Dimenzió #10

Álmodozók - Irodalmi antológia

(irodalom)

                                   ''PEDIGRÉ

   - Jaj,  Zsuzsám,  az  egy  egész  történet,  hát  megszabadultam tőle, de
hogyan,  felháborító,  igen,  nagyon  édes  volt  kicsinek,  hogy a vékonyka
hangján  ugatott,  meg  amikor leráncigálta rólam a takarót, de már akkor is
sok baj volt ám vele, ugyan, hát odapiszkolt, Juliska felmosta, mit érdekelt
engem, de szétrágta a rózsaszínű prémes papucsomat, és még ő morgott, amikor
el  akarták  venni  tőle,  és a fogasról lerángatta Miklós felöltőjét, aztán
belefeküdt   a   közepébe,  úgy  rágcsálta,  a  gyerekek  csak  nevették  és
ajnározták,  még  Miklós  is  kacagott,  azt  mondta,  mit  sajnálom  azt az
ócskaságot,  de  nem  is ez volt az igazi baj, hanem az, hogy csak egy korcs
volt,  szégyelltem  volna  az  utcára  menni vele, hát persze, hogy elvolt a
kertben,  de  ez  nekem  nem  elég  egy kutyánál, csak akkor van értelme egy
kutyának,  ha  kennel-neve  is  van,  ha  kiállításra  lehet vinni, mert oda
felvehetem  az  új  bundát,  hogy  a  Margit  pukkadjon,  és egyáltalán, egy
fajkutya  öltöztet,  na  most  mondd,  akkor fajtatiszta, nem erről van szó,
hanem   a   vitrinbe   rakható  serlegekről,  szalagokról,  oklevelekről,  a
kiállításokon  felvonulókról  van szó, az igen, de mit kezdesz egy korccsal,
édes,  hát  persze,  amíg  kicsi, még hogy szeret, nem vagyok rászorulva egy
állat  szeretetére,  ostobaság, nem tartok kutyát ilyen lírázások miatt, mit
csináltam,  hát  elvittem  az  állatorvoshoz, te, hogy az milyen goromba egy
fickó,  úgy  beszélt velem, még üvöltött is, hogy ő nem hajlandó egy fiatal,
egészséges  kutyát  meggyilkolni,  így  mondta, meggyilkolni, pedig csak azt
kértem,  hogy altassa el, hiszen megfizettem volna, de lehordott, azt mondta
rám, hogy sznob liba vagyok, rám, hát érted te ezt, mit csináltam volna, jól
lehordtam,  ja,  a  kutyával, hát elvittem az állatmenhelyre, ott is fizetni
kellett  a tartásáért, na de legalább nem itthon csúfítja a kertet, neked az
szép  volt,  az  a  korcs,  olyan  vagy,  mint  a gyerekeim, azok is hetekig
odajártak  a  menhelyre,  látogatták  a kutyájukat, de aztán lett gazdája, a
gyerekeim  szerezték  valahonnan,  azóta  végre  nem téma az a korcs itthon,
neve,  hát  persze, hogy volt neve, Bucónak hívták, azt hiszem, ó, mit bánom
én,  de nagyobb baj, hogy a gyerekeim megint fölszedtek valami kutyát, ez is
kölyök  és  nagyon  különös  formájú,  na,  hogy  boldog legyél, ezt Kudunak
hívják,  és  lehet,  hogy  nem is korcs, de nem tudok rájönni, milyen fajta,
nincs  neki  pedigréje, mondom, hogy összeszedték valahol, esetleg szereznék
B-törzskönyvet, azt mondod, különös név a Kudu, még nem tűnt fel, a gyerekek
mondták,  hogy  így  hívják, a gyerekek azt is mondják, hogy beszél és füvet
eszik,  ugyan,  ostobaság,  gyermeki fantázia, na itt vannak, most nézd meg,
milyen  fajta  kutya,  amelyiknek  kék  szőre van és ilyen gyíkfarka, te sem
tudod, hát mindegy, hadd játsszanak vele a gyerekek, amíg felnő, ez papucsot
sem  rág,  de  ha  nem  sikerül  hamarosan rájönnöm, milyen fajta, akkor azt
hiszem,  ez  is  megy  az  állatmenhelyre , akárhogy bőgnek a kölykök, nekem
pedigré nélkül nem kell...


                                 Maruzs Éva
                                (Salgótarján)
Google
 
Web iqdepo.hu
    © Copyright 1996-2024
    iqdepo / intelligence quotient designing power - digitális kultúrmisszió 1996 óta
    All rights reserved. Minden jog fenntartva.