''Időutazás0
Már majdnem azt hittem, hogy szeretlek
Majd ha fagy! - kiáltottál
Ez esetben ma délután
Tudtad, hogy belőlem élsz?
Már felemésztetted a májam, a herém
És még mindig nem indultam rothadásnak
Vérfoltokat kentünk szét együtt, emlékszel?
Valami ürüggyel marasztaltuk mindig egymást
Bedőltem ócska cselednek
Arra nem számítottam, hogy veszni fog
Leválok, lekapcsolódok
És a prof. őrületébe fogok
Az időt próbálom lehagyni önfeledten
Feszülten szólítani le magam a múltban
Hogy felhívjam a figyelmét: ne tegyem
''Mély0
Kínszenvedés az egész
Kárba vész a magasztalás
Hiányzik a pók
Remegő hálójából
Csak a csontokat téphetem ki
Kimaradt belőlem a fény ereje
Csak a mélység növekszik
Felkészül az ugrásomra
''-E?0
Megtiszteltetés-e az evőeszköznek
Ha együtt étkezhet velem
Jól esik-e az edénynek tettem
Az, hogy a vizet benne forralom
Élvezi-e az alma
Ha bennem rothadhat
Akarja-e a fa, hogy szaporítsuk
Kertünk örül-e az elültetett tulipánnak
Mit tudunk mi erről?
''Kontúrok0
Semmiben sem voltam rosszabb
Mint az a másik három
Aki köbgyököt vont magából
Mégis, nekem jutott több szenvedés
Ezért nem panaszkodom
Kivételes sors jutott nekem
Mindig jó a karakteres
Jók a kontúrok
''Szabadulás0
Ha csak egyetlen pillanatot is maradok
Kiadom minden mérgem
Sikamlós szavaim levetett bőrömbe csúsznak vissza
Ezek a vacak érzelem-kilengések megint gyűrűznek
Jogfosztottnak érzem magam
Mert sokáig kimaradt életemből a szép, a rémület
Most végre kijut belőlük
Megborzongtatnak, elvörösítenek
Levetkeztetik önkontrollom
Kitörök
''Hősugárzó0
Fejemre ejtettem a súlyzót
Olyan hetyke kis szögben horpadt be agyam
Kezdtem elvérezni, lelassult szívverésem
Egyszerű volt az egész
Szervezetemen kívülre kívánkozott a vér
Addig éreztem csak hideget
Amíg el nem jött az igazi hőség
''Óh, ah0
Lábammal egy kis lyukat kapartam
Napok óta száradt rajtam a kosz
Ápolatlanul élveztem szűnni nem akaró gondolataim
Ha tudnád, mi mindent csináltam, barátom...
Igaz, ez már inkább a tegnapelőttem, pedig ma sem teszek kevesebbet
Újabban mindenből kiveszem a jót
Szakbarbárrá lettem, szelektálok
Nem tűröm a felesleges információt
Amiből még mindig túl sokkal bírok
Sok embert ismertem, ki művésznek indult
Meghaltak mind, vagy közönyössé lettek
Nem tudok egyáltalában életjeleikről
Nyugalom, nem aggaszt, aggódni nincs időm
Azért jó a tudat, hogy nem vagyok egyedül
Mások is alkotnak... Vagy rosszul tudom?
''Most valahogy jó...0
Most valahogy jó, megnyugodtam
Van mit írnom, s enyém az éj is
Elegendő a fény, az óra barátságosan ketyeg
Ritmust adva ezáltal a csendnek
Lüktet minden
Maga az élet
Sokszor élveztem, ám most maga a katarzis
Egyedüllétem
Nem szól a telefon, nyugodtan villog csak
Megtorpant a levegő, a por elfeledte úticélját
Pillanatnyi hangulatom elmúlott
Valahogy jó most
''Szerepjáték0
Mindegy volt, hogy melyiket
Jobbot vagy a balt
Az eredmény maga volt a hasonló
Pusztítólag hatott
Nem is kapcsolódtam be
Szerényen távol maradtam
Hazudtam is, igaz, csak egyszer
Harangszó harapta félbe éjjelem
Lassan ingereltem fel őket
Előbb az egyik, majd a másik támadott le
Önkívületben voltak, ahogy mondom
Halálian mókás volt
''Találós kérdés0
Pikkelyes a nyelvem
Hámlik a tüdőm
Gyenge vagyok, mint az őszi légy
Feladványom: beteg vagyok-e vagy csak szimulálok?
''Káprázat0
Belédálltam, akár egy kés
Megpörgettél magadban
Hozzád tapadtam lemoshatatlanul
Agyamból kivettem mindent, és neked adtam
Beszereztem az orvost
Lehet, hogy későn
Rakj össze, kérlek
Én vagyok a kirakósod
Döngölj belém egy új szívet
''Süllyedésed0
Kell még, hogy okolj
Kell még, hogy hívj
Kell még az ásítás
Vigyázz, nehogy elsüllyedj
''Üdvrivalgás0
Többek között együtt járt azzal is, amit szeretek
A jóval, ami a mennyből köszöntött rám
Az üdvrivalgással
''Új0
Nem tudom, mi ütött belém
Hajlamossá váltam szeretni a mulandót
Esküszöm, egyszer még ártalmatlanná leszek
Állhatatosságom felülmúlhatatlanná teszem
Szétmarcangolt ábrándjaimban
A lét játszik majd velem
Fogócskázik
Beteges az iránta érzett félelmem
Beteges a vágyódás
''Istenverte0
Van, aki nálam is jobban hisz
Szegény pára, halott talán
Az is lehet, hogy így könnyebb
Eltévelyedve a rengetegben ő az egyetlen
A várományos, a kilét felfedezője
''Sámedi0
Széttárt karjaidon lifegő palástujjak között
Fémhúrok feszülnek
Gyors vagy, akár az éjfél
Komor csuklyád nem rejt arcot
Több is lehet belőled
Azonos szabásminta alapján készülsz
Hadakozol, küzdesz megsemmisülésed ellen
Fogadd meg jótanácsom: ne állj kristályváza mellé
''Csodakotrógép0
Lyuk keletkezett a tér-idő kontíniumban
Benyelt a világűr, és úgy köpött fel ismét
Akár egy szelet epét - gyorsan
Felütöttem fejem itt is, ott is
Túl vagyok már az első néhány
Halhatatlan évemen
És most, délután fél négykor
Már túljutottam minden fürdőzésen
Aminek még hasznát vehetem
Fáradhatatlanul bosszantom
A kilyukadt világegyetemet
''Ne szeress0
Kérlek, az istenért, ne szeress
Én méltánytalan vagyok erre...
''Jogosult0
Rengeteg ötlet hever még parlagon
Bevetetlenül
Ragadd meg a telefont, nem szól bele
Senki
Mégis, ha véletlen tömegközlekedési eszközön
Potyázol
Az ellenőr bizonyosan letépi majd
Füledet
Mivel arra portyázott, és jogosult rá
''Egérpad0
Hogy ezen a hölgyön, itt
Hány egér gurulhatott végig
Nem túl hálás az ő szerepköre
Napjait elnyomásban, félig
Eltakarva tölti
Mialatt csúszkálnak rajta
Belé paszírozva a koszt
Egyébként egész szexi a gúnyád...
''Elmerengtem0
Írtam még
Mókásat, szabatost
Nem értem el a rám kiszabottat
Féltem a mélázástól
''A világ0
A világ egy béka, brekeg
Mindent elpusztít és szenved
Ha fele annyit sem tenne
Tizedannyit sem kéne elviselnie
''Pont száz0
Ha szeretsz, ha nem
Az összeg pontosan száz...
''És ha nincs mit?0
És, ha nincs mit?
Ne is mondd!
Borzalmas
Képzeld el, amikor már nem játszol
Mikor betiltják a szaxofont
Iszonyat
Föld alá kaparhatod
Ha van kutyád
Az utat mutat
Hogy temesd el az ürüléket
Az üres létet
A kutyák, nézd őket soká... értelmesebbek...
''Nincs válasz0
Nem te voltál ott?
Dehogynem, most miért hazudjak
Nem te mérted köbcentiben a jövőt?
De igen, ráhibáztál
El akartál tartani, emlékszel?
Talán másokat is, de engem!
Na persze, innentől már hazug messiásé a szövegem
A dallam, mivel megváltalak, egy fakopácsé
Elhitted a szépség fogalmát? Elhitted, hogy létezel?
Naponta ezrek hallják tőlem ezt, és megmenekülnek
Elsősorban a gondolkodás súlyától
Másodsorban az öngyilkosságtól
Álmomban rohanó vagonokról vetettem le magam
És a keresztezett síneken az eljövendő mozdony
Maga volt a kiszámíthatatlan
Hirtelen kisiklásuk elől átpattantam a szemközti sínekre
Elfeledtem alantas szándékuk, vártam a következőre
Érdekemben érdekes mondatok keltek ki másneműek szájából
Elfeledtették létem értelmét, nélkülözötté lettem
Nagy nevek vágódtak a falhoz
Átjárhatatlan szívek adták fel a létet
Maradtam, én
Az egyetlen konstans
Még két sor sem volt soha egyszerű számomra
Most hova tegyem hát a létet, mit csak vesszők választanak el
Kikkel próbáljak elhitetni mindent, mit kivételesen más
Egészen bizonyosan nem vesz fel
Mikre más
Egészen bizonyosan nem felel
''Parodizálok0
Nem tudom, feltűnt-e
Én már csak parodizálok
Még magamat is, a parodistát
Megkaptam a kritikát is
Amit írok, hülyeség, blődség
Helyből le is kattant a cipőfűzőm
Aztán befeküdtem a vízilovam alá
Szóval, a sok vers csak egy brekegő krumpli
Hámozza ki belőle mindenki a képlékeny
Nyúlós, ájtatos-manókat, melyek
Felfalták a hitvest - köszi
''Élet0
Kinek dolgoztam?
Mindegy, úgysem érdemelte meg
Magamnak alkothatok csak
Magamnak, ameddig csak élek
''Prológus0
Mindig duzzad
Egyre csak növekszik
Tán sosem ér véget a folyamat
A kötetem duzzadása
Azért kerekedik közben
Eltűnnek az élek
Valami szép, árnyalt emelkedik ki
Amiből nem hiányzik a négy szó sem
''Tolvajok0
Mindenki ásított
Mindenki fáradt lett
Aki csak eladta szabadidejét
Mindenki émelygett
Mindenki összeesett
Csak én maradtam megszokottan
Azt hitték, valami új költözött
Másnapos fáradtságukba
Azt hitték, a tévedés hozza majd el
Nekik a jót
Befizették a tagdíjat, és sopánkodtak
Új ügyfelek után
Kiutálták, ki nem tudott újat felmutatni
Ami rám nem volt jellemző
Újat hoztam megkopott társaságuknak
Összeveszejtettem a hitüket
Megtépázták a magukba rejtőző félelmet
Mert értették szavaim
Eggyé lettek a fuldokló háromszöggel
Tévesen göngyölítették el a szőnyeget utamból
Tisztem a figyelmeztetés lett
Hinnem kellett haragjukban
És mégis azok ropták a táncot
Kiknek nem lehetett volna alkalmuk arra
Elvették a holnapot
Elvettek mindent, ami járt
Ők voltak a tolvajok...
''Ugye0
Ugye, nem haragszol rám
Nem lehetsz minden tegnapom
Nem történhet több, mint egy érzés
Ami maga mögé rejt és szétszakít
Ájtatos kézfonatod fuldokló szívet takar
És karcokat terel felröppenő arcomon
Széles szemekkel bámultam profilod valaha
És meg akartalak kérni...
Tudod, hogy nem akartam az egészet
Nem tehetlek minden tegnapommá
Mióta meg akarlak fogni
Olyanná leszel, mint a széthulló homok
Kicsordulsz az ujjaim közt
Nem tehetek többet érted
Ugye, nem haragszol rám
''Hadregény0
Furcsa, nehéz beismerned, hogy történt valami
Igen, történt az előző napon, ami a jelentéktelenség
Közepébe ékelődött, ami megfékezte a jólét szeretetét
Kikapcsolódás, mosoly, szokatlanul adtad át az azonosítód
A számod, melyet nem akartál, melyet senki sem mer majd felhívni
Minek is élsz te egyáltalán, csalfa vagy és megcsalatott
A gondolat súlyosabb, mint bármely elkövetett tett, ezt te is tudhatod
Csoda, hogy találtál valakit, aki végighallgatott
Tette mindezt tápláléka reményében, tőled várt újabb falatot
Nem tudod, milyen rossz, mikor valaki csak az érzést plántálja
Nem fejt meg okot, az indokot sem tolmácsolja
Nem ők a primitívek, nem ez tűnik ki beszámolójukból
Gazdag világuk, akár mindannyiukat sajnálhatnád...
Várnak, számítanak rád, és mindenki másra
Aki csak felfigyelt rájuk, aki pillantásával méltatta őket...
''A te szereteted0
A szertelenség emelkedett fel mellettem
Megroggyant a távozó hír
A kőhalmot egymásra helyezve
Képedtem el, egy hirtelen akaratod elfeledve
Szeretted volna, ha felakasztom magam
Ha megszűnök fuldokló imádatom medrében
Egy vermet akartál nekem
Egy fejléc nélküli sírkövet
Hogy emlékezzenek utódaimra
S engem csak a homály lepjen el
''Sütőtök0
Van egy-két fogkefém
Piros, fehér, sőt zöld fogkefém
Hatalmasak lehettek az északi istenek
Röpködtek magasan és köményes kiflit ettek
Ha valami lebénul, az nem biztos, hogy rossz
Hiszen ezzel együtt jár a végtagok megmerevedése
Ha hólapátokat szerelnék talpaimra
A víz felszínén járhatnék
A rossz szagot beitta papucsom
Mikor leléptem, ellógtam a kórházból
''Halhatatlan0
Megegyezik véleményünk mindenben
Én is téged szeretlek, akárcsak te magad
Mindkettőnknek kell az egyoldalú, a viszonzatlan
Ha szomjas vagy, én is iszom
Ha éhes, én nem vásárolok be
Szomorú szerelmünk tárgya
Úgy értem, te
Úgy értem, miért ne
Lenne halhatatlan?
''Vizitőr0
Fogtam a holdat és
Hozzá kötöztem magam
Nem menj még! - kiáltottam
Bevetetlen ágyamban
Megforgatott a váltóáram
Akár egy gesztenyékkel telt csille
Agancsgyűjtés idején
Annyira kellett még
Utálni is kezdtem magam
Kicsorbult kést rejtettem pokrócomba
Annyira adom a hűtlent
Hogy sírodat sem látogatom már
Nem, egyáltalán
''Becsüldd meg0
"Milyen színű a homok?
Válaszodban négy szó, ami tilos
A fekete, a fehér
Az igen és a nem."
Sajátságos humor
Elgondolkoztató
Mégis jobb, mintha
Elázott hajadat tépné
A vizitündér
Becsüld meg
''Irtani kell0
Katasztrófa sújtotta terület
Milyen lehet időjárásnak lenni?
Talajnak, beszívni a nagy csapadékmennyiségeket
És utat adni a mélyből feltörő vulkánoknak
Akár a szülés - sose lennék nő
Jön hozzám egy huszadik század
Elmondja, mitől haljak szörnyet
Nincs is benne megkapó
Szép, szép, de minek?
Befutnék a tenger alá
Felpofoznám a halakat
Hát te még nem tudod?
Túl sokan vagyunk, és kicsi a hely
Irtani kell
''Memoár
Ha nem értenéd: ez most mi volt
Hűtsd le magad, elárulom
Átfogó kötetem a mindenről kíván szólni
A 23 az éjjel, a nappal
A vidám bolondozás és a nem lét
Különcködésem ennyi csupán: a teljesség igénye
Nincsenek rossz és jó sorok
Csak más-más hangulatot megkívánók
Téged nem idegesít például
Ha egy mozihősnek nincsenek biofunkciói?
Achilles Dent
(Pécs)