''History0
''A pillanat0
Szépítést igénylő dicshimnuszok közt
Felfogott az általam emelt csapda
Eljátszottam a közérthetővé válást
Ellenállhatatlan kedvet teremtettem
Futni kezdtem, nem verő szívemet
Légszomj késztette megalkuvásra
A Duna vízszint-állása foglalkoztatott
Széthullottam, darabjaim a végtelenbe kapaszkodtak
Szűk lett hirtelen minden bőszárú cipőm
A végső, a vészjósló depresszió nehezedett rám
Bevetetlen égbolton fociztam a nappal
Hajam befelé növésnek indult
Megalkuvásra késztetetten
Túllépett rajtam a pillanat
''Kedvenc börtönöm0
Helló én, mondtam egyszer
S fogalmam sem volt róla: üzenetem
A megfelelő személynek címeztem
Akire mindig a mocskosabb meló marad
Aki rozmárként utazik egy kofferben
Alkalmilag odaerősítettem gémkapcsokkal
A gólyalábakat a meghajlott eresz alá
Valaki alám feküdt óvatlanul, majd ellopta -
Azóta sincs meg a struccom
Akinek tenyésztése a jövő, húsa akár a marháé
Na jó, én nem arra tartottam, hogy megegyem
Biciklizni szerettem csak rajta
Felléptem egy cirkuszban is
Megdobáltam egy gumiembert
Az arcáról pattogtak le a legélesebb pengék is
Azonnal párttitkárnak választották
Engem nyolc napon túli gyógyulásnak vetettek alá
Beraktak egy zárdába, no nem a nővérekhez
Egy jó kis lázmérővel melegedtem össze
Szökésem után leadtam a kulcsot
Visszajárok néhanap, bár egyre gyakrabban tévedek el
Szép gesztenyefák vannak arra
Megszeppenten szomorkodó fűzek
Karcsú gumióvszer-automaták
Vijjogó varjak hangját tompító, sok autóriasztó
Idilli az arra vezető drótkerítés a pipacsokkal
És hozzám nőtt már a nagyfesz. vezeték is
''Útbaigazítás0
Kezeltettem még magam
Kezeltek is, le
Ismerkedtem hát
Ismertek is, félre
Nem igényeltem a sarlót
Hogy mosolyt kanyarintsak arcomra
A kés már késő volt
Akkor kellett volna, mikor
Nehezemre esett beismernem
Mikor szabadulnom akaródzott
Ritmustalan táncba kezdett testem
Mert útba igazított egy süket-néma
''Kevés ez0
Monogám színátmenetet képeztél a sikertelen
rosszaságban
Elvetéltél sokszor az egymásutánokban, s tudtál
mindent
Ami megélt évszázadból az újat fedeztette fel
S adott párat a törött hegyekből
Síelni küldött az Alpok egyikébe
Teherautó vezetését traktálta rád
S elkoboztatta veled a vámon az előírtnál nagyobb
mennyiséget
Minden ártalmatlan jóhiszemből, minden élveteg
kompromisszumból
És végre érzékeltette veled, hogy mások mennyire
nem éreznek együtt veled
A hibás felfogás általánosságát, azt hogy van egy
És nem több, aki részrehajló
Kevés ez
''Fáradt
Átestem a szóba önthetőség határain
Mégsem volt ez váratlan
Aludnom kellett volna
Magamhoz venni még egy italt
Összeszorítottam fogaim
Kezemben kettéroppant szemüvegem
Mikor felálltam, mosolyom ülve maradt
Túl mélyeket tüdőztem le a nehéz légfolyamból
A vállaimra száradt kezek
Nemtelenek voltak, névtelenek
Illett rám a "szerencsés" jelző
Markomba dugtam el agyamat
Jobb vagy bal - kérdeztem
Életben tartottam az üszkösödő hátat
Mert én a néma vagyok
A fáradt
Achilles Dent
(Pécs)