Dimenzió #10

Álmodozók - Irodalmi antológia

(irodalom)

                  ''Rövidek (kicsit a szakmámba vágóak, bocs)0


''2:23 de.0

   Akkor a lány odajött hozzá és ismételten a billentyűzet fölé hajolt.
   "Hajnali három óra - suttogta -, segítsd magad be az ágyba."
   A fiú arcán a monitor halovány fényei járták táncukat. Motyogott valamit.
   Mikor  a  lány  átnyúlt  előtte,  hogy  kikapcsolja a gépet, ezt kérdezi:
   "Megérte?
   Kérdésére meglepő válasz érkezik.
   "Nem."
   A fiú koffein keltette kábulatában mosolyogni kezd.
   "De legalább jól kipihentem magam."


''9:35 du.0

   "Ez mire jó?" - kérdezi a lány.
   "Ez egy számítógép" - hangzik partnere válasza.
   "Igen, drágám, de mit csinál?"
   "Hát... ööö... számít! Hiszen számítógép."
   "És mit számít ki?"
   "Mit?  Ööö,  hát...  Számokat!  Igen,  számokat!"  - mosolyodik el a srác
diadalittasan.
   "Miért?"
   "Miért? Nos, hű... miért?" - Izzadni kezd.
   "Úgy értem, csak porfogónak jó, vagy van valami egyéb haszna is?"
   "Hoá...  akár másik számítógépekkel is kapcsolatba lehet lépni! - csillog
reménytelien   szeme.   -   Így  akár  programokat  is  lehet  szerezni  más
számítógépekről."
   "Értem. Mondd, mire jók azok a programok?"
   "Hogy mit? nem biztos, hogy erre vála..."
   "Értem. Számítanak. Számokat. Minden különösebb ok nélkül."
   A fiú kezd elsápadni. "Igen, de..."
   A lány elmosolyodik, s ezzel teljesen megsemmisíti a srác be nem fejezett
érvelését. Aztán a lány szemügyre veszi a masinát.
   "Ámbátor  -  mondja  idegenkedő  tekintetével.  Felemeli fejét, szemeiben
bolondos  remény  villan  fel,  és megfogalmazza a végső csapást. - Legalább
rózsaszín?"


''1:55 du.0

   "A  számítógép ellenőröktől vagyok, uram. Azért jöttem, hogy ellenőrizzem
a számítógépét. Itt az igazolványom."
   "Természetesen.   Böngésszen   csak,   tiszta   vagyok.  Nincsenek  kalóz
szoftvereim."
   Az  "Sz"  ember  maga  mögé taszítva őt, leül a számítógép elé. Megvetően
veszi észre, hogy a számítógép ki van kapcsolva.
   "Ez meg micsoda?" - kérdezi a képernyőre mutatva.
   "Ez a Főmenü - dadogja a férfi. - Magam készítettem."
   "Tudja,  mekkora  büntetés  jár  az  ilyen  szarságok használatáért, mint
amilyen ez itt ezen a magánszámítógépen? - mosolyodik el az "Sz" ember. - Ez
már maga két hónap szabadságvesztés!"
   "Bocsásson meg! Többé nem fog ilyen előfordulni!"
   Az  "Sz"  ember  végignézi  a  winchestert,  illegálisan  használt, rossz
szoftverek  és  kormányellenes  propaganda  után  kutatva.  Élvezettel veszi
tudomásul,  hogy  kicsikéjét minimum tíz évre kalitkába tudja juttatni, s ez
felülmúlja   minden   várakozását.   Végül   az   ábécé   sorrendbe  szedett
könyvtárstruktúra utolsó bejegyzéséhez ér. Elkapja kezeit a billentyűzetről.
Aztán  próbaképpen  beüt  három  betűt  a  "doom"-ból.  Áldozatára  néz, aki
óriásira  kerekedett  szemekkel, kinyújtott karjaival úgy tesz, mint aki egy
katasztrófát készül elhárítani.
   Az  "Sz"  ember  elmosolyodik,  száját  szélesre  húzza,  majd  begépeli:
"Windows".


''2:32 du.

   Az előkészítős osztály körbe véve mentorát - a tanársegédet - ücsörög.
   "És  most, gyerekek, arról lesz szó, hogy ki mi szeretne lenni, ha megnő.
Hát nem jó?"
   A  tanár  körülnéz,  szemre  vételez  minden gyermeket, majd attól kérdez
először,  aki  a  többiektől  messze,  csendben  ücsörög: "Janika, akarod te
kezdeni?"
   Janika  körülnéz  meglepetten,  amiért  kizökkentették gondolatmenetéből.
Összeszedi magát, és a tanárra mered.
   "Demókat   akarok  programozni  -  kezd  bele  válaszába,  minden  hangot
erőteljesebb  hangerővel,  nagyobb  önbizalommal  ejtve  ki.  - Olyat akarok
alkotni, ami versenyre kel az emberek valóságérzetével. El akarom érni, hogy
kábulatban  keljenek  fel  a  képernyők  elől,  teljesen elbizonytalanodva a
látványtól.  Megalkotni  azt,  ami  kilép  a kijelzőkből, és magával ragadja
őket,  ami  szinte  teljesen  megállítja  a szívverésüket és a lélegzetüket.
Megírni,  befejezetté  tenni  valami  olyant,  amit  képtelenek elfelejteni,
amiről tudni fogják, hogy valóság, és ugyanakkor legalább anyyira látványos.
Demókat akarok írni."
   Az  osztály dermedt csöndben ül, és a tanárral együtt Janikára mered. Még
maga  az  oktató  is  képtelen megszólalni. Janika elpirul, érezve azt, hogy
mondania kell még valamit.
   "Vagy ha nem, akkor tűzoltó leszek."

                                Achilles Dent
                                   (Pécs)

Üdvözletem küldöm Grant Smithnek...
Google
 
Web iqdepo.hu
    © Copyright 1996-2024
    iqdepo / intelligence quotient designing power - digitális kultúrmisszió 1996 óta
    All rights reserved. Minden jog fenntartva.