vállalkozások,  szervezetek.  S  azt  hiszem,  hogy a középiskolák is jobban
járnának,   ha  egyetemi  oktatókkal,  tudományos  kutatókkal  együttműködve
hoznának létre az iskolákban használható oktatási célú anyagokat, mintha ezt
számítástechnikai kisvállalkozókra, vagy a diákokra, vagy a mindig elfoglalt
gimnáziumi   tanárokra   bízzák.  És  valószínűleg  a  hálózatoknál  gyakran
előforduló  technikai  problémákra  és fejlesztési igényekre is készségesebb
segítséget  kaphatna  egy  vidéki  gimnázium  a közeli egyetem vagy főiskola
számítógépes   szakembereitől,   mint  az  Elender  vagy  a  MATÁV  (szintén
túlterhelt) ügyfélszolgálatától.

   (Mellesleg  a  hazai  Internet-szolgáltatók  nem  a  felhasználóik  magas
színvonalú   támogatásáról   híresek.  Hozzánk  a  könyvtárba  elég  gyakran
betévednek  segítségért tanácstalan emberek, akiket a szolgáltatójuk egy pár
oldalas útmutatóval magukra hagyott, hogy boldoguljanak az Interneten, ahogy
tudnak.  Még  a  kapcsolatot  sem  tudják szegények felépíteni a szolgáltató
géppel,  miközben  a  havi előfizetési díjat már rég befizették. Nekem ugyan
saját  tapasztalatom nincs a hazai kereskedelmi Internet szolgáltatókkal, de
van  egy  régi  emlékem  a  "hozzáértésükről",  amikor  egy  kiállításon kb.
1990-ben a MATÁV-standon az X.25-ös vonalat kínáló marketinges hölgy egészen
meglepődött,  amikor  véletlenül  odatévedve  megmutattam  neki, hogy hogyan
lehet   az  X.25-ről  angol,  sőt  amerikai  internetes  gépeket,  nyilvános
könyvtári  adatbázisokat  elérni,  s  hogy ez a rendszer nemcsak hazai banki
vagy egészségügyi adatok cseréjére alkalmas, amire ők ajánlgatták.)

   Visszatérve   az  "elszigetelődés"  problémájához:  ezt  csak  úgy  lehet
megakadályozni,  ha  valamennyi  résztvevő  fél félreteszi a vélt vagy valós
érdekellentéteket   amennyire   csak   lehet,   és   közös   rendezvényeket,
konferenciákat  és  érdekegyeztető  fórumokat  hoz létre, a vitás kérdéseket
pedig  egymás  között próbálják elintézni, lehetőleg nem kiélezve azokat. Ez
annál  is  könnyebb  lehetne,  mert  a  szakemberek  nagyrészt  ugyanazok  a
személyek: az akadémiai körből szivárognak át az Internetet kitanult emberek
a  magasabb  fizetést kínáló cégekhez, és pár év múlva várhatóan pedig már a
középiskolákból   fogják   a  legjobb  Web-mestereket,  rendszergazdákat  az
egyetemek és a vállalkozások elcsábítani.


                                     5.

   Ebben  a  részben a magyar hálózati világ néhány olyan tulajdonságát írom
le,  amelyek  - számomra legalábbis - elég jellegzetesnek tűnnek, bár lehet,
hogy  kevésbé  fontosak  és  tartósak,  mint a fent leírt általános trendek.
Milyen  is  ez  a  magyar "infosztráda", amely a leendő "intelligens ország"
alapját   jelentheti?   (Hogy   a  politikusok  és  az  újságírók  hangzatos
képzavarait parodizáljam. ;-))

   Ha a hálózati információforrások tematikus összetételét vizsgáljuk, nekem
úgy  tűnik,  hogy  a  műszaki- és természettudományok nagy része érthetetlen
módon  alulképviselt,  miközben  a humán- és a társadalomtudományok többsége
örvendetesen  virágzik. Ez azért furcsa, mert az ember azt gondolná, hogy az
előbbiek művelői régebbi és közelebbi kapcsolatban vannak a számítógépekkel,
mint  az  utóbbiaké.  Mostanában  megindult  némi  kiegyenlítődés  talán, de
például  az  elektronikus  újságok  között  még  mindig többségben vannak az
irodalmi és társadalomtudományi lapok.

   Ha   a   HUDIR  vagy  a  Magyar  Honlap  új  bejegyzéseit  nézzük,  akkor
egyértelműen  látszik,  hogy  az  újdonságok  között  a  többség  valamilyen
vállalati,  intézményi,  vagy  szervezeti  Web-oldal.  Ez  persze nem magyar
sajátosság,  mindenütt  a  világon  ezek  a  bemutatkozó vagy reklám-oldalak
terjednek.  Nálunk  viszont  rövidesen  ezek  fogják  kitenni  a  hazai Web-
szerverek   többségét,  és  ezért  különösen  szemet  szúr,  hogy  többségük
fantáziátlan,  statikus,  az  Internet lehetőségeiről mit sem tudó, egyszerű
"fizetett  reklám", elektronikus "plakát" vagy "brosúra". Ez unalmassá teszi
a  magyar  hálózatot,  és  azzal  magyarázható,  hogy  itt  nem volt idő egy
Internet  kultúra  kialakulására;  nem jutott el a köztudatba, hogy mitől is
más  az  Internet,  mint minden egyéb média; nem íródtak meg a magyar nyelvű
alapkönyvek,  tanulmányok, sőt irodalmi művek(!) a témáról; nem alakult ki a
szolgáltatások  és  információforrások  széles  palettája,  ami változatossá
tenné ezt az egyre egysíkúbbá váló kínálatot.

   Szintén  nem kedvezett a klasszikus Internet-értékek meghonosodásának az,
ahogy a magyar tömegkommunikációban megjelent és jelen van ez a téma. Nagyon
sokáig  kellett  várni,  hogy  egyáltalán  írjanak  valamit  a  számítógépes
hálózatokról, pedig azok már évek óta működtek az országban. Mikor azután az
amerikai   sajtóban   divattá   vált   az  Internet,  nálunk  -  a  szokásos
beidegződéseket  követve  -  a legszenzációsabb, botrányszagú híreket vették
csak  át,  vagy szakcikkekből kevertek össze valami értelmetlen zagyvaságot.
Mostanában  már  van  egy-két  korrekt rádió- és tévéműsor meg szaklap, de a
magyar  televíziók még mindig adósak egy komolyabb (reklámmentes) internetes
ismeretterjesztő, oktató sorozattal.

   Ami  a  hazai  online  szolgáltatások  külalakját, színvonalát, minőségét
illeti  -  durva  általánosítással  persze  -  a következőket lehet jelenleg
látni:  Mostanában  elég  sok  szép  Web  oldal  van,  ahol  profi  grafikus
eszközökkel,  ötletes  megoldásokkal  próbálják  feldobni  és  vonzóvá tenni
legalább  a  kezdőlapot.  Néha  persze  elvesznek a szépségben és csak a 100
kbyte-os  kezdőkép  letöltése  után  tud  a  felhasználó továbbjutni, mert a
fejlesztők  nem  gondoskodtak szöveges üzemmódban is használható felületről,
tartalomjegyzékről.   A  túlzások  ellen  jó  tanácsokat  ad  az  Internetto
"Cyber"-ajánlata  és  a  "Kopp-100"  rovat, valamint néhány más slágerlista,
melyeknek  szerkesztői  jó érzékkel hívják fel a figyelmet a túlkapásokra és
ízléstelenségekre.  Ezek  olvasását  minden Web-mesternek kötelezővé kellene
tenni,  vagy legalább összefoglalni az eddig összegyűlt tanulságokat egy FYI
dokumentumban.  A  komolyabb  szerverek egyébként lassan megérdemelnének már
részletes,  elemző,  szakértő  kritikákat  is, illetve az egész "szakma" egy
színvonalas  szakmai  folyóiratot. (Talán a most önálló lappá lett Webmester
azzá válik idővel.)

   Van  persze  egy  sor  szerényebb  Web  oldal  is,  és ezek is ugyanolyan
fontosak,  hasznosak  lehetnek,  mint "gazdagabb rokonaik". Csak az a furcsa
néha,  amikor  félkész,  közhelyes,  szélesebb  körnek  érdektelen anyagokat
neveznek  be  készítőik  a Top-100 listára (talán egyedül széles ismeretségi
körükben  bízva).  Az  internetes slágerlisták egyébként - a zenei listákhoz
hasonlóan - természetesen nem tükrözik az értékeket, csak valami pillanatnyi
népszerűséget, illetve a szavazó csoport ízlését.

   Nagy bajok vannak viszont a minőséggel! Itt nemcsak az ékezetes zűrökből,
a  sietség  számlájára  írható  hiányosságokból, a linkek gyors elavulásából
adódó  "szokásos"  problémákról  van  szó, ezeket az ember megérti és idővel
megszokja.   Viszont   az  általános  pongyolaság  mindenre  kiterjed  és  a
legborzasztóbbak a magyar nyelv és a pontosság ellen elkövetett merényletek.
Ezek  első  pillantásra  nem  tűnnek fel, de nekem a legtöbb plusz munkát ez
okozza,  amikor  a  MEK  számára  az  Internetről begyűjtött dokumentumokról
kiderül, hogy szkennelőjük vagy írójuk nem vette a fáradságot, hogy át- vagy
összeolvassa  a  szöveget,  vagy  legalább  egy helyesírás-ellenőr programot
végigküldjön   rajtuk,   vagy   hogy   odaírja   az   anyagok   forrását  és
keletkezésének,  módosításának  dátumát,  mielőtt  kitenné őket ország-világ
szeme  elé.  Ennek  a  jelenségnek  a magyarázatát nem tudom, mindenesetre a
nyomtatott szövegeknél is terjed. A minőség vagy legalább a rá való törekvés
szinte  teljes  hiánya  megakadályozhatja  az Internet minden komolyabb célú
felhasználását,  a Hálózat egy megbízhatatlan médiumnak lesz elkönyvelve. És
persze a hibás szövegek a magyar nyelvnek sem tesznek jót, hiszen mindenféle
multimédia  ellenére  az  Internet  alapvetően  egy szöveges műfaj; ugyanazt
jelenti az írott szó számára, mint a mozgóképnek a televízió.

   A  tartalom  mellett  az  utóbbi  években  hipermédiává  vált  Interneten
ugyanolyan  fontos  lett az eligazodás, a láthatóság és a linkek használata.
Ezen  a  téren  is  volna  mit  tanulniuk a magyar Web-mestereknek (ha lenne
miből).  Még  komoly nagy szervereknél is előfordul, hogy elfelejtkeznek egy
részletes   tartalomjegyzék,   egy  helyi  kereső,  vagy  egy  újdonságlista
készítéséről. És szinte sehol sem látni egy teljes térképet a szerveren levő
állományokról  és  a  közöttük  levő  kapcsolatokról,  pedig  a szakirodalom
szerint  ez  egy  nagyon  fontos  eszköz egy nagyobb hipertext anyagban való
eligazodáshoz,  az  ott  található  kínálat gyors áttekintéséhez. (Így aztán
például az ember soha nem lehet biztos abban, hogy minden fontosat megtalált
az  Internettoban, és egy-egy nagyobb átszervezés után még a rutinos olvasók
is tanácstalanul keresik a korábbi anyagokat.)

   A  láthatóságot  és  az  egymás  anyagaira  való rámutatást vizsgálva jól
kirajzolódnak   a  "virtuális"  ismeretségi  körök,  az  azonos  érdeklődésű
csoportok.  Ha  például kiindulunk a HIX, vagy a Schönherz Kollégium, vagy a
Gépnarancs  honlapjáról  és követjük a linkeket, akkor egy idő után elég jól
körbeérünk,  a  fontos helyeket végigjárva visszajutunk a kiindulópontra. Ez
egy természetes jelenség az Interneten. Akkor van csak baj, ha ez a korábban
már többször emlegetett elszigetelődést erősíti, vagyis egy adott kör tagjai
ténylegesen  nem  "látják"  a  hazai Internet többi részét, vagy nem akarnak
róla  tudomást venni. Így sok párhuzamos fejlesztés történhet, ami egy ilyen
kis  hálózatnál  elég  nagy luxus. És hát van a hazai szervereknek egy olyan
köre,  amiket  illik  vagy  ajánlatos  ismerni  és szükség esetén hivatkozni
rájuk.  (Előfordult  már,  hogy  valaki  a  magyar  Web  szerverek  listáját
keresgélte  egy  levelezőcsoportban,  mert sosem hallott a Magyar Honlapról,
mivel  az Internet szolgáltatója a sok reklám mellett elfelejtett egy linket
tenni  erre  az alapszolgáltatásra.) Jó - pontosabban rossz - példák erre az
"Internet-vakságra"   az   Internet   Galaxis  rendezvény  vagy  a  Karinthy
Gimnáziumban  tartott  középiskolai Internet-nap keretében készült tematikus
linkgyűjtemények,  ahol  egymással  össze  nem  mérhető jelentőségű források
kerültek   egymás  mellé,  alapvetően  fontos  hazai  szerverek  kimaradtak,
helyettük   ugyanolyan   témában  néhány  -  szintén  eléggé  indokolatlanul
összeválogatott - külföldi szolgáltatást kötöttek be.

   Szintén   fontos   eleme  egy  hálózatnak  a  rajta  kommunikáló  emberek
viselkedése,  az  uralkodó  stílus és "közhangulat". Ezt elég jónak tartom a
magyar  Interneten.  Legtöbbször  segítőkészséget  tapasztalok,  a levelekre
általában   gyorsan   reagálnak,  és  a  válaszokat  vagy  segítséget  sokan
megköszönik.  Jót tett a magyar nyelvben korábban kevésbé jellemző, idegenek
közötti  tegeződés  elterjedése  az  Internet hagyományainak megfelelően, ez
közvetlenebbé,  kevésbé  merevvé teszi a kommunikálást. Bár mostanában egyre
több  "Tisztelt Drótos Úr!" stílusú levelet kapok, még egyetemi hallgatóktól
is.  Ez  is biztos azért van, mert nincsenek az újoncok számára "kötelezően"
megismerendő  alapművek  a  Hálózat virtuális világáról, és a köztudatban is
torz kép alakult ki az Internet-kultúráról.

   Igaz,  a  "Netikett"-nek  már  van magyar fordítása, mégis az az érzésem,
hogy  mintha  nem  sokan  olvasnák el. Szerencsére a durva illetlenségek nem
jellemzőek  nálunk, ritkán hallani illegális cselekedetekről, magyar eredetű
spam-kísérletekről,  kéretlen  reklámokról.  Viszont  bizonyos  csoportokban
elterjedt  a durva viselkedés, a közönségesség, a személyeskedés, az állandó
flame-készenlét.  Ez  mintha  kicsit  magasabb  szinten lenne nálunk, mint a
világátlag  (ennek  megítélése persze teljesen szubjektív), még az egyébként
udvarias  szakmai  levelezőcsoportokban  is  könnyen  felkapják néha a vizet
egyesek.  Lehet,  hogy  ez  nemcsak  a  magyar  vérmérséklet és az általános
frusztráltság  jele, szemben mondjuk a "pozitív gondolkodású" amerikaiakkal,
hanem  itt  is  az  Internetre  való  felkészületlenségünkről van szó, az új
felhasználók  nagy  része nincs tisztában a metakommunikációs elemek nélküli
elektronikus    levelezés   vagy   "beszélgetés"   korlátaival,   a   könnyű
félreérthetőséggel, a nagyobb tolerancia szükségességével.

   A   tudatlanságot  tehát  általános  jellemzőnek  érzem,  melynek  számos
következménye  van.  Abban, hogy Magyarországon tömegjelenséggé és sikeressé
válik-e  az  Internet,  az  elkövetkező  években  nem a sávszélesség további
növelésének  lehetőségei, még csak nem is a MATÁV aktuális tarifái lesznek a
meghatározó tényezők, hanem az ismeretterjesztés és oktatás kiterjedtsége és
színvonala,  ami persze nem választható el az általános számítógépes kultúra
szintjétől.


                                     6.

   Végül   nézzünk  meg  néhány  konkrét  hazai  online  szolgáltatás-típust
közelebbről  is.  Mondanom  sem  kell,  hogy  ez  is  teljesen szubjektív és
esetleges  válogatás,  biztosan  méltatlanul  kimaradnak  további  jó példák
("Internet-vakság"),  és  a  bemutatott  szerverek  tisztességes elemzéséhez
egyenként legalább egy oldal kellene, nem lehet őket egyetlen mondattal vagy
bekezdéssel  elintézni.  A korrekt és illendő ismertetés helyett inkább csak
illusztrációként  használom itt őket, egy-egy jó megoldásra, számomra fontos
elemre,  dicséretre  méltó  kivitelezésre,  vagy  eredeti  ötletre szeretném
felhívni  velük  a  figyelmet. Ezek egyébként esetleg nem is a legértékesebb
tulajdonságai az illető szolgáltatásnak és csak nekem tetszenek. Többségüket
a  kívülálló  szemszögéből  vizsgálom,  elég kevés ismeretem van a háttérben
folyó  munkáról, a fejlesztésben résztvevő személyekről, technikai és anyagi
lehetőségekről  stb.  De  ez  a tipikus szituáció: ma már a hálózathasználók
legtöbbje  elfogulatlanul,  eleve  adott,  "központi"  szolgáltatásnak látja
ezeket az Internet forrásokat, és véleményét csak az ott látható információk
és külalak alapján alakítja ki.


                                   Sajtó:

   A  (hagyományos) médiának elvileg "kötelező gyakorlat" az Interneten való
színvonalas  megjelenés.  Dicséretes  gyorsasággal  jelentek/jelennek  meg a
magyar  újságok  az  Interneten  (még  a  kicsik  is),  hetente  egy-két  új
"elektronikus  mutációról"  lehet  értesülni,  és a formai megoldások is jók
általában,  nem  a  nyomtatott  lap külalakját akarják utánozni a Weben, ami
egyébként  sem  szokott  sikerülni. Nehezebb viszont kitalálni, hogy mi az a
plusz,  amit  az internetes változat hozzá tud tenni a papírkiadáshoz. Néhol
próbálkoznak   dolgokkal,   több-kevesebb   sikerrel.  (Kézenfekvő  ötletek:
teljesszöveges   kereshető  archívum,  olvasói  vélemények  a  cikkekről,  a
nyomtatott  lapba  bele  nem  férő  további  vagy  bővebb  háttéranyagok  és
fényképek,   linkek  a  cikkekből  külső  forrásokra,  online  apróhirdetés-
felvétel,   "push"   hírszórás.)  Érdekes,  hogy  a  nyomtatott  lap  online
előfizetésére nem sok helyen van lehetőség, legfeljebb a hirdetési tarifákat
közlik.

   A  napilapok  közül  a  legszínvonalasabbnak a Népszabadságot tartom, jól
navigálható,  remek  archívuma  van, és a (regisztrált) olvasók bevonásával,
viták  indításával is próbálkoznak, igaz ennek az eredménye még nem látszik.
A  hetilapok között a - kissé megkésett - HVG tűnik ígéretesnek, ők egy szép
link-gyűjteményt  is  kínálnak a hálózati olvasóknak. És a Magyar Narancs is
igyekszik,  saját(?) levelező listájuk van az olvasóknak, kár, hogy szinte a
kezdettől  fogva  csak  előfizetőknek  érhető el itthonról a szolgáltatás. A
számítógépes  újságok  közül  én  az  Infopen  online  kiadását szoktam néha
megnézni,  mert  a  legfrissebb szakcikkek mellett hírlevelük és rendezvény-
naptáruk  is  van,  s  egy  komoly link-gyűjteményt is karbantartanak. A sok
színvonalas  (de  gyakran  sajnos  rövid  életű)  kulturális  folyóiratból a
Filmkultúrát  említem  csak,  mert  ennek  a  története is érdekes: amikor a
nyomtatott   lapot  már  nem  lehetett  finanszírozni,  az  Interneten  való
megjelenés  volt  az  egyetlen  kiút,  s  egy  szép  kivitelű  és  tartalmas
elektronikus kiadvány született így.

   Nagyon  tetszett, hogy a Magyar Rádió a világon az elsők között kezdte el
a  folyamatos  "real-audio"  közvetítést  (és  később több más magyar adó is
"sugározni"  kezdett, köztük a csak az Interneten adó Pararádió), és az MTV-
nek  is van egy-két jó anyaga a Weben: pl. Frei-dosszié, Repeta, Felkínálom.
Persze  ezeknek  az  "elektronikus  médiáknak"  még  hatalmas kihasználatlan
lehetőségeik   vannak   az   Interneten,   sokkal   szorosabb  kapcsolatokat
építhetnének  ki  a  műsorok és a hallgatók/nézők között (követendő példának
lásd  a  Danubius  Cappuccino  Web  oldalát).  Mindenesetre  a  Hullámvadász
Honlapon  már igazán impozáns az Interneten jelenlevő magyar rádió- és tévé-
adók, ill. műsorok listája.

   A  "sajtó"  témáján  belül  önmagában  külön  kategória  a már néhányszor
emlegetett Internetto (pontosabban: "iNteRNeTTo"). A (kezdetben) bevallottan
a  Wired  mintájára szervezett lap gazdagságában, ötleteiben és valószínűleg
technikai  és  anyagi  lehetőségeiben  egyelőre  nem  talált  vetélytársra a
tisztán   elektronikus   újságok   között.   Éppen  időben  jött  létre,  és
témaválasztásaiban  elég  jól  követi  jelenlegi  olvasóközönsége  igényeit.
(Talán  a  "művészi"  rovatokra  kevesebben  fogékonyak és ezek ki is lógnak
számomra  egy  ilyen lap keretei közül.) Nagyon gyorsan követi a legfrissebb
technikai lehetőségeket, és megpróbálja mindegyiket beilleszteni valahogy az
online  újságkészítés  eszköztárába,  így kísérleti műhelyként is fontos. Az
olvasók  bevonására  többféle  próbálkozás  van,  sajnos ezek még nem mindig
sikeresek, a különböző fórumokon folyó vita minősége gyakran nem haladja meg
egy  átlagos  IRC  csatorna  színvonalát (persze erről nem a lap szerkesztői
tehetnek).


                                 Könyvtárak:

   Nemcsak  a  munkaköröm miatt írok erről a kategóriáról külön, hanem azért
is,  mert ugyan az Internetet szokás "világkönyvtárként" emlegetni, de azért
az   (értékes)  emberi  tudás  nagy  többsége  még  mindig  papíron  van  és
könyvtárakban  férhető  hozzá.  Ráadásul  a  könyvtárosok  sokat  tettek  és
tehetnek a Hálózaton levő információs káosz enyhítéséért.

   A  hazai  könyvtárak  közül  először  a  szegedi  JATE Központi Könyvtára
kezdett  el  komolyan  kísérletezni  az Internet könyvtári felhasználásával.
Nemcsak  a  könyvtár katalógusát, majd szolgáltatásainak ismertetőjét tették
fel  a Hálózatra, ahogy mások szokták, hanem sokféle egyéb információforrást
is  beépítettek  a  rendszerükbe.  Van  (Internetről  letöltött) filmkritika
adatbázisuk,   online   kereshető  angol-magyar  és  német-magyar  szótáruk,
évfordulós  eseményekhez  kapcsolódó  virtuális  kiállítótermük,  a könyvtár
különgyűjteményeiből  készült elektronikus könyvtáruk, könyvtárosoknak szóló
link-gyűjteményük  és  FTP-archívumuk  stb. A másik fontos vidéki "műhely" a
debreceni  KLTE  Könyvtára. Itt is sokféle szolgáltatás van a Web szerveren,
csak  egy  érdekességet  emelek  ki:  a  könyvtári  katalógusban  már online
elérhető  elektronikus dokumentumokat is feldolgoznak, bibliográfiai leírást
készítenek   róluk.   Ezek  a  "katalóguscédulák"  természetesen  linket  is
tartalmaznak,  így  a kikeresett dokumentum egy másik ablakban azonnal be is
hívható. A BME Központi Könyvtárában pedig évek óta fejlesztenek egy komplex
dokumentumszolgáltató  rendszert,  mellyel  a  világon  megjelenő  fontosabb
(nyomtatott)  szakmai  folyóiratok  tartalomjegyzékében  lehet keresni, és a
kiválasztott  cikkek  azonnal  meg  is  rendelhetők  majd, akár elektronikus
levélben  szöveges  vagy  digitalizált  kép  formájában. Sokak számára nyújt
nagyon  hasznos  szolgáltatást  az egyik hazai internetes "sikertörténetnek"
tekinthető  KözElKat  projekt. A "KÖzös ELektronikus KATalógus" Web lapjáról
egyszerre  kérdezhető le több nagy könyvtár számítógépes katalógusa, így nem
kell   különböző   adatbáziskezelő   rendszerekben   (telnettel)   egyenként
keresgélni egy könyv után. A KözElKat jellemző példa arra, hogy hogyan teszi
lehetővé  az  Internet  a  könyvtárak  együttműködését. (A magyar könyvtárak
hálózati  szolgáltatásairól  egyébként  a BKE Könyvtárának Web szerverén van
egy  rendszeresen  karbantartott  összeállítás a "Virtuális könyvtár" címszó
alatt.)

   És  még  néhány  mondat a Magyar Elektronikus Könyvtárról: Mivel érintett
vagyok  benne,  ezért  nem  dicsérem,  csak  egy  sajátosságát  említem, ami
"kívülről"  kevésbé  látszik.  A  MEK  fejlesztése közben sikerült egy olyan
virtuális együttműködést kialakítani száznál is több ember között, amit csak
az   Internet   segítségével   lehetett   megcsinálni.  Ezek  az  emberek  a
legkülönbözőbb  munkakörben  dolgoznak  (könyvtárosok,  egyetemi  hallgatók,
számítástechnikusok,  írók,  tanárok  stb.),  s  földrajzilag  nagyon  távol
egymástól,  évek  óta építenek egy könyvtárat. Többségük sohasem találkozott
egymással  (és  azzal  a  számítógéppel  sem, ahol a MEK működik), egyedül a
közös   érdeklődés   hozta  őket  össze  rövidebb-hosszabb  időre.  Ennek  a
kísérletnek  az  egyik fontos tanulsága számomra, hogy nagyon sokan vannak a
Hálózaton - sőt valószínűleg sokkal többen vannak -, akik nem tudnak/akarnak
egy  önálló  hálózati  információforrást (Web-szervert, újságot, listát, még
csak  egy  saját honlapot sem) indítani és fenntartani, mert nincs meg hozzá
az  idejük,  technikai tudásuk, kitartásuk. Viszont nagyon szívesen tennének
hozzá  valamit az Interneten található "információ-vagyonhoz", ezért például
örömmel  adják  át  a  MEK-nek  az  írásaikat,  visznek  be  gépbe (kedvenc)
szépirodalmi műveket, segítenek a szervezésben, a népszerűsítésben, az angol
fordításban, a programozásban... Szóval ez egy nagy élmény és én az ilyesmit
tartom az Internet értelmének.


                                Intézmények:

   Az  intézményi  Web  szerverek  többsége  természetszerűleg  meglehetősen
"száraz":  általában  egy hivatalos bemutatást, helyi telefonkönyvet, néhány
számukra  fontos  linket  és  (esetleg)  az  ott  dolgozók  saját honlapjait
tartalmazzák. Vannak azonban olyan lelkes Web-mesterek is, akik - intézményi
támogatással  vagy  csak  magánszorgalomból  - felvállalják egyéb, szélesebb
kört is érdeklő, esetleg az illető cég vagy intézet eredeti profiljától igen
távol   eső   információforrások  létrehozását,  gondozását.  Ez  két  okból
szerencsés:  egyrészt  mindig  lesznek  témák,  feladatok,  amelyeknek nincs
"hivatalos"  gazdája vagy az még nem üzemeltet saját szervert, vagy nincs is
Internet kapcsolata. Ha egy másik intézmény legalább néhány évre felvállalja
ezeket,  akkor  ezzel  segít  a "hiányjelek" számának csökkentésében, tovább
gazdagodik  a magyar Hálózat. (Természetesen magánemberek is vállalkozhatnak
ilyesmire,  és  sok  példa  is  van  rá,  de  egy intézményi szerveren mégis
stabilabb   szolgáltatások  hozhatók  létre,  mint  egy  egyszemélyes  magán
honlapon.)   Másrészt   az  igazán  népszerű  szolgáltatások  megnövelik  az
intézményi Web szerver forgalmát és jó hírnevet szereznek a szolgáltatónak -
legalább hálózati körökben. Lássunk néhány jó példát:

   A  Központi  Fizikai  Kutató  Intézet mindig is nagyon előnyös helyzetben
volt  nálunk  a  hálózati  kapcsolódási lehetőségek terén. (Ne felejtsük el,
hogy pl. a WWW-t eredetileg az atomfizikai kutatóintézetek számára dolgozták
ki.)  A  KFKI  elsők  között  alkalmazta  nálunk  a  legfrissebb  internetes
eszközöket és sokat tett a hálózattal kapcsolatos tudnivalók terjesztéséért.
Már  a  gopher  szerverük  is  talán  a  legjobb  volt az országban és a Web
lapjukon  is  sok  hasznos  információt és linket találnak az Internet iránt
érdeklődők  (külföldi  anyagokat  is  tükröznek).  Külön  gyűjteményük van a
magyar  középiskolák  számára,  sőt  a nemrég megjelent, gyönyörű "Festészet
Magyarországon" összeállítás is KFKI gépen kapott helyet. Hasonlók mondhatók
el  az  MTA  SZTAKI  esetében is. Itt is nagyon komoly gyűjtő- és fejlesztő-
munka   folyt  az  elmúlt  években,  részben  a  szakmai  (számítástechnika,
matematika)  felhasználói  körök,  részben a nagyközönség számára. Sok egyéb
mellett  van itt egy E-lib nevű "virtuális könyvtár" témák szerint rendezett
linkekkel,  egy  könyv-  és könyvterjesztő-adatbázis, s a legújabb művészeti
kísérleteknek is helyet adnak.

   Szintén  nagyszerűnek  tartom  azt,  amit  a KLTE Nyelvtudományi Tanszéke
csinál.   Természetesen,   mint   a   legtöbb   tanszéki   Weben,  náluk  is
megtalálhatjuk  az  oktatók  névsorát  és  publikációit  (esetenként  teljes
szöveggel  együtt),  de  nekik  sikerült  saját szakmájukon belül egy valódi
internetes  témát  is  találniuk:  magyar  szlengszótárakat  tesznek  fel  a
Hálózatra.  (És  azt  a  Hackers' Jargon File óta tudjuk, hogy ez egy nagyon
népszerű  műfaj  az  Interneten!) Azt pedig, hogy egy egyetemi kollégium mit
tud  hozzátenni  az  Internethez,  legjobban  a  BME Schönherz Kollégium Web
szerverén  lehet illusztrálni. Elképesztő gazdagságban burjánzott el ott pár
év  alatt  az  internetes szubkultúra, külön tanulmányt érdemelne lassan. És
szerencsére  nem  ez  az  egyetlen példa, más kollégiumok, diáktársaságok is
nagyon "szervezkednek".

   Azt hiszem az első olyan intézmény nálunk, amely kizárólag az Internetnek
köszönheti  a  létrejöttét,  a  Soros Alapítvány C3 központja. A C3 honlapon
ugyan  nem könnyű kiigazodni (az egyébként eredeti ötletnek tűnő, periódusos
rendszerhez   hasonló   tartalomjegyzék   rublikáiban  a  kívülálló  számára
rejtélyes  rövidítések  és  projektnevek  vannak,  mögöttük  meg  néhol  még
rejtélyesebb  oldalak),  de  mindenkinek  érdemes gyakran odalátogatni a sok
internetes  és  multimédia  pályázati  lehetőség,  kezdeményezés, tanfolyam,
támogatás,  ingyenes  géphasználat  stb.  miatt.  A C3 különböző "cyberpunk"
csoportoknak  is  helyt  ad  (pl.  a  már említett Pararádiónak), és van egy
gyűjteményük új művészeti kísérletekből is. (Itt láttam eddig egyedül igazán
ötletes,  csak  az  Interneten  megvalósítható  "műalkotásokat": pl. a Mokka
Csoport  "real  time" időjárásjelző arcképét, vagy az e-mail üzeneteket VRML
szoborrá titkosító programot.)


                                  Kultúra:

   A  kultúra  -  és  azon  belül az irodalom és a képzőművészet - szerintem
dicséretesen  magas  arányban  szerepel  a  magyar Interneten. Igaz, először
külföldi  magyarok Web lapjain bukkantak fel az első Petőfi és József Attila
versek (nyilván a magyar irodalomtól való elzártság miatt), de aztán gyorsan
szaporodtak a hazai szervereken is a szép kivitelű verseskötetek (pl. Bertók
László, Parti Nagy Lajos, Baka István), a novellák, az irodalmi folyóiratok.
A  MEK gyűjteményébe pedig egyre több mai író küldi el műveit, köztük teljes
regényeket  (többen  sajnos  kényszerből, mert a nyomtatott kiadásra nem sok
reményük/pénzük van).

   A  Web  itthoni  megjelenésével  szinte  egyidőben  sorra  nyíltak  meg a
"virtuális  galériák"  is.  Sokáig  a  legszebb kiállítás a pécsi "Csontváry
Múzeum"  volt,  most  pedig  a  nemrég  átadott  - már említett - "Festészet
Magyarországon..."  c.  összeállítás az "etalon". A klasszikus festményeknek
ez  az  impozáns  gyűjteménye  talán az első olyan Web-anyag, ami nemzetközi
színvonalú  és  értékű,  és  ami  külföldről  is  sok  érdeklődőt  vonzhat -
különösen, hogy teljesértékű angol felület is készült hozzá.

   Nemcsak  kultúra, de leginkább ide tartozik az 1996-os "Internet Expo"-ra
készült  -  s  mára  eléggé  méltatlanul  feledésbe merült - Magyar Pavilon.
Készítői  szerint átadásakor (tavaly márciusban) ez az összeállítás tette ki
a  magyar  szervereken  levő szövegek egyharmadát! Ezt ugyan nem tudom, hogy
hogyan  mérték  le,  de  az  biztos,  hogy  ez volt (és talán mindmáig ez) a
legnagyobb   hazai   egységes  tervezésű  és  kivitelű  Web-anyag.  Ráadásul
rendkívül  gyorsan készült el. Ennek a nyomai kicsit meg is látszanak rajta,
és   néhol   nagyon   különböző   minőségű  dolgok  kerültek  egymás  mellé.
Mindenesetre,  amikor  annak  idején  körülnéztem az Expo néhány más nemzeti
pavilonjában, nekem messze a miénk tűnt a legszebbnek, legegységesebbnek, és
ez  volt  az  egyetlen, amelyik a kultúrát állította a középpontba, mégpedig
igen  széles  palettát  mutatva  be. Kár, hogy nem készült belőle egyenrangú
angol nyelvű változat is.


                                  Emberek:

   A  magán  homepage  külön  "művészeti ág" az Interneten. Nálunk is nagyon
népszerű  a dolog, főleg a diákok körében. (A Top100-ban jelenleg bejegyzett
kb. 1,200 URL cím 30 százalékában van "~" karakter.) Többségük persze csak a
készítője számára érdekes, legfeljebb néhány haver tud még róla. Egy átlagos
homepage  valami életrajzszerűséget, pár személyes fotót, kedvenc linket, és
esetleg  az  illető  hobbijával  vagy  munkájával  kapcsolatos  némi eredeti
anyagot   tartalmaz.   Néha  viszont  rábukkanunk  olyan  egyéni  oldalakra,
amelyeken  látszik,  hogy  irdatlan  mennyiségű  munka van mögöttük; egyesek
szinte  megszállottan  építgetik HTML-lapocskákból virtuális otthonukat, egy
vagy több témában minél több anyagot halmozva össze. Mindezt sokszor anélkül
teszik,  hogy  különösebben  érdekelné  őket,  hogy  a több ezer befektetett
munkaórát  a  külvilág kellően értékeli-e, vagy egyáltalán tudomást szerez-e
róla.   (A  MEK  számára  gyűjtögetve  nemegyszer  találtam  eldugott  magán
honlapokon  fontos  klasszikus  irodalmi  műveket  vagy  komoly szakirodalmi
publikációkat,  miközben  a  lap  számlálója néhány tucat látogatót mutatott
csak.)  Ez  nemcsak  egy kevés elismeréssel járó műfaj, hanem nagyon múlandó
is.  A  legtöbb egyetemista például csak addig engedheti meg magának a saját
homepage  fenntartását,  amíg be nem fejezi a tanulmányait, utána az account
megszűnik,  a  honlap eltűnik. De még ha sikerül is kiállni az idő próbáját,
az  egyszemélyes  vállalkozások  idővel  túl  sok  energiát  igényelnek, egy
nagyobb  Web  anyag  karbantartása  és  továbbfejlesztése  már meghaladhatja
tulajdonosa lehetőségeit, vagy egyszerűen elmegy a kedve tőle. (Ne felejtsük
el  azonban,  hogy a komoly, "hivatalosnak" tűnő Internet információforrások
között  is  sok olyan van, ami mögött valójában egyetlen lelkes ember áll, s
nem  az  azt  szolgáltató  intézmény. Ez - mint korábban utaltam rá - nálunk
különösen jellemző.)

   Nem  mondhatnám,  hogy  igazán  otthon  vagyok  az  egyéni  (ott)honlapok
világában,  csak  egy-két  (virtuális)  ismerőst említek meg, akikről tudom,
hogy  mennyit  dolgoztak  a  lapjukon:  Az  Ali's  Homepage például az előbb
felsorolt  szokásos  elemeken  kívül tartalmazza tulajdonosa, Perlaki Attila
teljes,  nem  csekély "életművét" is: szakmai és irodalmi szövegeket (köztük
egy  igen  jól  megírt  tankönyvet,  amely a személyes homepage készítésének
rejtelmeibe  vezet  be).  Werner  "Dirk  Gently"  Zsolt sokat szenvedett ;-)
honlapja  nem  a  szépségével  vonzza a látogatókat. Itt semmi sincs a magán
homepage-ek  kötelező  alkotórészeiből,  viszont  korábban  itt volt a világ
legnagyobb    finn    nyelvű    elektronikus   szöveggyűjteménye   (rengeteg
szkenneléssel  eltöltött éjszaka eredménye), továbbá "mellesleg" tartalmazza
az  összes Rejtő Jenő könyvet, és hiperaktív tulajdonosa most éppen a teljes
magyar  filmművészet digitalizálásán dolgozik. ;-) Vonyó Attila szintén elég
puritán  honlapot  tart  fenn,  de  itt  van a forrása annak az angol-magyar
szótárnak,  mely már több mint 160 ezer szóalakot tartalmaz, és amelyből sok
helyen  készítettek  online  kereshető  változatot  is. A rendkívül népszerű
szótár   használói   közül  kevesen  tudják,  hogy  egy  magáncélra  készült
szószedetből tanul évek óta angolul (és magyarul) az egész Internet-világ. A
JATE  egyik  gépén  Szász  Imre  dolgozik,  és (sok egyéb mellett) teszi fel
szorgalmasan  kedvenc  irodalmi  műveit  és  dalait (kottázva!) a Hálózatra.
Bodoky  Tamás  pedig  önmagában  is  egy  intézmény, a magyar Internet egyik
kulcsfigurája.  Web-lapján  számos,  vitára  ösztönző írását olvashatjuk, és
megtaláljuk mindazokat a projekteket, mozgalmakat, melyeknek elindítója vagy
résztvevője.


                                Települések:

   Az  emberek  mellett  a  települések  is  egyre  sűrűbben  jelentkeznek a
Hálózaton.  Az  ilyen  honlapok  kis  késéssel  kezdtek feltünedezni nálunk,
illetve kezdetben egyetemi, kutatóintézeti Web szervereken kezdtek el város-
vagy  megye-bemutatókat  készíteni, több-kevesebb sikerrel. (Ezek az anyagok
mostanában  kezdenek  átvándorolni a helyi önkormányzat, idegenforgalmi cég,
vagy  Internet-szolgáltató szervereire - néha a készítőikkel együtt.) Sokáig
a  "HomePécs"  volt  a  legszebb  és  a  BGYTF-en  készült  "Nyíregyháza"  a
legváltozatosabb hazai város-honlap. Most már egyre profibb és szebb anyagok
jelennek  meg  (érdemes megnézni például Sopron vagy Orosháza ismertetőjét).
Sajnos  a  legtöbb  helyen  csak  a  "kötelező"  dolgok  vannak (történelem,
látnivalók,   városképek   és   -térképek,  rendezvények,  vendégkönyv),  és
meglehetősen  "hivatalos"  (értsd:  unalmas)  a  stílus. A város napi élete,
hangulata  nem  jön  át  a  statikus Web-lapokon. Az egyik biztató kivétel a
szegedi  "Virtuális  Városháza",  ahol  már  van  valami  élet,  megindult a
kommunikáció Szeged lakosai és az önkormányzat között.


                                   Cégek:

   A  vállalatok,  kft-k,  boltok,  éttermek  stb.  bemutatkozó  vagy reklám
oldalai  egyre  nagyobb  részét  teszik  ki a Webnek. Az újonnan bejelentett
szerverek  listái  alapján szerintem (darabszámra) már nálunk is a homepage-
eknek  több  mint  a  fele  ebbe a kategóriába tartozik. Én legkevésbé ezt a
műfajt  ismerem,  nagyon ritkán tévedek be egy-egy ilyen "céges" oldalra, és
olyankor  is  többnyire  gyorsan  menekülök  onnan.  :-)  Amennyire látom, a
legtöbb  ilyen  lap  egy  szimpla  vagy  éppen  nagyon  is  csillogó-villogó
"reklámplakát",  elektronikus  "újsághirdetés",  jobb esetben egy korrekt és
informatív   prospektus,  termék-  vagy  szolgáltatás-katalógus.  Nem  sokan
próbálkoznak  ezen  túlmenni,  interaktív  szolgáltatásokkal  vagy közérdekű
tartalommal  odacsábítani  a  hálózati  böngészőket.  De ez világjelenség, a
legtöbb  cég  még  nem  igazán tudja, hogy mit kezdjen ő az Interneten, csak
azt, hogy ott kell lennie.

   Kivételek  persze  a  távközlési és számítástechnikai cégek (különösen az
Internet-szolgáltatók,  akiket  a  verseny  is  kényszerít  az  ötletes vagy
legalább   látványos   Web-szerver   kialakítására),   továbbá   a  szellemi
termékekkel   kereskedők   (pl.  könyves-  és  lemezboltok),  a  bankok,  az
idegenforgalmi  irodák, a csomagküldő szolgáltatók stb. Ezek nálunk is egyre
jobban  igyekeznek, de nem tudom igazán összehasonlítani őket, kiemelni a jó
példákat.  Láttam, hogy van már nálunk is home-banking és home-shopping (pl.
Internetto  Áruház),  ám  egyiket sem próbáltam ki, így nem tudom megítélni,
hogy  milyen  szolgáltatást nyújtanak. De ezekben az esetekben már nem is az
Internet  a  lényeg,  a  számítógépes  hálózat  csak  egy közvetítő eszköz a
vásárlók, ügyfelek elérésére.


                                     7.

   Befejezésként  még  néhány gondolat: Bár a fentiekben többségben voltak a
kritizáló  megjegyzések,  de ezek nagy része inkább "építő jellegű kritika",
összességében  úgy  látom,  hogy  a  magyar  Hálózat igazán szépen fejlődött
eddig,  jelentős  hátrányt  sikerült  ledolgoznunk,  a  környező országokkal
szemben  bizonyos előnyre is szert tettünk, amit még most is tartani tudunk,
és  sokkal  jobban  állunk  ezen  a  téren,  mint  amit  az ország általános
gazdasági  helyzete  indokolttá  tenne.  Továbbra  is  bízom  abban,  hogy a
magyaroknak  nagyon  fog  tetszeni  az  Internet, ha majd valóban társadalmi
méretű  jelenséggé  válik.  És  bármilyen  irányt  is  vesz a hazai Internet
fejlődése, addig nincs baj, amíg a szabadon érvényesülő "evolúció" határozza
meg  a  fejleményeket.  Fölösleges  keseregni  az  elüzletiesedésen,  a  sok
"szemeten"  és  egyéb negatív tendenciákon. Bízhatunk az Internet öntisztító
mechanizmusában,  hiszen  problémák  mindig  is  voltak  a  Hálózaton,  csak
korábban  főleg  technikaiak, mostanában meg inkább kulturálisak. Akkor lesz
csak  baj  és  akkor  kezdhetjük  kongatni  a  vészharangokat,  ha  valahogy
meghatározóvá  tudnak  válni  rajta a médiacégek, a politikai erők, vagy más
hatalmi  csoportok,  mert ezek csak egy újabb TV-csatornát csinálnak belőle,
ami már nem lesz Internet, még ha annak is hívják majd.


      A szövegben említett hazai információforrások URL címei:

Ali's Homepage               http://kvtlinux.lib.uni-miskolc.hu/ali
Baka István versei           http://www.bibl.u-szeged.hu/bibl/exhib/baka
Bertók László versei         http://ipisun.pte.hu/pecs/bertok
BGYTF Nyíregyháza Homepage   http://www.bgytf.hu/nyiregy
BKE Központi Könyvtár Web    http://pernix.bke.hu
BME Könyvtár Web             http://www.kkt.bme.hu
Bodoky Tamás Homepage        http://caesar.elte.hu/~bodoky
C3 Web                       http://www.c3.hu
Csontváry Múzeum             http://www.pte.hu/pecs/varos/kepek/csonti
Danubius Cappuccino          http://www.datanet.hu/cappuccino
Felkínálom                   http://www.datanet.hu/felkinalom
Festészet Magyarországon     http://www.kfki.hu/~arthp/keptar
Filmkultúra                  http://helka.filmkultura.iif.hu
Frei Dosszié                 http://www.extreme.hu/dosszie
Gépnarancs                   http://caesar.elte.hu/~bodoky/gepnar
HIX Web                      http://www.hu.hix.com
HomePécs                     http://www.pte.hu
HUDIR                        http://www.net.hu/Magyar/hudir
Hullámvadász Honlap          http://emc.elte.hu/~hargitai/media
Hungarnet Egyesület          http://www.hungarnet.hu
HVG                          http://www.hvg.hu
Infopen                      http://www.eunet.hu/infopen
Internet Galaxis '97         http://www.inf.bme.hu/internet.galaxis/ig97
iNteRNeTTo                   http://www.idg.hu/internetto
IRC Web                      http://irc.fok.hu
JATE Könyvtár Web            http://www.bibl.u-szeged.hu
Karinthy Gimnázium Web       http://www.karinthy.c3.hu/karinthy
KFKI Web                     http://www.kfki.hu
KLTE Könyvtár Web            http://www.lib.klte.hu/library
KLTE Nyelvtudományi Tanszék  http://dragon.klte.hu/~mnytud/mnytud.htm
KözElKat                     http://www.kozelkat.iif.hu
Magyar Elektronikus Könyvtár http://www.mek.iif.hu
Magyar Honlap                http://www.fsz.bme.hu/hungary/homepage_h.html
Magyar Linux Alapítvány      http://mla.telnet.hu
Magyar Narancs               http://www.net.hu/narancs
Magyar Pavilon               http://www.idg.hu/expo
Magyar Rádió                 http://www.radio.hu
Magyar Televízió             http://www.mtv.hu
MKM Web                      http://www.mkm.hu
Nemzeti CERT                 http://www.cert.iif.hu
Népszabadság Online          http://www.nepszabadsag.hu
NIIF Web                     http://www.iif.hu
Orosháza Homepage            http://www.oroshaza.com
Parti Nagy Lajos versei      http://sophia.pte.hu/other/pnl
Repeta                       http://www.repeta.hu
Schönherz Kollégium Web      http://balu.sch.bme.hu
Sopron Homepage              http://www.sopron.hu
Szabad Szoftver Alapítvány   http://www.tarki.hu/SSA
Szász Imre Nyitóoldala       http://www.jate.u-szeged.hu/~szaszi
SZTAKI Web                   http://www.sztaki.hu
Top-100                      http://top100.isys.hu
Virtuális Városháza - Szeged http://www.tiszanet.hu/szeged/index.htm
Vonyó Attila Homepage        http://www.vein.hu/~vonyoa
Werner "Dirk Gently" Zsolt   http://cyberspace.mht.bme.hu/~dirk


         Szakkifejezések, nevek és rövidítések magyarázata:


AltaVista
-  Az  egyik legnépszerűbb amerikai keresőrendszer a Web oldalakon és a news
üzenetekben előforduló szavakra való rákeresésre.

Arpanet
- Amerikai katonai célú hálózat a '60-as évek végén; az Internet elődje.

ATM
-  Korszerű,  nagysebességű számítógépes adatátviteli eljárás. (Asynchronous
Transfer Mode)

baud
-    Az   adatátvitel   sebességének   mértékegysége,   kb.   megegyezik   a
másodpercenként átvitt bitek számával.

BBS
-  Telefonhálózaton át elérhető, jellemzően magánszemélyek által működtetett
számítógépes  "faliújság",  file-archívum  és kommunikációs fórum. (Bulletin
Board System)

Berners-Lee, Tim
- A World-Wide Web kitalálója a svájci CERN fizikai kutatóintézetben.

BITNET
- Nagy IBM számítógépekre alapozott világméretű hálózat, elsősorban a '80-as
években virágzott.

C3
-  A  Soros  Alapítvány  által  létrehozott  Internet- és multimédia-oktató,
-fejlesztő és -szolgáltató központ Budapesten.

Compuserve
- Amerikai eredetű, de ma már világméretű, előfizetéses számítógépes hálózat
és szolgáltató. A '80-as években és a '90-es évek elején élte virágkorát.

cyberpunk
-  A  Hálózat  (ill.  általában a legújabb elektronikai és számítástechnikai
eszközök)    használatát    életformaként   művelő   fiatalok   és   sajátos
szubkultúrájuk neve.

Dialog
-   Nagy   hálózati   adatbázisszolgáltató-központ  az  USA-ban,  elsősorban
tudományos  és  üzleti  információkat  szolgáltat  az előfizetőinek a '70-es
évektől.

EFF
-  A  számítógépes  hálózatokon  érvényes  "szabadságjogokért"  is  harcoló,
amerikai eredetű szervezet. (Electronic Frontier Foundation)

ElKöB
- Középiskolák számára indított projekt, amely olcsó elektronikus levelezési
lehetőséget  biztosít telefonvonalon keresztül. (Elektronikus Levelezési Kör
Bővítése)

e-mail
-  Számítógépes hálózaton küldött üzenet (elektronikus levél), illetve ennek
a levélküldő szolgáltatásnak a neve.

FAQ
-  Egy hírcsoportban vagy levelező listán egy bizonyos témában leggyakrabban
feltett  kérdéseket  és  a  rájuk adott lehető legjobb válaszokat tartalmazó
összeállítás (Frequently Asked Questions).

flame
-   Hálózai   kommunikáció  közben  előforduló  ingerült  szóváltás,  támadó
hangvételű vita.

Freenet
- Amerikai eredetű mozgalom egyszerű, de nagyon olcsó vagy ingyenes hálózati
hozzáférést   biztosító  rendszerek  létrehozására  egy-egy  település  vagy
lakóközösség számára. A '80-as évek második felében indult.

FTP
-  Számítógépes  állományok  gépek  közötti  megbízható  másolására szolgáló
eljárás  és program az Interneten. Az FTP-t gyakran public domain szoftverek
nagy   file-archívumokból   való   letöltésére  használják.  (File  Transfer
Protocol)

FYI
- Különböző hálózati témákban készült tájékoztató anyagok összefoglaló neve.
(For Your Information)

gateway
- Két különböző hálózat vagy hálózati szolgáltatás között átjárást biztosító
számítógépes rendszer.

gopher
-  Hierarchikus  menürendszert  használó,  kliens-szerver  alapú  eljárás és
szolgáltatás  az  Interneten található - elsősorban szöveges - állományok és
információforrások közötti navigáláshoz; a '90-es évek elején volt népszerű.

Hackers' Jargon File
-   A   '70-es   évek   óta   bővített   angol  nyelvű  értelmező  szótár  a
számítástechnikában   és   a  hálózatokon  használt  szleng  és  szakzsargon
kifejezéseinek, rövidítéseinek magyarázatával.

HBONE
-  A  '90-es  évek  első  felében  kiépült magyar Internet gerinchálózata, a
nagyvárosokat köti össze gyors bérelt vonalakkal.

Heuréka
-  A  magyar  Web  oldalakon  és  elektronikus  újságokban szereplő szavakat
visszakereshetővé tevő szolgáltatás az Interneten. (A "magyar AltaVista".)

hipertext
-  Olyan  számítógépes  szöveg,  melynek  egyes pontjairól egy mutató (link)
segítségével egy másik pontra vagy egy másik szövegre lehet ugrani.

hipermédia
-  A  hipertext  elvének  kiterjesztése  úgy, hogy a szöveg mellett képek és
hangok  is  szolgálhatnak mutatóként vagy hivatkozásként. A World-Wide Web a
világ legnagyobb hipermédia rendszere.

HIX
-  Hollósi  Józsi  által alapított és nagyon népszerűvé vált szolgáltatás az
Interneten, mely eredetileg a külföldön élő magyaroknak kívánt kommunikációs
fórumot biztosítani (Hollósi Information Exchange).

home-banking
-   Pénzügyek   intézése  otthonról  (távolról)  számítógépes  vagy  telefon
hálózaton keresztül.

homepage
-   Egy   Web   szolgáltatás   kezdőoldala,  melyen  rendszerint  valamilyen
tartalomjegyzék (is) van az ott található információk közötti eligazodáshoz.

home-shopping
- Vásárlás intézése otthonról (távolról) számítógépes vagy telefon hálózaton
keresztül.

honlap
- A "homepage" egyik elterjedt magyar fordítása.

HTML
- A World-Wide Web hipermédia oldalainak szerkesztéséhez használt szabványos
leíró- vagy parancsnyelv (HyperText Markup Language).

HUDIR
- A legnagyobb témák szerint rendezett tartalomjegyzék szolgáltatás a magyar
internetes információforrásokról.

Hungarnet
-  A  magyar "akadémiai" (tudományos és oktatási) Internet hálózat (a HBONE)
felhasználóit tömörítő egyesület.

Internet
-   Kisebb,   helyi   számítógépes  hálózatok  összekapcsolásával  létrejött
világméretű rendszer, mely az Arpanetből nőtt ki a '70-es években.

IRC
- Több személy egyidejű írásos "beszélgetését" lehetővé tevő szolgáltatás az
Interneten.  Leginkább  a  telefonos  party-vonalakhoz  vagy  a  CB rádióhoz
hasonlít. (Internet Relay Chat)

ISDN
-  Hagyományos telefonvonalakon való digitális adat-, hang- és képtovábbítás
szabványa.  Jobb és gyorsabb kommunikációt biztosít, mint a régebbi, modemes
analóg megoldás. (Integrated Services Digital Network)

Java
-  Új  programozási  nyelv,  mellyel  különböző  rendszerű gépeken egyformán
működő  szoftverek  írhatók. Különösen nagy jelentősége van az Interneten és
az újabb Web-kliensek már képesek az ilyen programok futtatására.

kliens
- A kliens-szerver alapon működő hálózati szolgáltatásoknak az a része, mely
a  felhasználó  gépén  fut.  A  kliens  program  lekéri  a távoli gépen levő
szervertől a szükséges adatokat, állományokat és megjeleníti azokat.

link
-  Hipertext  vagy  hipermédia  rendszerekben előforduló hivatkozás, mutató,
mellyel  a  felhasználó  a  szöveg  vagy  alkalmazás  egy másik pontjára tud
ugrani.

Linux
-  Ingyenes  Unix-típusú  operációs  rendszer,  melyet  önkéntesek  sokasága
fejleszt, a Hálózaton át együttműködve.

lista
-   Levelezőcsoport,  melynek  tagjai  egy  közös  elektronikus  postafiókot
használva   írhatnak  egymásnak,  kérdéseket  tehetnek  fel,  vitatkozhatnak
valamilyen témakörben.

MEK
- Magyar vonatkozású tudományos, oktatási vagy kulturális célú, számítógépes
szöveges  dokumentumok  gyűjtésére és katalogizálására indult kezdeményezés,
illetve az ezekből készült archívum (Magyar Elektronikus Könyvtár).

MKM
- Művelődési és Közoktatási Minisztérium.

modem
-   A   számítógépek   digitális   jeleit   analóg  hangjelekké  alakító  és
visszaalakító  eszköz.  Lehetővé  teszi  két  számítógép telefonvonalon való
összekapcsolását.

MS-Network
-  A  Microsoft  cég  nemrég  indult  és  egyre  jobban növekvő előfizetéses
hálózata és tartalomszolgáltatása.

MUD
-  Hálózaton át játszható többszemélyes játékok összefoglaló neve. Leginkább
a   szerepjátékokhoz   és   a  "mászkálós"  típusú  számítógépes  játékokhoz
hasonlítanak,  a  játékosok  egy  -  általában  szövegesen leírt - virtuális
helyszínen mozgatják a szereplőket (Multi-User Dialogue/Dimension/Dungeon).

Netikett
-  A  számítógépes  hálózatokon  érvényes  írott  és  íratlan illemszabályok
összefoglalása.

Netscape
-  A  Web  oldalak  megjelenítésére használható legnépszerűbb kliens program
(böngésző), illetve az ezt gyártó cég. Eredetileg egy kutatóintézetben írták
meg a Netscape első változatainak programját.

news
- Eredetileg a Usenet hálózaton működő, de később az Internetre is átterjedt
nyilvános  "faliújság"  szolgáltatás.  A  news  szervereken a legkülönbözőbb
témákban   akárki  elhelyezhet  üzeneteket,  leveleket,  melyeket  egy  news
klienssel szintén bárki elolvashat és válaszolhat rájuk.

newsgroup
-   A  news  szolgáltatás  valamely  tematikus  csoportjának  neve.  Ezek  a
hírcsoportok  a  szervereken  hierarchikus  rendbe  vannak szervezve témájuk
szerint.

NIIF
-  Az  X.25, majd később az Internet hazai kiépítésére a '80-as évek második
felében    indult   kormányprogram   (Nemzeti   Információs   Infrastruktúra
Fejlesztés).

NKA
- Nemzeti Kulturális Alap.

online
- Hálózaton elérhető vagy élő hálózatos kapcsolatban levő dolgok jelzője.

PPP
-  Olyan  eljárás,  amellyel  teljes értékű Internet kapcsolat hozható létre
telefonvonalon  keresztül  is. A SLIP technika korszerűbb változata. (Point-
to-Point Protocol)

Prodigy
-  A  Compuserve-hez hasonló amerikai előfizetéses számítógépes szolgáltató,
elsősorban  magán  és üzleti célú információkat kínál. A '80-as években volt
igazán népszerű.

protokoll
-  Szabványosnak  tekinthető eljárás, amely valamilyen számítógépes hálózati
funkciót   (pl.   adattovábbítás,   levélküldés,   különböző   alkalmazások)
szabályoz.

public domain
-  Nyilvánosan közzétett szoftver vagy más számítógépes állomány, illetve az
ilyen  anyagoknak  az összefoglaló neve. A public domain "közprogramok" vagy
ingyenesek,  vagy  csak  rendszeres  használat  esetén  illetve egy megadott
kipróbálási idő után kell fizetni utánuk.

push technológia
-  A  World-Wide  Weben  használt  új  technika, melynél a Web szerver külön
egyedi kérés nélkül is elküld bizonyos infomációkat a kliensnek. Így például
egy előre kiválasztott témában automatikus hírszolgálat valósítható meg.

real time
-  A valódi világban zajló eseményeket gyakorlatilag azonnal, "valós időben"
követő számítógépes alkalmazás.

RFC
-   Az   Interneten   használatos   eljárásokat   (protokollokat)  és  egyéb
egységesítést  igénylő  dolgokat  leíró dokumentumsorozat összefoglaló neve.
Ezek  a szövegek egy, a hálózaton közzétett munkaanyag nyilvános vitája után
nyerik el végső formájukat. (Request For Comments)

SLIP
-  Olyan  eljárás,  amellyel  teljes értékű Internet kapcsolat hozható létre
telefonvonalon keresztül is, pl. futtathatók a grafikus kliens szoftverek is
és egyszerre több ablakban lehet dolgozni. (Serial Line Interface Protocol)

spam
-  Az  a  jelenség,  amikor  valaki reklám vagy bosszantási célból egyszerre
nagyon sok listára vagy hírcsoportba küldi el ugyanazt a levelet. A Netikett
egyik legdurvább és leggyakoribb megsértése.

SuliNet
-  Az  MKM  által  az  idén  indított  program  a  magyar középiskolák és az
általános iskolák egy részének Internetbe való kapcsolására.

szkennelés
-  Papíron  levő  szövegek vagy képek számítógépbe vitele egy "scanner" nevű
eszközzel.

szerver
-  A  kliens-szerver  alapon  működő  hálózati szolgáltatásoknak az a része,
amely  a  szolgáltató  számítógépén  fut,  illetve  maga ez a gép. A szerver
program  elküldi  a  felhasználónak  a  kért  adatokat,  állományokat,  majd
lebontja a kapcsolatot a klienssel.

TCP/IP
-  Az  Interneten  való  adattovábbításra használt eljárás (protokoll). Ez a
közös  "nyelv" teszi lehetővé, hogy a különböző rendszerű helyi hálózatok és
számítógépek   kommunikálni   tudjanak   egymással.   (Transmission  Control
Protocol/Internet Protocol)

telnet
- Az az eljárás és szoftver az Interneten, amellyel a felhasználó egy távoli
számítógépet  úgy  használhat,  mintha  ott  ülne  előtte,  vagy  annak  egy
terminálja előtt.

tükrözés
-  Egy  hálózati  szolgáltatás  -  általában  egy Web anyag vagy egy FTP-vel
elérhető  szoftverarchívum  -  "egy  az  egyben"  való  lemásolása egy másik
szolgáltató   számítógépre   (lehetőleg   az   eredeti   tulajdonosának   az
engedélyével).

Unix
-  Nagyobb  teljesítményű számítógépek többfelhasználós operációs rendszere.
Az Interneten sokáig szinte csak Unix szerverek voltak.

Usenet
-  Unix  gépek  közötti állományküldésen alapuló világhálózat. Legnépszerűbb
szolgáltatása a "news".

VRML
-  Háromdimenziós képek, "virtuális terek" létrehozására alkalmas szabványos
leíró-   és   parancsnyelv.   A   VRML  "világok"  az  Interneten  keresztül
összekapcsolhatók egymással. (Virtual Reality Modeling Language)

WAN
-  A  nagy  kiterjedésű  (országos  vagy világméretű) számítógépes hálózatok
összefoglaló neve. (Wide Area Network)

World-Wide Web
- A hipermédia elvére épülő, kliens-szerver alapú eljárás és szolgáltatás az
Interneten.   A   Web   oldalakon   levő  mutatók  (linkek)  megkönnyítik  a
felhasználónak az Interneten való navigálást, a más szervereken levő hasonló
témájú anyagok megtalálását. A WWW a '90-es évek második felében lett igazán
népszerű.

X.25
-  Szabványos  adattovábbító  eljárás  (protokoll),  illetve az ezt használó
nagyterületű hálózat neve. A '80-as években terjedt el a világon.

Yahoo
-  A  legnagyobb  témák  szerint  rendezett  tartalomjegyzék szolgáltatás az
internetes  információforrásokról  az  USA-ban. Két egyetemista saját célból
készített link-gyűjteményéből nőtt ki.

Zimmerman, Phil
- A PGP nevű, az Interneten is nagyon népszerű titkosítóprogram megalkotója.
Google
 
Web iqdepo.hu
    © Copyright 1996-2024
    iqdepo / intelligence quotient designing power - digitális kultúrmisszió 1996 óta
    All rights reserved. Minden jog fenntartva.