Dimenzió #10

Álmodozók - Irodalmi antológia

(irodalom)

                            ''ELŐADÁS A SZERELEMRŐL

   A  nagy  ülésterem zsúfolásig megtelt. Minden oldalról a hatalmas ajtókon
át  özönlött  a  tömeg a termet körülvevő folyosókra. Mindenki úgy gondolta,
legalább  távolról  részese  lesz  így  annak  a  nagy eseménynek, melyre az
Egyesült  Lakott  Bolygók  Tudományos  Tanácsa  készült.  Sokan  látni  vagy
legalábbis  hallani  akarták  az  előadást.  Valamennyi bolygó, ahol emberek
éltek,    térvízió-csatornáival    ráállt    az    itteni   közvetítőállomás
hullámsávjára.   Az   előadás  megkezdéséig  Naprendszer-szerte  halk  zenét
sugároztak,  mely  jól  illett  a  várakozás  feszült perceihez. A Földön, a
Marson,  a Vénuszon és a Szaturnuszon emberek milliárdjai figyelték az egyre
inkább  benépesülő  üléstermet,  és várták, egyre várták, mikor váltja fel a
halk zenét a beszéd.

   A  teremben  lassan  elfoglalták  helyüket  a  Tanács  tagjai,  köztük  a
tudományos  élet  legkiemelkedőbb  alakja,  a középkorú Lin Olbigen. Lin már
külsejével  is  tükrözte azt a komolyságot, megfontoltságot, mely tudományos
műveit  is  jellemezte. Tarkóján rövidre nyírt, fehér haja mutatta, hogy nem
követi  a  tudósok  közt oly divatos frizurákat. A többiek általában hajukat
tarkójukon  kis  varkocsokba  fésülték, és egészen hosszúra megnövesztették.
Lin  jól  tudta,  hogy  ez  a divat a réges-régen élt homo sapiens sapiensek
hajformáját  idézi  fel,  azokét  a  hajdani emberekét, akiknek furcsa módon
egészen   a   homlokukig   ért  bozontos  hajzatuk,  és  hátul  is  gyakorta
megnövesztették.  Igaz,  csak  a  nőnemű sapiensek hordtak ilyen hajzatot, a
hímnemű    lények   gyakran   elveszítették   szinte   teljes   hajsátrukat,
megkopaszodtak.  Nekik  is  csak a tarkójukon maradt némi haj, hasonlóan Lin
nemzedékéhez.   A   hasonlóság   azonban  nagyon  távoli,  bár  a  sapiensek
kétségkívül  ősei voltak Lin népének. A tudós elmélázott a távoli múlton, és
társa  előadása előtt átgondolta saját kutatási eredményeit, hátha szükséges
lesz megszólalnia.

   Lin fő kutatási területe, mellyel tudományos hírnevet szerzett, a hím- és
nőnemű   sapiensek   egyneműsödésének   folyamata   volt,  melyet  évezredek
történetét,    biológiai   átalakulásait   nyomon   követve   vizsgált.   Az
egyneműsödés,   mely  a  homo  sapiens  superos  kialakulásához  vezetett  a
Naprendszerben,  akkor vette kezdetét a Földön és a Marson, amikor tömegesen
elterjedt   az   emberi  lények  laboratóriumi  előállításának  módszere.  A
laboratóriumokban kromoszómákból felépített emberpalánták létrehozásához nem
volt   már   szükség   nő   és   hímnemű  sapiensek  egyesülésére.  A  gének
reprodukálását   hadseregek   létrehozására   használták   fel   először   a
nagyhatalmak  tudósai. Később ráébredtek, hogy a túl sok egyforma, egyformán
gondolkodó,   jellemtelen   és   lelkileg   leépült  emberek  lehetnek  akár
milliárdnyian  is, hasznot nem hoznak egyik kormánynak sem, hiszen a fejlett
haditechnikához   és  logikus  gondolkodást  megkövetelő  harcászati  tervek
végrehajtásához használhatatlan tömegek mindössze.

   Ekkor a tudósok újra visszatértek a régi módszerekhez, melyet még valaha,
a  XX.  század  második  felében  alkalmaztak a sapiensek: nőből és férfiból
származó   kromoszómákat   vegyítettek,  és  így  hoztak  létre  mesterséges
körülmények  között, speciális hőmérsékleten és folyadékokban labor-bébiket.
Tették  mindezt  azért,  hogy  a Földön, majd a többi lakhatóvá tett bolygón
megfelelő  mennyiségű  és  minőségű  népesség telepedjen meg. A Naprendszert
"szuper"  lényekkel  akarták  benépesíteni, olyan emberekkel, akik tömegesen
képviselik az erőt, az észt, az egészséget.

   A  módszer  lényege  az  volt,  hogy  egészséges,  jó  testalkatú,  magas
intelligenciaszinttel  rendelkező  emberek  -  férfiak és nők - kromoszómáit
vegyítették egymással, a legkülönfélébb variációkban. Így vélték elérhetőnek
a XXII. és XXIII. század tudósai azt, hogy az emberi öröklődést befolyásolni
tudják.  Azt,  hogy  így  lassan,  évszázadok  alatt kiszűrhetőek lesznek az
emberi   fajból   a   gyengék,  az  idegbajosok,  a  betegesek,  az  értelmi
fogyatékosok stb.

   A  Föld  népessége  a  legkülönfélébb  módokon  próbált  tiltakozni  ezen
kísérletek   ellen.   Eleinte   mindenkit   felszólítottak,   hogy  ne  adja
beleegyezését,  mi  fontosabb,  ivarsejtjeit az alávaló kísérlethez. A Föld-
Tanács   azonban   széleskörű   propagandát   folytatott,   az  őrült  ötlet
valóraváltásáért  mindent  megtett,  semilyen eszköztől nem riadtak vissza a
"Gárda" tagjai, vagyis azok a fegyveresek, akiket ezerszámra válogattak ki a
kísérletekre, és akik hálából a hatalom hűséges kiszolgálói lettek.

   A  tiltakozásnak  egy  másik  módszere  az  lett,  hogy  azok, akiket nem
választottak  ki  (sok  milliárdnyian  voltak)  eszeveszett  gyermeknemzésbe
kezdtek.  Felhagytak mindenféle védekezési módszerrel, és a nőnemű sapiensek
minden  megfogant  gyermeküket  megszülték.  Ezzel ugyan elérték azt, hogy a
"nem  kiválasztottak"  aránya lényegesen nőtt a kiválasztottakéhoz képest, a
tökélyre    fejlesztett   laboratóriumi   "embergyártások"   száma   azonban
korlátlanul  növelhetővé  vált. A gyermekszülés tehát nem bizonyult hatékony
védekezésnek,  inkább  sok  család társadalmi lesüllyedését hozta. A legfőbb
ok,  ami  miatt  az  ellenállás végülis csillapodott, az az volt, hogy egyre
több  "kiváló"  képességű  ember  állt  kötélnek,  és  adta  ivarsejtjeit az
embergyártóknak.

   Az öröklődés szabályai eleinte természetesen csökkentették a kísérletezők
reményeit,  sok-sok  ember  született  ugyanis,  akik  nem  feleltek  meg az
elvárásoknak.  Őket  módszeresen  irtották,  aztán  később azokat is, akik a
laborokból   kiszivárgott   hírekből   rájöttek   a  kegyetlenkedésekre,  és
tiltakoztak.  Aztán  azokat  is, akik nem szerepeltek a kísérletekben, tehát
"alacsonyabbrendűeknek"  bizonyultak.  Aztán  végül  irtottak mindenkit, aki
valamiben  ellenkezni  próbált  a  Föld-Elnökséggel.  Az  emberi élet értéke
csökkent,   hiszen   az   emberiség   lélekszáma   szinte   évtizedek  alatt
megsokszorozódott.  Nem  volt elég egy idő után a Föld területe, sőt a Marsé
sem, újabb bolygókat kellett lakhatóvá tenni... Lin idáig ért gondolataiban,
amikor  megszólalt  egy éles, vijjogó hang, és a terembe belépett Alia, akit
ma világszerte oly sokan óhajtottak látni és hallani.

   Alia  az  egyneműsödés  ellenére  megőrízte  bizonyos mértékig az egykori
sapiens  sapiensek nőnemű egyedeire jellemző testfelépítést. Haja ugyan neki
sem  volt, csak egy kevés vöröses színű a tarkóján varkocsba fogva, termetén
azonban  volt  valami,  ami  a  hajdani  nőkre  emlékeztetett:  csípőjén  és
mellkasán  enyhe  domborulat  látszott.  Külseje  nem  volt  különleges,  az
egyneműsödés nem vezetett el a hosszú-hosszú évezredek alatt az egykori hím-
és   női   jellegek   eltűnéséhez.   A  "labor-bébi"-gyártás  egy  idő  után
csökkentette  az  emberekben  a  nemi hormonok termelődését, lévén, hogy nem
volt   rájuk   szükség.  Évszázadokon  át  tartott  ugyan  a  tiltakozás  az
embergyártás   ellen,   ám  mivel  nem  hozott  eredményt,  az  emberiség  a
kényelmesebb megoldást választotta: a párok alávetették magukat a különféle,
hosszú  évek  során kikísérletezett sterilizációs eljárásoknak, kivéve azt a
néhány  tucat  párost,  akik  egy  zárt  településen  éltek, az ő génjeikkel
frissítették fel folyamatosan a laboratóriumokban használt "anyagot".

   A  sterilizációs  eljárások azonban több szempontból is katasztrofálisnak
bizonyultak.  Bizonyos  módszerekkel  azt  a hatást váltották ki a pároknál,
hogy   teljesen  megszűnt  a  szexuális  aktivitásuk.  Másoknál  az  okozott
pszichikai  problémákat,  hogy  nem  érezték  magukénak  a laboratóriumokban
kitermelt  gyermekeket,  a  szülői  ösztön  az  évezredek  alatt fokozatosan
elhalványult.  Újabb  évezredek  következtek,  melyek  során megkezdődött az
ember  egyneműsödése.  A  test  nem  kényszerült a nemi jegyek őrzésére, így
férfias és nőies jellegét fokozatosan elveszítette.

   Szintén  hosszas  folyamat  volt  az  egyneműsödéssel egyidőben az emberi
érzelmek  átalakulása.  Mivel  a  hormontermelés  és  a nemi jelleg szokásos
rendszere  felborult,  az  emberekből  eltűnt  a szexuális vágy, a másik nem
képviselője iránt érzett vonzódás. Eltűnt a szerelem.

   A  szerelem,  ez  a fogalom, melyet a $#@% évezred embere még hallomásból
sem  igen  ismert.  A szótárak nem tartalmazták ezt a szót, a homo superosok
életében  semmit  nem jelentett ez a kifejezés. Ezért kísérte bolygórendszer
szerte  olyan  nagy  érdeklődés  a  Tudományos  Tanács   mai   ülését.  Alia
kutatási témája  ugyanis,  melyen  közel 25 évig dolgozott - csaknem egyötöd
emberélet -: a homo sapiens sapiensek szerelme.

   Alia   fellépett   az  emelvényre,  tekintetét  körülhordozta  először  a
zsúfolásig  megtelt  termen,  aztán  pedig  a reá szegezett kamerákon. Kékes
szemeiben   valami  elégedettség-féle  bújkált,  szája  szegletében  azonban
rejtőzött valamiféle izgalom, nyugtalanság.

   - Üdvözlet  a  Nap Bolygórendszer valamennyi lakójának! - kezdte beszédét
Alia.  A  teremben  ülők lelkes tapssal köszöntötték. - Amint azt valamennyi
hallgatóm  tudja,  ma  a  szerelemről  szeretnék  önöknek  előadást tartani.
Valamennyi  térvízió-csatorna  napok  óta reklámozza már ezt az előadást, de
higgyék el, erre nem én kértem fel a társaságokat.
   Előadásom   elején   rögvest   helyesbíteni   is   szeretném   a   bárgyú
reklámfogásokat. 1. a szerelem nem emberek és állatok kapcsolatáról szól; 2.
az előadásom nem biológiai, hanem pszichológiai szempontú lesz.
   Valamennyi  hallgatóm  tudja, hogy a 2000-es éveknek körülbelül a középső
szakaszáig a Földön és a Marson élő homo sapiens sapiensek kétneműek voltak.
Iskoláinkban  a  mai napig úgy tanítják mestergépeink bolygórendszer-szerte,
hogy  ez  a  kétneműség  pusztán  a  fajfenntartás  mai  módjának  rendkívül
kezdetleges,  tökéletlen  formáját  szolgálta, a nőnemű és hímnemű sapiensek
csak   párosan,  szaporítószerveikkel  érintkezve  voltak  képesek  magukhoz
hasonló  egyedeket  létrehozni.  -  A  teremben  halk morajlás futott végig,
mindenki bólogatott, egyesek sugdolózni kezdtek.

   - Mindeddig  tehát semmi újat nem mondtam, meglepő megállapításom, melyet
néhány  nagy nevű tudóstársam már ismer, most következik - folytatta Alia. -
A  sapiens-párok utódlétrehozó tevékenységéhez vágyra volt szükség. Engedjék
meg,  hogy  e  szócskát  megmagyarázzam, mert témánk szempontjából igen nagy
jelentőséggel  bír.  Manapság  vágyakozáson  annyit  értünk  általában, hogy
valaki valahová elvágyódik, például a Szaturnuszról a Földre, de nem utazhat
oda  azonnal,  mert mondjuk légköri viharok teszik nehézkessé az elutazását.
Ilyenkor  azt  mondjuk,  kínozza az utazási vágy, és ellátjuk egy vágyaltató
tablettával.
   A  sapiensek  párzási vágya e ma létező vágyakozásnak csak távoli rokona.
Az,  hogy  egy  hímnemű  sapiens  vágyakozott  egy  nőnemű  társa után, vagy
fordítva,  az  annyit  jelentett,  hogy  nagyon  szeretett volna vele lenni,
megérinteni őt, hallani a szavait, énekét, beszívni az illatát.

   A  bolygók  lakossága tágra nyitott szemekkel figyelte a monitoron Aliát.
Az előadás valami furcsa érzést váltott ki az emberekből. Nem tudták egészen
pontosan  elképzelni,  hogy  mi  a  vágy,  hiszen erre nem volt lehetőségük:
valamennyien  azonos  neműek  voltak.  Azt azonban minden néző értette, hogy
valami  fennkölt, magasztos érzésről van szó, olyan érzésről, mely nekik nem
életalkotó  gyönyörűség  már.  Valami  ősi öröm és régmúlt fájdalom lehelete
érintette  meg  az  Egyesült  Bolygók  valamennyi alattvalóját. Alia kezével
igazított  vöröses  varkocsán, és a keletkezett nagy csöndben végre előadása
tárgyára tért.

   -  A szerelem - kezdte tiszta, érces hangon - olyan érzés volt, mely sok-
sok  vágy-érzésből  tevődött össze. Olyan lelkiállapotot képzeljenek, kérem,
maguk  elé,  mely  minden  létező sapiens sapienset jellemzett, igaz, nagyon
eltérő  módon. A szerelem, mégegyszer leszögezem, bár biológiai vágyakozások
sorozata  hozta  létre,  mégis  valami  más,  a  testtől gyakorta elszakadó,
lélekben keletkező állapot volt őseinknél. Bizonyára megfoghatatlannak tűnik
most,  amiről  beszélek, hiszen államilag szabályozott lelkiállapotainktól a
szerelem nagyon messze áll. A szerelem tehát nem volt más sok-sok évezreddel
ezelőtt,  mint  egy  hosszabb-rövidebb ideig tartó életérzés, olyan pszichés
állapot, amely meghatározta őseink cselekedeteit is.
   A szakadatlan vágyak, melyeket ellenkező nemű fajtársaik iránt éreztek az
emberek,  gyakran felesleges, botor, ésszerűtlen cselekedetekhez vezették el
őket,  lévén,  hogy  a  szerelem  szélsőséges  idegállapotba taszította őket
folyton-folyvást.
   Elképesztő  önfeláldozások,  sőt még gyilkosságok is történtek az emberek
körében  a  szerelem  hatására.  Számomra  - és bizonyára önöknek is - olyan
hihetetlen  és  érthetetlen  érzés  a  szerelem,  hogy kutatásaim ugyan nagy
jelentőséggel  bírnak,  his  zen  számos  tudományág fejlődését segítik elő,
mégis  be  kell vallanom önöknek, hogy nem vagyok képes felidézni és megélni
sem  a  szerelem  állapotát, hiszen az kifejezetten a homo sapiens sapiensek
sajátja volt.

   Alia  az  emelvényről egy apró lépéssel lelépett, és az ózonnal átitatott
lélegeztető-szivacsot  az  orrához  emelte, majd újra elfoglalta helyét. Egy
pillanatra  ránézett  a hozzá legközelebb eső hallgatóira. Kissé megdöbbenve
látta,  hogy  azok szemében nagy-nagy csalódottság tükröződik. Azért jött el
ma  mindenki,  azért  várták valamennyi bolygón ezt az előadást, mert titkos
reményük  az volt, hogy megsejthetnek valamit régvolt elődeik érzéseiből. Ez
a várakozás mindegyikük agyában ott munkált, ám Alia előadása nem elégítette
ki   őket.   Beszélt,   beszélt,   tulajdonképpen   érdekesen,   kicsit  túl
tudományosan, csodatételre azonban nem volt képes. Nem tudott olyasvalamiről
igazi  lelkesedéssel  beszélni,  amit sohasem érzett. A szerelem pedig ilyen
volt.

   Előadása  utolsó részében - megsejtve a hallgatóság kialvó érdeklődésének
okát  -  előre átgondolt beszédén jócskán módosított. Az emberi lélek réges-
régi  rejtelmeiről  beszélt,  a gyűlölet és a szeretet hajdani egységéről és
különbözőségéről.  XX. és XXII. századi irodalmi idézeteket elevenített fel,
melyek  a  szerelemről  szóltak.  Valamennyi ilyen jellegű emlékre, iratra a
Föld  bolygón elhelyezett hatalmas Archaikus Korok Kutatóközpontjában talált
rá, hosszas keresgélés után.

                       "Én nem tudom mi ez, de érezem,
                    Hogy megszépült megint az életem..."

- énekelte a költő a XX. században, és

                      "... a Marsra leszállok,
                       az égő, vörös homok
                       is csak arról serceg,
                       az életemnek Te Vénusza vagy,
                       a kétség mind elhagy,
                       és elfogadom ezt a szerelmet."

- dalolta a XXII. század szerelmese.

 Alia  mondta,  mondta az idézeteket, a régi korok összeválogatott üzenetét.
Ahogyan elhangzottak e furcsának tűnő sorok, a hallgatóság újra felélénkült.
Az  érzés  ugyan  nem tudta elragadni őket, a régmúlt furcsa üzenete azonban
kellemes  titokzatosságával  lázba hozta a superosokat. Nem értették, hogyan
szól  számukra  az  üzenet,  de azt igen, hogy hogy rendkívüli jelentőséggel
bír.  Mindenki tudta, hogy senki nincs a bolygókon, aki szerelmet érezhetne,
de  azt  is  mindenki  sejtette,  hogy  a  szerelem  elmúlása űrt hagyott az
emberekben.  Hiába  volt  minden mesterséges igyekezet az űr betöltésére, az
évezredek  elnyelték  ugyan  a  szerelmet,  de  a  technika és a haladás nem
pótolhatta azt semmivel.

   Amikor Alia lelépett az emelvényről, és hallgatta a felzúgó tapsot, akkor
megérezte,  hogy  a  superosokra hatással volt az előadása. Linre nézett, és
látta,  hogy  tudástársa  sejtelmesen mosolyog. Alia nem tudhatta, hogy mire
gondol  Lin  Olbigen.  Alianak  sejtelme sem volt róla, hogy őt szemelték ki
arra  a  múlt-utazásra,  amely  a XX. századba fogja elvezetni. Nem tudhatta
még, hiszen államtitokként kezelték a kérdést, hogy nővé fogják operálni, és
a múltban átélheti majd az általa kutatott szerelem érzését.

   Alia  semmit  sem  tudott  még  a jövőről, és semmit nem tudott a múltról
sem...


                                    Carry
Google
 
Web iqdepo.hu
    © Copyright 1996-2024
    iqdepo / intelligence quotient designing power - digitális kultúrmisszió 1996 óta
    All rights reserved. Minden jog fenntartva.