Dimenzió #11

eLeVeN

(irodalom, gazdaság, számitástechnika, filozófia)

                                 Kiss István

                           AZ INTERNET VESZÉLYEI?!

                (http://www.sch.bme.hu/~xjenci/internet.htm)
                         Budapest, 1996. június 17.


                  0., Világfalu, világháló (előszó helyett)

   Napjainkban mindenki egy olyan álomvilágról beszél, ahol minden ember, ha
nem  is  egyenlő,  de  közel azonos feltételek mellett békében, biztonságban
határok és gyűlölet nélkül tudnak együtt élni.

   Politikusok   teszik   fel   életüket   eme   nemes,   szinte  szent  cél
megvalósításának  érdekében. A határok megszüntetésének gondolata együtt jár
a  szabad és gyors valamint a teljes körű információáramlás technikai és nem
utolsósorban társadalmi feltételeinek megteremtésével.

   Maga  az  Internet  korát tekintve még csak nem is felnőtt korú. Amerikai
tudósok  kezdték  használni  egymás  közötti  gyors és olcsó kapcsolattartás
gyanánt,   kutatási   eredményeik   könnyed   megvitatását  elősegítendő.  A
kormányzat  fantáziát  látott  egy  olyan  információs rendszer kiépítésében
amely  hatékony eszközként járult hozzá a hidegháborús fenyegetettség elleni
védekezéshez  az  egymástól  távol  lévő és akár függetlenül is működni tudó
információkomponensek  láncolatával.  Mára  a  rendszer  mindinkább  a világ
érrendszerévé, Információs Szupersztrádájává nőtte ki magát.

   A  számítógépes  hálózatok  digitális csatornái felépítésüknek és az őket
hordozó   rugalmas  technológiának  köszönhetően  alapvetően  különböznek  a
jelenleg  még  uralkodó  televíziós,  rádiós,  napi-  és  hetilapokból  álló
tömegkommunikációs médiától. A digitális kommunikációs média kezdettől fogva
jóval  interaktívabb,  nagyobb részvételre ösztönző, egyenlőségre törekvőbb,
sokkal decentralizáltabb és kevésbé hierarchikus.


                          1., Egy új világszemlélet

   Képzeljünk  el  tehát  egy olyan világot, ahol a hálózat kiépítése teljes
méreteket   öltött.  Azaz  feltételezünk  egy  olyan  rendszert  amit  ma  a
számítógépgyártók  csak  szeretnének látni, hogy minden háztartásban egy-egy
komputer üzemel, amely persze csatlakozik a mindent átfogó világhálózathoz.

   Ekkor  lehetővé  válik  az  emberi  társadalomban többek között az emberi
kapcsolatok személyességének minimumra való csökkentése pl. minek menjünk el
látogatóba távol élő ismerősünkhöz ha egy perc alatt levelet küldhetünk neki
a Neten keresztül vagy akár videotelefon kapcsolatba kerülve vele kellemesen
és   kényelmesen   tudunk   beszélgetni.  Színházba  menni  is  lehet,  hogy
felesleges, hiszen letöltve az előadás anyagát, mintegy házi mozit nézhetjük
meg  és  közben  egy pizzát is rendelhetünk a monitoron gőzölgő ínycsiklandó
választékból.  A  könyvtári  sorban állás is a múlté, hiszen a kívánt mű egy
pillanat alatt olvashatóvá válik és nem gond ha ugyanazt a kötetet egyszerre
százan akarják "forgatni".

   A  legfőbb  érv ezekben a kérdésekben a kényelem növelése. Ismeretes az a
mondás, hogy az emberi haladást előrevivő fő mozgatórugó mindig is az emberi
"lustaság"  volt.  A  kényelem  valóban  fontos. De vajon megéri-e feladni a
face-to-face  kapcsolatokat,  kalandokat,  örömöket vagy akár bosszúságokat.
Hiszen  lehet,  hogy így a monitoron keresztül az egész város barát lesz, de
mit  kezdhetünk  egy áramszünet esetén? Átmegyünk a szomszédhoz? Lehet, hogy
még  sosem találkoztunk vele az utcán, lehet, hogy meg sem ismerne, ha nem a
megszokott "gépes" hajviseletünket látja.


                  2., Információáradat (áldás és/vagy átok)

   Egy  új,  több  ezer  vagy talán millió gépen lévő adatbázis segítségével
lehetőségünk nyílik arra, hogy a világ bármely részén lévő információforrást
tetszés  szerint  kezeljük, persze megfelelő jogosultságok esetén. Könnyedén
értesülhetünk  a  New  York-i Tőzsde állásáról csakúgy, mint arról, hogy mit
csinált ma a Déli-sarkon lévő meterológuscsoport.

   Ez egy hatalmas adatmennyiség amely rengeteg időt, utánajárást spórol meg
nekünk.  És nem utolsó sorban fontos lehet számunkra, hogy mi is feltehetünk
bármit, amit csak kedvünk van begépelni, lefotózni, felvenni.

   Ez  a  szabályozatlanság  hiánya  miatt egy sajátos szabadsági, mondhatni
szabadossági  helyzetet teremtett, amelyben mindenki azt publikál, amit akar
és   az   általa   közölt   információ  valódiságának  megállapítása  szinte
lehetetlen.  Így aztán a hálózaton megtalálható minden kevésbé hasznos, vagy
egyenesen  veszélyes  anyag is: a hazugság, gyűlöletkeltés, pornográfia stb.
témakörökben, azaz minden amit a gyanútlan felhasználó könnyen "megehet".

   Az ember belecsöppenve egy ilyen kényelmi szolgáltatásba nem biztos, hogy
a tényeket akarja, vagy egyáltalán tudja ellenőrizni.

   Vegyünk  egy  példát:  a Texasi Egyetem Mohamedán Diákszövetségének által
Palesztina   Cionista  Elfoglalásának  sajátos  értelmezését  olvashatjuk  a
Palesztin  Iszlám  Homepage-en.  Az egész értekezés egy nagy hazugsághalmaz,
amely  könnyedén  megcáfolható  a tények helyszíni megállapításával - persze
csak  akkor  ha van kedve a pár perces olvasás után a pl. egy chilei diáknak
kiruccanni Izraelbe.


                        3., A nyilvánosság veszélyei

   Milyen  kedves,  ha  magunkról  oldalakat  írva,  a  nagyvilág  felé való
megismerésünket  lehetővé  tesszük.  Hiszen  tulajdonképpen  ezt  várjuk  el
másoktól is. Azonban ennek a nyitottságnak vannak hátulütői.

   Gondoljunk  csak arra a klasszikus cselekményre amely a The Net c. film a
főszereplőjével  esett  meg.  Kihasználva az "áldozat" közvetlenségét a talk
robot  segítségével  értékes  információt  szerezve a bizalmába férkőzünk az
egyénnek,  mintha már évek óta ismernénk. A többi már gyerekjáték. Talán nem
is  volt  ebben  a  tekintetben  túl  hollywoodi  a  fentebb  említett  film
megközelítése.

   Vagy  vegyük a sokak által ismert és talán kevésbé kedvelt szoftvergyártó
óriás,  a  Microsoft  1995-ös  ügyét.  A  cég  a Win95 nevezetű "nagysikerű"
alkotásában felfedezett hiányosságokon kívül, néha úgy tűnt túlságosan sokat
is  tud. Egy nem dokumentált programrész ugyanis meglepetésszerűen beindulva
a  hálózaton keresztül tájékoztatja a cég központját a kliens által használt
programokról  mégpedig  egy  olyan  zseniális  módon,  hogy  kikapcsolja  az
átvitelt  jelző  ledet  a  géphez  kapcsolt modemen, így szegény felhasználó
észre sem veszi, hogy lenyomozzák gépének háttértárát.

   És  a  lényeg  nem  azon  van, hogy ez milyen hátránnyal jár vagy nem jár
jelen  pillanatban arra nézve aki felinstallálja a programot hanem, hogy egy
ilyen  technológiai  fejlődési  sebesség  mellett  máról  holnapra lehetőség
nyílik ennél átfogóbb és sértőbb letapogatások véghezvitelére is.

   Vajon  ez  elvezethet-e  a "mindenki átlátszó" állapothoz? Vagy inkább az
"akit  akarok, az átlátszó" lenne a helyesebb megközelítés? Nem biztos, hogy
ilyen  borús  a  helyzet,  de  az  mindenképpen  számbaveendő,  hogy  korunk
információtechnikai  fejlődésének  sarokköve  bizonyosan  a  biztonság  és a
titkosítás.


                           4., Mindennek nyoma van

   Egyszer  egy  barátom valamilyen bizalmi szavazással kapcsolatban érdekes
kijelentést  tett,  miszerint  ha  titkosságot akarunk, akkor felejtsük el a
számítógépet. Vajon mire alapozta ezt a megállapítását?

   Nagyon  jó  dolog  ugyanis az egész világot behálózó kábelkötegen és/vagy
műholdas  csatornákon száguldozó bitmennyiség jelenléte addig a pontig, hogy
ahol  és  amikor akarjuk adataink, szavaink, bizalmas információink biztosan
(nem biztonságosan) jussanak el a címzetthez.

   A  probléma  akkor  kezdődik,  ha már nem szükséges, sőt egyenes káros az
információnak   megléte   az   átmeneti   állományokban,   bejelentkezéseink
számontartása  a  naplózásokban  stb.  Hiszen  ki  örülne  annak,  hogy  más
szemfüles  kollégák  megtudják  vagy  egyéb,  az információt illően honoráló
egyénekkel  tudassák,  milyen  levelet  írt múlt héten, vagy hol barangolt a
Netscape-el  legutóbb,  milyen file-okat küldött a tengerentúlra vagy kapott
Tokióból  és  még sorolhatnánk. Ha - mint általában szoktuk - a közös vonást
akarjuk  megállapítani, látjuk, hogy megszűnik a egyén szuverén döntési joga
arra  nézve,  hogy milyen információt kivel és milyen formában akar tudatni,
hiszen  megfelelő  szakértelem  segítségével  a  tulaj  megkérdezése  nélkül
csapolhatjuk  meg  vagy  térképezhetjük  fel  az  illető  magán  vagy üzleti
információit.

   Persze  talán  jogos  a  reagálás,  hogy eddig is megtörténhettek hasonló
visszaélések  (levélátvilágítás,  kémfilmek, kommunista diktatúra), de jelen
esetben az ember hajlamos azt hinni, hogy ha az általa létrehozott adatköteg
a  kézi,  tehát  emberi  beavatkozástól  mentes  tisztán  élettelen villamos
szerkezeteken  megy  keresztül,  senki abba bele nem babrálhat. Holott ennek
pont  az ellenkezője igaz, hiszen a gép hűséges adatrögzítő szolgaként tárol
jót-rosszat egyaránt.

   Hogy  ez az un. szürke hétköznapi embert mennyire zavarja, az talán attól
függ  vannak-e  titkai  ill.  van-e  igénye  rá, hogy egyáltalán lehessenek?
(Amely egyébként egyetemes joga minden egyénnek.)


                        5. Biztonság mindenek felett

   A  hálózati  kapcsolatokkal  egybefüggő biztonság garantálásának lényege,
hogy   mindenki   a  saját  vagy  publikus  (közkinccsé  tett)  állományokon
végezhessen hozzáférést és más jogaival semmiképpen ne tudjon visszaélni.

   De  vegyünk  egy  személyt,  aki  történetesen ha nem is informatikus, de
meglehetősen ért szakmájához, amolyan "szaki". Ő minden bizonnyal megoldja a
jelszavaink  "feltörését"  vagy  akár átírását is minden nehézség nélkül. (A
minap   éppen   kaptam  egy  levelet  azzal  a  felkéréssel,  hogy  sürgősen
változtassak   jelszót,   mert  egy  kedves  felhasználótársam  volt  szíves
megfejteni a szervert használó felhasználók nagy részének passwordjeit.)

   Ismeretes  pl.  egy  olyan  Windows-os program amelyet, mint egy hálózati
monitort  használva  egy  adott,  a  futtató  gépet  is  tartalmazó hálózati
szegmens   adatforgalmának   ellenőrzésére   és   a  kódolt  adatok(jelszók)
"lenézésére" (is) használhatunk.

   Vagy  a  "mindennapi"  valós diákéletből származó példaként álljon itt az
un.  hálózati  mérés  témakör,  a  Lokális  Hálózatok laborgyakorlat, ahol a
nebulók   azzal  foglalatoskodnak,  hogy  más,  a  hálózaton  éppen  dolgozó
gyanútlan  "áldozataik"  általuk  titkosnak  remélt információit lenyomozza,
persze megfelelő tanári felügyelettel. (Ez persze még csak a tananyag, akkor
milyen lehet a valóság?).

   Aztán  ott van a Net Storing ügye amely szintén egy kényelmi szolgáltatás
azáltal, hogy klikkelések sorozatával tölthetjük meg a kosarunkat és fizetés
gyanánt  csak  a  megfelelő  számla ill. kártya kódot kell megadnunk, az áru
máris  úton van. (Az áru fuvarozását azonban a mi kártyánk adatainak utazása
előzi meg több száz gépen keresztül.)

   Megemlíthető  még  a  Tublib rendszer gyengesége is amely lehetővé teszi,
hogy   bármely   beiratkozott   diák  azonosítási  számát  kitalálva  (jóval
egyszerűbb,  mint  a fentebb említett technológiák) könyveket jegyezzünk elő
neki  és  egyéb  ártatlan  poénokkal  vicceljük  meg,  persze  otthonról,  a
szobából, a kedvenc gépünk előtt ülve.

   Utóbbi példánál talán a program ill. a kölcsönzési rendszer gyengesége az
amely  a  probléma  forrása  lehet,  de  a  lényeg ismét közös: a kényelem a
visszaéléseket is könnyebbé teszi.

   A   világ  pénzintézetei  egyébként  már  régóta  törekszenek  a  mostani
kártyarendszer  tökéletesítésére,  ahol szintén biztonsági jellegű problémák
hátráltatják  a  tökéletes  megoldást.  Elképzelhető  egyébként  a  készpénz
felszámolásával talán a kártya rendszert is helyettesíteni tudjuk valamilyen
fejlettebb (számítógép alapú?) technológiával.

   Jól  hír,  hogy  létezik több biztonságosnak tartott kódolási algoritmust
használó  program  így  pl.  a  Phil  Zimmerman  által  írt PGP (Pretty Good
Privacy),  amelyre exporttilalmat adtak ki, attól való félelemben, hogy ha a
bűnözők ezzel titkosítanak, lehetetlen lesz lehallgatásokkal lefülelni őket.


                               6., És végül...

   Kicsit  vagy  talán nem is kicsit utópisztikusnak tűnhet az előbbi néhány
pont  megközelítése,  amely nem véletlen. Ha valóban egy biztonságos, titkos
és  mindenki  által  szabadon  használható rendszert akarunk kialakítani, az
átfogó  hálózati  rendszerhez  egy átfogó, egyedi azonosítási rendszert kell
kifejlesztenünk.

   A  jelszó, a kártyarendszer, ezek ötvözése nem hozta meg a várt eredményt
(a  jelszó  elfelejthető,  a  kártya  ellopható,  elveszthető).  A kutatások
mostani  állása  szerint  a  személyhez  kötés  vagy  a testi jegyen alapuló
(ujjlenyomat, kézgeometria) vagy a testhez szorosan kapcsolható elektronikus
(a  bőr alá beültetett chip az állatoknál már széles körben használt eszköz)
technológián fog alapulni.

   Tehát  leegyszerűsítve  és  kissé sarkítva: adva van egy emberiség, amely
ügyeinek  intézésére  és az egymással való kommunikációjának lebonyolítására
egy  mindenkit  elérő  hálózatot használ. Idáig rendben volna, de - mint azt
történelem  is  mutatja  -  mindig  is voltak olyan emberek, akik isteneknek
képzelték   magukat  és  minden  alkalmat  megragadtak  arra,  hogy  úgy  is
viselkedjenek.  Így  egy  diktatórikus  hatalom  kialakulásának igen nagy az
esélye,  amely  aztán az emberek védtelenségét kihasználva tökéletes uralmat
képes  gyakorolni  milliók  vagy  milliárdok fölött. Például kihasználva egy
ilyen   ragyogó   rendszer   lehetőségeit   az   emberek   feletti  kontroll
megvalósításához.

   És  itt  jön  a  képbe  az  Antikrisztus,  a  666, a világvégi társadalmi
rendszer jólismert (talán legismertebb) bibliai próféciája. A Dániel 7,7-27.
és  a Jelenések könyvének 13. része (közel 600 év időkülönbség) párhuzamosan
adja  meg  az  értelmezését az emberiség néhány ezer éves földi pályafutását
lezáró nagy uralmi rendszernek. Amely történetesen nagyon hasonló a mai vagy
a közeli jövőben lehetséges világrend felépítési formájához.

   Lehet   ugyan   vallási   bigottsággal   vádolni   a   próféciákban  hívő
keresztényeket,  de  a  tény  az  tény marad: a bibliai próféciák több, mint
70%-a   eddig   már  beteljesült  (nagy  része  egyébként  történelmileg  is
igazolható  módon)  és  nem  kétséges, hogy a többi is maradéktalanul be fog
teljesedni. (Az, hogy ehhez a Netnek mennyi köze lesz vagy lesz-e egyáltalán
csak találgatásokra adhat jogot.)


                                 7., Utószó

   Bár  az  eddigiek  ezt  nem  biztos,  hogy  megerősítik a hálózatról való
vélekedésem  egyáltalán  nem  az  elutasítás, csupán valamennyire szkeptikus
vagyok,   mert   elképzelhetőnek   tartom  abban  a  bizonyos  új  világrend
kialakulásában való szerepvállalását egy Internet alapú technikának.


                                Hivatkozások

                     Az új világrend: Pat Robertson 1993
               EFF's Guide to the Internet v2.3 1994 november
                A fenevad bélyege: Peter & Paul Lalonde 1995
                    Föld bolygó - 2000: Hal Lindsey 1995
                    Hit Infó V/6-7. szám (1996 június 8.)
Google
 
Web iqdepo.hu
    © Copyright 1996-2024
    iqdepo / intelligence quotient designing power - digitális kultúrmisszió 1996 óta
    All rights reserved. Minden jog fenntartva.