''PEDIGRÉ
- Jaj, Zsuzsám, az egy egész történet, hát megszabadultam tőle, de
hogyan, felháborító, igen, nagyon édes volt kicsinek, hogy a vékonyka
hangján ugatott, meg amikor leráncigálta rólam a takarót, de már akkor is
sok baj volt ám vele, ugyan, hát odapiszkolt, Juliska felmosta, mit érdekelt
engem, de szétrágta a rózsaszínű prémes papucsomat, és még ő morgott, amikor
el akarták venni tőle, és a fogasról lerángatta Miklós felöltőjét, aztán
belefeküdt a közepébe, úgy rágcsálta, a gyerekek csak nevették és
ajnározták, még Miklós is kacagott, azt mondta, mit sajnálom azt az
ócskaságot, de nem is ez volt az igazi baj, hanem az, hogy csak egy korcs
volt, szégyelltem volna az utcára menni vele, hát persze, hogy elvolt a
kertben, de ez nekem nem elég egy kutyánál, csak akkor van értelme egy
kutyának, ha kennel-neve is van, ha kiállításra lehet vinni, mert oda
felvehetem az új bundát, hogy a Margit pukkadjon, és egyáltalán, egy
fajkutya öltöztet, na most mondd, akkor fajtatiszta, nem erről van szó,
hanem a vitrinbe rakható serlegekről, szalagokról, oklevelekről, a
kiállításokon felvonulókról van szó, az igen, de mit kezdesz egy korccsal,
édes, hát persze, amíg kicsi, még hogy szeret, nem vagyok rászorulva egy
állat szeretetére, ostobaság, nem tartok kutyát ilyen lírázások miatt, mit
csináltam, hát elvittem az állatorvoshoz, te, hogy az milyen goromba egy
fickó, úgy beszélt velem, még üvöltött is, hogy ő nem hajlandó egy fiatal,
egészséges kutyát meggyilkolni, így mondta, meggyilkolni, pedig csak azt
kértem, hogy altassa el, hiszen megfizettem volna, de lehordott, azt mondta
rám, hogy sznob liba vagyok, rám, hát érted te ezt, mit csináltam volna, jól
lehordtam, ja, a kutyával, hát elvittem az állatmenhelyre, ott is fizetni
kellett a tartásáért, na de legalább nem itthon csúfítja a kertet, neked az
szép volt, az a korcs, olyan vagy, mint a gyerekeim, azok is hetekig
odajártak a menhelyre, látogatták a kutyájukat, de aztán lett gazdája, a
gyerekeim szerezték valahonnan, azóta végre nem téma az a korcs itthon,
neve, hát persze, hogy volt neve, Bucónak hívták, azt hiszem, ó, mit bánom
én, de nagyobb baj, hogy a gyerekeim megint fölszedtek valami kutyát, ez is
kölyök és nagyon különös formájú, na, hogy boldog legyél, ezt Kudunak
hívják, és lehet, hogy nem is korcs, de nem tudok rájönni, milyen fajta,
nincs neki pedigréje, mondom, hogy összeszedték valahol, esetleg szereznék
B-törzskönyvet, azt mondod, különös név a Kudu, még nem tűnt fel, a gyerekek
mondták, hogy így hívják, a gyerekek azt is mondják, hogy beszél és füvet
eszik, ugyan, ostobaság, gyermeki fantázia, na itt vannak, most nézd meg,
milyen fajta kutya, amelyiknek kék szőre van és ilyen gyíkfarka, te sem
tudod, hát mindegy, hadd játsszanak vele a gyerekek, amíg felnő, ez papucsot
sem rág, de ha nem sikerül hamarosan rájönnöm, milyen fajta, akkor azt
hiszem, ez is megy az állatmenhelyre , akárhogy bőgnek a kölykök, nekem
pedigré nélkül nem kell...
Maruzs Éva
(Salgótarján)