Kéri Katalin
AZ ALKOHOLIZMUS OKAI ÉS MEGELŐZÉSI LEHETŐSÉGEI
Miért magas Magyarországon az alkoholisták száma? Miért néznek egyre
többen és többen a pohár fenekére? Közismert mondás, hogy a magyar ember
akkor is iszik, ha bánata van és akkor is, ha örül. Tapasztalataim alapján
ez a mondás ugyan találó, de nem csupán a magyar lakosságra jellemző.
Régiónk más országaiban is hasonló módon, italozással próbálják
elfelejteni gondjaikat az emberek. Magyarországon is folyamatosan
keletkeznek és fennállnak olyan társadalmi feszültségek, gazdasági
problémák, melyek következtében az emberek kilátástalanokká válnak,
elveszítik perspektíváikat. Nagyon sokan élnek a létminimum határán,
reményük sincs arra, hogy sorsuk jobbra fordul.
Az alkoholizálás másik oka az értékek hiánya, elvesztése. Az értékrend
kiüresedése önmagában is lehet a perspektívavesztés kiváltója. Az utóbbi
években sok - korábban hangosan hirdetett és tanított - értékről kiderült,
hogy hamis. Nagyon nehéz feladat az embereket más gondolkodásmódra
megtanítani, mint amilyent évtizedeken át megszoktak.
Fentieken kívül az italozásnak egyik mozgatórugója kétségkívül a divat.
Amíg a Nyugatról beáramló filmek, magazinok azt sugallják az embereknek,
hogy egy-egy márkás ital a jólét, a magas életszínvonal kelléke, addig
nagyon nehéz ellenpropagandát kifejteni. Annál is inkább, mert az államnak
- nem csupán hazánkban - jelentős bevételei származnak a
szeszforgalmazásból.
Az alkoholizálás okait ugyan még hosszasan lehetne sorolni, most csak egy
jellegzetességre hívnám még fel a figyelmet: ez pedig a magyar társadalom
szokásrendszere, italok fogyasztásával kapcsolatos hagyományai. Ebben a
tekintetben bizonyos változások tapasztalhatóak, a hagyományosan borívónak
cimkézett magyar társadalom ugyanis a 90-es évek elejének felmérései szerint
egyre inkább sörivóvá válik. A sör fogyasztásának mértéke lassanként
emelkedik, a borfogyasztás viszont enyhe visszaesést mutat.
Az italozgatók dolgát megkönnyítik azok a vásárokon, piacokon gyakorta
látható zugárusok, akik a bolti áraknál alacsonyabb összegért kínálják
"becsempészett" portékájukat. A televízióból és sajtóból közismert, hogy az
így vásárolt "vodka" és "konyak" néha nem csak silány minőségű, hanem néha
egészségre ártalmas anyagokat is tartalmaz. Ezeknek az italoknak a
legnagyobb része úgy kerül be az országba, hogy semmiféle minőségellenőrzés
nem érinti az üvegek tartalmát, ezért sohasem lehetünk biztosak benne, hogy
mivel higították és szinezték ezeket a gyanús "löttyöket".
Az alkoholizmus vizsgálatánál az okok keresése csak az egyik alappillér.
Feltétlenül vizsgálnunk kell azt is, hogy kik, hol és mikor italoznak, és
hogy ez milyen következményekkel jár az alkoholizáló egyénekre, közvetelen
környezetükre illetve a társadalom egészére. Mindennapi tapasztalataink
alapján láthatjuk, hogy az alkoholizálás nem korlátozódik sem társadalmi
rétegre, sem nemre, nem mondható el az sem, hogy csak bizonyos életkorúakat
érintő a probléma. A munkahelyi italozás például a legkülönfélébb iskolai
végzettségű és beosztású emberek körében is megfigyelhető. Erre alkalmat ad
egy-egy névnap vagy más ünnepi esemény. Ilyen alkalmakkor hagyományosan
minőségi borok és pezsgők, illetve márkás röviditalok kerülnek az asztalra.
Munkaidő után is gyakran italoznak együtt az azonos munkahelyen dolgozó
emberek (elsősorban a férfiak), ilyenkor azonban sörfogyasztásuk jelentős.
Sok ember tartja elképzelhetetlennek, hogy barátaival, munkatársaival úgy
beszélgessen, hogy közben "száraz a torka". Közismert tulajdonságuk az
alkoholtartalmú italoknak, hogy oldják a gátlásokat, valószínűleg emiatt van
szüksége sok embernek arra, hogy beszélgetés közben vagy előtt igyon.
Az utóbbi években a munkanélküliek számának jelentős növekedése az
alkoholizálók számának emelkedését is okozta. A munka nélkül maradók már nem
csupán esténként isznak, mint régebben, munkaidejük végeztével, hanem
gyakran egész nap. Mivel a munkanélkülivé vált emberek általában csak
korábbi fizetésük töredékrészét kapják kézhez, kénytelenek a rossz minőségű
és kétes eredetű szeszes italokat vásárolni.
Évről évre növekedést mutat a fiatalkorú italozók száma is, a
szakmunkásképző intézmények tanulói talán a leginkább veszélyeztetett réteg
ebben a tekintetben; ezenkívül azok az ifjak, akik kedvezőtlen családi
körülmények között élnek, nevelkedtek fel, akiknek szülei is alkoholisták. A
szülők italozása általában szétzülleszti a családot, nagyon kedvezőtlenül
hat a gyermekek fejlődésére.
Ilyen esetekben is, és más gyermekek nevelésénél is kiemelhetjük az
iskola, a tanárok felelősségét. Számos szülő nem képes elegendő figyelmet
szentelni gyermekének, a szocializációs folyamatban egyre nagyobb szerep
hárul az iskolára. A jelenlegi iskolák - bár az értékközvetítés deklarált
céljuk - direkt módon nagyon kevés figyelmet fordítanak az alkoholizmus-
ellenes küzdelemre, nevelésre. Ezzel kapcsolatosan azt mondhatjuk, szinte
sohasem lehet elég korán kezdeni az ezzel kapcsolatos tudnivalók átadását, a
problémák és okaik őszinte és alapos feltárását. Mivel az elkövetkezendő
években aligha várható a gazdasági feltételek javulása Magyarországon, a
főbb társadalmi problémák megoldása inkább évtizedeket, mintsem éveket vesz
igénybe, az alkoholizmust kiváltó társadalmi-gazdasági bajok sem fognak
egycsapásra eltűnni. Ezért valószínűleg illúzió azt hinni, hogy a helyzet
javulni fog. Legalábbis "magától" nem. Az iskola lehet az egyik színtér,
ahol meg kell vívni a "csatát" az alkoholizálással szemben. A másik helyszín
természetesen a család, amely még mindig a társadalom alapegysége, és nagyon
fontos tényező. Harmadrészt elő kell segíteni olyan kisközösségek
alakulását, amelyek tagjait nem az alkohol szeretete, hanem például az
érdeklődési körük, hobbijuk tartja majd össze. Negyedrészt pedig az államnak
minden csatornán (egészségügy, sajtó stb.) alkoholellenes propagandát kell
kifejtenie, mert enélkül megoldás aligha várható. Az alkoholizmus nem a
szomszéd, nem a kocsmáros, nem a szociológus és nem az orvos ügye. Ha nem
lépünk fel közösen ellene, ki ki a maga posztján, családjában és bőrében,
akkor nem tettünk semmit.