''Kis száraz anyag0
''Gondolathalom0
Nem hasonlítok senkire, akit csak ismerek. Ezt hívják egyéniségnek? Nagy
autót vettem, hogy beleférjen a sok mérföld. Minél több dicséretet kaptam,
annál kevésbé értettem az önzetlenség motivációját. Adhatsz puszit is, nekem
már az se fáj. Lakhelyem az olyasfajta helyek egyike volt, ahol nagyon sok
jó ember már igen régóta próbál kijönni egymással. Valami furcsa oknál fogva
jobban szeretem az élőt a holtnál. Furcsa, mi? Nyugi, csak vicceltem. Ugye
nem gondoltátok volna, hogy egyszer még talpra állok? Én sem, de hogy ilyen
hamar! Visszatart gátlásosságom. Öregem, nem vagyok már én sem fiatal,
hajjal teltek zsebeim, arcomról vér csurog. Könyvekben utazok, azok meg
velem. Mi az, ami másnál is úgy van, mint velem? A véletlen.
Batár sok az írnivaló, már megint és megint, majd mindjárt... így zuhan rám
a gondolathalom.
''Optimizmus0
Szeretem megölni magam hetente legalább egyszer. Csipetnyi boldogság ez,
elhiheted. A medvehagymák bármikor megteremtik a megfelelő hangulatot. A
puha dunyhák pedig lüktetésgátlók. Következésképp elfogulatlanul
szegénykedhetek. Pártatlan maradhat magam iránt érzett sajnálatom. Az
időszeletek jobb kiporciózottságot érdemeltek volna, tudom. Ha úszok, nem
hiányzik lábaim gátja. Hasist ritkán. Ne belőlem éljenek meg.
''Büszkeség0
Bezakatolt fölém a vonat, én ismét alul maradtam. Túlzottan megkoreografált
volt az élet, sok a szín, a játék. Teleszaggatták a mozgásterületem. Minden
idők legkegyetlenebb napját pergettem át, nem sikerült megpróbálnom. Forogj
felém bizalomtelien, hiszen az én nevem a becsület. Nyomd le magadon a
lendületet, fekete ujjaid indítsák lefelé a rolót. A folyamat
végeredményeképp fény derül arra, hogy derül-e még ránk fény?
Felhántorgatott a múlt, áthajolt az értelem gátjai fölött. Az idétlen
felkiáltójelek felhívták a figyelmet: nem a rím a vers. Öreg, állj le! Ha
van, ki jobb...
''Gyulladás0
Volt már színtelen, erre megesküszöm. Köszönöm, bár tudom, hogy nincs mit.
Kösz tehát a semmiért. Rohadj meg öregem, nesze, itt a pénz. Dolgod: gyorsan
tenni túl rajtam. Álmokról szavalsz. Miért? Láthatod: engem megtámadott a
szervezetemben gazdátlankodó, idegen anyag. Kezdek magamon kívülre kerülni.
Megfojtalak, hazug dög. Igaz, én voltam, aki elfelejtett megjelenni a
revízión, mégis téged kívánlak a halálba. Hogy miért? Mindenért.
Emberi roncs vagyok, soha senki nem értheti meg, mennyire igaz ezen
állításom. Szünidő? Kösz, jól. Még magam sem vagyok tisztában a teljes
igazsággal.
Gyanús, hogy nem gyanakszanak rám. Nem láthatták, mikor felébredt bennem a
harag. Én követtem el minden meg nem történtet. Álljon ki valaki helyettem,
mérkőzzön meg az én életemmel. Alábecsülés csak azután orvosolható. Lehet
hozzám fordulni, akár bizalommal is. úgy ám, meg egyéb.
''Himnuszom0
Könnyű utólag nagyszájúnak lenni, ha előzőleg nincs miért. Érik a helyzet,
és most nekünk terem meg. Lassul a fény, több esemény befér már az egységnyi
idő alá. A holnap belőlünk derül majd elő, kell, hogy jó legyen. Cselekedni
kell, megtenni mindent, elérni a mindent, s mindezt célirányosan.
''Ehhez akár még Pécsett sem kell születni
Kihaltak agyamban az impulzusok. Felébredt egy monológ. Két bagoly között
zajlott a magas röptű. Egy patyolat megkérdőjelezése volt a maximális
témakör. Meg valami zöldhullám, ami valahogy nincsen jól beállítva.
Achilles Dent
(Pécs)