Alan Hale
EGY CSILLAGÁSZ SZEMÉLYES NYILATKOZATA AZ UFOKRÓL
(Fordította: Bencze Gyula)
(In: Skeptical Inquirer 1997. március/áprilisi szám)
Az Alan Hale és Thomas Bopp által 1995. júliusában felfedezett
üstökös 1997. március 22-én közelítette meg legjobban a Földet,
ekkor távolsága kb. 197 millió kilométer volt. Alan Hale
professzor, az üstökös egyik felfedezője és névadója, az amerikai
Új Mexikó államban működő Southwest Institute for Space Research
igazgatója.
Amikor az UFO-k létezésében való hittel vagy más paranormális jelenséggel
találkozom - vagy, ami azt illeti, majdnem mindennel kapcsolatban - három
alapelv vezérli gondolkodásomat:
1. Rendkívüli állítások rendkívüli bizonyítékokat követelnek meg. Az a
megállapítás, hogy a világegyetemben más értelmes lények is léteznek
- következésképpen élet és intelligencia a Földön kívül máshol is
kialakulhatott - továbbá ezek az értelmes lények többé-kevésbé
rendszeresen a Földre látogatnak olyan űrhajókban, amelyek látszólag
dacolnak a fizika általunk jelenleg ismert törvényeivel,
kétségtelenül a tudomány történetének legnagyobb felfedezése,
egyúttal azonban egyúttal rendkívüli állítás is. Ennélfogva
rendkívüli bizonyítékokat kell megkövetelnem, hogy elhigyjem. Mi
lehet ez a bizonyíték? Először is a földönkívüliek maguk. Nem elég
egy történet, amelyet valaki elmesélt valakiről, aki azt mesélte,
hogy valaki látott földönkívülieket. Magukra az idegenekre van
szükség ahhoz, hogy jómagam vagy más megbízható és kompetens tudósok
tanulmányozhassák őket, valamint kommunikálhassanak velük! A magam
részéről szeretném megvizsgálni űreszközeiket, és megállapítani, hogy
azok milyen fizikai elvek alapján működnek. Szeretném kipróbálni
azokat, utazni bennük, szeretném látni csillagtérképeiket, és
megtudni, hogy az idegenek honnan jöttek. Szeretném megismerni
otthoni naprendszerük és világuk csillagászati, fizikai, kémiai és
biológiai viszonyait, és összevetni azokat a sajátunkkal. Sőt, ha
lehetséges, szeretném meglátogatni az ő otthoni világukat, valamint
minden más világot, amely számukra elérhető. Másszóval, kívül-belül
meg akarom őket ismerni, hogy semmi kétség se férhessen a
létezésükhöz. Az égbolton megfigyelt különféle "fényekről" és
"dolgokról" szóló mesék nem érdekelnek, különösen, ha olyanoktól
származnak, akiknek fogalmuk sincs arról, hogy a természetes eredetű
és ember által létrehozott égi jelenségeknek micsoda széles
választéka figyelhető meg az égbolton, ha az ember veszi a
fáradságot, hogy körülnézzen egy kicsit.
2. A bizonyítás mindíg az állítást tevő kötelessége. Ha valaki rendkívüli
állítással áll elő, annak rendkívüli bizonyítékokat is kell
produkálnia, hogy igazát bizonyítsa. Nem a kétkedőnek kell
bizonyítania, hogy az állítás nem helytálló! Továbbá közvetlen és
meggyőző bizonyítékra van szükség, a bizonyítás nem állhat néhány
lehetőség kizárásából és aztán abból az alaptalan kijelentésből: "Nos,
mi más is lehetne?"
3. Occam borotvája: ha egy jelenségre több lehetséges magyarázat létezik,
mindíg a legegyszerűbbet kell választani, amely az összes megfigyelt
tényről számot ad.
Kétségtelen tény, hogy sok ember láthatott, vagy legalábbis azt állítja,
hogy látott olyan égi jelenséget, amelyre nem talált magyarázatot.
Ugyanakkor az is kétségtelen tény, hogy az emberek megfigyeléseikben
tévedhetnek. Tagadhatatlan, hogy olyanok is beszámolnak megfigyelésekről,
akik nincsenek tudatában annak, mennyiféle teljesen ésszerű magyarázattal
rendelkező jelenség létezik, megint mások pedig nem rendelkeznek a
megfigyeléshez szükséges alapvető tudományos és szakmai ismeretekkel sem.
Tény, hogy a megfigyelők előitélete befolyásolhatja megfigyeléseik
eredményét, és az is tény, hogy vannak, akik egyszerűen hazudnak, vagy
különböző okokból csupán alaposan kimódolt tréfát űznek. Mindezeket
figyelembe véve az UFO jelenség legegyszerűbb magyarázata - legalábbis
szerintem - hogy az eddigi megfigyelések mindegyike vagy tréfa, vagy pedig
valamiféle tévedés volt. Ha ez a magyarázat nem helytálló, akkor a
kétségtelen tények körét jelentősen meg kell növelni a fenti 1. és 2.
pontban foglaltak figyelembe vételével.
Számomra rendkívül valószínűnek látszik, hogy az élet a világegyetemben
máshol, esetleg sok más helyen is, létrejöhetett. Az is lehetséges, hogy e
helyek egy részén az evolúció olyan értelmes fajokat hozott létre, amelyek
műszakilag jóval fejlettebbek nálunk, és képesek csillagközi utazásokra is.
A csillagok közti óriási távolságok valamint az evolúció fokai közötti
lényeges különbségek ellenére lehetséges - bár véleményem szerint rendkívül
valószínűtlen - hogy ezeknek a fajoknak egyike-másika a közelmúltban
meglátogatta Földünket. Ha ilyen látogatás valóban megtörtént volna, azt
hiszem az izgalomtól extázisba esnék! Senki nem lehetne nálam boldogabb, ha
ezekkel a lényekel találkozhatnék és kommunikálhatnék velük, és bizton
állíthatom, hogy nincs nálam intellektuálisan és érzelmileg felkészültebb
halandó erre a nevezetes eseményre. De ismét csak hangsúlyozom, hogy
létezésükről közvetlen bizonyítékot akarok, magukat a lényeket, nem pedig
kusza és ellenőrizhetetlen történeteket "dolgokról"!
Életem során, kezdetben mint amatőr, majd később mint hivatásos
csillagász, számtalan tudományos értekezést és ugyanannyi science fictiont
olvastam el, és egész életem annak szenteltem, hogy megfejtsem az Univerzum
titkait, és az emberiség ismereteit - a szó szoros értelmében is - olyan
messze terjesszem ki a világűrbe, amennyire csak lehet. (Ez az egyik oka
annak, hogy csak kevés embert tekintek magamnál alkalmasabbnak idegen
fajokkal való találkozásra. Ha létezik olyan emberi lény, aki képes lehet
arra, hogy idegenekkel kapcsolatba lépjen, annak olyan valakinek kell
lennie, mint jómagam.) Ugyanakkor azt is gyanítom, hogy igen kevesen vannak,
akik nálam többet tanulmányozzák az eget. Szinte egész életemben
folyamatosan kutattam az égboltot, de még egyetlen olyan objektummal sem
találkoztam, amelynek nem volt igen prózai magyarázata. Ezidő alatt
jelenségek egész tárházát figyelhettem meg, láttam tűzgolyót, rakéta
kilövést, mesterséges égitest visszatérését a légkörbe, üstökösöket, északi
fényt, fényes bolygókat, novákat, Föld körüli pályán keringő műholdakat,
ionoszféra kisérleteket és nagy magasságba felküldött léggömböket - csupa
olyan dolgot, amelyet a képzetlen és tudatlan megfigyelő UFO-nak vél. Ha
valóban olyan gyakorisággal látogatnak bennünket a füldönkívüliek, mint az
az UFO rajongók bejelentéseiből következik, akkor meg kell kérdeznem, hogy
lehet, hogy én ilyet még egyszer sem láttam, holott minden más, jóval
ritkább jelenséget már sokszor megfigyeltem?
Összefoglalva, a magam részéről elképzelhetőnek tartom, hogy léteznek
nálunk fejlettebb idegen fajok "valahol ott kinn", és nyitott vagyok azzal
az elképzeléssel szemben is, hogy ezek az idegenek - bármilyen valószinűtlen
is - ellátogatnak a Földre. De ha ez így van, akkor hol a csudában vannak?
Ha olyan fejlett technológiával rendelkeznek, amely képessé teszi őket
csillagközi utazásokra, akkor nincs okuk arra, hogy féljenek tőlünk. Ha el
akarnak rejtőzni előlünk, könnyen megtehetik; ha nem, akkor pedig felesleges
játék, hogy csak néhány szerencsés "kiválasztott" előtt fedik fel magukat .
Nos, mutassák meg végre magukat az egész emberiségnek, tudósainknak, és
köztük nekem is!