''AZ ELNÖK
A kertben sétált, a kavicsos ösvényen. A választásra gondolt, az átélt
izgalmakra. Meglazította a nyakkendőjét. Az egyik testőrt figyelte, aki a
fegyverét tisztogatta éppen és közben halkan fütyörészett. Csöndes nyár este
volt.
A tenger zúgását hallgatta. Ráfordult a hazafelé vezető útra, s intett a
gorilláknak, hogy most már elmehetünk. Csak néhány lépés még az ajtóig...
Akkor fogta körül az a furcsa, narancssárga fénycsóva.
Egy pillanatra elveszítette az eszméletét.
Amikor magához tért, egy karosszékben ült. Szakállas férfi hajolt fölé:
- Hogy érzi magát? - kérdezte.
- Köszönöm jól - mondta. Körülnézett. Aprócska, ablaktalan szobában
voltak.
- Elnézést a kellemetlenségért - mentegetőzött a szakállas -, csak pár
percre raboltuk el az Elnök urat. Egy whisky-t?
- Igen, kérek - lassan oldódott benne a feszültség. Ezek az oroszok
mindig kitalálnak valami új trükköt... Meg kell adni, ezt most ügyesen
csinálták. Átvette a poharat és nagyot húzott belőle. - Kicsoda Ön és mit
akar tőlem?
- A nevem nem mond Önnek semmit. Hosszú és talán kicsit nyelvtörő is
földi ember számára. Szólítson egyszerűen Odüsszeusznak. Saját hazámban
körülbelül ezt a posztot töltöm be, mint az Egyesült Államokban az Elnök úr.
- Hol az Ön hazája?
- Messze. Nagyon messze... Sokkal távolabb, semmint gondolná... De erről
inkáb később... Tudnia kell, hogy ami itt és most történik, az egyáltalán
nem valami szokatlan, rendkívüli esemény, mi mindig tájékoztatjuk az USA
illetve Oroszország újonan megválasztott elnökét bizonyos tényekről,
összefüggésekről.
- Tehát az elődeimet is?...
- Pontosan... Természetesen ezeknek a beszélgetéseknek titokban kell
maradniuk.
Az elnök hátradőlt a székében és kényelmesen elhelyezkedett:
- Hallgatom...
- Az Elnök úr bizonyára ismeri a lemeztechtonika fogalmát - kezdte
mondandóját Odüsszeusz és ő is helyet foglalt egy fotelban. - Ezen elmélet
szerint a földrészek valaha egységes területet alkottak, amely
széttöredezett s a kontinensek azóta is távolodnak egymástól.
- Igen, - bólintott az Elnök, - hallottam már erről...
- ...s mivel állandóan mozgásban vannak, egy idő után ismét összeállnak
egy tagolatlan tömbbé. Jelenlegi ismereteink szerint ez a folyamat a Földön
négyszer ment végbe...
- Érdekes...
- ...És ami még érdekesebb, hogy ily módon négyszer kezdődött az élet a
felszínváltozás következtében. Az első alkalommal, - mai tudásunk szerint -
csak az egysejtűek jelentek meg, harmadszorra pedig medúzákra emlékeztető
lények, ezek a beszélgetésünk szempontjából közömbösek. A második és a
negyedik alkalommal már sokkal izgalmasabb, mert akkor fejlett
intelligenciával bíró emberek...
- Csak nem azt akarja mondani, hogy...
- Elnök úr, - Odüsszeusz halványan elmosolyodott -, akiket Önök ufóknak
vélnek, vagyis minket, azok emberek. Csak jó pár millió évvel régebben
lakják a Földet... illetve pontosabban: lakták.
- Lakták?...
- Igen. Elhagytuk ezt a bolygót még a medúzák előtt. Kitelepedtünk a
világűrbe, a szomszédos galaxisokba.
- Miért?
- Súlyos természeti katasztrófáknak néztünk elébe és túlnépesedtünk.
Szerencsére megvoltak a lehetőségeink, a technikai fölkészültségünk ehhez az
utazáshoz.
- Nem jutok szóhoz... De hogyan lehetséges az, hogy ennyire hasonlítunk
egymásra? A két fejlődési szakasz nem lehetett pontosan azonos...
- Valóban... Meg kell mondanom, bár messzire kerültünk innét,
szülőföldünktől, de azért figyelemmel követtük az itteni eseményeket.
- Ezt úgy értsem, hogy olykor beleavatkoztak a dolgainkba?
- Néha igen. Nem akarom Önt orvosi, génsebészeti kifejezésekkel
untatni...
- A saját képükre formáltak minket.
- Csak megpróbáltuk arra formálni. De nem sikerült igazából. Biológiailag
talán igen, de pszichésen nem. Nem tudunk mit kezdeni például az emberi
gonoszsággal, az erőszakkal, a bizalmatlansággal... Mi azért élünk már
évmilliók óta, azért létezünk, mert belőlünk ezek a tulajdonságok
hiányoznak.
- Nevelnek bennünket, tanítamnak?
- Megvannak a megfelelő embereink - Odüsszeusz talányosan mosolygott, -
És a módszereink is.
- Például...
- Jézus Krisztus. Olyannak szeretnénk látni az Embert, amilyenek Ő
akarta.
- Miért fontos ez Önöknek?
- Valóban ez a lényegi kérdés, a legfontosabb... Elnök úr, én egy olyan
megoldást javasolok, amely mindannyiunknak előnyös. Önöknek is, nekünk is...
A Föld lassan túlnépesedik. Önöknek hamarosan elfogynak az energiahordozóik,
ökológiai katasztrófa fenyeget, a vizeik szennyezettek... Ezt mindannyian
tudjuk. Mi felajánljuk, hogy a Föld lakosságát átköltöztetjük egy másik
galaxisba. Meg vannak rá a lehetőségeink.
- És mit kérnek cserébe?
- Hm... Bizonyára olvasott jelentéseket UFO-megfigyelésekről: apró, zöld
kis emberkék, rövid kéz, rövid láb... Valóban így van. Ilyenek vagyunk. Ne
tévessze meg, hogy én nem igazolom ezt az állítást, de az én ereimben földi
ember vére is csörgedezik. Ám nézze csak - Odüsszeusz kinyujtotta a kezét -,
a hüvelykujjam vége teljesen zöld...
- Tehát?
- Az az igazság, hogy az évmilliók alatt biológiai értelemben
elcsökevényesedtünk. Elkorcsosultunk, ha úgy tetszik. Túlságosan nagy
hangsúlyt fektettünk az értelmi nevelésre... Éppen ezért szükségünk lenne az
Önök fiatalabb, szívósabb, egészségesebb szervezetére.
- A testünkre?
- Pontosan. A testüket kérjük és az értelmünket adjuk cserébe. Képzelje
el közös utódainkat!
- És az emberi tényező: gonoszság, gyávaság, bizalmatlanság, erőszak?...
- Hát igen... Ezzel egyenlőre valóban nem tudunk mit kezdeni. De nincs
más választásunk, meg kell próbálnunk.
Hallgattak.
- Ebben a kérdésben én most nem dönthetek - mondta végül az Elnök. - Meg
kell fontolnom...
- Természetesen. Egyenlőre csak azt kérjük, hogy fejezzék be a Mickey
Mouse II-t.
- Nem értem.
- Önt, mint az Egyesült Államok tegnap megválasztott elnökét tájékoztatni
fogják bizonyos nemzetbiztonsági, hadászati kérdésekről, így a Mickey Mouse
II fedőnevű tervről is. Ez a rakétarendszer névlegesen a nagyhatalmak,
valójában a földönkívüliek, tehát ellenünk irányul majd. Nem szeretnénk
semmiféle konfliktushelyzetbe keveredni.
Az Elnök bólintott:
- Megteszem, ami tőlem telik.
- Köszönöm - Odüsszeusz felállt és kezet nyújtott. - Viszontlátásra,
Elnök úr!
- Viszontlátásra!
Megint körülölelte a narancssárga fénycsóva, és amikor kinyitotta a
szemét az elnöki villa kapujában találta magát. Bement a házba, kevert
magának egy erős koktélt. Odasétált a telefonhoz és a hadügyminiszter számát
tárcsázta. Át akarta nézni a Mickey Mouse II-t.
Aztán lassan letette a kagylót.
Odüsszeusz szavai jártak a fejében: "Megvannak a megfelelő embereink..."
Eszébe jutott az a pillanat, amikor a tegnapi fogadáson kezet fogott a
hadügyminiszterrel. Pontosan emlékezett rá, hogy annak hüvelykujján volt egy
apró, zöld színű folt.
Megitta a koktélját aztán kiült a teraszra és sokáig gondolkodott.
Marschalkó Zsolt
(Salgótarján)