''A vágy0
Onnan jöttem, ahol a szelek hidegek
És az igazság kulcslyukakon át látható
Nevetek, a bensőmet végleg a vágy ölte meg
...különös vágyódás sohasem verő szívek után
Hiszen
Elkezdheted, de abba nem hagyhatod
Megadhatod magad, de fel nem adhatod
Kétségbeesett vicceidet dadoghatod
egy világnak, amely szeretettel ölel
Égő házak képeiről álmodom
Körülszaladom a szelet
Számba szivárog a nedvesség
keresztülhalad ajkaimon
Egyenest a meredek hegyeknek tartok
"Ne légy magányos" - ezt mondtad nekem
De ne aggódj, most már a magányosság elkerülhető
Mert ezt az idő is megmutatta nekem
Lehetsz te éppenséggel bárhol
Most későre kell, hogy járjon
Talán már éppen alszol
Én teljesen ébren vagyok
Megesküdhetek, nem én voltam
Én még olyan szelíden csináltam
...majdnem lassan
Felemelem fejemet a nehéz paplanok közül -
Lábamat a földre helyezem
Elmetszem csuklómat egy rossz gondolat miatt
És keresztülrohanok az ajtón
Odakint a járdán a sötét is nesztelen
Csak a hajnal várakozik álmatlanul
Én itt kóborlok az utcákon nélküled
S ezalatt a nyár kifakul
...a belvárosban az éjszakákon
A hideg szelek kabátom alá nyúlnak
A halál mindig reggelente jön
Hír nélkül és kedvtelenül
Nem akarok a mások tekintetétől függeni
Mert nem tudok már egyke lenni
Én tudom, hogy megcsináltam -
Amint a levegőben szaladok
Elértem, hisz ezt akartam -
Ezentúl végleg egyedül vagyok
Kinyílnak bennem az elzárt gondolatok
Addig megyek, amíg a tél el nem fog
"Aludj..." - írtad
"Aludj, drágám" - egy levélben valahol
Ó, de hogyan is alhatok a hangoddal a fülemben
És egy óceánnal közöttünk
És ezzel a sok hellyel az ágyamban
Mikor ő izzik a sötétben
És én gyengülök a látványtól
Ettől a lélegző szépségtől
Akiben elrejtőzhetek
Odakint egy világ van tele olyan emberekkel
Akiktől félek
Igen, amikor ő parázslik a sötétben
Engem magával ragad a látvány
Tudom mi az, amire életem hátralevő részében szükségem lesz
A nyughatatlanság nálam genetikus tünet
Állandósult elmúlás, mit az idő meg nem szüntet
Erre a világra szélesre tárt szemekkel születtem
De már csak csonka hold lebeg fellettem
Az éjszakában megjelentek
...a beesett szemek
És a fájdalom ebben az ordításban
Egy alak a sötétben...
''Néha szeretni0
Néha szeretni akartál
Néha pedig búcsúzni
A semmi órái peregtek
Egy emberöltőn át
Valahogy nem ment
Nem láthattál mindig újat
Nem volt szép
Csak a mozzanat
Görcsbe rándult csalfa szíved
Átkoztál megannyit
Továbbálltak belőled a fények
Hiszen néha menni akartál
Néha pedig szeretni
''Nem szereznek vissza0
Nem szereznek vissza többé...
Pont mikor kezdtem jól érezni magam
Telefonáltál
Sosem vágytam a magányt
Nem akartam a magányt
Gyűlölöm, amikor hazaviszlek
Túl sokszor akartam nemet
Nemet mondani
Akartam, hogy feleselj, akartalak
Hallani ellenkezni
Van egy érzelem, melyet nem tudok elrejteni
Képtelen vagyok a küzdelemre -
Hogy megtudjam, mi történik
Nem küzdöttem
Látni akarlak újra
Újra, újra látni akarlak
Nem szereznek vissza többé
''A síró játék0
Nem az eső mosta el
Öblítette ki szemeimből a színeket
... Az az őrült dobolás: fuss el!
Még mindig hallom versengő sikolyainkat
Mikor úgy sziszegsz, akár egy kígyó
Azt akartam, hogy a bűn hozzon nekem gondolatokat
Olyanokat, amelyek pusztítanak
S feláldozzák tudatomat
Igen, a féltékenység leleményessé tesz
De csak gonosz tettekre sarkall -
Most a tükörben egy fél ember áll
Nem hittem, hogy valaki kettétörhet
Ó, de hogyan
Hogyan állíthatod
Hogy én nem próbáltam...
Szemeim mélyén megtalálhatsz sokakat
Láthatod, a szerelmem szárazon maradt
Vérem édes a fájdalomnak
Nem...
Tudod
Én nem akarok újra sírni
Én nem akarok újra sírni
Nem akarok búcsút mondani
Én nem akarok újra sírni
Én nem akarok elszaladni
Nem akarok a fájdalommal újfent versenyezni
Lehet, hogy vicceltél, mikor azt mondtad:
átgázoltál rajtam
Lehet, hogy vicceltem, amikor azt mondtam:
keresztülrohantam rajtad
Én talán még rossz is lehettem
Igen, én talán rossz voltam
Kiejtett szavaim messzebb utaztak a szívtől
mint az agytól
Túl sok volt az kérni, hogy küzdj meg velem?
Bocsáss hát meg mindent, kivéve a szeretetem!
S a büszkeség megüti az arcomat
Amint feledem az eltűnt napokat
Érzem, vér buzog karjaimban
Te boldog lehetsz, mert az álmodat megtagadtam
A zuhogó esőnek mormolsz szavakat
amiket elhagytál
S most ismét megtaláltál
Látod a kígyózó karjaimat köréd fonódni
Hisszük keresztül a hazugságokon
és a gyűlöleten, hogy a szerelem szabad
Ó, de hogyan is beszélhetek a tovarohanó világról
Egy gombóccal a torkomban és könnyekkel a szememben
Elérkeztünk volna a ponthoz, ahonnan
nincs visszaút?
Mit tettem?
Miket hazudtam?
Játszottam azokkal
Akik megmentették a lelkemet
Elérkeztem volna arra a pontra, ahol megőrülök?
Hogyan is fejezhetném be...
Semmit sem tehetek
Elveszítettem az utamat
S mostanáig téged is
Ezidáig téged is elveszítettelek
De te tudod
Én nem akarok újra szeretni
Nem akarom ezt a fájdalmat ismerni
Nem akarom újra megpróbálni
Nem akarom látni, hogy fáj neked
Ne hagyd, hogy lássam: fáj neked
Nem akarok újra sírni
''A hold vége0
Egyedül fekszem az ágyamon
Csak a nevedet suttogom
Nem tudom, hol lehetsz ma éjjel
És azt sem, ha ugyanúgy érzel
Hagyom, hogy megleljenek gondolataim - őket nem zargatom
S a titkot, melyet tőlem kaptál, teveled megosztom
Érintésed emlékével
A szívem szaporán ver
Próbálom leküzdeni magányosságom
Óh, ha tudnád, mennyire hiányzol!
Amikor csak megszólalok
Állandóan veled vagyok
S ha lehunyom szemeimet
Az álmaim terólad mesélnek
Most is arra a találkozásra várok
S ha el is jön, én majd csak mosolygok
Várok rád - hibáim még benned élnek
De mintha egy élet telt volna el, mióta átadtalak a messzeségnek
Ábrándjaim miatt egyre csak szenvedek
Visszatérésedig szabad sohasem leszek
Milyen kék volt az óceán, ugye emlékszel
A szemeid azt súgták: hozzám őszinte leszel
Ígéretek a tengerparton -
A hold már túl jár a láthatáron
''Napsugarak, álmok, visszhangok0
Tudod, hogy mindig el fogok jönni
Emlékezz hát arra, aki voltam
Nem volt mit előled elrejteni
Egyetlen reményem az, hogy kitartasz
Amíg visszanyerem az uralmam
''Tea0
Van ebben az egészben valami vidám
Talán a hideg, vagy akár a lüktetés
A nyelv lehetne jobb - kicsit több hangutánzó szó kéne
Elmondható: minden bír a névvel - de amit megilletne...
Felfedezés - másokat is motiválhatott már
Szegény lány, ha belegondolok, akár AIDS-essé válhatott volna
Micsoda felelőtlenség -
A legnagyobb problémám: fogytán a Teám
''Szupermodell0
Szemeid nyíltak
És elég széles spektrumban szórnak
Árasztják magukból a főnyeremény hitét
Komolyan vetted, hogy bármi lehetne rosszabb
Nem kellett hát foglalkoznod az érvekkel
Elérted a ki nem jelölt célt
Bizonyosan jó ösvényen haladsz
Szép vagy, mert elhiszed
Ne is foglalkozz mással
Egyszerűen jó neked
''Szerelem0
Meglepő, hogy két világunk találkozott
Szerelmemet álruhába bújtattam el
Próbáltam elszökni, hogyan is maradhattam?
De ha egyszer a szívem eladott
Mindig azt hittem, felkészülten várom
A szerelem tudtomon kívül ragadott el
És mielőtt visszavonulhattam volna
A szívem halkan feldobogott
A szerelem nem rejtezhet
Bár megpróbál
A szív pedig tűzre kap
Azt hiszem, az igazság utál hazudni
''Gondolkodom, tehát ölök0
Kisiklottam...
Tévutak, amerre csak szemem ellát
Hogyan is tehetem, hogy fojthattam kútba az eszem?
Vöröslik, látom haláltusáját. Még küzd
Azt hiszi, létfontosságú Ő a számomra
Ó nézd, hiszen most fordul a kocka, a szív, a szív
feszíttetik most kínpadra
Gyengül már, lassan elhalványul fénye...
Csak ujjbegyeim percegnek, hiszen azok még tisztelték!
Most megvan, temetheted
De nem lehet elfeledned
Helye sosem hűl ki benned
Örökkön égetni fog
''Veled0
Néha a szemedbe néztem
Néha láttalak, s kivártam a végét
Sokkal hosszabb, mint amilyet azelőtt láthattunk
Együtt kezdtünk munkának
Véghez akartuk vinni...
Belül valótlant és magányt érzek
Ahogyan csókolsz...
Mindig valami különöset fogsz jelenteni
Amikor felébredtél, s játszani mentél
Ott akartam lenni
Mikor arcodat nekem szegezted
S szerelmet suttogtál az égnek
Veled akartam maradni
Amikor hánykolódom magamra húzva az éjszakát
Fénylő csillagok ragyogása közt
Veled akarok lenni
Amikor hívlak, feléd fordulok
Az ég megnyílik számodra
Amikor megöregszünk, s téged kicsinek látlak
Veled akarok maradni
Belül valótlant és magányt érzek
Ahogyan csókolsz...
Mindig valami különöset fogsz jelenteni
''Itt jön Ő0
Árnyék kezdi lopni a fényt
A zavar újabb rejtvényt ad fel
A szem számára látótávon túl maradt
Ez csak egy álom lenne?
Itt jön Ő
Érzelmet fog kiváltani belőled
Akárcsak közted és köztem
Kísértés fog keletkezni
Itt jön Ő
Erre a pillanatra vártál
Nézd az egybegyűlt alakot
Sosem láttad a fajtáját még
Hiszed-e, ki tudja
Nem ő a gyanúsított
De lehet
Egy titkos küldetés - hát figyelj:
Valahol valahogy
Még hiányoznak darabok
Egy érzet, melyet észlelek
Bízz a megérzésemben, ne hamarkodd el a döntést
Ha ő ugyanaz, hogy lehet most olyan más?
Biztos vagy a kilétében, mégis tele kétségekkel...
Itt jön Ő
Találkozni fog veled, hív majd
Miért utasítanád vissza?
Mikor minden ellenállás értelmetlen
Itt jön Ő
Képtelen hibázni: ha megigézett, már sosem menekülhetsz
''Kövess engem0
Oly távol van ma minden
Messzebb már mint hittem
Szemem szélén könnycsepp csillan
Vele búm egyszersmind' elillan
Idebent nagyon meleg van
Odakint még szikra sem pattan
Közel látok, s messze nézek
Szabadságot nem remélek
Idegen nap nevet az égen
Szeretetét nem vágyom régen
Köröttem az állatok az emberek
S ki ember volt, afelé nem érzek
Gyászolom a múltat itt bent
Ebben a csodálatos ős melegben
S nem vágyom, hogy újra éljem
Mindazt, ami nem az én vétkem
Élvezem a messzeséget
S ki néhanapján erre téved
Annak arról tartok majd beszédet
Hogy milyen értelmetlen az élet
''Nem lehet0
Szeretném szeretni szemeid szétnyíló szirmait
De nem lehet
Kívánnám kísérni kebleid kecses kis kagylóit
De nem lehet
Akarnám altatni apró aranyszínű arcaid
De nem lehet
Vágynám visszaadni visszahozhatatlannak vélt vágyaid
De nem lehet
Tenném mindezt teérted, de megismernem téged többé
Már nem lehet
''Andinak0
Csak annyiszor fáj, ahányszor belegondolok
Sem veled, sem nélküled nem vagyok már boldog
Szolgának születtem? Vagy csak azzá lettem?
Sem érted, sem ellened nem érdemes élnem
Ó, nézd, úgy feledném a múltat, s keresném az újat
De se jót, se szépet nem hozhat a holnap
Értsd meg, kérlek, amitől félek:
Hamvas kis kezecskéd nem engem illet!
Hogyha én lennék az, aki ellen vétek
Házamban hitvesem én nem tűrném meg
Bár találkoztunk volna, mielőtt eljött az a nap
Amikor is fejedet a házasságnak adtad
Váljunk el békével, s azzal a sok szép emlékkel
Melyekkel egymást boldogítottuk, sok szeretettel
''Tél0
Telente többet alkotsz
És nem csak a hideg miatt
Ilyenkor jobban foglalkoztat a lét
''A kiszáradt szív0
Miért játszol a szívemmel?
Miért játszol a lelkemmel?
Hogy tudtál szeretni és elhagyni
És soha el nem búcsúzni
Én már aludni sem tudok
Anélkül, hogy szorosan átölelnélek
Valahányszor megpróbálom
Te mindannyiszor sírva fakadsz
Csak az a fájdalom él fejemben -
Azt hiszem, halottnak kellene lennem
Láthatnám, nincs már mit folytatni
Én mégis képtelen vagyok téged elhagyni
Mert te énhozzám tartozol
Én pedig tehozzád tartozom
Érzem azt, hogy valóban szeretsz
Szürkülő szíveddel hiába nevetsz
Te még sohasem éreztél így
Ez a legelső alkalom
Lehet, hogy most megbocsátok
S lehet, hogy te megpróbálod
Mindörökre boldogokká kellene lennünk -
Neked és nekem
De fogsz te még majd úgy szeretni engem
Ahogyan valaha, régen
Azt akarom, hogy most jobban szeress engem
Ahelyett, hogy egyszerűen ágyba bújsz velem
És kérlek, többé ne hagyj el engem
Minden éjszakán
Amikor megbántottál
Elrohantál azzal a másik fickóval
Tudod, engem nem érdekelt
De te nem érted, mennyire szeretlek!
Én itt vagyok számodra
Én nem megyek el sehova
És nem csallak téged egész éjszaka -
Ahogyan azt te tetted, bébi!
De nincs már semmi baj
Én itt leszek számodra
Várva az elszólításra
Most még nagyon fáj nekem
Mert te már nem fogsz visszatérni -
Kérlek, gyere vissza hozzám, bébi!
''Mire jó az0
Mire jó az, ha az ember vígan él
Ha folyton csak nevetgél
Ha mindig a másnak él
Ha ő mások helyett fél
Ha csak ad, de sose kér
Ha reggelente ugyanúgy kél
És ha sohasem kérdezi: Miért?
''Hazárdjáték0
Fények rohannak felém, s lassanként eltűnnek bennem
Hiszel-e nekem, drága egyetlenem?
Az imént éppen együtt voltál énvelem
S ugyanakkor valaki mással -
De hiszen én éppen ezt élvezem
Elvetemült gondolatok bujasága sürget engem
Magamat a vétek palástja ellen felvértezem
És hazudok, hazudok, míg meg nem fulladok
Ha kitéped a szívemet, belőlem mi marad?
Csak gördülök mint mások, akár a forgatag
Nincs esély, hogy magam körül építsek még falakat
De most már mindenki kedves, s hiszem, hogy az is marad
Miért vicsorítok, amikor taposom a meglett füvet?
Néha belémvillan a kárhozat, s szórom a felszabadult tüzeket
S nem, nem kérek mást - de hiszen ez őrület
Csak plántáld belém a túlhevített kedvességedet
Nem értheted jövetelünk célját
Csak rád zúduló sokaságunk vár rád
S amit kinyitsz, becsukódik, majd ismét nyitottá lesz
S ez kell, ez kell ahhoz a várva várt nagy eljövetelhez -
Mikor téveszméid beigazolódnak
És színes ceruzákat ajándékoz a holnap
Amikor megrepedezett harsány kürtöd talán boldog
És az imént lenyelt halaidnak nem akad torkán a horog
Tetszetős a búcsú immáron
S talán még azt sem bánom
Ha beteljesült az álom:
Vége
Hiába az igyekezet, magadat meg úgysem érted
Csak a mocskos kis porfészkedet félted
A porhüvelyt, mely jelképezi élted
De vár a karnevál, ahol senki sem éltet
Rád kúsznak szúrós, dühödt napsugarak
Öklelnek gyanús, kiégett vad agyarak
De ha időben vízbe fúlsz
Akkor tán megszabadulsz -
A tényektől
A messzeségtől
A félelmedtől
S mindentől -
Mi tárt karokkal vár
S halálodért sem kár
Jó-e a háttérbe szorítanod önmagad?
Nem tudom, de hinned kell, hogy létezik másik
véglet, ezt el nem szabad feledned
Jó a vers, mert összecsengő szavak
képeznek benned új meg új gondolatokat
És kínoznak, míg élnek, s ha elhalványulnak is
még megvannak - ó, nem, sohasem távoznak
Ha mindennek vége? Miért -
az élet nem ilyen szép
S ha lassan kidobtad patáidat ágyadból néhanap
akkor leszel te csak igazán bágyadt
nem, nem tudhatod - mi az, hogy fáradt
de mégis elijeszt minden, mi belülről érint
és elhalálozol tőlük részint'
Mert még nincs vége - nem, még a legjobb szándék ellenére sincs
Tévedni emberi, ám mégiscsak állati jó dolog
ekkor érezheted, hogy nemcsak te, de mások is érvelnek
s kényszerképzet az, hogy én vagyok
Megalkuvó, nyamvadt patkány - a szeretet színlelője
Az átkozott, szinte dőre
Beteg már, s fásultsága nőttön nőve
Jut hiányosságaiban előbbre
Katartikus álmokat szőve
Vágyakozva egyetlen gyilkosára, a meg nem született nőre
A félhomály egészen beterít
és ez a ragályos szenvedély le sem bénít
pedig kérkedek a múlttal
bár nem vigasztal
de, de vicsorítva merednek rám a sápadt falak
tudatva velem azt, hogy én már nem vagyok
s mások szeretetéért hiába sopánkodok -
Hiszen az, hogy én nem vagyok, csak a mások halálát jelenti nekem
s azt, hogy mostantól érdemes léteznem
Elröppent az a kismadár, kit halottnak véltem -
az imént, de mi mást is tehetett volna?
Miért nem veszem már észre
azt, hogy számomra születésemtől fogva vége
Hiába vagyok azzal a hervadt mosollyal még mindig felvértezve
tudnod kell, hogy én már nem nézek senki szemébe
és nem lelek vigaszt térdre rogyva a szemét eszmékbe
Tudod, olyan jó érezni a tüzet
és minden fájdalmat, mely éget
Ha búcsúm szép, és érintene téged
hidd el, halálommal csak a te élted ér véget
s aki hisz nekem, az biztosan téved
Sárga vagyok az irigységtől, drágám
de nem, kérlek, egy pillantást se vess rám
mert csak a tetszhalott visszhangzik tekintetedben
Igen, én most már megértem,
miért is gyűlölsz engem
lila körmeid alatt a koszt el nem feledem
és azt a belém döfött kést is szeretem
mert én adtam a kezedbe
s te igazoltad azt, hogy milyen lenne
ha a kés nem is létezne
Zöld volt az a csermely
mely melleid közt terült el
olyan jó, hogy már nem kell
hogy feleselj!
Csak élvezz!
A csúcsra juttat téged
hogy már nem élsz nekem, és én sem élek
bár saját gyilkosomat csakis magamban nevezhetném meg
Hogy magam alatt kit értek?
Egyszerű, fortyogó pirosas undorító képződményeket
egyébként azt hiszem, még mindig féltelek
Aligha vagyok több, mint aki valaha voltam
mielőtt magamat végképp meghazudtoltam
mielőtt emberré váltam
Vétkes vagyok minden bűnben
de legfőképp az életben
Kérlek, ne ints búcsút énnekem
mert antagonisztikus háládat örökkön feledem
''Színészet0
Ó, igen - nagy színész vagyok
Eljátszom, hogy jól érzem magam
Ha kívánok, az olyan
Mintha túljátszanám magam
Magányos vagyok, bár senki meg nem mondaná
Ó, igen - nagy színész vagyok
Saját világomban hánykódom
Játékot űzök, de az igazi gyalázat:
Hagytad, hogy az egészet egyedül álmodjam meg
Túlzottan is valós ez a színlelt érzelem
Túlzottan is érzem, amit a szívem már nem visel el
Ó, igen - nagy színész vagyok
Nevetek és esetlenkedem, akár egy bohóc
Nem az vagyok, akinek látszom
Szívemet koronaként viselve
Eljátszom, hogy még itt vagy
''Az éj0
Csendesen hullt le rád az éj
Előtted tátong a gyönyörű mély
Hallod halk szavát - ó, hogy fogadna magába
De a hold távol tart, azt súgja: hiába
Súlyosan hullt le rád az éj
Itt az idő, most már ne félj!
Hiszen ezt te oly sokszor átgondoltad
Engedd el, add át magadat sorsodnak
Hirtelen hullt le rád az éj
Gyűlölhetnéd ezért, pedig ő oly szerény
Most lassan a szakadék felé indulok
Mit indulok? Szaladok, rohanok!
S amilyen csendesen hullott le az éj
Éppoly gyengéden terül már a fény
Idővel annak a völgynek a mélyére téved
Amelyben egy pillanat vetett valakinek véget...
''Tévhit
Múlnak a napok, egyedül vagyok
Emlékeim csak elhantolt romok
Ha betakarózom, akkor is fázom
Értsétek már meg, melegre vágyom
Távol áll éntőlem minden rossz gondolat
Elfeledtem azokat az eltelt idő alatt
Egy utolsó esélyem azért még maradt
Talán visszahódítom még a napsugarakat
Javítani életemen egyféleképp' lehet
Változtatok magamon - de nem tettem ezt eleget?
Nem értem igazán, ezáltal hova is jutok
Egy biztos: nagyok még közöttünk a hézagok
Eljön majd a nap, amikor megbánom, amit csak mássá tettem magamban
De ami volt, vissza már nem vágyom, elhitetem magammal:
Én ezt így akartam
Achilles Dent
(Pécs)