Dimenzió #10

Álmodozók - Irodalmi antológia

(irodalom)

                      ''SIPICLI PEKENGÓCZY A VÁROSBA MEGY

   Sipicli  Pekengóczy  egy igazi úriember volt. Annyira az volt, hogy még a
nevét  is cz-vel írta. Sőt még úgy is mondta. Sipicli Pekengóczynak nem volt
semmije  az  égvilágon,  csak  a  mérhetetlenül  nagy szíve. Mindenét mindig
szétosztogatta  az emberek között. Igaz, néha kellemetlenségei is támadtak a
mérhetetlen  szíve  miatt.  Egyszer buszon utazott be a városba, és nem volt
bérlete,  ezért  jegyet  kellett  lyukasztania.  Mivel látta, hogy senki sem
lyukaszt,   és   ezért   a  lyukasztógép  árván  tekintget  jobbra-balra,  ő
elhatározta,  hogy  felvidítja a gépet, ezért nekiállt lyukasztani. Már vagy
27  jegyet  ellyukasztott,  amikor  látta, hogy a lyukasztógép már nem árván
nézeget, hanem kétségbeesetten. Ekkor úgy érezte, lehet, hogy valami rosszat
csinált,  mert  a  lyukasztógép  továbbra sem vidám, meg aztán az emberek is
furcsán néznek rá, de azért még ellyukasztott vagy 17 jegyet. Mikor hirtelen
már  1  db jegyet sem talált magánál, felajánlotta, hogy a mellette szorongó
ember  jegyeit  is  ellyukasztja  szívesen  -  mivel látta, hogy jobbról is,
balról is páran a lyukasztatlan jegyeiket szorongatják, és minden megállóban
idegesen tekintgetnek mindenfelé.

   Hát  ezek  az  emberek  nem voltak valami kedvesek Sipicli Pekengóczyval.
Olyanokat  mondogattak  neki,  hogy  bizony azt leírni nem is lehet. Na, nem
azért,   mert  nincs  rá  helyesírási  szabály,  hanem  azért  mert  Sipicli
Pekengóczy  ezekből  a szavakból egy mukkot sem értett, és talán így jobb is
neki.  Szegény  kissé  megijedt,  ezért  mindjárt el is határozta, hogy jóvá
teszi, akármit is követett el.

   Sipicli Pekengóczynak a jó szíve mellett, jó esze is volt. Szinte azonnal
rájött,  hogy  a  körülötte  állók  azért nem lyukasztanak, mert sajnálják a
jegyet.   Sipicli  Pekengóczy  szíve  nagyot  dobbant,  és  hirtelen  nagyon
elszégyellte  magát.  Mardosta  a lelkifurdalás, hogy ő, aki mindig csak jót
akar,  és  soha  nem  bánt senkit, ilyen szörnyűséges csúfságot kövessen el,
hogy   kilyukasztotta  azokat  a  szegény  jegyeket.  Belegondolt,  mennyire
fájhatott  szegényeknek.  Nézegette  a  jegyeit  és úgy elkezdtek potyogni a
könnyei,   olyan   keservesen   zokogott,  hogy  a  könnycseppek  a  kezében
élettelenül heverő jegyek lyukain átfolytak és a padlóra csöpögtek. Ráadásul
még  az új gumicsizmája is beázott, mert csak enyhén volt vízálló, könnyálló
meg abszolút nem.

   Sipicli Pekengóczy legyűrte a szemeiből áradó patakzást. Ráébredt, hogy ő
nagyon  gonosz  egy  lélek,  ezért  ezek a kis jegyek nincsenek biztonságban
nála.  Mivel  látta,  hogy a körülötte állók milyen szeretettel szorongatják
jegyeiket,  gyorsan  szétosztogatta  a  már  kilyukasztott  jegyeket.  El is
fogytak  mind egy szálig. Sőt, még nem is volt elég. Mivel több már nem volt
nála, így hát szomorúan széttárta kezeit.

   Annyira  szégyellte  magát  a  történtek  miatt, hogy elhatározta, hogy a
következő  megállónál  le  is  száll, mert ezek után, amit művelt, nem tudna
ezeknek a jó embereknek a szemébe nézni, nem tudna úgy utazni a buszon, hogy
mindenki megvesse azért amit tett azokkal a szerencsétlen jegyekkel.

   Még  mielőtt a busz megállt volna, még nagyobb tülekedés tört ki. Sipicli
Pekengóczy  nem  értette  mi  történhetett,  de  hirtelen  mindenki le akart
szállni. Újra bűntudatot érzett, mert azt gondolta, hogy ezek az emberek nem
hajlandóak  együtt  utazni  ezek  után  vele. Már majdnem zokogásban tört ki
újra,  mikor  egy muris karszalagot viselő ember odalépett kozzá és kért egy
bérletet vagy jegyet.

   Sipicli  Pekengóczy hiába magyarázta, hogy bérlete sohasem volt, a jegyek
meg  mind  elfogytak  már,  az  az  ember  nem hitt neki. Sipicli Pekengóczy
megmondta  neki,  hogy  ő  sohasem  hazudik,  mert azt nem teheti, mert az ő
nevében  ott  van  a  cz.  De az az ember csak a karszalagjára mutogatott és
olyan  hangosan beszélt, hogy Pekengóczy attól félt, hogy meg fog süketülni.
Sipicli  Pekengóczy  hiába  mondta  annak  az  embernek, hogy már nincs több
jegye,  de  majd  ha  visszafelé jön, akkor szívesen ad neki akár kettőt is.
Sőt,  mivel  tanult  az  esetből  visszafelé  ki sem fogja lyukasztani őket,
legfeljebb csak 5-öt.

   De  ez  a  karszalagos  embert nem érdekelte. Már olyan hangosan beszélt,
hogy  Sipicli  Pekengóczy  alig  várta,  hogy  jöjjön a buszmegálló. Sipicli
Pekengóczy  csak  azt  sajnálta,  hogy  a  körülötte  állók  közül senki sem
emlékezett  arra,  hogy  pár  percel  ezelőtt odaadta a jegyeit nekik. Aztán
végre  megállt  a  busz, és Sipicli Pekengóczy elköszönt illedelmesen, ahogy
tanították neki, de mivel senki sem hallotta, ezért gyorsan leszállt.

   Sajnos leszállt vele a nagyon hangosan beszélő ember is. Mivel még mindig
nem  hitte,  hogy  Sipicli  Pekengóczynak nincs több jegye, ezért felírta az
adatait.

   Sipicli  Pekengóczy  arra  gondolt,  hogy  a karszalagos hangosan beszélő
ember  azért  írja  fel  az  adatait,  mert  majd  később  felkeresi.  El is
határozta,  hogy  ha  majd  visszafelé  jön, akkor majd félretesz egy jegyet
ennek az embernek.

   Aztán  az ember hirtelen elhallgatott, és egy papírlapot akart mindenáron
Sipicli  Pekengóczynak adni. De Sipicli Pekengóczy szabadkozni kezdett, hogy
ő  nem  kéri  a  lapot, ő szívesen ad legközelebb jegyet anélkül is. Erre az
ember  újra  hangosan  kezdett  beszélni.  Mivel Sipicli Pekengóczy féltette
hallását,  inkább  mégis  elfogadta  a papírt. Erre az ember köszönés nélkül
elment.  Sipicli  Pekengóczy nem értette a dolgot, még arra is gondolt, hogy
utánaszalad, és köszön neki, de aztán valahogy meggondolta magát.

   Kicsit  sajnálta,  hogy nem lehet a barátja ennek a jószívű embernek, aki
még  meg is ajándékozta azzal a papírral, de az ilyen hangosan beszélést nem
bírná sokáig épp fülekkel.

   Mikor  megnézte  a  papírt, majdnem elájult. Az volt ráírva hogy "Büntető
cédula".  Ennek  aztán  megörült. Sipicli Pekengóczy, mivel szeretett nagyon
focizni,  gondolta, hogy ezt a cédulát fel is fogja használni a legközelebbi
meccsen,  amikor  ez  a  kis  cetli  felhatalmazza  majd,  hogy ő rúghassa a
büntetőt.

   Persze  ebből  nem  lett  semmi,  mert  Sipicli  Pekengóczy tízpercenként
elővette  a  cédulát,  hogy  megbizonyosodjon  arról,  hogy nem álmodta-e az
egészet,  aztán  az egyik alkalommal úgy eltette a cédulát, hogy nem találta
meg órákig.

   Már  hazafelé  tartott  szomorúan,  amikor  találkozott  egy emberrel aki
fekete  napszemüveget viselt, és azt mondta, hogy vak mind a két szemére, és
egy  kalapot  tartott a kezében. Mivel Sipicli Pekengóczynak egész új volt a
kedvenc  bojtos sapkája, mondta is ennek az öreg embernek, hogy ő bizony nem
kéri  ezt  az öreg kalapot, mert az övé sokkal jobb. Azonban, mivel látta az
öreg szomorú arcát, gondolta ad neki valamit.

   Sipicli  Pekengóczy  addig keresgélt, míg megtalálta a "Büntető cédulát".
Kicsit sajnálta, de azért mégis odaadta az öregnek, gondolta, focizni biztos
az öregember is szeret.

   Sipicli  Pekengóczy  kicsit  meglepődött,  mikor az öregember is hangosan
kezdett  beszélni.  Sipicli  Pekengóczy  arra  gondolt,  hogy  az öreg talán
örömében beszél ilyen hangosan, mert ugyanis hirtelen látni kezdett.
   Mivel  már sötétedett, és még a visszaútra vagy 35 jegyet kellett vennie,
Sipicli Pekengóczy hát gyorsan megszaporázta a lépteit...


                                    Alex
Google
 
Web iqdepo.hu
    © Copyright 1996-2024
    iqdepo / intelligence quotient designing power - digitális kultúrmisszió 1996 óta
    All rights reserved. Minden jog fenntartva.