''RÁZÓS ÜGY
Az egész úgy kezdődött, hogy tegnap rettentően lármáztak a tyúkok, ne
nézzen rám ilyen megrovóan, hadnagy úr, ez hozzátartozik ahhoz, amit
jelenteni akarok, szóval nagyon káráltak a tyúkok, jelzem, világszép
tyúkjaim vannak, nagyon jól tojnak, és egeret is tudnak fogni, no nem igazán
fogják meg, hanem agyonverik és aztán széttépik, igaza van, hogy fintorog,
nem valami szép látvány, de mindent ellep idén az egér, hogy úgy mondjam, jó
volt az egértermés, igaz, igaz, eltértem, szóval rohantam ki megnézni, hogy
mi bajuk a tyúkjaimnak, mert a szomszédnak az a rémes kutyája már elvitt egy
párat, de ne aggódjon, hadnagy úr, nem a szomszédra akarok panaszkodni, mert
kifizette a káromat, és mostanában csak este engedi ki azt a rémes kutyáját,
amikor a tyúkok már be vannak zárva, na, és most is láttam messziről, hogy
kutyáról szó sincs, de akkor mi a bajuk a tyúkoknak, nézem, hát valamit
csépelnek, mint az egeret szokták, de ez most nem egér, a színe sem olyan,
hanem vörösbarna, meg aztán ez védekezik is, mert a kakas már le van
sántulva, talán megharapta, némelyik tyúk meg a sarokban kucorog és félve
pislog, csak nem hagyom, hogy ez a valami rémítgesse a világszép tyúkjaimat,
még a végén a tojást is elhagyják, jó, jó, már megint másról beszélek,
szóval bekergettem a tyúkokat az ólba, aztán nézem, mi ez az izé, az meg ott
fekszik a kerítés mellett kiterülve, ott liheg a harc után, de én még ilyen
állatot nem láttam, pedig sokat foglalkozunk állatokkal, a férjem nagyon ért
hozzájuk és mindnyájan szeretjük az állatokat, mi még a békát is
megcsodáljuk, amitől más a száját húzza, csak a cserebogarat, meg a
krumplibogarat dobjuk kímélet nélkül a tyúkok elé, mert az én tyúkjaim a
krumplibogarat is megeszik ám, de tojnak is remekül, jaj, de mit is
beszélek, szóval ez egy olyan arasznyi állat, másik arasz a bozontos farka,
az egész vörösbarna, a füle pamacs, ez mind szép, de meg kéne fogni, viszont
alighanem harap, mert a kakas lesántult, volt ott egy rövidnyelű vaslapát,
azt toltam alá, hogy fölemeljem, hát képzelje, úgy megrázott a lapát, hogy
rögtön elejtettem és a kezemet a számba kaptam, de már akkor nagyon be
akartam vinni ezt a fura jószágot, megláttam egy darab száraz rongyot, a
múltban törülközőként szolgált minálunk, rátekertem a vaslapát nyelére, na
most rázzál, mókuskám, rázhatott, nem éreztem, vittem befelé a verandára,
ott ültek a gyerekeim meg a férjem, na, mondom, ezt nézzétek meg, mit
fogtam, de ne nyúljatok hozzá, mert ráz, volt az ajtó előtt egy gumi
lábtörlő, a lányom papírt teregetett az asztalra, rá a lábtörlőt, rá megint
egy ív tiszta fehér papírt, na ide rakd, hát leráztam a lapátról, de bizony
csak elterült a mókuska, a négy lába négy felé, no, mondom, ez megdöglött,
de nem, mert pihegett, csak nagyon fáradt lehetett, azonban ne tessék ilyen
haragosan nézni rám, hát lehet, hogy kicsit sokat beszélek, szokta mondani a
férjem is, hogy mellettem nehéz szóhoz jutni, de higgye el, hogy ez most
mind fontos, úgyis megkérdezné később, hát én elmondom előre, ennyi az
egész, no, ne nézzen mérgesen, mondom inkább tovább, szóval pihegett a pici,
a fiam kérdi, hogy honnan hoztam ezt a burundukot, kérdem tőle, miért pont
burunduk, azt mondja, mert olyan kicsi csíkos mókus, na jó, miattam
burunduknak is nevezhetjük, bár ahhoz túl hosszú a farka, de ez nagyon
megviselt kinézetű, adjunk neki vizet, hozzál, lányom, hát hozott is a
kislány egy babacsészében, most ezt adja össze, én biztosan egy kis lapos
tálban hoztam volna állatnak vizet, de a leányzó még csak hét éves, más a
logikája, babacsészében hozta, és neki lett igaza, ez a burunduk egyszerre
felült, a két mellső mancsa közé fogta a babacsészét és kiitta a vizet, mi
meg pislogtunk, négyen ötfelé, mert ki látott még mókust pohárból inni,
hacsak rajzfilmen nem, vagy akkor inkább kismajom lenne, de a férjem már
percek óta lapozgatta az állathatározót, eredmény nélkül, na, amíg
megtalálod, adjunk neki enni is, de ugyan mit, hát dióbelet, mondja a
lányom, ha egyszer mókus, jó ötlet, a dióbél akkor is jó, ha majom az
illető, hoztam a dióbelet, a srácok is belemarkoltak, de a burunduk elé is
leraktam egy kupacot, erre megmozdult a csepp jószág, és két lábon körbejárt
a kupac körül, mint aki szimatolgat, de két lábon, érti, hadnagy úr, aztán
az egyik mellső lábával fölvett egy gerezdet és elkezdte rágcsálni, és csak
evett meg evett, aztán lefeküdt, betakarta magát a farkával, de nem aludt,
csak szörnyen álmosan pislogottta gombszemével, csuda bájos volt, a lányom
papírt hozott, meg ceruzát és rajzolni kezdte a burundukot, mi meg még
mindig az állathatározót böngésztük, amikor a lányom sikkantott egy
meglepettet, felkaptuk a fejünket, hát a burunduk elvette a leányzótól a
ceruzát és rajzol, érti, rajzolt, szörnyen birkózott a ceruzával, túl nagy
volt neki, nem is lett valami gyönyörű a rajz, de azért mégis egy burundukot
rajzolt le sematikusan, na, mondom, megeszem az ünneplős kalapom, ha ez a
mókuska állat, hoztam egy nagyítót, hadd lássuk rendesen a rajzokat, mert
csuda picik voltak, de a burunduk csak rajzolt, meg rajzolt, mi meg
ájuldoztunk, hogy marslakót fogtunk, bár semmi antenna nem lengett a fején,
meg zöld sem volt, meg hát miért pont marslakó lett volna, de a rajzokból
nyilvánvaló lett, hogy ez a mi burundukunk értelmes lény, tessék, itt vannak
a rajzai, nézze meg, de vigyázva, aztán értesíteni kell az Akadémiát, vagy
mit tudom én, nézze, itt mutatta, hogy a csillagok közül jött, ezt nézze,
ilyen űrhajóval, de aztán történt valami, és ilyen lett az űrhajója, nyilván
utána sokáig bolyongott, amíg a tyúkjaim közé vetődött szegény, meg kell
keresnünk azt az űrhajót, valami fémkereső műszerrel, mert amúgy biztosan
bajos lehet, amilyen pici, majd a burunduk segít megkeresni, nem, egyáltalán
nem vagyok fantaszta, és a rajzokat sem én csináltam, nézze ezeket a pici
tárgyakat, ezek a burunduk felszereléséhez tartoznak, azért adta ide, hogy
meggyőzzem velük a hadnagy urat, hát persze, hogy elhoztam a burundukot,
erről beszélek egész idő alatt, itt van a táskámban, ide kiteszem, ugye,
milyen aranyos, de meg ne ijessze a picit, mert akkor ráz.
Maruzs Éva
(Salgótarján)