Dimenzió #10

Álmodozók - Irodalmi antológia

(irodalom)

                              ''Kis száraz anyag0


''Gondolathalom0

Nem  hasonlítok  senkire,  akit  csak ismerek. Ezt hívják egyéniségnek? Nagy
autót  vettem,  hogy beleférjen a sok mérföld. Minél több dicséretet kaptam,
annál kevésbé értettem az önzetlenség motivációját. Adhatsz puszit is, nekem
már  az  se fáj. Lakhelyem az olyasfajta helyek egyike volt, ahol nagyon sok
jó ember már igen régóta próbál kijönni egymással. Valami furcsa oknál fogva
jobban  szeretem  az élőt a holtnál. Furcsa, mi? Nyugi, csak vicceltem. Ugye
nem  gondoltátok volna, hogy egyszer még talpra állok? Én sem, de hogy ilyen
hamar!  Visszatart  gátlásosságom.  Öregem,  nem  vagyok  már én sem fiatal,
hajjal  teltek  zsebeim,  arcomról  vér  csurog. Könyvekben utazok, azok meg
velem. Mi az, ami másnál is úgy van, mint velem? A véletlen.
Batár  sok az írnivaló, már megint és megint, majd mindjárt... így zuhan rám
a gondolathalom.


''Optimizmus0

Szeretem  megölni  magam  hetente  legalább egyszer. Csipetnyi boldogság ez,
elhiheted.  A  medvehagymák  bármikor  megteremtik a megfelelő hangulatot. A
puha    dunyhák    pedig   lüktetésgátlók.   Következésképp   elfogulatlanul
szegénykedhetek.  Pártatlan  maradhat  magam  iránt  érzett  sajnálatom.  Az
időszeletek  jobb  kiporciózottságot  érdemeltek volna, tudom. Ha úszok, nem
hiányzik lábaim gátja. Hasist ritkán. Ne belőlem éljenek meg.


''Büszkeség0

Bezakatolt  fölém a vonat, én ismét alul maradtam. Túlzottan megkoreografált
volt  az élet, sok a szín, a játék. Teleszaggatták a mozgásterületem. Minden
idők  legkegyetlenebb napját pergettem át, nem sikerült megpróbálnom. Forogj
felém  bizalomtelien,  hiszen  az  én  nevem  a becsület. Nyomd le magadon a
lendületet,   fekete   ujjaid   indítsák   lefelé   a   rolót.   A  folyamat
végeredményeképp   fény   derül   arra,   hogy   derül-e   még   ránk  fény?
Felhántorgatott  a  múlt,  áthajolt  az  értelem  gátjai  fölött. Az idétlen
felkiáltójelek  felhívták  a  figyelmet: nem a rím a vers. Öreg, állj le! Ha
van, ki jobb...


''Gyulladás0

Volt  már  színtelen, erre megesküszöm. Köszönöm, bár tudom, hogy nincs mit.
Kösz tehát a semmiért. Rohadj meg öregem, nesze, itt a pénz. Dolgod: gyorsan
tenni  túl  rajtam.  Álmokról szavalsz. Miért? Láthatod: engem megtámadott a
szervezetemben  gazdátlankodó, idegen anyag. Kezdek magamon kívülre kerülni.
Megfojtalak,  hazug  dög.  Igaz,  én  voltam,  aki  elfelejtett megjelenni a
revízión, mégis téged kívánlak a halálba. Hogy miért? Mindenért.
Emberi  roncs  vagyok,  soha  senki  nem  értheti  meg,  mennyire  igaz ezen
állításom.  Szünidő?  Kösz,  jól.  Még  magam  sem vagyok tisztában a teljes
igazsággal.
Gyanús,  hogy  nem gyanakszanak rám. Nem láthatták, mikor felébredt bennem a
harag.  Én követtem el minden meg nem történtet. Álljon ki valaki helyettem,
mérkőzzön  meg  az  én életemmel. Alábecsülés csak azután orvosolható. Lehet
hozzám fordulni, akár bizalommal is. úgy ám, meg egyéb.


''Himnuszom0

Könnyű  utólag  nagyszájúnak lenni, ha előzőleg nincs miért. Érik a helyzet,
és most nekünk terem meg. Lassul a fény, több esemény befér már az egységnyi
idő  alá. A holnap belőlünk derül majd elő, kell, hogy jó legyen. Cselekedni
kell, megtenni mindent, elérni a mindent, s mindezt célirányosan.


''Ehhez akár még Pécsett sem kell születni

Kihaltak  agyamban  az  impulzusok. Felébredt egy monológ. Két bagoly között
zajlott  a  magas  röptű.  Egy  patyolat  megkérdőjelezése  volt a maximális
témakör. Meg valami zöldhullám, ami valahogy nincsen jól beállítva.
                                Achilles Dent
                                   (Pécs)
Google
 
Web iqdepo.hu
    © Copyright 1996-2024
    iqdepo / intelligence quotient designing power - digitális kultúrmisszió 1996 óta
    All rights reserved. Minden jog fenntartva.