Dimenzió #10

Álmodozók - Irodalmi antológia

(irodalom)

                                   ''Nem sok0


                   ''Asztmás roham0

                   Itt már minden olyan magas
                   A fiók is le akar esni
                   Milyen kezes a lábos is
                   Megkapálná a porhanyóst
                   Humorérzékénél kell maradjon mindenki
                   Kérek egy kis talp alá valót, zenét
                   Szomorú a bennem növekedő
                   Holnapután
                   Búg csigám a néma nádon
                   Szabadság kell az alkotónak
                   Millió miliő!
                   Eltűnök most tények nélkül
                   Ellenőrizhetetlenül erőtlenül
                   Rám rakódtak a gyónási titkok
                   Lelegelték a napot árnyékom mögül
                   Mint eledelt
                   Kiszivattyúztak belőlem minden levegőt


                 ''Csomagolok0

                 Fogyatkozik a hátramaradt
                 Egyre húz a lebegés
                 Könnyű annak, akire nem hat gravitáció
                 Az öntörvényű gyorsulás

                 Ha rajtam múlott volna
                 Tényleg nemcsak háromszor kondult volna
                 A dob, nem száradtak volna ki a tehénbőrök
                 Most már úgysem mindegy


                        ''Ennyi0

                        Testidegen anyag
                        Valódi ufó a szervezetben
                        Kiöblítette veséim
                        Megmosta a gyomrot
                        Valamikor be kellett fejeznem
                        Miért ne most?



                     ''Útiterv0

                     Szavakból végeláthatatlan barikádok
                     Szűz levendulák balról
                     Fény csillan az üvegen
                     Feláll a teve, majd púpján pörög
                     Kis ház nagy kilátásokkal
                     Temetők ismét
                     Korinthoszi fogsorok
                     Szaggatott délután
                     Fecskék alulról
                     Utak - korlátolt felelősséggel
                     Végre nyugszik a gyerek


                  ''Próza0

                  Hiányból teremtek indulatot
                  Nem kellenek sikereim
                  Nem akarom őket egy hasonmásra
                  Hagyni, felelős vagyok kicsit
                  A mindenségért, mert része vagyok
                  Legalábbis azt hiszem, ha az egész
                  Jelentőségét fel nem mindig lelem
                  Mégis állandóan foglalom állásom
                  Túlnőttem a korlátokon
                  Eltűnt minden teleportom
                  Végtelen sok hasonló hangulat jött létre
                  Bennem, addig nyugton hibázhatok
                  Míg gúny nem lesz belőlem
                  Ami véleményem szerint jól néz ki
                  Azt attól még utálhatom
                  Azt akár még undorítónak is találhatom
                  Meg kellett érkeznem, mert elindultam


                         ''Körömfonó0

                         Hullaszagot áraszt a rét
                         Összementek a pipacsok
                         Megyek a nagyközönség felé
                         Utam rögös, sikerekkel
                         Kikockázott
                         Koronám bő még
                         Belenőhetek
                         Jól leírtam a tájat


                     ''Lemondó levél0

                     A lehető legjobb időben hagytam el
                     A szülőhelyet, az édenkertet
                     Kiengedtem magam a rétre
                     Köreim zártak
                     Nem elég a viza kártya a belépéshez
                     Megfeleltem, mert meghűltem
                     Megfáztam a ráfázás gondolatától
                     Megbüntetett az élet
                     Most meghálálom adományát
                     Tanácstalan vagyok
                     Nem tudom, tartsak-e attól, hogy
                     Tartanom kell még valamitől
                     Tény, hogy sokkal több voltam
                     Mikor még nem voltam senki
                     Mikor még nem jegyeztek


                       ''Kuporgok koporsómban

                       Én csak egy csak egy én vagyok
                       Négylábú sonkacsépelő
                       Ki kevesebbet hozott a múltból
                       A még elfogadható mértéknél


                                Achilles Dent
                                   (Pécs)
Google
 
Web iqdepo.hu
    © Copyright 1996-2024
    iqdepo / intelligence quotient designing power - digitális kultúrmisszió 1996 óta
    All rights reserved. Minden jog fenntartva.