Dimenzió #10

Álmodozók - Irodalmi antológia

(irodalom)

                      ''EGY KÖNYVTÁRI OLVASÓ VÁNDORLÁSAI

   Tudtam.  Tudtam,  hogy  zárva  lesz.  Ez  biztosan valami törvényszerűség
lehet.  Ha  én  megyek  könyvtárba,  akkor biztosan aznap zárva lesz. Mintha
előre  sejtenék  a  könyvtárosok, hogy miért megyek... Pedig csak három-négy
havonta  szánom  rá  magam. Általában elmegyek, felpakolok könyvekkel, aztán
"elfelejtem"   visszavinni   őket.   1-2  hét  késés  után  értesítenek  eme
feledékenységemről.  Aztán  -  úgy  1  hónap  múltán - felszólítanak. De azt
tapasztaltam,  hogy  néhány  hónap  alatt  a  legtapasztaltabb könyvtáros is
feladja.  És  ha  nem? Hát mit gondolnak, miért laktam én már Parragpusztán,
Záhonyban,  Mecsekszakálon  és  Kamcsatkában?!  Mindig odébbköltözöm, ha már
szorul  a  hurok.  Új hely, új könyvtár, új könyvek. A házi könyvtáram pedig
szépen gyarapodik.

   Ebbe a faluba is hasonló okokból költöztem tegnap. Első utam a könyvtárba
vezetett,  és  tessék!  Hogy  lehet  zárva?  Itt  nem  a szerda az általános
szünnap?  Hallatlan!!  Ezt  valahol  jelenteni fogom. Megpróbálok belesni az
ablakon, mintha valami fény derengene odabenn.

   - Jó estét! - kiáltok egy legényeset, hátha valaki meghallja.

   - Adjon  Isten! - próbálkozom, hisz ez mégiscsak egy falu.

   Semmi  válasz.  Egy  aprócska  kővel  megkocogtatom  az  ablakot. Hát nem
betört?!  Egy  árny  az  ajtó felé tart. Feloltja a villanyokat, kezében egy
vaskos enciklopédia.

   - Jó estét! Nyitva van a könyvtár? - kérdezem esetlenül.

   - Zárva  vagyunk.  Jó  estét! - mondja a nő, és leereszti a karját. - Azt
hittem, betörő... - szól bizonytalanul.

   -  Á,  ugyan,  egy  könyvtárban?  -  kérdem  én   hanyagul,  és  idegesen
kacarászom.  - Csak egy új olvasó vagyok... - próbálkozom, de ő csak rázza a
fejét. - Zárva vagyunk, kérem - mondja újra. - Leltározunk - teszi még hozzá
a nyomaték kedvéért.

   Na, puff neki, most mi lesz?

   - Én,  én  csak  azt szeretném megkérdezni, hogy megvan-e a könyvtárban a
"Dagonyázó  tűzsárkány"  című  kínai  komédia?  -  nyögöm ki bátortalanul. A
könyvtárosnő  kissé  meghökken  magasfokú műveltségemtől, de kis gondolkozás
után kivágja magát:

   - Még nem jött ajánlatban.

   Én azonban nem adom fel:

   - És a "Pattogó bolhák házi tenyésztése" megvan?

   - Múlt  héten  kölcsönözték  ki  - mondja a nő. - Vegyem  előjegyzésbe? -
kérdezi.

   - Ó, ne, ne, a világért se! - mondom én, mert hirtelenjében nem is vagyok
benne  biztos, hogy akarok pattogó bolhákat tenyészteni. Lehet, hogy ez csak
amolyan gyerekes fellángolás volt részemről.

   - És jár-e a "Ciroktermesztés" című  szaklap?  -  kérdezem,  hadd  lássa,
mennyire gazdálkodom. A könyvtáros láthatóan kezdi már nagyon kínosan érezni
magát.

   - Nincs   rá   keret   -   tárja   szét   a   karját,   egyensúlyozva  az
enciklopédiával. - De van sok szép újságunk, például a "Habos Torta" vagy az
"Oroszlánidomítás", és egyéb, közérdeklődésre számot tartó lapok...

   - Hát, majd egyszer megnézem - teszem hozzá bizonytalanul.

   - És zenét hallgatni lehet a könyvtárban? - teszem fel az utolsó kérdést,
bár fejhallgatókat nem szoktam lopni.

   - Ember, hova gondol!! Ez egy kicsi falu  pici  könyvtára. De ha énekszót
akar, rendszeresen hallgathatja Józsi bácsit, mert az olvasóterem ablaka  az
ő kertjére néz.

   Én  úgy  gondoltam,  ennyivel  is   beérem,  hisz   úgysem   a   könyvtár
felszereltsége a fontos, hanem a könyvtáros  hozzáállása. Még  az is  lehet,
hogy itt végleg letelepszem...

   Magamban elhatároztam, hogy újból eljövök majd, ha vége  a leltárnak.  És
nem fogok ellopni egy könyvet sem. Még a húsevő  növényekről  szóló  albumot
sem. Legfeljebb pengével kivágom az érdekesebb oldalakat...


                                    Carry
Google
 
Web iqdepo.hu
    © Copyright 1996-2024
    iqdepo / intelligence quotient designing power - digitális kultúrmisszió 1996 óta
    All rights reserved. Minden jog fenntartva.