''GODSPELL
Hatos szoba. Első emelet. A kulcs halkan fordult a zárban. Az ajtó
kinyílt. A fiú odafordult a lányhoz. Kérdőn nézett rá. A lány nem szólt,
némán bólintott. A fiú lépett be a szobába először. Szűk előtér. Balra
zuhanyzó és mosdó, jobbra kicsiny szoba. Nem gyújtottak villanyt. A szobában
el volt sötítve. A fiú elhúzta a függönyt.
- Ne tedd! - szólt a leány.
- Szeretném.
- Akkor se.
A fiú visszahúzta a függönyt. Ismét a jótékony sötét borult a szobára. A
leány tétován mozdult, levette kabátját, majd a cipőjével kezdett el
bajlódni. A fiú eközben egy üveg pezsgőt húzott elő táskájából.
- Felbontod?
- Igen. - felelte a fiú.
Óvatosan nyitotta ki az üveget, nem akart nagy zajt csapni. Ezalatt a
leány hozott két vizespoharat. A fiú töltött. Egymásra néztek. Mintha vártak
volna valamire. Mintha megállt volna az idő.
Egyszerre mozdultak. Átölelték egymást. S csak álltak némán, élvezték
egymás közelségét. A fiú ezután kibontakozott az ölelésből. Levetette
kabátját, majd a cipőjét is.
- Kérek egy cigit. - mondta a leány.
A fiú nem felelt, csak odalépett a leányhoz, s szorosan átölelte. Csókjuk
hevesen kereste a múlt idők elpazarolt pillanatait. A pezsgőhöz egyikőjük
sem nyúlt. Halkan, de szenvedélyesen szeretkeztek. Majd pezsgőt ittak.
Egymás mellett feküdtek az ágyon, meztelenül. A fiú rágyújtott, s közben a
mennyezetet bámulta. Egyikőjük sem szólt. Odakint már sötétedett. A
földszinti bárból élénk nyüzsgés zaja hallatszott fel. A leány szólalt meg
először.
- Voltál már szerelmes?
- Talán.
- Mikor?
- Egyszer, régen...
Közben nem néztek egymásra. A fiú elnyomta a cigarettáját, majd a pezsgő
után nyúlt, mindkettőjüknek töltött. Némán, egymásra sem nézve ittak. A
leány szemében visszatükröződött az éjjeli lámpa lágy fénye. Egyikőjüknek
sem akaródzott megszólalnia. A leány lassan a fiú felé fordult.
Megérintette, majd lassan elkezdte simogatni. A fiú nem szólt. Szemét
lehunyta, csak kissé gyorsabb lélegzése jelezte, hogy a leány simogatását
mennyire élvezi. Mikor végre kész volt, kinyitotta a szemét. Üresen bámult a
leányra, aki lassan felkászálódott az ágyról, hogy kimenjen megmosdani.
Mikor visszajött, a fiú - az est folyamán először - mélyen belenézett a
leány szemeibe. Gyönyörű, őzikebarna szemei voltak a leánynak.
- Ma a Godspellt játszották.
A leány nem felelt. Odabújt a fiúhoz. A mellkasát kezdte el simogatni.
- Régi iskolatársaim is játszottak benne.
A leány kissé felemelve a hangját, megszólalt.
- Tudod, hogy nincs időnk!
- Igen...
- Így is olyan nehezen tudtam elszabadulni, annyira szerettem volna, hogy
végre veled lehessek.
- Én is. Tudod, hogy én is!
Csak feküdtek ott némán, a leány a fiúhoz bújva. Lassan lecsukódott a
szemük. Az éjjelilámpa halvány fényében aludtak el.
Kiss Tamás
(Kaba)