Dimenzió #11

eLeVeN

(irodalom, gazdaság, számitástechnika, filozófia)

                                Trupka Zoltán

                          A CSILLAGÁSZOK ÉS AZ UFÓK

                 (In: Fejér Megyei Hírlap, 1997. május 10.)

   Szinte  minden  héten felröppen egy-egy szenzációs ufó-bejelentés, hazánk
egyes  városaiba lassan hazajárnak a földönkívüliek. Az ufó-hívők véleményét
elég  gyakran  halljuk  arról, hogy a csillagászok homokba dugják a fejüket,
hogy  ne  lássák  a bizonyítékok sokaságát. Mit szólnak ehhez az érintettek?
Ezt ismertetjük a repülő csészealjak 50. születésnapja alkalmából.

   A  "repülő  csészealj"-ak  Kenneth  Arnold  révén  kerültek  a köztudatba
1947-ben.  Ő  használta  a "flying saucer" kifejezést azokra az alakzatokra,
melyeket  egy  repülése  során  látott.  Azóta  számtalan  hasonló  észlelés
történt,  melyekről nem mindig lehetett megmondani mi is lehetett valójában.
Az UFO betűszót pedig - mely mint tudjuk az "Unidentified Flying Object"-ből
ered  és,  magyarul  azonosítatlan  repülő objektumot jelent - eredetileg az
amerikai  légvédelem  használta  azokra a gyanús esetekre, amelyeket további
vizsgálatra tartottak érdemesnek.

   Az  ufók mára olyannyira polgárjogot nyertek a magyar társadalomban (is),
hogy  -  a  Helyesírási  kéziszótár  legújabb  kiadása szerint - köznévként,
kisbetűkkel  és  hosszú  ó-val  kell  írni. Mesterséges holdakat, visszatérő
rakétafokozatokat,   repülőgépet,  költöző  vándormadarakat,  érdekes  alakú
felhőket, vagy a Vénusz bolygót gyakran vélik ufónak. A légkör fénytörése is
produkálhat  érdekes  tüneményeket,  gondoljunk csak a délibábra. Az ufó szó
hallatán  azonban  az  emberek  többségének  nem  az amerikai légierő vagy a
vándormadarak  jutnak  eszébe,  hanem  Földön kívüli lények űrhajója. Esetek
ezreiről van szó, ezért nem lehet, de nem is érdemes végigmenni mindegyiken.
Inkább azt nézzük meg, miért hitetlenek a csillagászok.


                        A természet feltételeket szab

   Először  is azért, mert a természet feltételeket szab. Azok a részecskék,
melyek  az  egész  Világegyetemet  -  és testünk anyagát is - alkotják olyan
tulajdonságokkal  rendelkeznek,  mint  a töltés, energia, perdület, nyugalmi
tömeg.   Ezek   határozzák   meg   hogyan   viselkedik   egy   részecske   a
kölcsönhatásokban,  mire  "képes"  és  mire  nem. Nekik is megvannak a maguk
korlátai, s ez éppen az előbb felsorolt tulajdonságokból ered. Az anyag ezen
alapokon  nyugvó  viselkedését nevezzük természeti törvénynek. Ilyen szabály
pl.  a  fénysebesség  átléphetetlensége, amit részecskegyorsítókban nap mint
nap   igazolnak   is   a  fizikusok.  Hallani  olyan  véleményeket,  hogy  a
szupercivilizációk   szupertechnikájával  ez  már  nem  lehet  akadály.  Egy
természeti  törvényt  azonban  nem  lehet megkerülni, nem egyszerű technikai
problémáról  van  szó!  Mivel  egyetlen  Univerzum  van  az  általunk ismert
részecskékkel  és  törvényekkel, s a benne élő lények is csak ilyen anyagból
állnak, képtelenek megsérteni a törvényeket.

   Persze  ez  nem  jelenti  azt,  hogy lehetetlen lenne az, hogy egy távoli
bolygó  lakói  meglátogassanak  bennünket.  A  gyakorlatban  azonban sokféle
problémájuk adódhat. Einstein óta tudjuk, hogy fénysebesség közelében fellép
az   ún.  relativisztikus  tömegnövekedés,  a  fénysebességet  elérve  pedig
végtelenre  nő  a  tömeg, amihez viszont végtelen mennyiségű energiára lenne
szükség.

   Nem  csak  energia,  hanem  időigényes  is  egy  ilyen  expedíció. Egy 30
fényéves  utazás  220  ezer  km/s-os sebességgel is több, mint 40 évig tart.
Vajon mit lehet egy űrhajóban csinálni harminc éven keresztül? Sajnos nagyon
úgy  tűnik, hibernálni nem lehet az embert vagy hasonló bonyolultságú lényt.
Nem  technikai  problémáról  van szó, hanem biológiairól. Olyan összetett és
érzékeny  élő  rendszer,  mint  az  ember nem bírná ki. A látogatóknak pedig
szükségképpen bonyolult lényeknek kell lenniük, mert néhány csalánozó "hiába
beszél  össze",  nem  fognak  űrhajót  építeni.  Agyra  vagy  valami hasonló
"szerkentyűre"  feltétlenül  szükség  van,  márpedig  ez  az a szerv, mely a
legérzékenyebb. Ha a test esetleg ki is bírná a hűtést az agy biztosan nem.

   Ilyenkor  az  az érv szokott felmerülni, hogy az idegen űrhajók "rövidebb
úton",   vagyis   más   dimenziókon   keresztül  jönnek.  A  csillagászok  a
fizikusokkal karöltve egyöntetűen kijelentik: magasabb számú térdimenziókban
nem  lehet  utazni!  Itt  tulajdonképpen  egy  matematikai fogásról van szó.
Vannak  részecskefizikai  problémák, melyeket több térdimenzió bevezetésével
nagyszerűen  meg  lehet  oldani.  (És  persze újak lépnek fel helyette.) Nem
lehetetlen,  hogy  valóban több térdimenzió létezik, de csak az elemi részek
szintjén  játszhatnak  valódi  szerepet, mert különben már régen észrevettük
volna.

   Mivel  az  utazás  -  a  fenti  esetben  -  oda-vissza  80  évig tart nem
valószínű,   hogy   menetrend  szerinti  járatok  fognak  közlekedni.  Azért
néhányszáz   évenként   számíthatunk  egy  látogatásra.  S  ha  már  egyszer
elindultak,  akkor ideérkezésük után kapcsolatba fognak velünk lépni, hiszen
ezért  jöttek!  Nem  kell attól tartani, hogy legyilkolnak bennünket, hiszen
értelmes  (!) lényekről van szó. (Nem attól fejlettebb egy civilizáció, hogy
több  fegyvere  van!) Nem fognak ártatlan buszsofőröket vagy a szomszéd Mari
nénit  ijesztgetni, nem fognak bújócskát játszani velünk. Képzeljük el, hogy
több   generáció  felépít  nagy  nehezen  egy  csillagközi  űrhajót,  óriási
mennyiségű  energia  segítségével eljön, csak azért, hogy megijesszen néhány
embert, aztán hazamenjen?

   Azt  azonban  ne  várjuk,  hogy  "megváltsanak"  bennünket!  Az emberiség
történetét  végigkísérik  olyan  eszmék  melyekben azt várják, jön valaki és
megoldja az összes problémánkat. (Ez sokkal egyszerűbb és kényelmesebb, mint
felülkerekedni   hétköznapi   korlátoltságunkon,   régi   vélt  vagy  valódi
sérelmeinken,  összefogjunk  és nekiálljunk dolgozni.) A jellegzetesen földi
gondjainkat nekünk kell megoldani.


              A csillagászok egyike sem találkozott még ufókkal

   Akkor  mégis  mit  láttak annyian? Mint azt már a cikk elején utaltunk rá
ufó  nagyon  sok  minden  lehet,  akár  még általunk ismeretlen jelenség is.
(Éppen  az  a  szép  a  tudományban,  hogy mindig vannak olyan új területek,
amiket  érdemes  kutatni.)  Esetünkben  általában azonban nem ez a jellemző.
Sokkal  gyakoribb,  hogy aki a jelenséget észlelte nem ismeri a természetet,
az  égboltot,  a  légkört.  Márpedig  csak  az  döntheti el, hogy rendkívüli
jelenséget  lát,  aki  ismeri az eget. Ennek tudható be, hogy a csillagászok
egyike   sem  találkozott  még  ufókkal.  Csillagászok  százai  figyelik  és
fényképezik  minden  nap  az  égboltot  a  Föld minden pontjáról. Ők sohasem
látnak  repülő  csészealjakat.  (Legfeljebb  otthon  családi  megbeszélésen,
amiről  viszont természetes, hogy hallgatnak.) Még az sem lehetetlen, hogy a
megfigyelők egyike valóban idegen űrhajót látott, de ki az a Hamupipőke, aki
kiválogatja a búzát a lencséből?

   Figyelembe  kell venni az emberi tényezőt is. Az emberek többsége nem azt
meséli  el,  amit  látott,  hanem  azt,  amit  hisz  a  dologról.  Érzelmei,
beállítottsága  és  környezete  is  befolyásolja.  Erre számtalan példa van,
legyen  az  akár  egy  baleset,  ufó,  11-es vagy bármi más. (Amikor kedvenc
játékosunk  a  16-oson  belül  átesett  a labdán, tisztán láttuk, hogy 11-es
volt.


               Félő azonban, hogy egyszer tényleg eljön valaki

   Sajnos  nem  csak jóhiszemű megfigyelőkről van szó. Nemegyszer előfordult
már,  hogy  feltűnési  vágyból  hírdettek  mindenféle ál- és rémhíreket. Nem
állítható,  hogy  minden  esetben  erről  van  szó, de, ha valaki azt akarja
bizonyítani  valamiről,  amit  hisz  és  ehhez még anyagi érdeke is fűződik,
akkor   a   beszámolókból,   magyarázatokból  kihagyja  a  neki  ellentmondó
részleteket, és ami őt igazolja, azt vígan lobogtatja. Sok a tudatos csalás,
érthető,  hogy  a  tudósok  türelmetlenek és már csak legyintenek a legújabb
felfedezésekre.  (Ha  ötször  verte át a szomszédban lakó szőke hölgy azzal,
hogy  este  ott  lesz  a mozinál, hatodszorra már a csillagász sem megy el.)
Félő azonban, hogy egyszer tényleg eljön valaki és nem figyelünk oda.

   Az  ilyen  megtévesztés  veszélyessé  is  válhat.  Nem az a helyzet, hogy
lehetetlen lenne egy csillagközi űrutazás, hiszen minket is "csak" technikai
problémák  tartanak  vissza  attól,  hogy már holnap elinduljunk. A gond az,
hogy  túl  sok  a  jóból. Ha csak egy-egy ritka eseményt jegyeztek volna fel
szívesen  elhinnénk  azt,  hogy valóban máshonnan jött űrhajóról van szó. De
kizárt  dolog,  hogy  ennyien  és  ilyen  gyakran jöjjenek hozzánk. Ha pedig
titokban  akarnának  bennünket figyelni, akkor nem fognak lebukni a hazafelé
tántorgó Józsi bácsi előtt.

   Többen  felvetették  már,  hogy,  ha  az ufó-észlelések közül akár egy is
beigazolódik, halomra dönti a tudomány elefántcsonttornyát, ezért tagadják a
repülő  csészealjak  létezését.  A tudósok véleménye az, hogy ha valahol egy
bolygón  megfelelnek  a körülmények, akkor ki is alakul az élet. (Ez történt
évmilliárdokkal  ezelőtt  a  Marson  is,  de  a bolygó túl gyorsan kihűlt és
elvesztette légkörének nagy részét, ezért az evolúció nem juthatott tovább a
mikroorganizmusoknál.)  Ha  valóban  idejönnek  más  bolygókról,  az éppen a
csillagászokat  fogja  igazolni.  (A  legtöbb csillagászati ismeretterjesztő
könyvben  benne  is  van,  hogy  a  milliónyi  galaxis egyenként milliárdnyi
csillagot  tartalmaz,  kizárt  dolog, hogy csak a Földön alakult volna ki az
élet.)


                           Jézus is ufonauta volt

   Érdekes  területe  a  kérdésnek  az  ún.  eltérítéses esetek, mely sokunk
fantáziáját  megmozgatta már. Arról van szó, hogy embereket ufonauták viszik
el  ivarsejtjeik beszerzése érdekében. E sorok írója is szívesen felajánlaná
génjeit a Galaktikus Birodalom felvirágoztatása érdekében, különösen, ha egy
hosszú    szőke   hajú   humanoida   kérné   az   együttműködést.   (Cím   a
szerkesztőségben.)  A  problémának  ez  a  része  azonban  sokkal  inkább  a
pszichológusok szakterülete, mint a csillagászoké.

   Sokan látnak régi festményekben, művészeti alkotásokban idegenek nyomait.
Többen  határozottan kijelentették már, Jézus is ufonauta volt. Néha egészen
odáig  fajul a dolog, hogy minden lépés az emberiség történetében az ufóknak
köszönhető.  Ilyenkor  az  embernek  a viccbéli Móricka jut eszébe, akinek -
kamaszkorban lévén - mindenről az jut az eszébe.

   De nem ez a fő gond. Nagyon degradáló az, hogy egyesek annyira lenézik az
emberiséget,  vagyis  saját  fajukat,  hogy  semmit  nem  volt képes egyedül
megcsinálni  és  nem is lesz képes kilábalni saját erőből a válságokból. Itt
kezd közüggyé és társadalmilag is veszélyessé válni a dolog.

   Elhangzott  már  az  is, hogy az emberek szeretik, ha becsapják őket. Nem
véletlenül  népszerűek  a  bűvészek,  de  ők legalább előre bejelentik, hogy
csalnak.  Mások  szerint viszont verjük át az embereket, ha már ezt akarják,
pláne,  ha  anyagilag  is  megéri.  Ez  kétségtelenül  kényelmes  álláspont.
Könnyebb és kifizetődőbb, mint mondjuk tanítani.
Google
 
Web iqdepo.hu
    © Copyright 1996-2024
    iqdepo / intelligence quotient designing power - digitális kultúrmisszió 1996 óta
    All rights reserved. Minden jog fenntartva.