Dimenzió #10

Álmodozók - Irodalmi antológia

(irodalom)

                                   ''HÚSZ ÉV

   KYRÉ YATE  a földön  született,  télen,  január 4-én.  Egyetlen  gyermeke
- kislánya - volt a családnak. Szülei a Földön éltek újszülött gyermekükkel,
egy kisebb településen. ...
                                                                      (2966)

   Tavasz  volt,  mikor meglátta a  napvilágot.  Egész pontosan május 22-én,
délután fél egy előtt két  perccel.  Születési helye: Legbelső övezet,  Mars
bolygó.
   - Fiú - mondta az ápolónő az apának. ...
                                                                      (2967)

   SURAMB ATALIT  lett  a fiú  neve. Egyedüli  gyerek  volt, ezért  a szülei
valósággal imádták. ATALIT apja a  Jupiterről származott,  anyja  a Földről.
Sokan csodálkoztak azon, hogy a Marson telepedett le a család. ...
                                                                      (2968)

   ATALIT  apja egy  űrcirkáló navigátora volt.  Akkoriban divatba jöttek az
űrkalózok, akik már nem csak  arra vetemedtek, hogy hajókat  támadjanak meg,
de egyes bolygókra is rátörtek. Háború  kezdődött a  kalózok  ellen,  ATALIT
apjának is mennie kellett. ...
                                                                      (2969)

   Távirat érkezett a Marsra a SURAMB családnak:
   - Sajnálattal  közöljük,  hogy  férje  a  kalózháborúban  harcostársaival
együtt hősi halált halt, a BAJVÍVÓ nevű űrcirkálón.
A nő  nem tudott  tovább figyelni  a videofon  képernyőjére, ránézett ötéves
fiára, majd sírva fakadt. ...
                                                                      (2972)

   YATE  már  iskolába  járt.  Szülei  örömére  a kislány szeretett tanulni.
Azonban a sportot nem kedvelte, de mégis büszkék voltak rá. ...
                                                                      (2973)

   Csomagoltak.  A  hatéves  kisfiú  a  csomagokon  ugrált,  miközben  anyja
videofonon beszélt egy férfivel.
   - Igen, igen. - mondta a nő.
   - Tehát nem szándékozik visszatérni a Marsra?
   - Nem - jelentette ki az anya.
   - Intézkedünk - felelt rá a férfi.
   - Köszönöm - mondta a nő, és megigazította a frizuráját.
   - Mikor indulnak a Földre?
   - A legközelebbi bolygóközi járattal.
   - Jó,  addigra  mindent elintézünk.  Indulásig  még visszahívjuk egyszer,
sziveskedjen otthonában tartózkodni! Viszontlátásra.
   - Persze. - mondta a nő, majd kikapcsolta a készüléket.
Régen járt már a Földön, ott éltek a szülei, rokonai, ismerősei. Most nagyon
vágyakozott utánuk. A Földet is meg akarta mutatni fiának. A kisgyerek eddig
csak fényképről és videokazettáról ismerte a Földet. ...
                                                                      (2973)

   ATALIT és anyja újból letelepedtek, de ezúttal már a Földön.  Rokonaiktól
nem messze éltek, egy  kisebb településen.  Ugyanazon  a helyen  lakott KYRÉ
YATE,  szüleivel. Lakóhelyükön csak  egy iskola volt. ATALIT  oda járt  első
osztályba, YATE másodikba. A két gyermek kezdetben barátkozott egymással, de
az  évek  folyamán  ATALIT-ék  a  település  másik  végébe  költöztek, így a
gyerekek csak az iskolában találkoztak. ...
                                                                      (2974)

   Eltelt   pár  év,  a  két  serdülő  gyerek  teljesen  elszakadt  lelkileg
egymástól.   Köszönő    viszonyban   voltak    már   csak.   Egymással   nem
barátkoztak. ...
                                                                      (2979)

   A  lány  elvégezte  az  iskolát,  egy  közeli  városba  ment  tanulni.  A
fiúnak  még  egy  éve volt hátra  az iskolában.  Ekkor  már  egyáltalán  nem
találkoztak. ...
                                                                      (2980)

   ATALIT  befejezte   az  alapiskolát,   a  közeli   városba   jelentkezett
továbbtanulásra,  ugyanabba  a  városba  ahol  YATE  tanult, csak  egy másik
iskolába. ...
                                                                      (2981)

   Egy szórakozóhelyen a véletlen összehozta YATE-t ATALIT-tal. Beszélgettek
a múltról, a jelenről, és a jövőről is egy  kicsit. Ekkor gyulladt ki valami
a szívükben egymás iránt. Már együtt mentek haza. ...
                                                                      (2983)

   Jól érezték magukat egymással, többször is találkoztak  titokban.  Később
azonban már nem titkolták egymás iránti érzéseiket. A fiú boldog volt, talán
a lány is. Öt hónapig tartott a boldogság, a lány  bejelentette, hogy a fiút
csak  a  barátjának  tekinti már. A fiú nem hagyta magát, nem  mondott  le a
lányról. Még akkor sem, mikor  YATE kezét már  egy másik fiú fogta.  Fájt ez
ATALIT-nak, de imádta a lányt, ezért kitartott. ...
                                                                      (2983)

   Az idegen fiú nem volt ott. A szórakozóhelyen  szólt a zene, közben  YATE
és ATALIT beszélgetett egymással.
   - Döntened  kell,  még  ha  nem  is tetszik ez a szó! - szólt a fiú, majd
hozzátette - Az ember azért ember, hogy gondolkodjon.
   - Ha tudnám, hogy húsz év múlva is ilyen leszel, nem sokat gondolkodnék -
mondta a lány. - De  ha  megváltozol,  mi lesz?  Nem tudnám  elviselni, hogy
mellettem más is legyen az életedben.
   - De hát ő  is megváltozhat - mondta a fiú, miközben  arra a  másik fiúra
gondolt.
   - Ő már kiélte magát, te pedig még nem - felelt YATE.
   - Hát  jó,  elválunk  most  egymástól,  s húsz  év múlva  meglátjuk, hogy
mi lesz.
   - Jó, mondjuk, hogy várni tudsz - nevetett a lány -, és ha  én  nem tudok
várni, akkor mihez kezdünk?
   - Akkor kimegyek az űrkikötőbe, és egy leszálló cirkáló alá  rohanok, míg
fékező rakétáinak lángja össze nem éget.
A lány erre még jobban nevetett, nem vette komolyan. ...
                                                                      (2984)

   Teljesen  elszakadtak  egymástól.  Mindegyikük  másfelé sodródott az élet
folyamán.  ATALIT nem felejtett, s bárhol járt is, hű  maradt önmagához. Sok
minden történt vele, de elhatározta, hogy visszatér a Földre. ...
                                                                      (2987)

   YATE felnőtt, és férjhez ment. Talán el is felejtette azt a régi, jóképű,
mulatságos  fiút,  akit ATALIT-nak  hívtak. A nő sajnálta,  hogy  többé  nem
láthatta viszont.
ATALIT nem a Földön dolgozott, hír sem érkezett róla. ...
                                                                      (2999)

   Egy férfi ballagott keresztül a parkon.  Már messziről  észrevette a nőt,
aki  egy padon  ült, és egy  két  év körüli kislányt lovagoltatott a térdén.
Távolabb pedig egy  ötéves-forma gyerek  játszott, de  látszott, hogy ő is a
padon ülőkhöz tartozik.
A férfi egyenesen odament a játszó kisfiúhoz. A kisgyerek először  megijedt,
de a férfi mosolyát látva, és  gyengéd hangját  hallva, érdeklődéssel nézett
fel rá.
   - Mi a neved, kisfiú? - kérdezte a férfi.
A gyermek szájtátva nézett fel a fölé magasodó emberre.
   - Igazán, semmit  sem  akarok  a  fiától - mondta  a  padon  ülő nő  felé
fordulva -, csak szeretem a gyerekeket.
   - Nincs gyereke?
   - Nincs. - A férfi közelebb húzódott a padhoz. - Mindig  szerettem volna,
de nem úgy alakult a sorsom.
A nő nem akarta felébreszteni a férfiban a múlt - bizonnyal fájó - emlékeit.
A férfi azonban  folytatta: - Lehetett  volna  gyerekem,  de  a  lány,  akit
szerettem, nem várt meg. Férjhez ment máshoz, és gyerekei születtek.  Boldog
családanya.
A nő valami furcsa ismerőst vélt felfedezni a férfi szemeiben, de nem tudta,
hogy mi az, ami megragadta ebben a fájdalmas tekintetben.
   - Igen - szólalt meg a nő nagy  nehezen -, mindannyiunknak  vannak  ilyen
csalódásaink. Nekem is van.  Vártam, de  nem jött vissza  az, aki megigérte.
Most bizonyára valahol távol él családjával, s nem is gondol rám.
   - Nem jött, mert még nem telt le a húsz év! - mondta a férfi.
A nő nem értette a férfi utolsó mondatát. Bólogatva válaszolt:

   - Igen, biztosan. ...
                                                                      (3004)

   - Mi történt? - kérdezték többen is az ácsorgó emberektől.
   - Egy férfi a leszállópályánál rosszul lett.
   - Nem, nem így volt, én mindent láttam. - szólalt  meg  egy  kövér férfi,
majd sietve folytatta - Egy középkorú férfi a védőkorláton átugorva, rohanni
kezdett a leszállóban lévő cirkáló felé. Megpróbálták többen is megállítani,
de nem sikerült. ...
                                                                      (3004)

   A kisfiú hívta fel anyja figyelmét a hírre, amit a térvizióban  közöltek.
Nem mindennapi jelentés volt.
Egy férfi különös öngyilkosságáról szólt.
Közölték,  hogy  olyan  súlyos  égési  sérülést  szenvedett,  hogy  kórházba
szállítás közben  belehalt  sérüléseibe.  Nevét és  fényképét  nem közölték.
Elmondták,  hogy a holttest azonosítása még  folyamatban  van, de valószínű,
hogy közelebbi  hozzátartozói  nincsenek, mert a nála  talált iratokban erre
vonatkozó bejegyzést nem találtak.
Az elvégzett vizsgálatok egyértelműen kizárták a baleset tényét. ...
                                                                      (3004)

   YATE  kikapcsolta  a  készüléket,  most   már  minden  eszébe  jutott.  A
meglepetéstől leült, maga elé meredt, valami fojtogatást érzett a torkában.
   - Úristen. Nem, ez nem lehet igaz! - szakadt ki belőle.
Rájött, hogy akivel a parkban találkozott, az nem lehetett más, mint a várva
várt régi barát.
A nő a videofonhoz lépett.
   - Tudakozó - jelent meg egy nő a képen.
   - Kérem, meg  tudná  mondani,  hogy  a  pár  perccel  ezelőtti  térviziós
hírösszefoglalóban közölt férfi holttestét melyik kórházba szállították?
   - Igen. Talán a hozzátartozója? - kérdezett vissza a nő.
YATE a fiára nézett, majd zokogásban tört ki.
   - Nem... de az lehettem volna!
A tudakozó központjában ülő nő nem értette a választ, de  megmondta a kórház
nevét és címét. ...
                                                                      (3004)

   - ATALIT! Gyere kisfiam, mennünk kell.
A nő elvált volt, és öt éve anya.
A férfi azonban már halott volt. ...

                                                    (... és az idő megállt.)


                                    Alex
Google
 
Web iqdepo.hu
    © Copyright 1996-2024
    iqdepo / intelligence quotient designing power - digitális kultúrmisszió 1996 óta
    All rights reserved. Minden jog fenntartva.